Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-07 / 158. szám

1990. július 7., szombat

o

m

BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET

Gazdag tsz-vezetőséget, vagy olcsó élelmiszereket?

(Gondolatok a Népújság 1990. június 9. számában megjelent közleménnyel kapcsolatban, melyet a Békés Megyei Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Szövetsége adott ki.)

Senki nem csodálkozik azon, hogy a tsz- vezetőségek és a különböző szövetkezeti, agrár- stb. szövetségek szervezetei újabb és újabb ötletekkel állnak elő a mezőgazdaság modernizálásának általuk is érzett szükségszerűségéről. A hatalom átmentésének a legátlátszóbb, de adott esetben hatásosnak mondható módszere.

Belülről, a hatalmi helyzetből állnak a reformok élére, s követik azt az alaptételt, ha mi magunk csináljuk a változásokat, akkor azok olyanok lesznek, hogy mi nem járhatunk rosszul, megtartva a vezető pozíciókat, kizsákmányolva, morzsákat juttatva annak, aki dolgozik.

A legutolsó időkig a régi választási gyakorlatnak megfelelően került hatalomra a vezetőség. A legsarkalatosabb pontja ennek mindig is az volt, hogy minél magasabb szintű egy vezető, annál kevesebb szakmai hozzáértés és vezetői készség szükséges, viszont a politikai megbízhatóság annál nagyobb súllyal esett a latba. Ez már eleve meghatározta, hogy a karrieristák kerüljenek a vezetői beosztásba, nem pedig a valóban jól képzett szakemberek. Ezek megmaradtak a második, harmadik vonalban és ha valami jó volt, és hatásos a mezőgazdaságban, akkor ez nekik és annak a paraszt- embernek köszönhető, aki soha nem tudta volna megtenni, hogy szívtelenül álljon a földhöz, a jószághoz.

A hatalmi csúcson ülők még ma is évente tízmilliárdos nagyságrendben terhelik az általuk felvett pénzekkel a tsz-eket és ezzel az ország gazdaságát. További terhet jelent az élősködő agrárszövetségek, -egyesületek sora, melyek igen jó életszínvonalat biztosítanak a nem dolgozóknak. Szükség is volt ezekre a szervezetekre, hiszen a régi megbízható vezetők Ieszármazottainak és a szocialista összeköttetésekben részt vevő partnerek családjainak is biztosítani kellett a jó állást.

Emberektől elvették a földet, nem tudom, mit szólnának a tsz-elnökök és mások, ha most elvennék a vagyonukat és földönfutóvá tennék, mint a parasztságot az. 1950-es években és utána.

Természetesen a melléküzemágak intézménye sem az ipari hiánycikk ■ pótlására szolgált elsősorban, hanem a tőke kimentésének és a jól fizető látszatállások megteremtésének egy módozata lett.

A kizsákmányoló agrár lobby több hangzatos frázist pufogtat, melyeket zászlójukra tűzve a Parlamentet, a városi és lakótelepi embereket, éhínséggel, áremelkedésekkel, üres boltokkal stb. fenyegetve, ha az FKGP által javasolt földreform megvalósul. Ilyen pl. a tsz-ek és a mezőgazdaság szétverése, szétzilálása (lásd Népújság, 1990. jún. 9.). Ez a valós értelmezésben annyit jelent, hogy az FKGP által javasolt földreform után létrejövő önálló gazdaságok és önszerveződő szövetkezetek, melyek a régi agrárvezetés nélkül igazán jól működnének, nagyon rossz lenne, mert ebben a volt vezetőség csak úgy kapna helyet, hogy dolgoznia kellene, mint más parasztembernek. Ez neki nem megfelelő. Különben a megmaradó tsz-eket az FKGP csak átalakítani és nem szétverni akarja.

Eme „reformer” csapat szerint sok variáció van, a lényeg az, hogy ők ne dolgozzanak, hanem kizsákmányoljanak. Mivel tisztában vannak az átszervezés időszerűségével, kész, a laikus számára logikusnak tűnő tervekkel állnak elő.

A Népújság említett cikkében csak az, és annyi földet kap, aki azt szerintük meg bírja váltani. Ez nyilván a saját malmukra hajtja a földet, hiszen ki vett ki eddig a közösből legtöbb pénzt, ha nem a teljesen felesleges tsz-vezetőség és a különböző agrárszervezetek. Ki lesz az első az általuk húsosfazéknak tekintett földosztásnál, nyilván ők, s viszik a földek java részét.

Ehhez tökéletes segédletet ad a Mezőbank, melynek vezérigazgatója a Reform 1990. máj. 25-i számában „Nem kell hazavinni a fél istállót, jó megoldást ajánl a Mezőbank”-cikkében kinyilatkoztatta, hogy az új típusú mezőgazdaság tulajdonosainak kívánnak kiinduló segítséget nyújtani! Ez a bank, mint nyilatkozta a vezérigazgató, 1400 tsz vagyonából mentett ki 2,3 milliárd forint alaptőkét. Erre 10 ezer forintos részvényeket bocsátanak ki, s a tag, az általuk érthetetlen módon „tulajdonosnak” nevezett rászedett parasztember, osztalékot kap az álitaluk még homályosan sem meghatározott nyereségből. De hogy teljes legyen a jogtalanságok sora, a javasolt kiadható

részvény százalékát egy adott tsz-re vetítve, 50 százalékra javasolja. A többi maradna a szükségtelen régi típusú kizsákmányoló réteg kezében. Nyilvánvaló, átlátszó játék, hogy a vezetőség felvásárolna egy csomó részvényt és a fennmaradó 50 százalékkal együtt olyan szavazati többségbe kerülne, hogy az egyszerű parasztember meg sem mukkanhat. A Mezőbank szerint mi lesz azokkal az emberekkel, akiktől jogtalanul elvették a földet, ezáltal városi emberek lettek, akiket elüldöztek a tanyájukról és most igénylik jogos tulajdonukat, amiért megdolgoztak ők vagy őseik?

Ezután még egy dolgot keli, hogy meghatározzanak, s ez a szervezeti és működési forma. Lehet ez részvénytársaság, szövetkezet, kft. vagy bármi más, a lényeg, hogy a volt vezetőség elnökként, ügyvezető igazgatóként, vagy bármilyen más titulussal a hatalmi csúcson maradjon.

Ezek ismeretében nem csoda, hogy természetes ellenségnek tekintik az FKGP-t ép minden tisztességtelen eszközzel lejáratni igyekeznek.

A Népújság által közölt közlemény szerzői kijelentik, hogy az FKGP programja nem más, mint a mezőgazdaságban dolgozóknak „— bérmunkáshelyzetből való cselédsorba kényszerítése”. Ez a kijelentés a kizsákmányoló agrár Lobby részéről a saját tudathasadásos állapotuk kórképe.

Az a tsz-szervezet, amelyik a független, szabad, semmi télé főnököt nem ismerő föld- tulajdonos parasztembert a rabigába hajtotta, mindenét elvette és koldusbotra, cselédsorba juttatta, ez lép fel a parasztság védelmezőjeként? Most ugyanúgy ki akarják semmizni, s amikor az FKGP földtulajdonossá akar tenni minden parasztembert, a nagv jótevők továbbra is bérmunkáshelyzetben akarják tartani. Ez az ő cseléd- programjuk.

Tudatlanságukra és félelmükre jellemző, hogy egyik legnagyobb problémájuk az, mi történik, ha a faluról elszármazott csepeli esztergályos vagy a dunaújvárosi kohász visszakéri a 3-5 holdját. A számtalan emberi mértékkel mért megoldás számukra megoldhatatlan és általuk óriási méretű, a népgazdaságot a csődbe vezető problémák* sorát veti fel. Mit lehet erre mondani? Talán, ha felülemelkednének saját érdekeiken és a dolgozót is embernek tekintenék, egész más színben tűnne fel a privát tulajdonos FKGP által javasolt megoldása. Annál is inkább, mivel föld van bőven, s becsületes mértékkel mérve jut mindenkinek, így a jelenlegi tsz-vezetőségnek is. Csak nem úgy, ahogy ők elképzelik. Kapjon mindenki földet, létesüljenek önszerveződéssel szövetkezetek, de nincs szükség ilyen típusú elnökökre, ügyvezető igazgatókra, vezérigazgatókra.

Az FKGP programja nagyon világos, s logikusan bizonyítja a zökkenőmentes átmenetet. A több tízmilliárd forintba kerülő agrárvezetés megszűnése és a mezőgazdaság támogatása már önmagában is biztosíték nemhogy az árak emelkedése, hanem a csökkenése mellett.

A ’47-es állapotok visszaállítása, mely főleg erkölcsi rehabilitációban realizálódik, s azok, akik visszakérik földjüket, szüleik földjét, sokkal nagyobb gonddal fogják vigyázni, hogy parlagon ne maradjon, s jó termést hozzon. Senkinek nem kell bizonyítani, hogy mennyit állít elő a háztáji és mekkora területen, milyen hatékonysággal. A világ legegyszerűbb képlete, ha ez a terület megsokszorozódik, nyilvánvalóan ugrásszerűen megnő az előállított termelési érték is, csökkennek az árak.

Tudják ezt a tsz-vezetők is. De mit tehet valaki, aki nem akar megválni a munka nélküli húsosfazéktól. Megpróbálja sárral dobálni azt, aki tiszta. Csodálkozunk azon, hogy akik 45 éven át ide juttatták az országot, még mindig a fejlődés, a gazdasági problémák megoldásának „körmönfont” akadályozói. Az Agrárszövetség földprogramjából a márciusi választásokon a nemzet részéről egyértelmű válasz született és ehhez a választási eredmények ismeretében kommentár nem kell.

Sokkal szebb lenne, ha valóban annyira elkötelezettjei a földnek, akkor a régi és az új tulajdonosokkal karöltve munkálkodnának, hogy a magyar mezőgazdaság valóban világszínvonalú legyen.

Mekis András,

Független Kisgazdapárt békéscsabai szervezete

Washingtoni levélváltás a SZER erdélyi tudósításairól

Az amerikai magyar egyesületek a SZER felügyelő szervéhez írt levélben, bírálták a Szabad Európa Rádió szerkesztését, cenzúraintézkedéseit a marosvásárhelyi eseményekkel. Tőkés ’ Lászlóval, az erdélyi magyarsággal _ kapcsolatban. A levélre válaszolva az illetékes • vezető amerikai kormánytisztviselő egyes pontokban nyíltan, másutt közvetetten elismerte a bírálat jogosságát, lényegében azonban kiegyensúlyozottnak és tárgyilagosnak minősítette a SZER-nek a romániai, nemzetiségi kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatását.

Gereben István, az északamerikai magyar szervezetek koordináló bizottságának főtitkára Bruce Porterhez, a SZER-t és a Szabadság Rádiót felügyelő kormányhivatal igazgatójához fordult a panasszal. Rámutatott: — Amerikai magyarok és szervezeteik számos alkalommal kifogásolták a rádiónak a romániai nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos tevékenységét. legutóbb a „visszafogott és nagymértékben szelektív” beszámolókat a marosvásárhelyi véres eseményekről. Különösen sértőnek érzik Tőkés László „cenzúrázását” (amint a Népszabadság jelentette, egy kanadai lapban megjelent nyilatkozatát nem ajánlották fel- haszftálásra). A SZER egyik háttéranyaga „nyílt sovinizmussal” vádolta Magyarországot a nemzetiségi kérdésben.

„Megértjük e kérdések érzékenységét, érzelmi vonatkozásait, de egyúttal tudjuk: a SZER politikája, amikor cenzúrát alkalmaz, amikor a romániai magyar kisebbségről, az erdélyi eseményekről tudósítva arrogáns és elfogult, nem szolgálja az Egyesült Államok érdekeit. Bizottságunka SZER-nek nyújtott régi keletű erkölcsi és politikai támogatás jegyében foglalkozik a kérdéssel”, hangzott többek között a levél.

Bruce Porter igazgató válaszát azzal kezdte, hogy a SZER ajánlásait félreértelmezték: nincs ok attól félni, hogy belső cenzúra működne, vagy a *radió érzéketlen lenne a romániai magyar kisebbség helyzete iránt.

Beszámolt arról, hogy megvizsgálták á márchis 19.— április 30. közötti időszakot, amelyben (a híreket nem számítva) a magyar nyelvű adás 564. a román 351 percben foglalkozott az eseményekkel. Mint megállapították. mindkét adásban eleget tettek a SZER előírásainak, miszerint átfogóan, tárgyilagosan. mérsékelten, ésszerű érveléssel, elfogulatlanul, a nemzetiségek sértegetését, a személyeskedést elkerülve kell tájékoztatni. Valóban óvták a szerkesztőket 37 híranyag teljes, vagy részleges felhasználásától. Egyesek ténybeli tévedéseket tartalmaztak, mások megalapozatlan híreszteléseken, vagy

hamisított dokumentumokon alapultak. Egyeseket, köztük Vezető nyugati lapokból származó híreket és elemzéseket azért vetettek el, mert nem tartalmaztak új információt, és nyelvezetük hozzájárulhatott volna a szenvedélyek felkeltéséhez.

A hivatalos magyarázat szerint „Tőkés László fontos szószólója az erdélyi megbékélésnek”, s ezt tükrözte, ahogyan a SZER magyar és román adása amerikai és kanadai útjáról tudósított. Miután Tőkést Romániában „az Egyesült Államokban tett kijelentéseit tévesen, vagy eltorzítva idézve bírálták”, a SZER tudatosan elkerülte olyan nyugati sajtójelentések felhasználását, amelyek szenzációhajhászok voltak, vagy kiragadott idézetekét tartalmaztak. Ez a szerkesz- tésDolitika valamennyi érintett fél érdekét szolgálta. Tőkés Lászlót egyébként meghívták Münchenbe, a SZER központjába, az erdélyi helyzet megvitatására.

A kifogásolt, Magyarországot sovinizmussal vádoló tanulmány (Marvin Jackson munkája) „előzetes fogáig, mazvány volt, amelyet afttí szántak terjesztésre”, mutatott rá válaszában _» Bruce Porter, egyúttal azt ígérve: a SZER a megb'ékélés elfő;, gulatlan támogatójaként kíván szerepelni a nemzetiségi kérdésben, a mérsékelteket megszólaltatva minden közösségből." H. A.

Feszült politikai helyzet Jugoszláviában

Belgrádban nagy ellenérzéssel fogadták a hétfőn Ko- szovón és Szlovéniában elhatározott egyoldalú • döntéseket: a szövetségi képviselőházban a törvényhozók jórészt a koszovói albánok és a szlovén parlament nyilatkozatát vitatták, s nem a kormányprogram napirenden szereplő pontjaival foglalkoztak. Előbb Koszovóról érkezett hír, hogy a helyi albán képviselők a pristinai parlament előtt felolvasták nyilatkozatukat, miszerint a Szerbiához tartozó tartomány kinyilvánítja függetlenségéj a jugoszláv föderáció, illetve konföderáció keretén belül. Röviddel ezután. érkeztek hírek Ljubljanából, ahol a szlovén parlament szintén elvi dokumentumot

szavazott meg a köztársaság szuverenitásáról.

A hat cikkelyből álló szlovén nyilatkozatot — amelyet a belgrádi sajtó már részletesen ismertet — elsöprő többséggel, 187 szavazattal, s csak három ellenszavazattal és két tartózkodással fogadták el a helyi parlamentben. A dokumentum leszögezi, hogy Szlovénia szuverén köztársaság, területén a szlovén alkotmány és a szlovén törvények érvényesek. A képviselők elfogadtak egy határozatot arról is, hogy a szlovén kormányzat szeptember elejéig köteles állást foglalni, hogy a jugoszláv szövetségi törvények közül melyek érvényesek Szlovéniában is.

Koszovón a helyi albán lakosság kirobbanó örömmel

fogadta a „függetlenségi deklarációt”. Sokan összekapcsolják a most kezdődött mohamedán Bajrám ünnepet a függetlenségi „örömünneppel”. A helyi lap, a pristinai Rilindia első oldalas cikkben üdvözölte a lépést, amellyel Koszovo a jugoszláviai nemzetek „egyenrangú és független tagjává vált”. A helyi szerbek és crnagoraiak viszont nagy aggodalommal értesültek a fejleményekről, s követelték: azonnal oszlassák fel a pristinai parlamentet. Ezt a kérést a koszovo-poljei szer- bek és crnagoraiak képviselői juttatták el a sajtóhoz. Ugyanitt létrehozták azt a helyi szervezetet, amely a szerbek és crnagoraiak akcióit hangolja majd össze a kialakult helyzetben.

Nem ágyúzta-lak eladó

Fényűzően helyreállított, a napóleoni háborúk után épült tengerparti erőd, világítótoronnyal, helikopterrel, motorcsónakflottával igényesnek eladó. Nagyjából ennyiben foglalható össze a hatalmas építmény apróhirdetésben. Az erőd a délangliai partoknál egy mesterséges szigeten vár vevőre, jelenlegi tulajdonosa Roger Penfold 5,75 millió fontot kér érte, s bízik benne, hogy ha nem előbb, de utóbb biztosan lesz jelentkező.

Penfoldot nem lehet kicsinyességgel vádolni, miután 1986-ban megvette a rendhagyó ingatlant a brit védelmi minisztériumtól, költséget nem kímélve újította fel az utolsó lőrésig. Az erődöt jóval azután kezdték építeni, hogy elcsitult a napóleoni háborúk ágyúdörgése, de még mindig

élt valamelyest a britekben a félelem a franciáktól, esetleges inváziójuktól. Ezt a félelmet sikerült újjáélesztenie III. Napóleonnak 1851-ben, amikor császárrá nyilváníttatta magát. A brit kormányban ugyan 9 éven át vitatkozott arról, hogy kell-e erőd, de végül győzött az óvatosság. Húsz évig építették, ám mire elkészült, már elpárolgott a félelem a franciáktól, így 49 ágyúját — mindegyik 38 tonnát nyomott — még az első világháború előtt beolvasztották. A 44 éves Penfold előtt utoljára a második világháború idején éltek emberek huzamosan az erődben, légvédelmi osztag lőtte innen a német gépeket. 1986-ra teljesen kifosztották az alkalmi „kirándulók".

Penfold szerint vagy egy hóbortos — esetleg félős? —

üzletember, netán épp francia, vagy egy rocksztár vásárolja meg az erődöt. Utóbbi — Mike Oldfield példáját irigyelve, aki hetven- szobás skót kastélyban készíti lemezeit — jól használhatná stúdiónak. 5,75 millió,' fontért egyébkéntv Skóciábjm már elég takaros kastéVg kapható néhány ezer hektár birtokkal együtt, vagy Lón* donhoz közel egy nyolcszobás pazar ház hathektárnyi területtel.

Csakhogy az erőd se kutyaól. Van benne uszoda, zeneszóba, a hálószobák közül a „mesteriben” pedig olyan ágy, mely 360 fokkal elfordul, hogy a legfestőibb kép tárulhasson a heverésző szeme elé a tengerről, s paffjáról. Az 5,75 millió font- y ban benne van az a francia Gazelle helikopter, ami legalább 170 ezret ér. Pen- fotd egyébként az ingatlanért még 100 ezer fontot sem fizetett a brit kasszának, de elmondása szerint több milliót költött a felújításra. Hogy pontosan mennyit, arról hallgat, akárcsak erődjének egykori ágyúi.