Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-30 / 177. szám

1990. július 30., hétfő II privatizálás első érintettjei — B miniszterelnök szerint december 31-ig — Kiskocsmától az áruházig Akiket a tőke szele már megcsapott Békés Megyei Vendéglátó-ipari Vállalat Csütörtökön Békéscsabán: a kormánypárti földprogram ismertetése és nyilvános vitája A Földművelésügyi Minisztérium megbízásából a Bé­kés Megyei Földhivatal az érdekeltek részére a TERMŐ­FÖLDTULAJDON RENDEZÉSÉRŐL szóló törvényterve­zet ismertetését és nyilvános vitáját rendezi meg au­gusztus 2-án, csütörtökön délután 17 órakor Békéscsabán, az ifjúsági házban. A készülő törvény szempontjából igen fontos, hogy a kormánykoalíciós pártok megegyezése nyomán létrejött törvénytervezetről széles körben, minél több visszajelzés érkezzen a végleges parlamenti döntéshez. A Békés Megyei Földhivatal ezért kéri a pártok veze­tőit, tagjait, az egyénileg gazdálkodókat, a mezőgazda- sági nagyüzemek vezetőit, termelőszövetkezeti tagokat, állami gazdaságok dolgozóit, a közigazgatás hivatalból érintett munkatársait és a földprogramban érdekelt la­kosságot, hogy a törvénytervezet ismertetésén és vitáján minél nagyobb számban vegyenek részt. A nyilatkozatok elhangzottak: december 31-ig túl leszünk a privatizálás első lépcsőfokán. Antall József miniszterelnök jó héttel ezelőtt, az NSZK-ban tett látogatása során jelen­tette ki, hogy év végéig magánkézbe adják a különböző vendéglátóipar! egységeket, kereskedelmi üzleteket. Néhány nappal később az Állami Vagyonügynökség vezetője erősí­tette meg az elhatározás tényét, majd a Kereskedelmi Mi­nisztérium helyettes államtitkára beszélt arrólj hogy 40 ezer vendéglátóegységet kell mihamarabb magánkézbe adni. Nagyjából-egészéből ennyi információja lehet honfitár­sainknak a privatizáció kezdetéről. De vajon mit szólnak mindehhez a leginkább érintettek? A kulisszák mögött va­jon többet tudnak, vagy pedig — jó magyar szokás szerint — ott is nagy a bizonytalanság? Sorozatunkban először a Békés Megyei Vendéglátó-ipari Vállalat igazgatójával ké­szített beszélgetést közöljük, majd az Univerzál Vállalat ve­zetője nyilatkozik, végül pedig az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat irányítója szólal meg. Víz, vízdíj, vízóra Az 1990. .július 9. hétfői szám­ban megjelent „Ivásra jó?” cí­mű cikk félreérthető. Olyan utalások vannak benne, mintha a teljes újkígyósi vízműre vo­natkozna a vízfertőzés. A Kő­függvényében. Egy lakótelepi tömbház esetében a napi 6-700 literes vízfogyasztás háromtagú családnál lehetséges. A saját vízóra felszerelésével kapcsolat­ban vállalatunk a nagy érdek­jál hatósági mérések szerint az utóbbi időben, beleértve július 2-át is, a vízmű által szolgálta­tott víz bakteriális szempontból nem kifogásolt. Az, hogy a sö­rözőben a Köjál ivásra és po­hármosásra nem adott enge­délyt, arra utal, hogy a söröző belső vízellátó rendszere volt fertőzött. Valószínű, hogy az átalakítás során a belső veze­tékrendszert nem fertőtlenítet­ték ki szakszerűen. Ezt az új- kigvósi lakosok többsége is Így tudta, ezért nem alakult ki pá­nikhangulat a cikk alapján. Az 1990. július 16. hétfői szá­mában megjelent „Tengernyi víz” című cikkre a következő választ adjuk. A tapasztalat szerint az átla­gos napi vízfogyasztás normája 150-250 l/fő/nap, a komfortfoko­zat és a vízhasználati szokás lődésre való tekintettel részletes tájékoztatót adott a lakosság felé (pl. Népújság február 23.-1 szám, Dél-kelet című hetilap). Ennek lényege az, hogy a vál­lalat továbbra is a közős víz­mérőn elfogyasztott vizet szám­lázza, egy összegben. Ezután a lakók egymás közötti megegye­zés alapján osztják el (csalá­donkénti létszám, saját vízmé­rő, lakószoba szám szerint) a vízdíjat. A lakásonkénti vízórát- üze­meltetésre átvenni a Jelenlegi jogszabályok és a Környezetvé­delmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium 1139 1990. ügyiratszá­mú állásfoglalása szerint nem tudjuk. Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, Szarvas János igazgató Tóth József igazgató elő­ször igencsak meglepődött, amikor hírül vette, hogy mi-- ért szeretnénk beszélgetni vele; „Hiszen még mi sem tu­dunk semmit, csak a tömeg­kommunikációs eszközök híradásaiból következtethe­tünk a kormány szándéká­ra ” — mondta. — De mégis, mit szóltak Önök a 40 ezer vendéglátó- egység eladási szándékához? — Országos szakmai vita támadt arról, hogy mit ta­kar a szám. Tudniillik nem­csak az állami vállalatok, hanem szövetkezetek, gazda­ságok és egyéb gazdálkodó szervezetek is működtetnek vendéglátóegységeket, és ezek együttes száma jóval több, mint 40 ezer, amely­nek az államiak legfeljebb a negyedrészét teszik ki. A megyében a forgalom 20 szá­zalékát sem éri el az állami vendéglátás! Meglehetősen fufesa lenne, ha csak a va­lamikor a megyei tanács ál­tal alapított vállalatot kel­lene privatizálni. — Ha még az sem biztos, hogy mire gondolt a kor­mányzat, akkor könnyű fel­tételezni: az úgynevezett részletkérdésekben szintén a sötétben tapogatóznak. — Például a vagyonügy­nökség helyf képviselete még létre sem jött. Egy­szóval nincs, aki az államot képviselje a privatizálás so­rán, akire a vagyon kezelé­sét bízhatnánk. — No de, közismert, hogy a privatizálás hónapokkal ezelőtt elkezdődött a ven­déglátó vállalatnál. — Valóban, az érvényes jogszabálynak • megfelelően gazdasági társulások alakul­tak. S hogy az olvasóknak áttekintésük legyen vállala­tunkról. most néhány szám­adatot vagyok kénytelen is­mertetni. Mindösszesen 91 üzletünk van a megye vá­rosaiban, falvaiban, ebből saját kezelésű 61. Bérelt ál­lami tulajdon 24 darab, ma­gánszemélytől bérelt 6 da­rab. A hagyományos szoros elszámoltatásban mindössze a cukrászüzemünk dolgozik. Szerződéses rendszerű 25 darab, jövedelemérdekeltsé­gű 1 üzlet, bérleti jogvi­szonyban 15 üzlet dolgozik, a többi pedig' az úgyneve­zett egyszerűsített jövede­lemérdekeltségben. A priva­tizálások során a tőke bevo­nására törekedtünk, az üz­letvezetők önálló kockázat- vállalására. Az állóeszközein- ket és ingatlanainkat nem vittük be a kft.-be! — Egy pillanatra álljunk meg ezen a ponton. Föl kell tenni a kérdést, hogy akkor a vállalat mivel szállt be a kft.-be, ha az épületeket és állóeszközöket megtartotta? — A vagyonértékelés ma a legkényesebb probléma, hiszen nincs olyan szerve­zet. amely erre hivatott len­ne az országban. Ha valaki magasra értékeli föl a vál­lalatot, akkor azzal vádol­ják. hogy a régi helyzet meg­tartására törekszik. Ha pe­dig alacsonyan értékel, ak­kor a nemzeti vagyon el­herdálása a vád. Ezért tar­tottuk fontosnak, hogy az 1989. december elsejétől március 31-ig megalakult 39 vállalkozásba csak forgó­eszközöket vigyünk be. — A már említett 39 kft.- ben mennyi a vállalat alapí­tó tőkerészesedése? — Átlagosan 50—75 száza­lék, de 50 százalék alatt egyetlen kft.-ben sincs ré­szesedésünk. Az értékek ki­árusításával, szétforgácsolá- sával senki sem vádolhat bennünket. — ön mennyire értékeli a megyei vendéglátó-ipari vál­lalat teljes vagyonát, amely hónapokon belül valamilyen formában magánkézbe ke­rülhet? — A könyv szerinti érté­ke 243 millió forint, s ebből a vállalkozásokba bevitt forgóeszközök mindössze 12,2 százalékot tesznek ki. A vál­lalat valós értéke persze ma — tényleges piac híján — megjósolhatatlan. — Végül egy kérdés arról, hogy mindezen bizonytalan­ság ellenére van-e a válla­lat vezetésének konkrét el­képzelése a privatizálás kö­vetkező szakaszairól? — Természetesen igen, de ezekről csak a vonatkozó kormányrendelet megjelené­se után szeretnék nyilatkoz­ni. Lovász Sándor Fotó: Kovács Erzsébet Kép a Munkácsy Mihály-csapat 1926-os fogadalomtételéről. Sándor főcserkész Orosházi rocktalálkozó, negyedszer galom helyzetét. A rivális és kötelező leventeintézmény — a Honvédelmi Minisztérium támogatásával — a katonai előképzés eszközévé akarta tenni a nemzetközi testvéri­ség, a pacifizmus eszméjé­hez hű cserkészetet. Az el­térő álláspontokat az 1939- ben miniszterelnökké kine­vezett ex-főcserkész, Teleki Pál személyes tekintélyével ellensúlyozni tudta. Ekkorra már a cserkészek száma 50 ezerre nőtt. A jxilitikai ve­zetés németbarát körei el­lenségesen fordultak szembe a mozgalommal. Teleki halá­lával megszűnt a szövetség viszonylagos védelme, a le­ventébe való beolvadással szemben. A kormányzó azon­ban — politikai megfontolá­sokból — kitartott a cserké­szet megtartása mellett. Et­től függetlenül az 1942-ben elkészült új szervezési sza­bályzat a fő hangsúlyt a nemzetvédő és -építő cser­készetre helyezte és keresz­tülvitte a felekezeti alapon történő megkülönböztetést. Megkezdődött a katonai elő­képzés, de — különösen vi­déken — sok minden át- njentődött a korábbi eszmé­nyekből. 1944. október 15. után, az ország nyugati ré­szében, a nyilasok „hunga­rista őrszemmozgálommá” akarták átszervezni a cser­készetet, de erre már a felszabadító hadműveletek miatt nem maradt idejük. A lányok is cserkészruhát öltöttek. Az első magyar leánycser­készcsapatok 1919-ben ala­kultak, a fiúcsapatok zász- lai alatt Budapestén, Mis­kolcon, Debrecenben. 1921- ben jött létre a lányok in­tézőbizottsága és 1924 áprili­sában hívták életre önálló szövetségüket. A mogyoró- barna inget, nyakkendőt, ra­kott szoknyát és széles kari­májú kalapot viselő lányo­kat jellemes, életrevaló, test­ben és lélekben egészséges, munkát vállaló, a hazát, a családot szerető nővé, és anyává kívánta nevelni a mozgalom, mely az elemi és a középiskolákban gyorsan terebélyesedett. Békéscsabán 1925. április 5-én jött létre a polgári iskola Kanizsai Dorottya-csapata. Az orszá­gos fejlődést a számadatok illusztrálják. 1919-ben száz, 1927-ben 5 ezer, míg 1944- ben a 285 csapathoz 12 500 leánycserkész tartozott. A magyar szövetség súlyát, te­kintélyét bizonyította, hogy Balról az első sorban a 4. Sík (Repró: Kocziszki Zsuzsa) 1928-ban Párádon mondta ki megalakulását a világszö­vetség. A mozgalom 1939 július—augusztusában ke- rjylt a zenitre. Ekkor ren­dezték meg Gödöllőn a Pax Ting-világtalálkozót, sok ezer hazai és 2500 külföldi résztvevővel. A sors különös fintora: miután véget értek a béketalálkozó aranybetűs ünnepnapjai, egy hét múlva kitört a II. világháború ... Hattyúdal itthon, odakint: 6500 magyar cserkész. A Dunántúlon még dörög­tek a fegyverek, amikor 1945. febfuár 4-én Pesten létre­jött az ideiglenes intézőbi­zottság és újjáalakult az MCSSZ. A vezetők elhatá­rolták magukat a korábbi, háborús, katonai vezérléstől, annak szellemétől és a csa­patok újult erővel fogtak munkához. Ám csakhamar antidemokratikusnak és re­akciósnak bélyegezték a több tízezres taglétszámú szövet­séget, melyet a belügymi­niszter 1946. július 19-én fel­oszlatott. A betiltás után há­rom nappal azonban meg­alakult a Cserkészfiúk Szö­vetsége. 1947 nyarán 212 csa­pat táborozott. Augusztus 9 —19. között 200 fiú képvisel­te a szövetséget a franciaor­szági Moisson-ban megren­dezett Jamboree-n. A követ­kező év nyarára a belpoliti­kái küzdelmek eldőltével ja cserkészet lehetőségei össze­szűkültek.. A monolit hatal­mi struktúra az ifjúság kö­rében sem tűrte meg a plu­ralitást. A szövetség ezért 1948. június 27-én kimondta az Üttörőszövetséggel való egyesülést. A csapatátadások szeptember végéig elhúzód­tak, ekkor azonban az MCSSZ ténylegesen már nem létezett... A világháború a leányszö­vetség munkáját is vissza­vetette. Tagjai elsősorban a hadirokkantak, özvegyek, ár­vák megsegítésében haszno­sították ismereteiket. A nagy világégés után lábra kapott a mozgalom. Békéscsabán to­vább tevékenykedett a Ka­nizsai Dorottya- és a líce­um Rozgonyi Cicelle-csapa- ta, de aztán a lányok sem kerülhették el a fiúk sor­sát. Egyébként — a kengye­leket kivéve — valamennyi közép-kelet-európai állam­ban megszüntették a cser­készetet. Ennyit — dióhéj­ban — a Boy Scout és a hazai mozgalom jellegéről, történetéből. 1948-tól négy. évtizeden át a magyar cserkészet histó­riáját külföldön írták. Az európában alakult MCSSZ központját 1951-ben az egye­sült államokbeli Garfildbe helyezték át. A szervezet 4 földrész 14 országában mű­ködő 87 csapat 6500 tagját tömöríti. Sok helyen a fia­talok magyarságmegőrzésé­nek egyetlen szervezett for­máját jelenti a cserkészét. És idehaza? A reformok útjára lépett magyar köz­életben lehetőség nyílott ar­ra, hogy 1988. október 12-én a fővárosi Múzeum kávé­házban összegyűlt öreg cser­készek kimondják a hazai szövetség megalakítását, és ezzel egyidejűleg hozzákezd­jenek a mozgalom újjáélesz­téséhez. Machalek István (Folytatjuk) A negyedik orosházi rock- I találkozót augusztus 2. és 5. I között rendezik meg. A részt I vevő amatőr rockegyüttesek I ennek keretében bemutat- I kozhatnak egymásnak, a kö- I zönségnek, a szakma képvi- I selőinek. A találkozón húsz I zenekar vehet részt, akiket I a jelentkezők közül már ki I is választottak. A rendezvény részleteiről, I a célokról Tóth Erikát, az I orosházi Petőfi Művelődési I Központ munkatársát kér- I deztük. — öt évvel ezelőtt zajlott | le nálunk az első ilyen ta- I lálkozó — kezdte —, azóta I egyszer elmaradt, így tar- I tunk most a negyediknél. I Mint annak idején, most is | ugyanaz a cél: a hajdani | beatfesztiválok hagyomá- | nyainak felelevenítése, ahol i a szakmabeliek találkozhat- I nak egymással; de ezentúl I szeretnénk ezt az orosházi I rendezvényt bekapcsolni a i hazai rockélet vérkeringésé­I be. — Milyen az érdeklődés? — Huszonnyolcán jelent- I kezték az ország különböző I vidékeiről, ebből választot- I tunk ki húszat. A jelentke- I zőktől kértünk műfajmegha- I tározást, így erről is tudok [ nyilatkozni: bemutatkoznak I itt a heavy-metal, a rock, a | folk-rock, punk-rock, count- I ry-rook és a dzsesszrock I képviselői is. — Milyen szempontok I alapján válogattak? — Nem számított, hogy E milyen régi az együttes, és I hogy mit játszanak. Csak a I kazettán beküldött hangfel- I vételeiket vettük figyelem- I be. — Mi vár rájuk a néhány orosházi nap alatt? — A program a követke­ző: augusztus 2-án megbe­szélés, majd este 20 órakor Exotic-koncert. Ahová 130 forint a belépő. Ezt azért tartom fontosnak kihangsú­lyozni, mert a bevétel a ta­lálkozó rendezési költségei­hez járul. Igyekeztünk ugyanis, hogy a résztvevők­nek minél kevesebbe kerül­jön az itt-tartózkodás. Har­madikén próba, majd este héttől jam sassiont rende­zünk. Ez egy improvizálás, amely addig tart, amíg a fellépőknek kedvük van hoz­zá, lehet, hogy reggelig. Ne­gyedikén 9-től 5-ig lesz a verseny, majd utána ered­ményhirdetés. A programja­ink persze nyilvánosak. — Kikből áll a zsűri és mi a jutalom? — A zsűri tagjai: Berki Tamás, az Országos Közmű­velődési Központ munkatár­sa, Antal Gábor, a Petőfi Csarnok igazgatóhelyettese, jön valaki az Országos Szó­rakoztatózenei Központból, itt lesz Kutas János, a Sze­gedi Rádió zenei osztályától. Tiszteletbeli zsűritag: Hajdú Antal, az Országos Szóra­koztató Központ területi képviselője. Különböző ju­talmakat osztunk ki. Az el­ső három helyezettnek ide­iglenes működési engedélyt adunk, s ehhez még azt is el szeretnénk érni, hogy ezért ne kelljen nekik fizet­niük. Az első helyezett pénz­jutalmat is kap, és lesznek különdíjak... k. k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom