Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-10 / 160. szám

188». Julim IP., kedd o Az orosháziak tiltakoznak Az elmúlt héten, csütörtö­kön és szombaton bizonyára sokakat késztetett megállás­ra az a tiltakozótábla, me­lyet az orosházi Könd úti ABC előtt állított fel a kis­gazdapárt, s az MDF helyi szervezete. A forgalmas cso­mópontban nagyhangú asz- szonyságok, felháborodott vásárlók adták kézből kézbe a tollat, hogy aláírásukkal is megerősítsék: tiltakoznak a fagyizó építése ellen. — Hová tegyük a kerék­párokat, a gyerekkocsikat, ha nem marad talpalatnyi hely sem? — méltatlankodik egy idős úr. — Ki az az arcátlan em­ber, aki fát kivágva, a gya­logátkelőhely elé építi ezt a monstrumot? — dohog egy anyuka. * — A rendelőintézetnél sem engedtük meg, hogy butikot építsenek, itt sem lesz a fa- gyizóból semmi! — csattan fel egy harcias vásárló. — Én is aláírtam a tilta­kozó levelet, mert úgy ér­zem, csak így szerezhet a la­kosság érvényt jogainak. Az itt a nagy baj, hogy ahol a pénz, ott a törvény... — nem folytatja mondandóját az aláíró, hanem átadja a tollat a soronkövetkezőnek és továbbáll. Záporoznak a kritikus megjegyzések az építőre, a tanácsra, a vendéglátóra és még ki tudja, kire, mire. Az emberek nem győzik han­goztatni: eddig is kénytele­nek voltak betonrengetegben élni, legalább ott ne vegyék el azt a lélegzetvételnyi he­lyet, ahol nem muszáj. Mennyivel jobb lenne, ha ' betonvas helyett inkább par­kosítana a vállalkozó, vagy jótékony célra adakozna. Az aláírást gyűjtő pártok álláspontja: messzemenőkig támogatják a vállalkozói kezdeményezéseket, de nem minden áron. Az építkezés előtt tájékoztatni kellett vol­na a lakosságot, meghallgat­ni a többség véleményét. A kisgazdák és az MDF-esek követelik, vizsgálják felül,, hogyan lett közterületből magánterület?! , cs. j. Fotó: Szűcs Lászlóné Tíz nap szép környezetben Ők is nyaralhatnak! A kislány semmi pénzért el nem engedné. Sanyi kezét. Amerre bátyja megy, arra veszi az irányt ő is: követi a pingpongasztalhoz, a focipá­lyára, a tv elé. Különösen összetartozik most a két test­vér, hisz idegenek még itt, a szanazugi táborban. No, meg együtt izgulnak apuért,- aki csak így — hogy tíz na­pig jó helyen tudja őket — vonult be nyugodt szívvel a kórházba. Kati mosolygós, szőke kis­lány. Nem telik unalmasan a szünideje, hisz a tanyán — ahol szüleivel és hat testvé­rével él — sok a jószág. Se­gíteni kell anyunak malacot, csirkét etetni, füvet szedni, ebédet főzni. A család még soha nem volt nyaralni, hogy is telne nekik ilyesmi­re? így hát Kati örül, hogy itt táborozhat, ráadásul vele van az unokatestvére is. A három srác jó ideje üti a pingponglabdát. — Tessék számolni! — vil­lantja ránk Matyi huncut, kék szemét, ö aztán csöppet sem félénk. Már az első nap otthon érezte magát a tá­borban, igaz, ebben közre­játszik az is, hogy nem egye­dül jött a családból. Különleges tábor ez, hisz a Békéscsabai Családsegítő Szolgálat először szervezett nyári programot nehéz kö- rülméhyek között élő csalá­dok gyerekeinek. — Hatvan, 6—14 éves ko­rú gyereket tudunk üdültet- ni az idén — tájékoztat Csereiné Árgyelán Anna tá­borvezető, a családsegítő munkatársa. — Részben pá­lyázaton nyertük a szerve­zéshez szükséges pénzt; a családokra csak minimális költség hárult. A különösen rossz körülmények közt élőknek semmit sem kellett fizetniük. A szülők nagy örömmel fogadták ezt a le­hetőséget, hisz családi nya­ralásra a mai árak mellett nem is gondolhattak. Tíz na­pig egészséges, szép környe­zetben, biztonságban tud­hatják a gyerekeket, s ez nagy könnyebbség, különö­sen az egyedül élők számára. Segítséget is kaptunk. A tá­boroztatáshoz hozzájárult a városi tanács ifjúsági és sportosztálya, a Kakas ABC- ből 65 tábla csokoládét küldtek, a konzervgyár üdí­tőket adott kedvezményes áron. Bár ma nem éppen stran­dolásra alkalmas az idő, senki sem unatkozik. A na­gyobbak önismereti játék­kal töltik a délelőtt egy ré­szét; s ez több mint szóra­kozás. A kicsik gyurmáznak, rajzolgatnak, vagy megnéz­nek egy jó videofilmét. A délutánt házibajnokságok teszik izgalmassá, de lesz műsoros est, egészségügyi vetélkedő, tábortűz is. Azért a nap fénypontja mégis a fagyis délutáni látogatása. Akkor elő a pénztárcát és futás! Nincs félnivalója an­nak sem, akinek nem volt, vagy már elfogyott a zseb­pénze; mindig akad felnőtt, aki befizet egy fagyira. G. K. Önismereti játék a nagyoknak Fotó: Kovács Erzsébet Egy napirendi pont—egy nap Folytatta munkáját az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) mánykoalíció legerősebb pártjának képyiselője a dél­utáni vitában szemléletesen megfogalmazta: a jelek sze­rint más szemmel olvasta az önkormányzati' törvény ter­vezetét, mint ellenzéki kép­viselőtársai. Az eltérő pozí­ciókból fakadó • megközelí­tésnek tudható be, hogy mi­közben a kormánykoalíció­ban helyet foglaló pártok törvényhozóinak egy része, erős érzelmi töltésű felszó­lalásokban jobbára az ön- kormányzati törvény kor­szakos jelentőségét igyekez­tek kidomborítani, addig az ellenzékhez tartozó képvise­lők, főként szakmai indítta­tást követve, az önkormány­zatok várható működési fel­tételeinek szempontjából a beépített garanciális eleme­ket kutatva vették bonckés alá a javaslatot. Az általános vitán belül egy kisebb, de horderejét te­kintve nem mellékes polé­mia robbant ki a vita vége felé, elsősorban a frakció­vezetők részvételével az ön- kormányzati témakörben döntésre váró kérdések két­harmados, illetve egyszerű többségű elfogadását illető­en. A Magyar Köztársaság al­kotmányának módosításáról, valamint az önkormányza­tokról szóló törvényjavaslat egész nap tartó, több mint 5 és fél órás általános vitáját este 6 óra előtt néhány perc­cel rekesztette be az elnöklő Szűrös Mátyás, bejelentve, hogy a kérdéskör tárgyalását a következő ülésen, jövő hét­főn folytatják. Mivel a képviselőkre még több tucat indítvány meg­tárgyalása vár, a Házbizott­ság olyan intézkedések meg­tételét tartja indokoltnak, amelyek segítik a hatéko­nyabb munkát, nem sértve a képviselők jogosítványait. A Házbizottság ülésén egyetér­tés volt abban, hogy egy ülésre minden képviselőcso­port legfeljebb három inter­pellációt vagy kérdést nyújt­son be. Az interpellációk is­mertetésére öt perc, a vá­laszra két perc áll rendelke­zésre. A kérdés elmondására három perc jut. A Házbi­zottság egyetértett abban is, hogy a napirend előtti rend­kívüli ügyekben a képvise­lőcsoport nevében kapjanak szót a törvényhozók. E szán­dékukat a frakció vezetőjé­vel előzetesen egyeztetni szükséges. A Házbizottság egyetértésével már mától az ülések 10 Órakor kezdődnek. A soros elnök. Szűrös Má­tyás kérte, hogy ezeket az ajánlásokat az Országgyűlés vegye tudomásul. Ezután az Országgyűlés — a tárgysoro­zatban szereplő temérdek té­makörre való tekintettel — úgy döntött, hogy a rendkí­vüli ülésszak idején minden szerdán, délután 14 órai kez­dettel rendkívüli ülésnapot iktatnak a Parlament mun­kájába. A most elfogadót! indít­ványnak megfelelően az Or­szággyűlés ma 10 órakor, vél­hetően az 1990. évi pénzügyi egyensúly javítására szolgáló törvényjavaslatok és ország- gyűlési határozati javaslat megtárgyalásával folytatja a munkát. Csurka István és Varga Zoltán megyei MDF-képviselők a Parlament folyosóján András- falvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter társaságában Negyvenmilliárd forint értékű állami vagyon kerül magántulajdonba (Folytatás az 1. oldalról) gyors javítására és a szociá­lis védőháló kiépítésének megkezdésére helyezi a hangsúlyt. Bebizonyosodott, hogy az éveken keresztül folytatott restriktiv pénz­ügyi politika semmiképpen sem kényszeríti ki a struk­túraváltást. A vállalatok mindig kivédték a pénzügyi szigor szorítását, s a kölcsö­nös nem fizetések, az így ki­alakult sorbanállás rendsze­re révén előteremtették a hiányzó pénzt. Ez azonban az egész gazdaság ellehetet­lenüléséhez vezet, így a leg­fontosabb teendő ennek a rendszernek a gyors, drasz­tikus felszámolása. Egyes becslések szerint a kölcsönös vállalati tartozások összege 150-300 milliárd forintra te­hető. A tényleges, vagyis a nettó tartozások összege azonban ennek csak a tö­redéke, 40-45 milliárd forint. A kormány tervei szerint az első lépés az úgynevezett fe­kete lyukak, vagyis az iga­zán eladósodott vállalatok felszámolásának megindítá­sa. 10-12 vállalatról van sző, amelyeket a kormány az Ál­lami Vagyonügynökség ré­vén államigazgatási irányí­tás alá kíván vonni, hogy megkezdhessék felszámolá­sukat. A vállalatok nagy többségének helyzetét a tar­tozások kölcsönös beszámí­tásával, vagyis klíringkörök szervezése révén lehet ren­dezni. A Magyar Nemzeti Bank már hozzálátott ilyen akciókhoz, elsőként az Or­szágos Kereskedelmi és Hi­tel Bank számára folyósított 1 milliárd forint refinanszí­rozási kölcsönt, s a bank eb­ből 3 milliárd forint kölcsö­nös tartozást tudott partne­rei közreműködésével ren­dezni. Azoknál a vállalatoknál, amelyek esetében egyik meg­oldás sem alkalmazható — 400-500 kis- és középméretű cégről van szó — még vita­tott, hogy milyen eszközöket alkalmazzanak. Valószínű­leg váltóleszámítolással biz­tosítják a szükséges forrá­sokat. A legeladósodottabb 10-12 vállalat felszámolása követ­keztében még az idén szá­mottevően növekedni fog a munkanélküliség, 40-60 ezer új munkanélkülivel számol a kormány. Budapesten a munkanélküliek többsége rövid időn belül el tud he­lyezkedni, vidéken, főleg a kritikus térségekben viszont tovább súlyosbodik a hely­zet. További részletek kerül­tek nyilvánosságra az alkal­mazandó privatizációs meg­oldásokról. Matolcsy György beszámolt arról, hogy a kor­mány egyaránt tervezi úgy­nevezett mintavállalatok — mintegy 30 gazdaságosan te­vékenykedő cég — magán­kézbe adását, valamint a ne­héz helyzetbe jutott cégek privatizációját. A magántu­laj donha adásnál a főszerep a Vagyonügynökségnek jut, amely várhatóan — a Par­lament döntése nyomán — a kormány irányítása alá kerül. Első lépésként a pri­vatizálásra kiszemelt válla­latok államigazgatási irányí­tás alá kerülnek. Ezt köve­tően, attól függően, hogy milyen cégről van szó, kü­lönbözőképpen járnak el. A mintavállalatok — ugyan­úgy, ahogy az IBUSZ-nál történt — részvénykibocsá­tással, az értékpapírok érté­kesítésével kerülnek magán­kézbe. A programban sze­replő centralizált nagyválla­latoknál a privatizáció a szervezeti egységek szétbon­tásával, új kis- és közép­vállalatok alakításával való­sul meg. Ugyancsak • privati­zálják a csődbe jutott cége­ket, és sor kerül a kereske­delmi és vendéglátó-ipari va­gyonkezelő szervezetek ma­gántulajdonba adására is. A jelenlegi számítások sze­rint első lépésben mintegy 40 milliárd forint értékű ál­lami vagyon kerül magántu­lajdonba'. A tervezett priva­tizáláshoz rendelkezésre áll a szükséges forrás is. Erre a célra fordítják a két NSZK tartomány, Bajoror­szág és Baden-Württemberg által a múlt évben felaján­lott 250-250 millió márkás hitelkeretet, s rendelkezésre áll egy újabb 100 millió márkás hitelkeret is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom