Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-07 / 158. szám
"'KÖRÖSTÁJ SZÜLŐFÖLDÜNK 1990. július 7., szombat A pápai kékfestő múzeum Kalandos pályafutás a XVI. századtól napjainkig A divat hullámai sok évszázados hagyományokat sodornak el, hogy azután a legváratlanabb pillanatokban a lassan feledésbe ment anyagokat, motívumokat, gyártási eljárásokat újra a felszínre dobják. így történt ez a kékfestés technikájának kalandos pályafutásával is a XVI. századtól napjainkig. Noha az indigó kacskaringós útvonalakon jutott Európába, elterjedését semmi sem tudta meggátolni, hiszen a máig divatos kék-fehér mintákkal készített textilek a királyi udvarokból eljutottak a polgári házakba is. Virágzó kékfestő műhelyek alakultak ki, amelyek egymástól is féltve őrizték kelmefestési eljárásuk titkait, de a kísérletező kedvű mesterek és a vándorló mesterlegértyek révén mind több gyakorlati fogás lett általánosan ismertté. A terjeszkedés hullámai elérték a korabeli Magyarországot is, ahova a törökök kiűzése után elsősorban német nyelvterületről települtek le mesterek. így került Szászországból előbb Sárvárra, majd Pápára a Kluge család, s kezdte el működését kékfestő műhelyük. Tóth Sándoméval, az 1962- ben megnyitott, de már korábban ipari műemlékké nyilvánított múzeum vezetőjével járjuk végig a kiállítótermeket, az évszázadok alatt egyre bővülő munkahelyeit. A kékfestés napjainkig sokat megőrzött kézműves jellegéből, hosszú út vezetett azonban az idénymunkától az iparszerű termelésig, az álarcos lóval mozgatott mángorlószerkezettől a gőzgépes energiaszolgáltatásig. Távolról sem a nosztalgiázás vezérli a kékfestő múzeum mai munkatársait, amikor az önmagában is impozáns épületegyüttesben igyekeznek az utókornak megőrizni az ősi szakma ma még fellelhető írásos és tárgyi dokumentumait. S bármilyen furcsán is hangzik, élő múzeumot szeretnének működtetni, ahol az évi hetvenezer látogató nemcsak a régmúlt technikatörténetével, a több mint háromezer mintafával ismerkedhet meg, de közel kerülhet a ma még működő műhelyek életéhez, termékeihez is. Bódi Irén, a Veszprém megyéből elszármazott textiltervező és iparművész hozta újra divatba a hetvenes években a kékfestő anyagokat. Az ő ösztönzésének is köszönhető, hogy a pápai múzeum időnként helyet ad egy-egy műhely bemutatkozásának, mai idősebb és fiatalabb kékfestő mesterek találkozóinak. A gyűjtemény becses darabjai a bátaszéki, a nagynyárádi, a kalocsai műhelyek szemet gyönyörködtető textiljei. Büszkeségünk a „Szanyi asz- szonyok kékfestőben” című önálló gyűjtemény, amely jól példázza, hogy modem korunkkal is összeegyeztethetők a kékfestők keze alól kikerült ruhaanyagok, térítők, mindennapi használati eszközeink. A szanyi asszonyok ötletességét, szépérzékét dicséri, hogy a kiállított ruhák szabásukban, minta és színösszeállításukban mai kényesebb ízlésünket is kielégítik. S ha valaki a kékfestést még ma is csak a kék-fehér színkombinációval azonosítja, meglepődve tapasztalhatja a modem „alkímia” érdekes alkalmazását. Az anilinfestékek terjedésével lehetővé vált a vörös alapra nyomás, így a savazás és mosás után élénk kék-vörös mintavariációk tűnnek elő. Bár a kékfestő mesterek és a múzeum munkatársai szerint Magyarországon csökkent a kereslet e nagy hagyományú szakma, s termékei iránt, bíznak a divat örök körforgásában, no és abban, hogy a múzeum látogatói egyúttal követeivé, szószólóivá válnak a textilipar e művészi produktumainak. Juhász Ferenc A küpa szoba — készen a nagyüzemi termelésre Fotó: Urbán MTI Füzesgyarmat történetéből Blanckenstein — a falu gazdája A századfordulóra lezáruló ármentesítő munkálatok eredményeképpen az 1840-es évekhez képest mintegy 75 ezer ka- tasztrális holddal nőtt meg a szántóterület a Körösök és a Berettyó völgyének megyénkbe eső szakaszán. Különösen szaporodtak a szántóföldek Déva- ványán, Füzesgyarmaton, Me- zőberényben és még több más faluban. Kiegészült a szabályozás révén a kaszálók, lelegők területe is. E területeken alakultak ki a nagybirtokok, és egyre több lett a földbirtokos. Füzesgyarmaton 1720-ban Harruk- kem György a birtokos. A Rákóczi szabadságharc után, 1798-ban báró Weinkheim, majd 1817-től a Blanckenstein család a falu gazdája. Kik is voltak ők tulajdonképpen? A família eredetét Conradus miles de Blanc- kensteinek - 1313-ig vezetik vissza. 1792-ben Blanckenstein Ernő „cs. kir. kamarás” titkos tanácsos, lovas-tábornok, a 6. huszár ezred tulajdonosa kapta meg a magyar állampolgárságot, két öccsével, Keresztényei és Henrik-Lajossal együtt. Blanckenstein Henrik-Lajos feleségül veszi Wen- cheim Carolinát, s így kapja meg felesége révén Gyarmat nagykiterjedésű határát. Fiuk születik, Pál, Morvaországban 1866-ban, felnő és feleségül veszi galánthai gróf Eszterházy Máriát, aki 1875- ben Salzburgban születik, e házasságból népes család alakul ki. Gyermekeik: Ilona, Erzsébet, Pál, János, Mária, Lajos, György és Miklós. Gróf Blanckenstein Pál főiskolai tanulmányait Bécsben végezte, s ott lett cs. kir. kamarás, a VII. dragonyos ezred főhadnagya, főrendiházi tag, megyebizottsági tag. Ő 1935-ben, felesége 1936-ban hunyt el. Bajnok Imre budapesti lakos, füzesgyarmati születésű atyánkfia jóvoltából sok érdekes adalékot kaptam. O 1987-ben kint járt a családnál Salzburgban, s onnan a „tájékoztató”! Gróf Blanckenstein Ilona (1901-1933) — A Ferencrendi szerzetes rendben mint hittérítő dolgozott. Az 1930-as években, felszentelése után kiment Afrikába és Kínába, teljesíteni fogadalmát. De betegápolása során maláriát kapott s betegen hozták haza, nem sokára meg is halt. Végrendelete volt, hogy a birtok ráeső részéből szülei hozassanak öt apácát a faluba, akik az ő hittérítő munkáját folytatják. Ez úgy érvényesült, hogy halála után közvetlen a kastély déli részén a tanári lakásokat kapták meg az apácák. A falut és a családokat látogatva végezték hittérítő munkájukat. Gróf Blanckenstein Erzsébet (1902-1972) — hajadon volt. Festett és szobrászkodott. 1944-ig Füzesgyarmaton élt, majd felköltözött Budapestre és ott is halt meg. Gróf Blanckenstein Pál (1906- ) — Szülei halála után ő gazdálkodott és vezette a birtokot. Szenvedélye volt a motor, a gépkocsi — szerelés mellett megtanult repülőt vezetni —, tanítója és mestere Bánhidi Antal vadászpilóta volt. A Ráko- si-rendszer alatt hamis vádak alapján internálták, majd kitelepítették. 1952-ben minden nemű tárgyalás nélkül 8 évi fegyházra ítélték és Vácra került. 1952-1956-ig 4 évet töltött börtönben, 1956-ban ment ki Salzburgba. Ott családot alapított, s ma is ott él. A famíliáról a személyi adatokat A kastély 1944-ben a háború „áldozata” lett és a család rövid történetét tőle tudjuk. Azt is, hogy a füzesgyarmati római katolikus kápolna családi kriptájában 8 családtag van eltemetve. Gróf Blanckenstein János (1907-1984) fotózással foglalkozott. O is 1944-ig Füzesgyarmaton élt. Utána Szentesre került, családot alapított és dolgozott haláláig. Gróf Blanckenstein Mária (1909-1964) — Münchenben élt, két gyermeke van. Mindketten ott dolgoznak. Budapesten van eltemetve. Gróf Blanckenstein Lajos (1910-1945) — Budapesten élt a Serleg utca 9. szám alatti villában. Buda ostroma során, 1945. február 28-án oroszok szállták meg a villát, ütötték-verték a családot — nem kímélve a gyerekeket sem — feldúlták a lakást, aztán az asszonyokra vetették magukat. Lajos gróf ellenállt, és az orosz katonák agyonlőtték. Az öt árvát a külföldön élő rokonok vették magukhoz és nevelték fel. Gróf Blanckenstein György (1913-) Budajenőn él. Három gyermekük van: György, Imre és Miklós. György Budajenőn, Miklós Budapesten pap, plébános, a harmadik fiú Münchenben él, vállal-' kozó. Gróf Blanckenstein Miklós (1918-1944) — mint katona, hadköteles az orosz frontra került, az ukrajnai fronton esett el 1944. augusztus 15-én, sok bajtársával együtt. A család krónikájához tartozik, hogy a II. világháború után az „igazolások” során nem találták őket népellenesnek, senkit nem ítéltek el. A faluban a famíliát szerették. A családi kastéllyal szemben mintegy 4 katasztrális hold föld terült el, melyen egy kápolna épült. A füzesgyarmati Római Katolikus Egyházra vonatkozó első írott emlékei 1786-ból származnak. Az első káplán 1786-ban Kosztolányi Sándor ferencrendi szerzetes volt. A plébániát 1883-ban Gróf Károlyi Antal alapította: mikoris idetartozott Szeghalom, Vésztő, Fás, Sziget és természetesen Füzesgyarmat. Új temploma 1821-ben készült, s emléktábla hirdeti: „Isten dicsőítésére alapította gróf Blanckenstein Franciska. Építette özv. gróf Vécsey Edéné, született gróf Blanckenstein Vilma 1878. június 5-én. Megújították 1908. évi szeptember 12-én, gróf Blanckenstein Pál és neje Eszterházy Mária grófnő”. Érdemes lenne a kápolnát és környékét védetté nyilvánítani és gondozni... Borbíró Lajos Istenes mondóka, ételfeladó, lakodalmi hívogató Kéziratos vőfélykönyv kincsei Békésről A parasztság szellemi életének, kultúrájának vizsgálatához szinte „kincsesbányának” számítanak a népi kéziratos könyvek. Ilyen könyvre találtam Békésen, a Csabai út 43. alatt K. Balogh Imrénél. A könyvecskét nagyapja, Mihály kezdte el írni és őrzője, unokája Imre bácsi is Írogatott bele saját költésű verseket. Gyűjtőútjaimon más községekben is találtam szép számmal ilyen típusú kéziratokat, mindez azt látszik bizonyítani, hogy a könyvnyomtatás fejlődése sem csökkentette a kéziratos könyvek számát és egyáltalán az íráskészséget. A kutatás jelenlegi állása szerint az első példányok már a XVI. században megjelentek. Bár akkor még inkább egyházi énekek, imádságok, vallásos tárgyú írások gyűjteménye volt egy-egy kéziratos könyv, és legtöbbször literátus emberek írták. A kifejezetten paraszti, népi kéziratos könyvek tömeges megjelenését a XIX. század elejétől számíthatjuk, s napjainkban is szép számmal keletkeznek. A K. Balogh-féle könyvecske tartalmát szeretném úgy ismertetni, hogy sorrendben a beírás szerint, számomra legérdekesebbnek ítélt jegyzéseket figyelemfelhívásképpen bemutatom. Mindjárt az első oldalon a következő írás látható; „1891. Deczember 12 kén vettem Békésen.” Ezt követően több oldalon át anyakönyvi bejegyzések láthatók (születés, halálozás, esküvő). Sorban tovább vegyes jegyzések; „Az bánhidai uly kastéj zúg temetője megszentelése történt 1892 dik évben Január 3 dik napján.” „1904-e kikelt a dinye ugorka ápril 28 dikán.” „A Lovak Meg Eletek 1905. A Csinos május 4 dik, a Kesej május 14 dik. Bizo- nyotvány Arról hogy Kétlovunk fedeztetése történt 1896 februárba 9-én.” „3 szór megfilyasodott nállunk a disznó 899 márczius 22 nyóczat.” „Tót Sándor 9 Akó bort lefoglalt 9 forintyával Vasárnap elgyön érte Töviskesháti lakos.” „Időjárási feljegyzések és emlékezetre méltó dolgok. 1905 év Nagy égzengés s Villámlás November 9-én és 16-án 1925-ben Nagy égzengés Villámlás volt, Deczember 22 dikén 1876 a maróba tört a viz márczius 24 1882 a kőgyesbe tört a viz onnan áttört a maróba 1891 Nagy szárasság vólt 1897 Szűk termés és Drágaság vólt 15 Forint Egy mázsa búza 1899 Virág Vasárnapján 3 H 26 Nagy Havazás vólt.” Gyógyszer Ét vágy hozó 1900. 1 Fekete tentora 5 (rész) 2 Hoponán csepp 5 3 Fehér balzsam 5 4 Keménmag csepp 5 5 Egy Szerecsen Dió 6 Nagy Gyomor Pogácsa 4 7 Sárga Cúkor 4 8 Egy Liter Pálinka A kéziratos könyvecske számomra legérdekesebb darabja egy „Istenes mondóka”;- „Az ekéiteket kérlyük a lyézus kirisztus Nevében Eszti elindula+ Urunk Jézus egy szent úton talála egy szent embert az úton annak ölében egy szent gyermeket kezében egy szent poharat nyakán egy szent kendőt kívül aranyos belől Irgalmas aki abból a szent pohárból iszik aval a szent kendövei meg kendik soha einem kárhozik Eszti kelly fel Igyál szent Vért Végy szent Lelket Maragy meg atte igaz hitedben mint Urunk Jézus is meg Marat az ő Igaz hitt ében Azaz három meg szentelő szent Úristen szenteIlyen meg tégedet Aki atya filyú és szent lélek Amen” Nem tudjuk, hogy ezt a „mondókát” mikor, milyen alkalomból és miért mondták el? Talán még aki lejegyezte, tudta. Külön nyeresége lenne a folklórtudománynak, ha valaki idősebb békési ember még ismerné az alkalmat, a fenti mondóka elmondására vonatkozóan. Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépek című csodálatos munkájában (archaikus népi imádságok, Magvető Budapest, 1976.) a 166. oldalon közöl a „Védekezés, bajelhárítás” című fejezetben a mi mondókánkhoz hasonló típust. Idézem: „...Betekintvén a mennyország kapujában: Kívül aranyos, belől irgalmas. Közepében áll az Ur jézus Krisztus, Szent kendő a nyakában, Szent pohár a kezében. . Aki ebből a szent pohárból iszik, Soha meg nem szomjuhozik. Aki pedig ehhez a szent kendőhöz törülközik, Az soha el nem kárhozik." Erdélyi Zsuzsanna, Bálint Sándortól idézi szövegünket, aki Erdélyben gyűjtötte a teljes anyagot egy József napi köszöntőből. A szöveg archaikus imádságra jellemző motívuma nyilvánvaló. A K. Balogh-féle kéziratos könyv háromnegyed része lakodalmi hivogatók- ból, köszöntőkből, ételfeladó „mondó- kákból” áll. Az ételek között, meglepően kevés a sertéshúsból készült lakodalmi fógás. Jóval több a marha és juhhús alapanyagú étek, mint napjainkban. K. Balogh Mihály így vezeti be lakodalmi „mondókáit”: „ezen Könyvben feltalálhatok az Vőfinek való regék Násznagynak való köszöntők Olvazsd el barátom nembeszél hiába tudom te is lyártál vót az oskolába ezen kis könyvecske amibenvagyon szólni és beszélni felokosit nagyon figyelmez rá tehát elsőmondatára hogyindul a vőfény elhoszú útlyára bizonhae könyvet megnem olvazsgatta akor minden eszét kedvét othon háttá”. Cs. Sz. I.
