Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-18 / 194. szám
0 1990. augusztus 18., szombat TALLÓZÓ ■kÖRÖSTÁJ (Élet és Irodalom) „Ez aztán a vendégsereg!” ...A tíz évig Genfben dolgozó magyar állampolgártól mindig megkövetelték, hogy felmutassa a visszafelé érvényes jegyét is, valahányszor a munkahelyére utazott. Korábban a magyar hatóságok is ragaszkodtak ahhoz, hogy a vízumot kérelmező bizonyítsa: más országokba is utazhat, ha éppen Magyarországon jutna eszébe, hogy nem óhajt hazamenni. Több, mint kilencven Szomáliái és angolai érkezett hozzánk két csoportban, hamis útlevelekkel, és senkinek sem jutott eszébe, hogy megkérdezze tőlük, mielőtt magyar földre léptek: tudnak-e, akamak-e továbbutazni majd?! A közelmúltban egy család Damaszkuszból érkezett hozzánk. Eredetileg szíriai géppel akartak jönni, ám a stewardessek már a beszállásnál kiszúrták a hamis útleveleket. Ezután egyszerűen átszálltak a MALÉV- gépre... Egy Sri Lanka-i férfi — miután lejárt a munka- szerződése Dubaiban — megérdeklődte, hogy melyik ország vízumát lehet a leggyorsabban megszerezni — még azon a napon landolt a Ferihegyi repülőtéren. A Szomáliái csoportot vissza lehetett volna küldeni Irakba. Körülbelül kétmillió forintunkba került volna. Az itt tartózkodásuk havi félmil- lióba került — egy évig maradtak nálunk. Végül fejenként négyszáz márkáért — illegálisan — elhagyták az országot. Az ideérkezők legtöbbje nem politikai, hanem gazdasági okokból, a jobb, békésebb megélhetés reményében landol nálunk. No, és azért, hogy ne vigyék katonának őket. Szomáliában ugyanis kötéllel soroznak; ha valamely törzs elkap egy másik törzsbéli férfit, egyszerűen „bevonultatja”. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága legalább tizenöt országot megkeresett, hogy befogadtassa a nálunk rekedt szomáliaiakat. Az akció sikertelen volt. — Uram! Százával jönnek Libanonból, Iránból, Irakból, és mondják, hogy ott lőnek! De csak ezért nem adhatunk menedékjogot mífidenkinek! Éppen most jött az utasítás Géniből, hogy ajövőben még szigorúbban fogják ellenőrizni a kérelmezők ügyét. A külföldiek közel tízféle jogcímen tartózkodhatnak nálunk. Hatvanezer román túrista van hazánkban. Akár valamennyien menekültté válhatnak, ha elfogy a pénzük, vagy számukra kedvezőtlenül alakul a helyzet a hazájukban. Hasznos lenne, ha a Romániában népszerű Magyar Televízió hírül adná: Magyar- ország nem tranzitország! Ugyanis közel hatezer magyarul nem tudó román várja sorsa jobbra fordulását táborainkban. Olyan emberekről van szó, akik azt hitték, tovább utazhatnak majd, ha megkapták a menekült státust. Csakhogy nincs hová továbbutazni! Azt susogja a fáma, hogy már százezer Európán kívüli tartózkodik Magyarországon. A jobbak öt-hat útlevéllel rendelkeznek. Ez aztán a vendégsereg! Hangol már a zenekar, a táncosok a porondon illegetik magukat; fantasztikus bál van készülőben. (Szitás Zoltán; Képes 7). Nyet üzlet? ... legyünk őszintéid Hovatovább egész Magyarországon nincs már talpalatnyi hely, ahol az ember ne ütközne bele az egyre agresszívebb üzletelőkbe. De túl mindezen, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a világnak ezen a tájékán az embereknek már évek óta elég volt a logikából, és szeretnének végre, akár vele, akár nélküle, de egy kicsit szabadabban élni. Még akkor is, ha a „logikus” döntéseket meghozó hatalmasságok tehetetlensége miatt a másik oldalon meg kell fizetni a szabadság árát. Mert ez a döntés nem attól válik a népek számára megalázóvá, hogy véget vet az üzleteléseknek — egyébként nem fog véget vetni, sem nálunk, sem odaát —, hanem mert ismét a tömegeket fosztja meg attól az alapvető jogtól, hogy korlátok nélküli, nekik tetsző kapcsolatot létesítsen másokkal, vagy — mint jelen esetben — a rokonsággal, anyanemzetével. Meglehet, már kész az ellenérv: a kishatárforgalomban közlekedők többsége elsősorban nem ezért utazott! Igaz, így is igaz! Mégis felvetődik a kérdés! Vajon lehet jó egy olyan döntés, amely csak a törvénytisztelő polgárokat fosztja meg jogaitól, lettlégyen az .bármekkora kisebbség! Miért mindig a becsületes embereket csapják arcul megalázó intézkedésekkel! Mert ezáltal ők biztos nem jöhetnek Magyarországra. Ugyanakkor semmilyen adminisztratív intézkedés nem szabhat gátat a hiánygazdálkodás lehetőségeit kihasználó hiénáknak. Hiszen hazánkban tavalyelőtt is lehetett Szovjetunióból származó csempészárut vásárolni és lehet majd ezután is. Ha a határon átvezető kapukat lelakatolják, alighanem a jövőbe (Európába?) vezető utakat rekesztik el! (Ugró Szilárd; Határőr Magazin). Ez a sugár nem az a sugár ...Az élelmiszer-besugárzás nagy előnye az, hogy lévén fizikai kezelés, szermaradványt nem eredményez a termékben. A technológiát nem ismerők körében igen sokszor felmerült az a kérdés, hogy nem válik-e a kezelt anyag radioaktívvá, és hogy mennyi idő múlva fogyasztható a termék a kezelés után. A kezelésre használt sugárzás energiája olyan csekély (ezt a kísérleti eredmények bizonyítják), hogy a termékben radioaktivitás nem keletkezik, és az a kezelés után azonnal fogyasztható. Ma a világ egyik feszítő gondja, hogy a környezetet porral, füsttel, káros kémiai vegyszerekkel szennyezik. Az élelmiszer-besugárzás egyik legnagyobb előnye, hogy felválthatja az olyan, ma még Magyarországon is használt vegyszeres kezelést, mint például az etilénoxid- gázos, amelyet a világ számos országában már betiltottak. Az élelmiszer-besugárzás alkalmazása nagyon jelentős az úgynevezett egészségügyi környezetszennyezés megszüntetése szempontjából is. Az élelmiszerek által közvetített betegségek (pl. a szalmo- nellózis) leküzdésére az élelmiszer-besugárzás látszik a legjobb megoldásnak... Az előbbieket és az egészség- ügyi ártalmatlanságot alátámasztó korábbi adatokat figyelembe véve az USA hatósága (Food & Drug Administration) az idén korlátozás nélkül engedélyezte a baromfitermékek sugárkezelését. Számos más ország már korábban megadta a kezelésre az engedélyt. Az élelmiszer-besugárzási technológia tehát helyet kér az élelmiszer-technológiák között. Nem azok helyettesítője, hanem kiegészítője, és csak akkor alkalmazható, ha más technológiák a jó gyártási eljárás betartása mellett sem tudják a higiéniai minőséget biztosítani. (Dr. Kálmán Béla; Beszélő). Pártbavesző egyéniségek ... Nem lehet nem észrevenni, hogy jó néhány fiatal, vagy már nem egészen ifjú politikusunk valaha még színes személyisége felolvadt, szétmállott az agyába befészkelődött pártpropagandistában. Egyfajta komputerré vált. Precízen tudja, mit kell mondania az adott pillanatban ahhoz, hogy saját pártja a hófehér lelkű zsenik megváltó gyülekezetének tűnjön, a politikai ellenfél pedig lehetőleg rosszindulatú, de mindenképpen tökkelütött egyedek vacak csődületének látszódjon. Hogy a tényleges saját vélemény mi, az nem derül ki a szavakból, S ez még a kisebbik baj lenne. A nagyobbik veszély az, hogy előbb-utóbb nem is lesz saját vélcménye-.A nemrég még derűs, eredetien gondolkodó ember egy örökmozgó kampánygépezet hús-vér fogaskerekévé formálódik. Éjjel-nappal voksokon töpreng: mivel lehet szavazókat nyerni vagy legalábbis az ellenféltől eltántorítani. Mi lesz jó pont a választók szemében, s miképp lehet kisebbíteni az ellenfél sikereit. Miként lehetne a külföldet is bevonni a szemben álló pártok el- halványításába. Hogy mindezzel az országnak használ-e? Az persze fontos. De nem elsődleges. Mindig. Természetesen az állampárt vezérkara is önmaga kiemelkedő nyugdíját vélte fontosabbnak, semmint az ország kiemelkedését. Fölemelő érzés, hogy túl vagyunk azon a sötét korszakon. Mindent meg kell tenni, hogy hasonló soha ne borulhasson a magyarságra. Ugyanakkor elképzelhető,, hogy az új politikai gyakorlatban mielőbb polgárjogot nyerhet az emberi hangvételű önkritika, mi több: az ellenfelek egyik-másik erényének elismerése. Talán nem rontana az ország hangulatán ma, amikor egyéb körülmények árnyékolják be a természetes derűt. (Molnár Pál; Népszava) Tartós (ár)hullám Sok vásárló visszasírja manapság azokat az időket, amikor még minden termék ára rögzített volt, és mindenről tudtuk, mi mennyibe kerül. Ma már igen kevés ár megváltoztatását kötik hatósági engedélyhez, és az előzetes bejelentési kötelezettség alá esők köre sem túl nagy. Nem tartozik ide például az élelmiszerek többsége sem, így ezek Értesüléseink szerint szeptember elsejétől a vaskohászati termékek árának 4-20 százalédrágulásáról ritkán vannak előzetes információk. A hatósági árak megváltoztatását—értesüléseink szerint — ez évre egyelőre nem tervezik az illetékesek. Sikerült azonban adatokat szerezni néhány bejelentési kötelezettség alá eső termék termelői árának az elkövetkezendő hónapokban tervezett növeléséről. kos, a papírdobozok árának 5-20 százalékos emelése várható. (-n. lantos-; Magyar Hírlap) Termelő Térmék Termelői áremelés % Lehel Hűtőgépgyár hűtőszekrény 10 Rico Kötszerművek vatta 21 Rákóczi MgTsz szék, asztal 23 Szebisz Kft. szék, asztal 31 Pécsi Áfész gyermekheverő 1,63 Békéscsabai Kötöttárugyár csecsemőruházat 13 Sarkadi Bútor Szövetkezet fenyőbútor 30 Metakémia Ipari Szövetkezet textilöblítő, mosogatószer 18 Hajdúsági Iparművek automata mosógép 15 Legyek? ...Ma már nem bánnak megalázóan, durván despota módra velünk. Meglátszik a stílusbeli különbség önmagában már azon is, hogy a mai honatyák, akik a parlamenti székekben ülnek, tanult, művelt, olykor maguk is tollforgató emberek, akik még kifogásaikat is választékos eleganciával fogalmazzák meg. Arról például, hogy az előző rendszert is „kiszolgáló” szerkesztőket és újságírókat le kell cserélni — szólt az egyik képviselő, a Talmudot idézve. A jeles könyv tanítása szerint ugyanis — ha légy esik poharunkba — botorság rátölteni a legyes italra, ám kiönteni is kár, pohárral együtt eldobni meg egyenesen esztelenség! Egyet lehet tenni: a legyet — ezt az undorító, posztsztálinista férget — ki kell pöckölni az ország poharából! Szegény mamám, ha csak sejtette volna, biztos később hoz a világra, mert így ez a légyhasonlat — akárhogy is vesszük — bizony rám is vonatkozik. Nem baj, azért nem sértődtem meg, mert lehet választanom. Ha a sztálinista légy nem tetszik, lehetek tbc-s marha is! Súlyos egyéniségű fórumos írónk ugyanis — ugyancsak az újságírók soraiban késlekedő személycseréket sürgetve — azt mondta, hogy a mai tollforgató- kat már megfertőzte a régi rendszer, ezért — így ő — „nem fogunk marhalevelet kiállítani tbc-s marháknak!” Világos! Vágóhídra velük, • vagy gázkamrába, szóval ahogy az ilyenkor már szokás. Persze még ezért sem kell megorrolni, hiszen e jeles irodalmárnak nemcsak az újságíró társadalommal akad gondja. Megjósolta: záros határidőn belül le kell cserélni valamennyi színházigazgatót is. Végül is kezdem pedzeni a dolgot! Lehet, hogy értem már? Talán ez a demokrácia? Mert a színiigazgatók közt meglehet, hogy ott lesz az is, aki bemutatta annak idején a Házmestersira- tót, a Deficitet, a Döglött aknákat, a Versenynapot, vagy a Ki lesz a bálanyát. Mind megvan? Nem hagytam ki egyet sem? Mert abban az átkos, régi, kommunista, sztálinista — stb., stb. — rendszerben, bizony voltak ám színházi háziszerzők is, akik ahelyett, hogy illegalitásban szamizdatokat fogalmaztak volna — szintén megfertőzve bár —, de éveken át fürödtek a népszerűség fényében! Megvan! Az az igazi, az álarcmentes demokrácia, ha ő sem kap marhalevelet! A, nem szép dolog ez tőlem! Most mit marhalevelezek itt? Vagdalkozásra vagdalkozással felelni? Fúj! Disznóság! Csak azzal mentegetőzhetem, hogy megzavarodtam, azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány, netán pohárba esett légy, vagy beteg tehén, vagy egyszerűen csak szálka valakinek vagy valakiknek a szemében! Volt valaha egy Nyilvánosság Klub. Azt mondják, állítólag van még ma is. Szép céljai közt szerepelt a pártközpont gyámkodása alól fölszabadulva, függetlenül gondolkodni és szabadon igazat írni. Nehezebb ez, mint gondolná az ember. Kicsit elszomorodtam. Sebaj. Kesergésemet tekintsd magánpanasznak. Úgysem olvassa senki. Még tart a bojkott. (Bedecs Éva; Magyarország) Bukta Imre rajza ' f t—r'~r~T Tit * t » ■» ■ *»•*»• — Ha az endékásoknak sikerült, lehet, hogy pár év múlva mi schillinggel fizetünk...?! (Lehoczki István rajza) (A Magyar Nemzetből)
