Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-11 / 161. szám

1990. július 11., szerda o Menekültek és határsértők Szakszervezeti vezetők az érdekvédelemről Oszd meg és uralkodj? Társadalmunk politikai és gazdasági átalakítása fo­kozott terhet ró a munkavállalókra és az érdekvédelmi szervezetekre. Szerencsére ez utóbbiakból Is egyre több lesz. Ügy gondoljuk, érdeklődésre tarthat számot az is, hogy a SZOT jogutódja, a három és fél millió tagot számláló Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) és Békés megyei alapszervezetei mennyire érzékelik a kor kihívásait. Három szakszervezeti tiszt­ségviselőt kérdeztünk meg aktuális kérdésekről; Nagy Mihály Jánost, az Építők Szakszervezete Megyei Szö­vetségének titkárát, Valaczkai Bálintot, a Vasas Szak- szervezetek Békés Megyei Szövetségének titkárát és egy termelő vállalat, a Gyulai Húskombinát Vállalati Szak- szervezeti Tanácsának titkárát, Bezdán Jánost. Egymás torkának esve — önök mindannyian a hagyományos szakszervezet tisztségviselői. Mi a véle­ményük az MSZOSZ-t ért különböző ■ támadásokról, mennyire igaz az, hogy szer­vezetük, a volt MSZMP- funkcionáriusok búvóhelye? Nagy Mihály János: — A bírálat, ha jogos, minden­képpen megfontolandó. Itt viszont másról van szó. Ahe­lyett, hogy a különböző ér­dekvédelmi csoportok, ben­ne a különböző szakszerve­zetek és munkástanácsok egymásra támaszkodva igye­keznének a munkások és al­kalmazottak érdekeit meg­védeni, inkább egymás tor­kának esnek. Teljesen nyil­vánvaló, így nem az MSZOSZ vagy más lesz a vesztes a kapott sebek ellenére sem, hanem az érdekvédelmi szer­vezetek tagjai. Az MSZMP- funkcionáriusok búvóhelye lenne a szakszervezet? Ezt nem gondolnám. Egy-egy esetben előfordulhat, de ott feltehetően maga a tagság állítja félre, ha nem úgy lát­ja el a feladatát, mint kel­lene. Az ilyen hamis állítá­sokat úgy tekintem, mint ol­csó propagandafogást. De ha komolyra vesszük a dolgot, akkor érdemes lenne meg­vizsgálni, hány volt MSZMP-s ül most a Parla­mentben, vagy mennyien I kormány nem tárgyal — Gyakran esett szó a munkások, az alkalmazottak valódi érdekvédelméről. A korábbi időkhöz viszonyítva, milyen előrelépésre lehet számítani ezen a területen? V. B.: — Korábban a párt­állam idején a szakszerve­zet csak annyit tehetett amennyit megengedtek ne­ki. Ez a jövőben is így lesz, bármily furcsán hangzik. Egy példával élve: Magyar­töltenek be vezető tisztsé­geket az úgynevezett mo­dem. demokratikus pártok­ban? Valaczkai Bálint: — Nem más ez a támadási sorozat, mint az oszd meg és ural­kodj elv gyakorlati alkalma­zása. Nekünk nincs semmi kifogásunk az újonnan ala­kuló érdekvédelmi csopor­tokkal szemben. Teljesen érthetetlen viszont hogy ezeknek a csoportoknak mi­ért kellene egymással szem­ben állva dolgozniuk? Ki­nek jó ez? Bezdán János: — Nálunk, a húskombinátban szeren­csére van hitele a hagyomá­nyos szakszervezetnek. El kell érni, hogy a szakszer­vezeti funkoionárius függet­len legyen a vállalat veze­tésétől. Magyarul, ne köz­vetlenül tőle kapja a fize­tését. Erre vonatkozóan van­nak elképzeléseink, s ha si­kerül, komoly támadási fe­lülettől szabadulunk meg. A mostanában leierősödő bí­rálatok szerves részei a pár­tok irányította hangulatkel­téseknek, melyeknek célja, a munkás kijátszása a mun­kás ellen. És sajnos minden munkavállaló külön-külön áldozatává válhat ennek a harcnak, hiszen kevesebb idejük jut valódi érdekeik képviseletére. a szakszervezettel országon nincs érdekvédelmi törvény és a kormány a leg­utóbbi áremeléskor is meg­engedte magának azt, hogy a szakszervezetek vélemé­nyét ne kérje ki. A legna­gyobb erőfeszítésünk ellené­re sem tudunk előrelépni, mert Antall József és' kabi­netje nem hajlandó szóba- állni az MSZOSZ-szal. Ne­kik ez a demokrácia. B, J.: — Félő, hogy az egy- párti diktatúrát a többpárti diktatúra, vagy az MDF egyeduralma váltja fel1. Nem véletlen, hogy a Magyar De­mokrata Fórum sürgeti a munkástanácsok megalaku­lását. Ez önmagában nem lenne baj, de az már igen, hogy ezt a szakszervezet- ellenes propaganda kíséreté­ben teszi. N. M. J.:— Szövetségünk minden, a kormánynak be­terjesztett indítványa süket fülekre talált. Olyan érdek- védelmi törvény szükséges­ségét valljuk, amelyik ga­ranciát és egyben szankciót is tartalmaz mindkét irány­ban. A munkavállalók közel 70 százaléka még mindig az úgynevezett hagyományos szakszervezet tagja. Gon­dolva az erősödő érdekvé- délmi szerepre, jelentős sztrájkalapot hoztunk létre, s ezt egy kormány sem hagyhatja figyelmen kívül. — Mi a véleményük a munkástanácsokról? B. J.: — Egyetértünk az­zal, hogy az érdekvédelmi szervezetek sokasodjanak, s legyen közöttük egyfajta egészséges versenyszellem. Ezért elfogadom a munkás­tanácsok létjogosultságát. A vállalatnál is azt mondtam, ha a munkástanácsok csak egy forinttal több bért tud­nak adni, mint amennyit a szakszervezet kiharcolt, ak­kor elsők között fogom kez­deményezni a létrehozásu­kat. — Miként látják a priva­tizáció problémáit és hogyan vélekednek a munkanélküli­ségről? B. J.: — Belátjuk a pri­vatizáció szükségességét, va­lódi tulajdonos nélkül nem •lehet piacgazdaságot építe­ni. Ugyanakkor, elengedhe­tetlennek tartjuk a dolgozók részesedését abból a válla­lati vagyonból, melyet ők hoztak létre, ők termeltek meg. Megmondom őszintén, mi ingyen részvény kibo­csátása méllett vagyunk, ami után az állam kamatot fi­zetne. Szoros összefüggést látok a privatizáció és a munkanélküliség között. Az utóbbit, ahol csak lehet, el kellene kerülni. N. M. J.: — Messzemenően kiállunk a dolgozói részvény mellett, de nem úgy, ahogy a törvény előírja. Mi keve- sell'jük a 10 százaléknyi fel­ső határt. Ez sérti a dolgo­N. M. J.: — Engem nem zavar még az sem, hogy az MDF felkarolta a munkás- tanácsokat Nem baj az, ha a szakszervezet vagy a mun­kástanács valamelyik párt­hoz kapcsolódik. Hiszem, a demokrata fórum sohasem kardoskodott volna a mun­kástanácsok létéért, ha a ha­gyományos szakszervezetet be tudta volna kebelezni. S mivel erre irányuló kísér­lete kudarcot vallott, más lehetőség után nézett. Saj­nálatos, hogy a munkásta­nácsok egy része a szak- szervezetek ellen alakul. El­képzelhetőnek tartok a két szervezet , között valamiféle munkamegosztást. Mire gon­dolok? A munkástanács fel­ügyelné a .tulajdonnal és a működtetésével, tehát a vál­lalat irányításával kapcsola­tos dolgokat, a szakszerve­zet pedig a hagyományos tevékenységét látná el: a bérrel, a szociálpolitikával összefüggő érdekvédelmet. V. B.: — Én már azt sem értem, miért gondolja bár­ki is, hogy elleneznénk a munkástanácsok létrehozá­sát? Még a régi SZOT ide­jére esett a kezdeményezés, amikor magunk hirdettük a munkástanácsok megalakítá­sának szükségességét. Mi csupán az ellen próbálunk szót emelni, ne egymás ell- len alakuljunk, ne tördeljük szét az érdekvédelmi mun­kát szervezetek közötti csa­tározásokkal. zók érdekeit. Feltételezhe­tően a munkanélküliség — néhány kivételtől eltekint­ve — elkerülhetetlen. Tehát erre készülni kell, a tehető legemberségesebb megoldást választva. A szakszervezet­nek, rendszeres segély for­májában, anyagilag is támo­gatni kell az átmenetileg munka nélkül maradtakat. Nem ártana az sem, ha a kormány munkahelyteremtő beruházásokon is tömé a fejét, nemcsak a munkanél­küliség kezeléséről vitatkoz­na. V. B.: — A privatizációval kapcsolatos véleményekkel egyetértek. A munkanélküli­ségről annyit, hogy szerin­tem az adminisztratív terü­leten várható nagyobb lét­számcsökkentés. A vasasok az átképzések és a munka- nélküliek támogatására kü­lön alapítványt hoztak lét­re. Papp János Az elmúlt évben tagadha­tatlanul előtérbe került a tá­jékoztatásban az államhatá­rok őrizetének kérdése. Az ismert romániai történelmi folyamatok, a menekültára­dat. az orosházi határőrke- rület feladatrendszerét nagy­mértékben átformálták. Te­vékenységének megítélése és általánosítása határőrizeti vonatkozásban hangulati té­nyezővé válik. Ahhoz, hogy államhatárunk őrizete ha­zánk érdekeinek mindenkor megfeleljen, elengedhetetlen a határőrizet munkájának a határterületi lakosság részé­ről történő közvetlen erköl­csi és gyakorlati támogatá­sa, amely csak akkor bír kellő tartalommal, ha az érintett állampolgár ismeri és érti a befolyásoló ténye­zőket, körülményeket. A kerület határszakaszán — Békés megye teljes, Csongrád és Hajdú-Bihar megye egy részén — tovább­ra is folyamatos a menekül­tek zöldhatáron való átjö- vetele. Elgondolkodtató azon­ban ezek összetétele. Közel 50 százalékuk román nem­zetiségű, csak románul be- szélő állampolgár. Értelmi­ségi ez évben 2 fő jött be, a többi gyári, mezőgazdasá­gi, illetve segédmunkás, sőt 20 százalékuk tanuló, 12 szá­zalékuk pedig munkanélküli. Csaknem 100 főről (16 szá­zalék) derült ki, hogy bün­tetett előéletű, de ez nem tükrözi a valós számot, mi­vel a tettüket fel nem fedők ellenőrzésére nincs tehető­ség. Jelentős a köztörvényes bűnözők száma, 10 százalé­kuk gyilkosságot, erőszakos nemi közösülést, rablást, sú­lyos testi sértést követett el hazájában. Romániában. A magát menekültnek vallók 35 százaléka eleve Magyar- országon keresztül nyugati országokba akar kijutni, de meghallgatásukkor a tiltott határátlépést elkövetők je­lentős része az ideiglenes le­telepedést kéri, félve a visz- szaadástól, holott igazi szán­dékuk a már említett orszá­gokba való kijutás. Rendsze­res a hatóság félrevezetése céljuk elérése érdekében. Megnövekedett a tiltott ha­tárátlépéssel párosuló bűn- cselekmények, elsősorban az árucsempészések száma. Kü­lönösen figyelemre méltó a cigány nemzetiségiek lóval való üzérkedése. A Romá­niában lopott lovakat — számuk a négyet, ötöt is el­éri, egy alkalommal —a ha­táron átvezetik, magyar ci­gányoknak eladják, a visz­szacsempészett forintot ha­zájukban 1,5-3 tejért elad­ják. A leírt és napjainkban is megtevő cselekményeknek veszélyességét nem szüksé­ges kommentálni. Az viszont tény, hogy elenyésző azok­nak a száma, akik valódi politikai ok miatt választják az államhatár megsértését, mivel ezen állampolgárok tisztességes úton, útlevéllel a határátkelőhelyeken ke­resztül jöhetnek Magyaror­szágra. Egyre inkább felve­tődik határterületi lakossá­gunk körében, hogy mi tesz a határsértést elkövetőkkel. Azok. akik valóban politikai menekültek, ideiglenes lete­lepedési engedélyt kapnak a megyeszékhelyeken működő menekültügyi koordinációs bizottságoktól. A többi, ma­gát menekültnek nevező, az illetékes megyei bizottságok döntése alapján visszaadásra kerül a román határőrizeti szerveknek. Figyelmet érde­mel ezzel párhuzamosan a turizmus erőteljes fellendü­lése is a román határon. So­katmondó szám az, hogy a személyforgalom 82,88 szá­zalékát román, míg csak 6,1 százalékát magyar utasok te­szik ki. Az orosházi határ­őrkerület feladatát a törvé­nyekben meghatározottak szerint látja el. A lakosság segítségének mindenkori ál­lapota feltételezi, hogy ez milyen eredményességű. Nem kétséges, hogy a hazaszere­tet tartalmazza az érte való kiállást, amelynek része, hogy a határainkat illegáli­san átlépve csak olyan em­berek kapjanak tehetőséget letelepedésre, akiknek szán­déka tiszta, de elfogadható okok miatt — politikai ül­dözöttek — nincs más vá­lasztásuk. Az orosházi határőrkerü­let parancsnoksága köszöne­tét fejezi ki a ..határterületen élő lakosságnak azért az együttműködésért, amely a Magyar Köztársaság állam­határának ránk bízott sza­kaszán nap mint nap meg­nyilvánul. Reméli, hogy a határőrizettel összefüggő kér­dések reális ismerete, a ha­tárőrség személyi állománya valamennyi tagjával való személyes kapcsolattartás szorossá teszi az azonos cé­lokért történő cselekvést, amely hazánk államhatárát megsértő, nem kívánatos személyek kézrekerítésében jut kifejezésre. Papp Imre László, határőr őrnagy Ingyen részvény — munkásrészesedés a két falu rossza Kunágota megkönnyebbült Ismét rács mögött A kunágotaiak percekig nem jutottak szóhoz, s hüledezve figyelték, amikor néhány hete hazatért az a két fiatal gye­rek, akikről úgy tudták, részük volt Multyán Lajos agyon- verésében. Gyűjtötték is az aláírásokat, közben erősödött bennük az elszántság a közbiztonság és a nyugalom kiví­vásáért. Hogyan is engedhették ki őket az előzetesből, ami­kor ilyen súlyos bűncselekménybe keveredtek? — kérdez­ték, amikor szerkesztőségünkbe telefonálva magyarázták, miféle közállapotok uralkodnak Kunágotán. Nos, Békés megye főügyé­sze, dr. Kovács László is megütközött azon a történe­ten, amely lapunk június 26-1 számában megjelent. Az ügy ugyanis sokkal bonyolultabb volt. mint első pillantásra tűnt, ráadásul az informáci­ók is megakadtak valahol Battonya és Gyula között. Lássuk, hogyan is göngyö- lődött a Multyán-ügy febru­ár óta (amely, mint látni fogjuk, nem csupán a sze­rencsétlenül járt kunágotai gépkocsivezető agyonverésé- ben merült ki). A két 17 esztendős fiú bizony alapo­san belebonyolódott a tra­gédiával zárult verekedésbe, igaz. ma még nem tisztázó­dott. hogy a főgyanúsított, Nagy Zoltán mellett milyen szerepük volt február 5-én késő éjszaka. Nem tudta ezt a battonyai ügyészség sem, hiszen a vizsgálatot a gyu­lai ügyészség folytatta. Az viszont már csöppet sem mellékes, hogy Battonyán is gyarapodik egy akta, ugyan­ennek a két fiatalnak a tör­vénytelenségeit tisztázandó. Történt ugyanis, hogy szil­veszter óta mindketten be­lekeveredtek mindenféle sö­tét ügyekbe, rablásokba, be­törésekbe. Sokáig előzetes le­tartóztatásban voltak, sőt, a rendőrség kérte annak meg­hosszabbítását is, de a bat­tonyai ügyészség nem kezde­ményezte a bíróságnál, mondván, a rendőrök fejez­zék be a nyomozást, a gya­núsítottakat pedig szabad­lábra helyezték. Nem is sej­tették, hogy időközben a Multyán-ügyben is tisztáznia kell magát a két gyerek­nek. Azóta persze minden rész­letkérdés tisztázódott, sadu- haikodók a múlt héten újra rács mögé kerültek, míg fel­nőttkorú társuk, Nagy Zol­tán jelenleg elmeorvosi meg­figyelés alatt áll. A nagy ijedtség után te­hát Kunágota ismét meg­könnyebbült, s kíváncsian várja a folytatást, immáron a bírósági tárgyalóteremből. L. E. Olasz gyártmányú filterezőgépeken percenként 125 darabot csomagolnak, mintegy 7-fajta teából a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat Békéscsabai tizemében. A filteres teákon kívül még húszfajta specialis keveréket is készítenek, közei százféle gyógynövényből Fotó: Verese Erzsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom