Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-07 / 158. szám

1990. július ,7-> szombat Munkástanács az üveggyárban „Munkás nélkül nincs se vezetés, se termelés” II szocialisták kampánydemagógiától tartanak A múlt hct végén tartotta pártértekezletét a Magyar Szo­cialista Párt Békés megyei szervezete. A rendezvényen szó esett a párt belső helyzetéről és jövőbeni feladatairól. Ebből az alkalomból kértünk interjút Pataki Istvántól, a megyei MSZP irodavezetőjétől. (Folytatás az 1. oldalról) két szervezőjén túr a Ma­gyar Demokrata Fórum és a “’Szabad Demokraták Szövet­sége városi szervezetei is segítették az üveggyáriakat. A szervezőmunkán túl anya­giakkal is hozzájárultak a rendezvény megtartásához, például az MDF fizette a te­rem díját A mintegy hatvan érdek­lődő előtt Túrák Dezső üveg­gyári munkás ismertette a szervezők szándékait. Beszé­dében kiemelte, hogy „ezt a gyűlést a munkások szervez­ték”, nem a vezetők és nem a párt (mármint az „egy- párt”, az MSZMP). Joga van a munkásoknak, fizikai dol­gozóknak és értelmiségiek­nek egyaránt — érvelt a szónok — részt venni sorsuk irányításában. Elmondta: a szakszervezet összefonódott a gyár felső vezetésével, nincs az üveggyárban haté­kony érdekvédelem. A veze­tők és a funkcionáriusok csak a bársonyszékeiket fél­tik, a gyár és a benne aktí­van dolgozók érdekeit fi­gyelmen kívül hagyják. Túrák Dezső tiltakozott a magas vezetői prémiumok és az alacsony dolgozói bérek ellen is. Felháborodva utalt a munkanélküliséggel való fenyegetőzésre, miközben a „fél gyárat eladják”. A hallgatóság heves vitá­jával folytatódott a tanács­kozás. Az érzelmekkel fűtött indulatok nem voltak men­tesek a személyeskedéstől sem. Az érvek és ellenérvek csatájában több minden megfogalmazódott. Így so­kan követelték az Orosházi Üveggyár kilépését a rész­vénytársaságból, a szakszer­vezeti vagyon munkásta­nácsra eső hányadának ke­zelői jogát, a vállalati va­gyon dolgozói részvényekre való lebontását, a vezetők pályázat útján történő kine­vezését, a bújtatott létszám felszámolását. A forró hangulatú vitában felszólalt Kocsis János, az SZDSZ és Dani József, az MDF városi szervezetének vezetője. Mindketten támo­gatásukról biztosították az üveggyáriakat, akik min­denképpen a kezükbe akar­ják venni sorsuk irányítá­sát. Kocsis János arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy „a vezető nem közel­lenség, szükség van a jó szakemberekre". Dani Jó­zsef türelemre intette a hall­gatóságot, ugyanakkor rá­mutatott a munkástanács szükségességére: „Munkás nélkül nincs vezetés, terme­lés". A véleménycsere után is­mertették a munkástanács alapszabályát, melynek elfo­gadása után huszonhármán nyilvánították ki csatlakozá­sukat a szervezethez. Beje­lentették a Pannonglas Ipari Rt. Orosházi Üveggyára munkástanácsának megala­kulását. Ettől kezdve már csak a munkástanács 23 tagja maradt a teremben, akik megválasztották az öt­tagú elnökséget, a háromta­gú etikai bizottságot, és a szintén háromtagú számláló­bizottságot. A munkástanács elnöke Túrák Dezső lett. P. J. Vodka vagy metiialkohol? Olcsó vodkát vásárolt tegnap egy román állam­polgártól I. B., békéscsa­bai olvasónk. Annak rend­je, módja szerint