Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-14 / 190. szám
1990. augusztus 14., kedd Mit mutat a „gazdasági barométer” Békésben ? A cégbíróság adatai szerint A gazdasági életet megmozgató változások még vajúdnak, születésüktől hetek, hónapok, de lehet, hogy évek választanak el. Ennek ellenére napról napra újabb gazdasági társaságok jönnek létre. A Békés Megyei Cégbíróságon Királyné dr. Nagy Judit bírónőtől arról érdeklődtünk, milyen változást mutat a gazdasági társaságok száma a megyében. Nincs nyugalom a nyugtaadás körül Egy többé-kevósbé szabad — Az eddigi tapasztalatokból kitűnik, mindenki a legbiztonságosabb, számára legkedvezőbb formát igyekszik megtalálni. Bizonyíték erre, hogy a megyében korlátolt felelősségű társaságból 1988-ban még csak 4, 1989- ben 96, viszont 1990 első félévében már 179 a cégbíróságon nyilvántartott. A felelősségvállalás szempontjából ugyanis nem mindegy, hogy egy-egy tag csupán a bevitt törzsbetétje erejéig felelős, vagy pedig — például a gmk (gazdasági munkaközösség) esetében — az egész vagyonával felel a társulásért. Talán ezért is alacsony a gmk-k száma, hiszen 1990 első félévében csupán 72 a bejegyzett — kezdi a bírónő a tájékoztatást. A valamikor népszerű, vállalkozói kockázatot nem hordozó gazdasági munkaközösségek átalakulását ugyanis törvény írja elő. Többnyire ezekből alakulnak a gmk-k és a jogi személyi felelősség vállalásával működő társaságok is. Valószínűleg ez utóbbi nem is a legkedvezőbb forma, hiszen itt továbbra sem önálló a gazdasági társulás, mert az anyavállalaton belül nagyüzemi garanciával működnek. Például 1989-ben 96 ilyen vállalaton belüli társaságot tartottak nyilván, szemben az 1990-es évvel, amikor is az első félévig csupán 5 került bejegyzésre. Ez is mutatja, hogy a gazdasági társaságok mindinkább a nagyobb önállóságra törekszenek. Egyébként az alapításhoz a társaságok esetében legalább két személy szükséges. A kft.-nél pedig egy fő is elegendő, viszont a minimum törzstőke 1 millió forint, s emiatt általában több ember hozza létre. — 1990. január 1-jptöl törvény írja elő a vállalatok, szövetkezetek kötelező bejegyzését is ... — Ez idáig 192 szövetkezetét és 50 állami vállalatot jegyeztünk be. A munka még teljes egészében nem készült el, mert ez kissé hosszadalmasabb eljárás, mint az újonnan alakuló gazdasági társaságok esetében (gmk, kft. stb.). Természetesen ez utóbbiaknál is csak akkor tartható a gyors bejegyzés, ha az alapítók a társasági szerződést, vagy az alapszabályt ügyvéd, jogtanácsos közreműködésével, a jogszabályoknak megfelelően készítik el. A cégközlönyben közzétételért, a formától függően 5-15 ezer forintot fizetnek a társaságok. — A gazdaság mely területén működik a legtöbb önálló társaság? — Megyénkben vezet a kereskedelmi, szolgáltató ágazat. Véleményem szerint országosan is hasonló a tendencia, hiszen ebben a szférában voltak és vannak hiányosságok. De az is igaz, hogy itt remélnek néhányan gyors meggazdagodást. 1990. június 11-étől törvény adta lehetőség az is, hogy kis mezőgazdasági termelőszövetkezeteket alapíthat 15 fő, a termelőszövetkezet közgyűlésének jóváhagyásával. Természetesen az idő rövidsége és a készülőben levő földtörvény miatt ilyen jellegű szövetkezetekről még nem tudunk beszámolni. A cégbíróság feladata egyébként a gazdasági társulásokban bekövetkező változások nyilvántartása, így a felszámolási eljárásoké is. Eddig a megyében 5 esetben került sor ilyen „akció” megindítására, melyet a jogszabály szerint a hitelező kezdeményez az előírt 38 napos türelmi idő után, vagy a cég képviselője köteles kérni abban az esetben, ha a kintlevőségei nem fedezik a tartozását. Sajnos a kisszámú esetből kitűnik, az adósok ügyes gazdasági manőverezésekkel fedezni tudják a tartozást. — Egyre hosszabban kígyózik a sorban állók, az egymásnak tartozók sora. Vajon mikor robban a bomba? — A gazdasági élet állóvize lassan, de megmozdult. Ezt a mozgást érzékeltetik az 1989 első félévében alig, a második félév második felétől szinte rohamosan alakuló gazdasági társaságok. Egyértelmű, hogy a kedvezőbb törvényekkel fokozni lehetne a vállalkozási kedvet annak érdekében, hogy a gazdasági élet valóban elmozduljon a holtpontról. T. Zs. országban aligha képzelhető el olyan parlamenti vagy kormányzati döntés, amelynek egyformán örül minden állampolgár. Nem kétséges tehát, hogy a július elsejétől a magánszektorban is kötelezővé tett nyugtaadás egyeseknek szimpatikus intézkedés, mások elhibázott lépésnek tartják. Valószínűleg az a célravezető módszer, ha az intézkedés eredeti célkitűzéseit a megvalósítás módszereivel és a várható végeredménnyel egybevetve alkotunk ítéletet a manapság sokat szidott-vita- tott intézkedésről. Ki mennyit nem vall be? Az intézkedés bevallott célja az volt, hogy felszínre hozza az eltitkolt jövedelmeket. Az adóhatóság az önadózás alapján bevallott és az állami statisztika adatai alapján számított összegek egybevetésével mintegy száz- milliárd forintra teszi azt a bevételt, amit a magánszektorban eltitkolnak. Márpedig az eltitkolás manapság aránylag egyszerű és veszélytelen, hiszen az adózás alapja az önbevallás, a hatóságnak pedig nemigen van kapacitása azt ellenőrizni. Az egyetlen megoldás a könyvelő funkciókat is ellátó pénztárgépek használatának elrendelése — vélték a pénzügy gazdái. A törvényalkotók, hogy könnyítsenek a vállalkozók terhein, s ne zsebből kelljen nekik megvásárolni a 70 ezer forint körüli áron kapható gépeket, létrehozták a pénztárgép-technikai bizottságot. Ez döntött arról, hogy mely géptípusok nyugtáit fogadják el hitelesnek, azok a vállalkozók pedig, akik ilyen gépeket vesznek bizonyos összeghatárig levonhatják a beszerzési árat a fizetendő forgalmi adójukból. Minden a parlamentre tartozik? A nyugtarendelet bírálói — leginkább az érintett vállalkozók — elsősorban azt sérelmezik, hogy őket adócsalással vádolják — jogtalanul. Szerintük a láthatatlan jövedelmeket nem a bejegyzett ipari kereskedelmi tevékenységet folytatóknál kellene keresni. Az előbbi megállapítást pro és kontra nehéz minősíteni, mindenesetre a jelenlegi bevallott kiskereskedői és kisiparosi bevételek arra utalnak, hogy e vállalkozói réteg több mint kétharmada a létminimum közelében vagy az alatt él. Amit azért a köznapi tapasztalat nem igazán támaszt alá ... Ami pedig a valóban láthatatlan jövedelmeket illeti, abban is csak részben van igazuk a nyugtacsapdába esetteknek, hiszen egy réteg — a seftelők, valutázók, üzérkedők — törvénytelenségei nem adnak felmentést egy másik rétegnek hasonló dolgokra. Alaposabbnak látszik az a kritika, hogy a nyugtakötelezettségbe bevontak és az alóla mentesítették köre túlságosan is önkényesen van megállapítva. Sokan nem értik, miért a kormány feladata eldönteni, melyik üzletben kell, melyikben nem kell géppel könyvelni és számlával igazolni a vásárlást. Mi indokolja, hogy ha a lakásomon akármilyen nagy értékű munkát végeztetek, arról nem köteles nyugtát adni a mester, s nem vezet-e korrupcióhoz, hogy egyedi kivételezési lehetőségek, egyedi mentességek kérhetők az adóhatóságnál. Reménysugár a vevőnek A nyugtaügy nemzetgazdasági összefüggéseit ismerők szerint még nem biztos, hogy ez olyan nagyon jó üzlet lesz a költségvetésnek. A kedvezményes pénztárgépvásárlás lehetőségével ugyanis sok állami és szövetkezeti üzlet is élni fog, hiszen ezt 1995-ig az államkassza terhére tehetik. Egyes becslések szerint az eltitkolt bevételek napvilágra kerüléséből remélt mintegy 10-15 milliárd forint 6-8 milliárdos többlet adóbevételt jelent. A másik oldalon azonban máris mintegy 60-80 ezer igényelt pénztárgéphez. Szó, ami szó, ha ez így igaz, valóban nem sokat nyer a költségvetés. A nyugtaügynek van még egy, kevéssé feszegetett ösz- szefüggése. A fogyasztói érdekvédelem szemmel láthatóan mindinkább háttérbe szorul, a szabad piac a lakosság nagy tömegei számára egyelőre szabad rablásként jelenik meg. A kötelező nyugtaadás némi reménysugár, hiszen amiről papírt kell adni, azt talán mégsem lehet bármennyiért adni. Ugyanakkor talán szerencsésebb lett volna, ha a számlaadás szabályozásába jobban belevonják a magánvállalkozók érdekvédelmi szerveit is. Egy sor ma vitatott kérdés — például a mentesítések dolga — szélesebb körű egyetértéssel rendeződött volna, s a kiskereskedők, kisiparosok saját szervezeteik közreműködése révén ma inkább magukénak éreznék a végeredményben közérdeket szolgáló intézkedést. P. É. Nyugdíjasokról nyugdíjasoknak Aki az életre nevelte A parasztságnak tartaléka még van, türelme már nincs Parasztfórum Izsákon Ritkán hallani olyan, rajongásig szeretett tanítóról, akiről még a háta mögött sem tesznek megjegyzéseket, nem adnak gúnnynevet a tanítványok. Csupa szépet és jót hallottam Fejes Ferencné Péter Éva csorvási nyugalmazott tanítónőről. Kíváncsi voltam, hogy milyen egyéniség, hogy lopta be iránta való szeretetét a kisdiákok szívébe? A Hunyadi utcában lakik, régi, vályogfalú parasztházban, egy pedagógus házaspárral megosztva a portát. Az udvaron rengeteg nyíló virág, szőlő, ribizli, gyümölcsfa, egy elkerített sarokban meghitt zug kerti fotelekkel. pihenőül. A kétszobás lakás falát „majd ki- dönti” a rengeteg könyv; ragyogó tisztaság fogad, és egy vidám, jókedélyű asszony, a ház úrnője. — Mivel lehet a gyermekiélekhez közel kerülni a pedagógusnak? — Szeretettel, megértő türelemmel — vallja a tanítónő. — Ne feledjük el soha, hogy mi is voltunk csintalan gyermekek. Én pedagóguscsaládból származom. Tanítottak a szüleim, a nagyapám és a dédnagyapám is. Azt mondták; magatartásod legyen példás, a gyermeket szeressed, és ne sajnáld a fáradságot, a gyermek meghálálja. Mindig büszke voltam a tanítványaimra, akik eljutottak Csillebércre és Zánkára is jutalomként. Jártunk közösen kirándulásokra. Soha nem hiányoztam a tanítási órákról. Nekem mindenem volt az iskola. Először, másodszor, harmadszor ... — Csorváson született? — Nem, de nekem Csor- vás a hazát jelenti. A háborús években Erdélyből menekültünk, és édesanyám itt kapott állást. Amikor befejeztem az iskolát, én is ide jöttem tanítani. Ez az első és utolsó munkahelyem. Nagyon megszerettem a becsületes, munkaszerető csorvási népet. Nem tudnék innen elmenni sehová. — Legszebb emlékei? — Az a közel negyedszázad, amikor a felső tagozatban a lányok gyakorlati foglalkoztatása volt a tantárgyam. Mezőgazdasági jellegű iskolánkban takaros kis kertünk is volt. Örömmel kapáltak, gyomláltak a gyerekek, és jóízűen ették a sárgarépát, karalábét, amit maguk termeltek. Aztán volt műhelyünk, ahol sütöttünk, főztünk, befőtteket raktunk el. Volt 8-10 varrógépünk. Megtanítottam őket a varrógépek kezelésére, szabásra, varrásra. Életre neveltük a lányokat. Megtanulták, hogyan kell teríteni, hogy jóízű legyen a falat, hogyan kell viselkedni társaságban és az utcán. A recepteket — amiből sütöttünk — hazavitték. Minden fáradtságot elfelejtettem, amikor az utcán megállítottak a szülők: tanító néni kérem, jól sikerült a kislányomnak megsütni azt, amit az iskolában tanult. Tessék újabb recepteket adni. Nagy kár. a csorvási szülők is így látják, hogv ezt a tantárgyat hivatalból beszüntették. — Nyugdíjban nyugalomban? — Erről szó sem lehet. Ki sem bírnám. Nem szabad az emberi kapcsolatot megszüntetni, mert az egyenlő a halállal. Én erre jó előre felkészültem. Díszítőművészeti szakkört vezetek. Szeretek kézimunkázni, és erre másokat is megtanítani. Ezért vállaltam, hogy elvégezzem a szakkörvezetői tanfolyamot. Legalább 15 tájegység hímzését ismerjük és műveljük. Jókedélyű, derűs asz- szonvok. Szinte családias a nebulóit mi összejövetelünk. Munka közben megvitatjuk a családi és az országos eseményeket. Samu Mátyásné — aki 10 éve a szakkör tagja — közbeszól : — A tanító néni ragyogóan vezeti a szakkört. Rendkívül türelmes. Így aztán jól megtanuljuk a hímzés fortélyát. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy nemcsak megyei, de országos versenyeken is szép sikereket értünk el. Ahány darabot bevittünk a kiállításra, azt a zsűri mind-mind elfogadta. Nyári szünetet tartunk, szeptemberben újra kezdjük, mégpedig abban a tanteremben, ahql a tanító néni a nebulókat oktatta. Megtartottuk az év végi „bankettet”. mint az iskolások. Mindenki hozta a maga sütötte süteményt. Jó volt a hangulat. a tanító néni rengeteg virágot és köszönő szavakat kapott. Várjuk, hogy ősszel folytassuk. A „tanító néni” nem tudja meghatódottság nélkül hallgatni az elismerő szavakat. Aztán az elfoglaltságára terelődik a szó, mi a kedvenc témája? — Ajaj. ez nehéz kérdés. Imádok tanítani, olvasni, kézimunkázni, sütni, főzni, virágot gondozni, az emberekkel foglalkozni, gondjaik megoldásában segíteni. Én optimista vagyok, ebben a nehéz gazdasági helyzetben sem esek kétségbe. Ha mindenki a maga munkaterületén teszi, amit kell, talpra áll hamarosan ez az ország. Annyit hadd mondjak még el: ragyogó tantestület volt a mienk. Szerettük egymást, torzsalkodás nem volt, mindenki jó érzéssel jött a munkahelyére. Ma is megbecsülik a nyugdíjast, ha hívnak, mi megyünk, barátok vagyunk a fiatalokkal is. Ary Róza Parlamenti törvény mondja ki, hogy a termelőszövetkezetekbe történt belépés semmis. A vállalatvezetőkhöz hasonlóan a mezőgazda- sági szövetkezetek vezetőit is kötelezze a kormány a lemondásra. Egyebek között ez hangzott el az Izsákon rendezett vasárnapi parasztfórumon. Az eseményen részt vett és felszólalt a Parasztszövetség több országos vezetője, köztük Gerbovits Jenő főtitkár, tárca nélküli miniszter is. A nagygyűlésen a Független Kisgazda-, Földmunkás.- és Polgári Párt egyik helyi vezetője állítását izsáki példával igazolva cáfolta azokat a nyilvánosság elé került értékeléseket, amelyek szerint az egykori földtulajdonosokat nem érdekli a föld, nem kívánják jussukat visszakapni, a felszólaló véleménye szerint az igazság az, hogy a parasztok megtorlástól tartva kérelmeiket félnek benyújtani a termelőszövetkezeteknél. Izsákon például a téesznél mindösz- sze 5-6 igénylő jelentkezett, hozzávetőleg 160 katasztrális holdat kértek vissza. Ugyanakkor, mivel a független kisgazdapárt kérdőívet küldött ki az érintetteknek, az ide beérkezett, aláírt nyilatkozatok alapján máris több mint 300 család, 5000 holdat meghaladó igénylését tartják nyilván Kifejtette továbbá, hogy a Parasztszövetség, amely a földtulajdon visszaadásának élharcosa volt és maradt, tisztában van azzal: a paraszti érdekek soha nem látott összecsapásával fog járni az egykori tulajdonosok, illetve örököseik rehabilitációja. A föld visszaadása a harcok ellenére is elkerülhetetlen. A feszültségeket azonban nagymértékben enyhíteni lehet az érintett gazdák megegyzésével. Figyelmeztetett arra, hogy a földtulajdon-rendezés a tennivalóknak csak első lépcsője. Elengedhetetlenül szükség van a kormány előtt a parasztság egészének érdekeit védő Agrárkamarára. Olyan érdekképviseletre, amelybe — mint számos nyugati gazdaságban — kötelező belépnie annak, aki gazdálkodni akar. Cserébe viszont a kamara köteles megvédeni tagjai jogi és gazdasági érdekeit szaktanácsokkal vagy úgy, hogy helyettük eljár a különböző ügyekben. Saját parasztbankot is ki kell építeni. Ezzel kapcsolatban a Parasztszövetség már megkezdte a tárgyalásokat a takarékszövetkezetek illetékeseivel. Lakótelep, kőlovasok és lézerpuska — anno 1990 Fotó: Veress Erzsi
