Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-06 / 157. szám

0 1990. július 6., péntek SPORT SPORT SPORT SPORT Jobb lett volna „hirtelen halálig”? Ki jut a „zsákutcába”? Az NSZK játékosai már a világbajnoki döntő kapu­jában toporogtak, kopogtattak, és éppen benyitni ké­szültek, amikor Lineker levette kezüket a kilincsről. Bár a németek azt a meccs előtt is sejtették, hogy az angolok figyelmen kívül hagyják az „Elsőbbségadás kö­telező!” táblát, arra azért mégsem számítottak, hogy „Stop!”-tábIát ácsolnak nekik Waddle-ék. . • A kilencven perc alatt Beckenbauer és Robson — a két szakvezető — kereste a kapu kulcsát és próbált el­igazodni a KRESZ-ben is, de sehogyan sem találta a megfejtést. Harmincperces makacs harc kezdődött tehát a bejutásért, az ajtó azonban sehogyan sem akart meg­nyílni egyik csapatnak sem. A bentlévő argentinok a kulcslyukon át kémlelték a lehetséges ellenfelet, és ma­golták, miképpen kell majd a döntő napján közleked­niük a főútvonalon. Aztán a németek a tizenegyespárbajban csak ráleltek a zár kombinációjára és így beállhattak az argentinok sávjába. A párhuzamos úttest viszont vasárnap egysá­vosra szűkül, és valamelyik csapat a „Zsákutca”-táblá- val találkozik... (nyemcsok) (Folytatás az 1. oldalról) Franz Beckenbauer nyu­gatnémet szövetségi kapi­tány szerint az NSZK—Ang­lia találkozó volt a Mondia­le eddigi legizgalmasabb, leginkább drámai összecsa­pása: — Mindkét csapat játéko­sai elkészültek erejükkel, ennél többet egyszerűen kép­telenség futni és ütközni — mondta. — Ez az este örök­re emlékezetes marad a fut- ballkedvelőknek, még akkor is, ha sokakban hiányérzet lesz emiatt, hogy végül a 11-esőkkel döntötték el a továbbjutást. Elismerem, ilyenkor már csak a szeren­cse számit, de hát 120 perc után már emberkínzás len­ne folytatni a játékot. A kapusok párviadalából a 23 éves Bodo Illgner került ki győztesen, aki kétszer is „hibára késztette” az ango­lokat. A fiatal kölni „por­tás” igazolta Franz Becken­bauer bizalmát, a szakveze­tő ugyanis a vb előtt való­ságos sajtóháborút vívott a nyugatnémet szakírókkal, akik szívesebben látták vol­na a válogatott kapujában Raimund Aumannt, a Ba­yern München csillagát. — Profi kapusként ez volt az első eset, hogy 11-es-pár- bajban kellett helytállnom, s ahhoz képest nem sikerült rosszul... — nyilatkozta Illgner. — Igyekeztem végig összpontosítani, s megnyug­tatott, hogy láttam: társaim képtelenek hibázni. Bobby Robson angol szö­vetségi kapitány is sok si­kert kívánt az immár soro­zatban harmadszor döntős NSZK-nak: — A sors igazságtalan volt velünk, __ de el kell fogadni, hogy az' ellenfél szerencsé­sebbnek bizonyult ' és győ­zött. Szerintem a fiémet csa­pat kiemelkedett a Mondia­le mezőnyéből, éppen ezért óriási bravúrnak tartom, hogy a mieink kishíján meg­lepetést okoztak. A vereség ellenére is büszkén vállal­hatjuk a vb-n elért eredmé­nyünket, mivel a legjobb négy válogatott között már alig lehet különbséget ten­ni. Az angol szakvezető vé­gül megemlítette: talán sportszerűbb lenne, ha a csapatok ilyen esetekben a 120 perc után is folytatnák a küzdelmet, s a jégkorong­ban alkalmazott szabályok szerint a „hirtelen halálig”, vagyis az első adott vagy kapott gólig harcolnának. Bár ki tudja, mit szólt vol­na Robson, ha a britek nye­rik a párviadalt... ? DRAGA VERESÉG . . . Drága árat fizettek az elődön­tőben elszenvedett vereségért az olaszok: a kieséssel fejenként SO millió lírával (41 ezer dollár) lettek szegényebbek az azzurrik, miután a ll-es rúgásokban alul­maradtak az argentinokkal szemben. Azért persze nem kell sajnálni a játékosokat — leg­alábbis anyagi helyzetük miatt nem —, hiszen az elődöntőbe jutásért is 150 millió lírát (123 ezer dollár) kaptak. MILL MEGSÉRTŐDÖTT Megsértődött Frank Mill nyu­gatnémet csatár, akit Franz Beckenbauer szövetségi kapi­tány egyszer sem állított be a kezdőcsapatba a Mondialén. A Borussia Dortmund 31 éves, 17- szeres válogatott játékosa kije­lentette: ezekután a jövőben akkor sem vállalja a nemzeti mez viselését, ha igényt tarta­nak szereplésére . . . Vautrot üzenete Egy olyan világversenyen, ahol az események nem egy városban zajlanak, nehéz a tudósítók munkája. Ha min­denhol jelen akarnak lenni, nincs más hátra, mint ván­dorolni egyik helyszínről a másikra, nem beszélve arról, hogy így sokkal nehezebb bárkit is elérni. Szerencse is kell Ihozzá — akárcsak a 11-esek rúgásához... Michel Vautrot, az Argentína—Olaszország elődöntő játékveze­tője is csak „átutazóban” volt Nápolyban, ahol termé­szetesen megfelelő őrizetet kapott, különösen az azZurrik veresége után ... Az MTI munkatársa egy liftben „futott össze" Mon­sieur Vautrot-val, aki a kölcsönös bemutatkozás után ezt kérdezte: — ... Igen? ön magyar?... S miután a kérdésére megerősítést kapott, így foly­tatta: — Régi ismerője vagyok a magyar futballnak, több barátom is van országukban. Kérem, adját át üdvözlete­met Somos Istvánnak, akit a játékvezetői világ nagy tu­dorának tartok, és Palotai Károlynak, az egykori remek bírónak. Ennek semmi akadálya, de egyelőre csak Írásban tel­jesíthető a kérés. Walter Zenga, az olasz válogatott kapusa a magasba ugró argentin Caniggia feje felett üti ki a labdát a július 3-i Argentína—Olaszország mérkőzésen. Középen Oscar Ruggeri, jobb­ra az olasz Aldo Serena. Háttérben balról az olasz csapatkapitány, Franco Bares! Az első próba rajtja A hárompróba nem ismeretlen az orosházi sportolók előtt. Két éve már szerveztek triatlonversenyt, de a hasznos kez­deményezésből még sem lett hagyomány. A fiatalok azon­ban — ezt bizonyította a gyopárosfürdői verseny, amelyet a napokban rendeztek — újult erővel ismét munkához láttak. Az orosházi fideszesek a búvárklubbal és a városi tanács sportosztályávai közösen megrendezték az idei első triatlon­versenyt. A már-már elviselhetetlen hőség ellenére 27 fiatal nevezett a hárompróbára. A gyülekezés perceiben egy kislányra figyeltünk fel, aki csendesen üldögélt ke­rékpárja mellett édesanyja társaságában, várva a to­vábbi utasításokat. — Az újságban olvastam, hogy szombaton nevezni le­het három sportágban — mondja Bogdánffy Ági, a 13 éves atléta. — Nekem ez már a második versenyem, ta­valyelőtt megnyertem a tri- atlont. Nem titok, most is az elsők között szeretnék vé­gezni. ­Mihály Norbert nem tar­tozik a kezdők táborába, ő 15 éves és a két évvel ez­előtti versenyen győztesként ért célba. Egy zajos kis csa­pat, már az esélyeket latol­gatja. Szabó Pál is izgatot­tan várja a rajtpisztoly el- dördüiését: — Én az edzőm­től hallottam, hogy lesz ez a verseny. Jó úszó vagyok és úgy gondoltam, beneve­zek. — Tóth Szabolcs a ke­rékpárját szorongatja és őszintén bevallja, nem vég­zett külön edzéseket. Bízik erejében és kitartásában. A két jóbarátot, Horváth Nor­bertét és Durai Gergelyt is a sport szeretete, a mozgás öröme csalogatta ki Gyopá- rosra. A laikus szemében kissé hosszúnak tűnő távok nem riasztják el a zömében ti­zenéves indulókat. Sőt! Lel­kesen, magabiztosan vetik magukat az uszoda friss vi­zébe, azután fürgén pattan­nak kerékpárjaik nyergébe, majd futócipőt húzva neki­vágnak a néhány kilométe­Sportműsor helyett t Az egész világ szeme az olaszországi Mondia- le-ra figyel, nem vélet­len, hogy a megyében alig-alig akad sportese­mény. A héten egyetlen­egy meghívó érkezett, miszerint Mezőberény- ben július 7-én, szomba­ton 18 órától úszóver­senyt rendeznek, ame­lyen a legkisebbektől a felnőttekig, mindenki rajtkőre léphet. A 6—10 éveseknek 18, a 19 éven túliaknak 33 és 66 méte­res leáz a versenytáv. rés távnak, öt versenyző ki­vételével mindenki célba ért. A gyerekek mellett termé­szetesen felnőttek is indul­tak a versenyen. Szegedről és Békéscsabáról eljött két Vízből a drótszamárra „profi” is, aki nemcsak a hárompróbában jeleskedett, de a kezdő szervezőknek is szolgált néhány jótanáccsal. Eredmények. Felnőtt fér­fiak: 1. Kiss László (Szeged), 2. Balogh (Békéscsaba), 3. Tornyai (Orosháza). Nők: 1. Szemenyei Gabriella, 2. Ju­hász (mindkettő Orosháza). Gyermek fiúk: 1. Lukács Zoltán, 2. Tóth, 3. Horváth (mindhárom Orosháza). Leá­nyok: 1. Bogdánffy Ágnes, 2. Györgyi, 3. Nádasdy (mindhárom Orosháza). Fotó: Szűcs László ü legjobb védü és csatár Békés megyei volt Kunhegyes adott otthont az országos labdarúgó-tehetségkutató és -kiválasztó tábornak, ahol hazánk összes megyéjéből, az NB III-as vagy annál alacsonyabb osztályban szereplő csapatok serdülőkorú, 13-14 éves reménységei vettek részt. Egy-egy területet, két megye játékosaiból összeállított válogatottak képviselték. Békés, Csongrád megyével indult együtt, és az alkalmi csapat nagyszerűen szere­pelt. Az együtteseket két ötös csoportba osztották, és a körmérkő­zések után az azonos helyen végzett csapatok helyosztókon döntötték ei a végső sorrendet. A Békés—Csongrád vegyesválogatott csoport­jában az első lett, és a döntőben csak nagy küzdelem után szen­vedett minimális, 1—0-ás vereséget Veszprém-Komárom együttesétől. Különdijakat is átvehettek a Békés megyei gyerekek, hiszen Szabó Csaba (Pusztaföldvár) lett a legjobb védőjátékos, mig Kovács Pé­ter (Békéscsaba, Hungária) a legjobb csatár. Egyébként megyén­ket Kollár Tibor, Nagy Krisztián, Nagy Zoltán, Kovács Péter (Bé­késcsaba, Hungária), Papp László (Gyula), Szabó Csaba (Puszta- földvár) és Nagy Zsolt (Szeghalom) képviselték. Eredmények: Békés-Csongrád—Hajdú-Szolnok 1—0, —Borsod-Sza­bolcs 0—0, —Heves-Nógrád 2—1, —Bács-Pest 3—1. BÉKÉS MEGYEI Politikai napilap. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: dr. Serédi János. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Fe­renc. Megbízott igazgatóhelyettes: Raáb Sándor né. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba, Munkácsy u. 4. sz.* Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844, főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83-312. Telefax: (66) 21-401. Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 105 forint, egy évre ISSN 0133—0055 i Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom