Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-09 / 159. szám
o 1990. július 9., hétfő «nawiici A paraszt csak a jussát kéri! A magyar paraszt történetéről írok, mert azt tapasztalom, hogy a történelem — sajnos — legtöbbször politikai nyomás alatt íródik és elferdíti a valóságot. A hetvenöt évet azért veszem alapul, mert azt átéltem, átszenvedtem, hol itthon, hol háborúban, hol kitelepítetten. Az első világháborút követő román megszállás, majd kivonulás, különösen az ország délkeleti részén, a parasztok állat- állományát, gazdasági eszközeit tönkretette, így a parasztságot tragikus helyzetbe hozta. A parasztok összefogása nyomán épült fel az ország még akkor is, ha a paraszt megbecsülése, embernek járó tisztelete másodrendű kérdés volt. Bizony sokszor megkapta azt a nem érdemelt jelzőt, hogy „buta paraszt”. A második világháborúban, mint rang nélküli katona, előretolt golyófogó beosztást kapott. Aki elesett, az ott maradt temetve vagy temetetlenül, más hadifogságba esett. Ha a hadifogság embertelen körülményeit túlélte és hazakerült, itthon kifosztott, kirabolt otthonra talált. Viselnie kellett azt a bűnnek számító bélyeget, hogy harcolt a „fasizmus” oldalán. A parasztember újból, szinte a semmiből állította helyre a magyar mezőgazdaságot 1945-től 1949-ig. Jött az újabb elnyomás, üldözés, kulákosítás, kitelepítés és az embertelen, barbár ítélkezés. Ma, a huszadik század végén, amikor a paraszt azt remélte, hogy rehabilitációt kap, újból megjelentek a modern jelzők és „duhaj parasztnak, papoló kisgazdának” nevezik, mert vissza meri kérni a jussát. A fiskális eszű bolsevisták, akik összeharácsolt vagyonukat féltik, alkotmányosságokon vitatkoznak, keresik a vagyon- mentési kapukat. „Nevesítésről” beszélnek, olyan szóról, amely sem az alkotmányban, sem az értelmező szótárban nincs benne. Nevesítési jog alapján szeretnék másnak a tulajdonát megszerezni. Nem tudom, mit szólnának hozzá, ha a paraszt nevesíteni akarná a nép vagyonából fondorlatos módon megszerzett, kacsalábon forgó házaikat, nyaralóikat, vadászlakjaikat stb. A parasztembernek ősi alkotmánya van, hadd idézzek belőle néhány pontot: (Móz. 5., 6.) „Ne ölj. Ne lopj. Ne paráználkodj. Ne kívánd a te felebarátod házát, vagyonát, feleségét, barmát és semmit, ami a te felebarátodé.” A magyar paraszt szövetkezni akar, egyenlő emberi jog alapján, ahol nem kell párnázott ajtó és diktatúra. Nem kér többet, csak a jussát! Id. Kepenyes György, Szarvas Eltűnt libamájak Már két éve libatöméssel foglalkozom a feleségemmel, többé-kevésbé meg voltunk elégedve az eredménnyel. De ami június 27-én történt velünk Törökszentmiklóson, az számunkra tragédia. Az Orosházi Barnevál nem tudta fpgadni a libát tatarozás, vagy javítás miatt, ezért a törökszentmiklósi Barnevál- hoz kellett szállítanunk. Ott pedig a termelő ki van szolgáltatva az átvevőnek, aki osztályozza a májat. Mindenben hibát talál. Állatorvos nélkül megy a vágás, bontás, és osztályozás, pedig ezt szakember nélkül — véleményem szerint — nem lehetne végezni. Én 116 libát adtam le vágásra, s ebből a májazószerint csak 6 máj lett I. osztályú. összesen 84-et számolt. tehát 32 eltűnt. Nem először láttam már májat, ezért tudok különbséget tenni. Véleményem szerint első osztályú volt a 32 eltűntön kívül mind. Így engem, kb. 30 ezer forint veszteség ért, Volt olyan termelő, akinek 70 libamája tűnt el. Vajon ki téríti meg a kárunkat? Erdélyi László, Üj kígyós Van, aki a pénztárcáját hagyja el, van, aki az esernyőjét és olyan is akad, aki a gépkocsija akkumulátorát. Ezt a Dacia- aksit Békéscsabán a Mednyánszky utcában — épp a szökő- kúttal szemben — felejtette a gazdája. Csoda, hogy a környékbeli gyerekek még nem vették észre a veszélyes „játékot”. Igaz, eddig még a szemétszállítóknak sem tűnt fel... Fotó: Kovács Erzsébet Bmatfir írók, költők lapja Utcanév helyett szám Nyugdíjasok Görögországban Megjelent az Amatőr Költők és Írók Szövetségének Kristály című időszakos lapja. Ez immár a második szám. Az AKISZ hivatott arra, hogy a népi költők, írók munkáinak legjavát összegyűjtse. Régen is volt ilyen, csak éppen szájhagyomány útján terjedt, s később gyűjtők szedték ösz- sze, amit még lehetett, idős emberektől. , Mi nem kívánjuk a dicsőséget, az írói babérokat. Ingyen — ki hobbiból, ki íráskényszerből — írjuk verseinket. meséinket, elbeszéléseinket. S mégis úgy néz ki, hogy mi vagyunk a mostohagyerekek, akikről még említést sem érdemes tenni. Illyés Terézia Gyula Önkéntes tűzoltók Üjkígyóson a napokban megtartott önkéntes tűzoltók versenyén találkoztunk a Kemikál újkígyósi gyáregységének tűzoltóival. Fekete Béla tűzvédelmi előadó elmondta, hogy első alkalommal vesznek részt komolyabb versenyen, habár most ünnepük fennállásuk 10 éves évfordulóját. Az önkéntes tűzoltóknak a gyár vezetősége teljes felszerelést biztosított. Rendszeresen gyakorolnak, s az üzem területén tűzvédelmi ügyeletet tartanak munkaszüneti napokon és nagyobb ünnepek alkalmával. Nátor János, Újkígyós Elekiek a Balatonnál Köszönetünket fejezzük ki az eleki tanács és a Ga- mesz vezetőségének, akik lehetővé tették azt, hogy egy hétre elmehettünk a Balatonra nyaralni. Megtekintettük a Balaton-környéki városok nevezetességeit, Pécsét, Pannonhalmát, Keszthelyt. Mindez felejthetetlen emlék marad egész életünkben. Köszönetünket fejezzük ki az üdülő dolgozóinak és vezetőinek, a gondozóknak és a vezetőnőnek, a buszvezetőnek, akik gondoskodtak arról, hogy jól érezzük magunkat. Az eleki öregek napköziotthona 42 lakója nevében: Uszka. Flóriánné Ivásra jó? Július 2-án Újkígyóson az Arany J. u. 53. sz. alatt megnyílt az új söröző. Bementem meginni egy pohár hideg sört, s kellemes csalódás ért. Nagyon esztétikus és hangulatos hely. A kiszolgálás is udvarias volt. Meglepetést okozott viszont, hogy a rendelt italt műanyag pohárba töltötték. A Köjál elvégezte a szükséges vizsgálatokat; megállapították, hogy a vezetékes víz az egyéb szennyezettségek miatt nem alkalmas a poharak mosogatására, ezért csak műanyag poharakban szolgálhatnak fel. Nagyon furcsának tartom, hogy a víz pohármosás esetén fertőzést okozhat, fogyasztásra viszont alkalmas. Vagy talán mégsem? Tóth T., Újkígyós Többször olvastam lapjukban az utcanevek változtatásáról. Úgy néz ki, hogy egyeseknek nem számít, milyen összegekbe kerül az átírás. melyet sokkal hasznosabb célra lehetne fordítani. Nekem volna egy javaslatom: végleges megoldás len- • ne. ha nevek helyett számozást alkalmaznának. Legyen a tereknek nevük és a centrumból kifelé vezető utak a következő város nevét viseljék. A számozás a centrumból indulna kifelé a város szélére. Így sokkal jobb lenne a tájékozódás, főleg egy idegennek. Ambrus Pál, Békéscsaba H technika csodái A közelmúltban láttam egy tv-műsort, melyben bazilikákat mutattak be. A tudósokat is meglepte az a tény, hogy az építmények, a tartópillérek elhelyezése és más statikai szempontok szerint teljes mértékben megfelelnek a fizika törvényeinek. Sokáig gondolkoztak azon, hogy honnan származott ez a korát meghaladó tudásanyag, mire régi képábrázolásokból kikövetkeztették, hogy az építmények több jó korabeli mester összehangolt munkája alapján készültek. Napjainkban is találunk erre példát, a japán társadalomban. A japán autógyárakban a szalagrendszerű gyártás dolgozói évente több ezer újítást adnak be, melyek nem kerülnek a „fiókba”. Az eredmény ismeretes. Hiszen ez azt jelenti, hogy az a legfejlettebb társadalom, ahol mindenki kamatoztathatja a képességeit. Ki hitte volna?! ifj. Saiamon György Egy fitness-oszlály Bükkszentkereszten A Békés Megyei Köjál által meghirdetett nemdohányzó-, fitness- osztályok vetélkedőjén, a mezőkovácsházi gimnázium I/C. osztálya ért el első helyezést. Jutalmul egy bükkszentkereszti életmódtáborban vehettek részt. Erről szól élménybeszámolójuk. — A szerk. A békéscsabai vasútállomásról indul tűnik Bü kkszen tkeresztre, a városi kórház buszával. Csoportvezetőnk Domokos Gabriella volt, akivel a kiránduláson nagyon jól összeba rátkoztunk. A buszon ismertette a négynapos kirándulás programját. Szálláshelyünkre a déli órákban érkeztünk meg; délután felfedező sétát tettünk a gyönyörű környéken, közben tornáztunk, és elkészítettük az első fotókat. A másnap délelőttöt a miskolctapolcai strandon, töltöttük. Hatalmasokat csúsztunk az óriás csúszdáról, és sokat napoztunk. A fürdéstől kellően megéheztünk, jól esett a szállásról vitt „kajacsomag”. Délután a diósgyőri várat néztük meg. Késő délután csatlakozott hozzánk Tóthné Bán Ildikó egósizségnevelő, akit szintén nagyon megszerettünk. Pénteken, az eső miatt elmaradt Lillafüredre tervezett gyalogtúránk. A reggeli után voltak, akik lepihentek, mások viszont magnóztak, olvastak, és szétnéztek a faluban. Délután elindultunk Aggtelekre. A barlangban különböző alakú és méretű cseppköveket figyelh ettünk meg. Némelyeknek még fantázia-elnevezése is akadt; például „télapó, anyósnyelv, teknősbé- fcai, csuka.” Az utolsó napon Miskolctapolcára kirándultunk a barlangi- fürdőbe. A szabadstrandon úszóleckéket vettünk, majd Lillafüredre utaztunk, a vízesés*- hez, de ez — bánatunkra — kiszáradt. Nagyon örültünk, hogy ilyen csodálatos kirándulást kaptunk ajándékba a Köjáltól. Jó alkalom volt ez arra, hogy az osztály még jobban összeková- csoJódj ön. Hunyadi János Gimnázium, I/C. osztály, Mezőkovácsháza Megköszönöm mindazoknak az újkígyósi lakosoknak, akik a sikeres szívműtétemhez szükséges vért adták. Révész Péter, Újkígyós A békéscsabai József Atti- la-lakótelepi nyugdíjasklyb szervezésében 43-an töltöttünk felejthetetlen napokat a görögországi Platamonban, ahol az üdülőtelepi szobáinkból és a tengerpartról az Olümposz hegyét csodálhattuk. Egynapos kirándulás során Larissza, Trikala, Kalamba- ka városokon át Meteorába mentünk, ahol megcsodáltuk az ég felé nyúló sziklákat és a csúcsaikra felépült kolostorokat. Életre szóló, felejthetetlen élményt szereztünk. Pihentünk, fürödtünk, napoztunk, majd egy hét múlva Thesszaloniki érintésével indultunk haza. Az autósztráda két oldalán nyíló, hatalmas leanderbokroktóí elbúcsúzva hagytuk el e szép országot. Ezúton köszönjük meg figyelmességét, munkáját Szántó Józsefnek és Sicz Lászlónak, akik a hosszú, fárasztó úton biztonsággal tartották kezükben a kormányt, s utazásunkat kellemessé tették. A nyugdíjasklub tagjai nevében: Timkó Károlyné, Jugász Sándorné, Debreceni Józsefné Visszhang a lakókon is múlik! A július 2-i Szerkesszen velünkben közölt fotó igen irritáló, sajnos inkább vállalatunk, mintsem a lakosság részére. A város területén igen sok konténer környéke mutat ilyen képet, mint a Lázár utcai, annak ellenére, hogy igyekszünk folyamatosan elszállítani az edényzet mellé helyezett szemetet is. Az ott lakók szemét nem sérti a tároló környéke és az ott bűzölgő szemét, hiszen ők tették oda. Máshol viszont elképzelhetetlennek tartják, hogy ilyen környezetben éljenek. Sajnos az emberek igénytelenségén múlik és nem csak vállalatunkon, hogy Békéscsaba tisztasága ilyen, amilyen. A fenti konténer mellől 1990. július 3-án ismételten elszállítottuk a szemetet, de félő, hogy hamarosan újra kialakul az illegális szemét- lerakóhely. Városgazdálkodási Vállalat, Békéscsaba Egy kis esiga kálváriája Szólás-mondássá vált, hogy a téma az utcán hever, csak észre keli venni és felvenni. így jártam én a békéscsabai színház előtt. A téma tárgya egy csiga volt, melyet észrevétlenül majdnem eltapostam. A földről felvettem és egy virágtartóba tettem. Megmentettem az életét. A demokrácia jele, ha emberségesen bánnak az emberrel és a csigát sem tapossák ei. Figyeljük csak meg, hogy a „demokráciában” hány embert kínoztak meg, hányán kerültek börtönbe, hány embert bántottak és büntettek ártatlanul. Ha összehasonlítom az egyszerű ember életét a csigáéval, nincsen semmi különbség ... Nemrég a rádióban, az 1956-os eseményekről egy diplomás ember beszélt, aki 60 éves lehetett. Sírva mondta el, hogy 1956-ban ártatlanul börtönbe zárták, utána Recskre került Mivel értelmiségi volt, mindig három pofonnal többet kapott. Az ottani kínzásokkal testileg, lelkileg úgy tönkretették, hogy reszketnek a kezei, írni nem tud, nem tud járni, épp hogy él. Amikor a történetet mesélte, én is vele sírtam ... Kiss Elemér, Békéscsaba