hűtőbe tette. Este elővette a félli­teres üveget, s hanyagul lecsavarta a zárókupakot. Am mielőtt akár csak egy kortynyi kicsurrant volna poharába, ismerős szag csapta meg az orrát: a for­gácsolóüzemből ismerős metilalkohol-illat. Nem tudni, hogy dühe, vagy a páni félelem tet- te-e, de azonmód a csap­ba öntötte a legkevésbé sem vodkára emlékeztető folyadékot. Annyi talán maradt az üveg falára ta­padva, hogy mibenléte ki­deríthető legyen. A békéscsabai piacon megszokott látvány a ,.fi­nánckerülő’' italok árusí­tása. Olvasónk csak utó­lag vizsgálta meg a Baltic vodkára emlékeztető „Vod- ca” feliratú üveg záróku­pakját. Nyilvánvaló, hogy már előtte is felbontották, hiszen hiányzott a nyitás után feleslegessé váló fém­karika. Ma — látatlanul is állít­hatjuk — ismét „nagy élet" van a békéscsabai piacon. Talán érdemes lenne alaposabban meg­nézni, hogy ki mit vesz. Előfordulhat ugyanis, hogy odahaza másnak is félre­csúszik a nyelés ... A teg­napi eset ismeretében ma­gunk sem vennénk mérget az italkedvelők közismert szlogenjére: mindegy, hogy mi az, csak ártson ... k. a. j. — A megyében működő pártokkal összevetve, mi­lyenek látja az MSZP hely­zetét? — Minden szándékunk el­lenére meg kell küzdenünk a múlt átkos örökségével. Ennek hátrányát már a par­lamenti választások ideje alatt is „élveztük”. Több, egyébként alkalmas jelöl­tünk esett ki a versenyből azért, mert a mi pártunk színeiben indult. Szintén az előítélet következményének tudható‘*be az is, hogy nem sikerült egy párttal sem vá­lasztási szövetséget kötnünk. Békés megyében a települé­sek több mint 50 százaléká­ban működik pártszerveze­tünk. Eredményeink közé sorolom a legutóbbi aláírás- gyűjtési akciót, amelynek szervezésében aktívan részt vettünk. így tízezren fejez­ték ki akaratukat, miszerint a nép közvetlen részvételé­vel kívánják a köztársaság elnökét megválasztani. — Hogyan készülnek a helyhatósági választásokra, a várható kampányban tud­nak-e anyagi támogatást nyújtani szervezeteiknek? — A rendszerváltás fo­lyamatának következő lépé­se az önkormányzati vá­lasztások megtartása. Elfo­gadhatatlannak tartjuk azo­kat a törekvéseket, hogy a választások ugyanolyan pártelvűek legyenek, mint amilyenek az országgyűlési képviselőválasztások voltak. Nem értünk egyet azzal sem. hogy a pártok döntse­nek a polgármesterek sze­mélyéről. A szocialista párt á közvetlen polgármester­választást szorgalmazza. A túlpolitizált, pártokrá építő választási szisztéma lehető­vé teszi, hogv értelmes orogramok híján, a kam­pánydemagógia váljék ural­kodóvá. Sajnos, kevés a pénzünk, becsléseink szerint szavazókerületenként egy választásra jogosult polgár­ra számítva, 1-1,50 forintot tudunk a választásokra biz­tosítani. — A pártértekezleten esett szó a gazdaság problémái­ról? — Tudjuk, hogy a piaci vi­szonyok között a jövedelem forrása nemcsak a munka, hanem a tőketulajdon is. Ezért képviseljük a dolgo­zók tulajdonhoz jutását, va­lamint azt, hogy a munka- vállalók beleszólhassanak a vállalaton belüli jövedelem- elosztási döntésekbe. Támo­gatjuk a munkástanácsok alakulását, azonban a párt­törvény előírásaival ellenté­tesnek tartjuk, hogy az MDF saját munkástanácsait szervezze az üzemekben. Azt pedig egyszerűen nem ért­jük, hogy miért akarják a dogozókat szembeállítani sa­ját kormányuk egyébként elkerülhetetlen intézkedése­ivel. — Nem látom be, mi a különbség a szocialista párt és az MDF által támogatott munkástanácsok között. Mi­ért jobb az MSZP-kezdemé- nyezésü érdekvédelem? — Szerintünk az MDF ál­tal szervezett munkástanács csupán ürügy arra, hogy a kormányzópárt becsempész- sze önmagát az üzemekbe. Attól tartunk, hogy nem va­lódi érdekvédelmi szerve­zetre van szüksége a de­mokrata fórumnak, hanem hosszú távon gondolkodva, egy kormányhoz lojális üze­mi csoportosulásra számít. Mondok mást is: a vezetők mindenároni leváltása szin­tén a munkástanácsokra vár. A szocialista párt régóta vallja, hogy általánossá és kötelezővé kell tenni a ve­zető állások pályázatok út­ján történő betöltését. A ré­gi. oly sokszor bírált gya­korlat visszajövetelét látjuk abban, hogy a pályázatokat a kormánypártok vezetői bí­rálhassák el. A pályázati ki­írás kötelezővé tétele ese­tén nem lenne szükség arra a vezetőellenes kampányra, amely sok esetben az ízlés­telenség határait súrolja. Nem értünk egyet azzal sem. hogy a hittanoktatást az állami tanterv részéve te­gyék. Nem tudjuk,- fiiért kellene visszaadni olyan egyházi ingatlanokat, ame­lyek működése a köz javát szolgálja. Például Békéscsa­ba egyetlen gimnáziumának visszaadását tervezik az egy­ház kezébe. — Értékelték-e az MSZP parlamenti frakciójának te­vékenységét, mi volt a kül­döttek véleménye az úgyne­vezett Hámori-ügyről? — Kezdeményezzük, hogy pártunk parlamenti frakció­ja határozottan és követke­zetesen képviselje a közvé­leményben megfogalmazott álláspontjainkat. Erre vo­natkozó észrevételeinket to­vábbítottuk az MSZP or­szágos vezetéséhez, javasol­tuk, hogy a párt vezető szervei és a parlamenti frakció gohdolja át straté­giai helyzetét, igazítsa eh­hez parlamenti magatartá­sát. A Hámori-ügyet nem­csak Hámori-ügynek tart­juk, a pártértekezlet erről szóló állásfoglalását eljut­tattuk az elnökséghez. — Hogyan épül fel az MSZP megyei szervezete? — A megyei küldöttség megválasztotta a párt me­gyei vezetőségét, ennek csúcsszerve a héttagú elnök­ség. Tagjai: dr. Albel An­dor, Bozsár Lajos, Csomós Zsuzsanna, Hideg Gábor, Ivanics Katalin, dr. Jánky Béla, Pilishegyi József. Papp János A terroristáknak nem ad menlevelet a nemzetközi jog Beszélgetés a Legfőbb Ügyészség nemzetközi osztályának vezetőjével Nagy feltűnést keltett HORVÁTH BALÁZS belügyminisz­ter parlamenti bejelentése a _Carlos-csoport magyarországi „vakációztatásáról”. Az ügy kapcsán több volt magyar poli­tikai vezető büntetőjogi felelősségét is felvetette a belügyi tárca irányítója, és felkérte GYÖRGYI KÄLMÄNT, az újon­nan megválasztott legfőbb ügyészt az ügy kivizsgálására a nemzetközileg is körözött terroristáknak nyújtott támogatás miatt. DR. HLAVATY ATTILÁVAL, a Legfőbb Ügyészség nemzetközi osztályának vezetőjével a Carlos-ügy apropóján a terrorizmus nemzetközi jogi megítéléséről beszélgettünk. ' Világnézeti gyilkosságok • A bűnözés nemzetközivé válásával párhuzamosan a ter­rorizmus is túllépte az országhatárokat. De lépést tartott-e ezzel a nemzetközi jog? Mit mond a politikai színezetű cse­lekményekről, a „világnézeti gyilkosságokról”? — A politikai bűncselekmények és a terrorizmus összefüg­gése Magyarországon már évekkel korábban felmerült anél­kül, hogy itt a nemzetközi terroristák bármilyen cselek­ményt elkövettek volna. A téma voltaképpen akkor került terítékre, amikor Magyarország mintegy tíz évvel ezelőtt, bűnügyi jogsegélyegyezmények tárgyalásába bocsátkozott a nyugati államokkal. Maguk a nyugati államok ajánlották a magyar fél figyelmébe, hogy a jogsegélyegyezmények köté­sének a terrorista cselekmények megítélésének kérdését is figyelembe kell venni. 0 Milyen konkrét nemzetközi jogi alapelvre hivatkozva tellek ezt? — A nemzetközi büntetőjognak van egy általános tétele, nevezetesen, hogy a partnerállamok az egymás területén folytatott büntetőeljárást a maguk eszközeivel elősegítik. A nemzetközi büntetőjog ugyanakkor már száz évvel ezelőtt kialakította azt az elvet is, hogy politikai okokból az álla­mok egymásnak nem szoktak ilyen jogsegélyt adni. • Ám a világ, mint ismeretes, alapvetően két eltérő op­tikán szemlélte a politikát. Amit a Lajtán túl terrorcselek­ménynek minősítettek, azt a „szocialista” államok joga a felszabadító mozgalmak támogatásaként értékel. Nem oko­zott ez gondot például a kiadatási egyezmények megkötésé­nél? — Valóban gondot okozott, hiszen a hivatalos felfogás az volt, hogy az úgynevezett terroristák működése esetén nem adunk segítséget a nyugati államoknak, ahol pedig a terror- cselekmények nagy gyakorisággal fordultak elő akkoriban. E cselekményeket, vagy legalábbis ezek nagy részét úgy te­kintettük, mint a nemzeti felszabadítási küzdelem egyik területét. A szovjetek azt mondták, hogy a szocialista eszme győzelméhez azzal is hozzájárulhatunk, ha segítséget nyúj­tunk e mozgalmaknak. Legyen az bár Polisarió, a Palesztin Felszabadítási Front vagy a dél-afrikai forradalmárok te­vékenysége — mert igazi differenciálás nem volt. A korábbi hivatalos álláspont szerint saját történelmi fejlődésünket segítjük ezzel, ha a letűnt társadalmi rendszerek gyengül­nek. Mit mond az Interpol? • Hogyan kezeli a magyar belső jog a terrorizmus kér­dését? — Elnagyoltan és homályosan. Általában a kelet-európai országok büntetőjoga igyekezett magát minél jobban függet­leníteni a nyugat-európai büntetőjogi fejlődéstől, a szocia­lista érdekközösség jegyében. Következésképp nem vett tu­domást a nemzetközi büntetőjogban végbement fejlődésről sem • A Carlos-ügy kapcsán elhangzott, hogy a csoport tagjait az Interpol is körözte. De tíz éve még nem voltunk tagjai ennek a szervezetnek. A kérdés az, hogy ennek van-e jelen­tősége a személyes felelősségre vonás szempontjából? — Az Interpol a nemzetközi büntetőrendőrség rövidítése, ez a szervezet tulajdonképpen csak közvetítő szerepet ját­szik az egyes államok hatóságai, rendőrségei között, önma­gában azonban nem jogosult arra, hogy körözést bocsásson ki. Az ezzel kapcsolatban tett kijelentések a kérdést nagy­mértékben leegyszerűsítik. A valóságban az Interpol csak a nemzeti megkeresések alapján, valamely tagállamának bírói elfogatóparancsát, körözését, bűnügyi jogsegélykérelmét to­vábbíthatja a megjelölt országba, vagy szükség esetén az Interpol valamennyi tagállamához. • Térjünk vissza a Carlos-ügyre. Hol tart a legfőbb ügyé­szi vizsgálat? Milyen döntés várható a belügyminiszteri fel­jelentés nyomán? — A Legfőbb Ügyészség szakértői most vizsgálják a ren­delkezésre álló iratokat, az első átfogó eredményekre azon­ban csak a jövő hét végén lehet számítani. A közérdeklő­désre való tekintettel A LEGFŐBB ÜGYÉSZ SAJTOTÁJE- KOZTATÓT KÍVÁN TARTANI. A Legfőbb Ügyészség fon­tosnak tartja a közvélemény mielőbbi tájékoztatását, jelen­leg azonban még csak feltételezésekbe lehet bocsátkozni. Hiszen közben is merülhetnek fel újabb adatok, amelyek módosíthatják a korábbi feltételezéseket. Felelősség Carlosért • A bizonyítékok köre óránként vétózhat, de a büntető törvénykönyv évek óta adott. Milyen lehetséges döntéseket hozhat az ügyben az ügyészség? — Bár lehet, hogy az iratok további tanulmányozása erre rácáfol, de én személy szerint nem tartom valószínűnek olyan bizonyítékok felbukkanását, amelyek a konkrét bün­tetőjogi felelősséget minden kétséget kizárva máris megala­poznák. Ehhez ugyanis azt kellene bizonyítani, hogy mond­juk a Carlos-csoport magyarországi tartózkodása idején konkrét terrorcselekményekre készítették volna fel az egyes terroristákat, vagy e célból látták őket „vendégül”. Annak érdekében például, hogy Magyarországot elhagyva két hét, netán két hónap múlva valamelyik ország, valamelyik váro­sában egy KONKRÉT BŰNCSELEKMÉNYT KÖVESSENEK EL. Fölrobbantsanak egy hidat, megöljenek egy rendőrt, s folytathatnánk ezt a sort. Ha ezt bizonyítani lehetne nagy valószínűséggel, akkor tudnánk elmondani, hogy bizonyos magyar tisztviselőket, politikusokat, hatósági személyeket büntetőjogi felelősség terhel. • Mindebből nagy valószínűséggel az következik: jogilag nem vagyunk felvértezve ma sem az ellen, hogy politikai vezetők Magyarországon terroristákat „vakációztassanak”? — A jogi probléma az, hogy nincs univerzális nemzetközi egyezmény, ami az összes terrorista cselekmény elleni együttműködésre kötelezné az államokat. Különösen a kelet­európai régió jogrendszereiről lehet ezt elmondani. Nyugat- Európában ugyanis az Európa Tanács keretében 1977 óta létezik egyezmény a terrorizmus elleni küzdelemről. Ez pon­tosan elhatárolja a terrorizmust a politikai bűncselekmé­nyektől. Magyarország, miután már bejelentette csatlakozási szándékát, ezt az egyezményt is figyelembe kell hogy vegye. A bűnügyi jogsegély területén ennek előkészítése már évek óta tart. Jó példa erre a Spanyolországgal, valamint a Tö­rökországgal megkötött egyezmény. Ebben mi is leszögeztük: NEM TEKINTHETŐ POLITIKAI JELLEGŰ CSELEKMÉNYNEK AZ ÉLET ELLENI MERÉNY­LET, továbbá a kétoldalú nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeink alapján az olyan cselekmény sem, mint például a LÉGIKALÖZKODAS. Ilyen esetekben a terro­risták kiadatását sem lehet megtagadni. A korszerű jogfel­fogás kizárja, hogy egy terrorista cselekmény esetén politi­kai kifogásokra lehessen hivatkozni. A NEMZETKÖZI BÜN­TETŐJOG TEHÁT NEM AD MENLEVELET A TERRORIZ­MUSNAK SEM. Jogfejlődésünk irányát nekünk is a nyugat­európai országok által kitaposott úton kell keresni. Bodnár Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom