Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-28 / 176. szám

'Köröstáj EXKLUZÍV 1990. július 28., szombat Rendőrökkel az éjszakában A műanyagdobozban élő fejőmester nem köhög a nádasban Nem hiszem, hogy Erdei Imre műanyagdobozokból össze­tákolt bungallója eséllyel pályázhatna az év lakóháza cím­re, de az tény, hogy a ház ura a iípusterveket félrelökve épített magának téli-nyári szálláshelyet a békéscsabai sze­méttelep melletti nádasban. Már az „ingyentelket” is jól választotta ki, ugyanis a szeméttelep közelsége miatt, a hiányzó lakberendezési tárgyait könnyen összegyűjtheti, és nem kell boltról boltra vándorolnia. Természetesen a náddal álcázott és bekerített kunyhóra nem ón bukkantam rá, hanem ide vezetett első utunk a na­pokban Herbert Károly hadnaggyal azon az éjszakai foko­zott közbiztonsági ellenőrzésen, melyen a békéscsabai ka­pitányság körzeti megbízotti alosztályának 12 tagja vett részt A „hálóban” Trabant-ülés a párna Míg mi a rendőrségi Ladával az úttalan utakon zötykö- lődtünk az Erdei-lak irányába, egyszercsak feltűnik a 25 fokos meleg ellenére bundában kerékpározó házigazda. Ép­pen a „szomszédhoz” indul egy kávéra. (A szomszédról tudni kell, hogy ugyancsak a szabadban tölti éjszakáit élet­társával. Nekik még dobozkunyhóra sem futotta, egy fólia- takaró védi őket az időjárás viszontagságaitól.) Amikor Erdei úr megtudta, hogy a szállására és az életé­re vagyunk kíváncsiak, örömmel avat be titkaiba. Először az egyetlen fedett helyre, a lakattal zárt „hálószobába” kuk­kantunk be. A párnák funkcióját itt Trabant-ülések látják el, és a paplanokat sem idei libatollal tömték* meg. A há­lón található a fürdőszoba, ami annyit* jelent, hogy a tető­dobozon tartja a gazda tisztálkodási felszerelését. A szállás legértékesebb része a „műhely”, és ez érdekli általában a rendőröket is. Itt ugyanis mindig látni festésre váró bicik­lit. A szeméttelepen összegyűjtött üvegek mosására egy nagy üst szolgál, ez a pénzkereső helyiség. Míg én szájtátva bámulok és csapkodom az ezernyi szú­nyogot, á ház ura leveszi bundáját (rá egy vérszomjas szú­nyog sem száll) és biztosít arról, hogy szívesen válaszol minden kérdésre. Az első szinte adódik: — Hogyan lehet télen-nyáron, lényegében a szabad ég alatt, a külvilágtól elzárva élni? — Bár szeretem a természetet és nem félek a vadregé­nyes tájaktól, sőt, úgymond, háziállataim — békák, sün­disznók, szúnyogok — is vannak, az idei telet már nem sze­retném itt tölteni — kezdi. — Két év elég volt ebből. Hogy miként élek? Nappal általában guberálok, és szerencsés esetben a napi ezer forintot is megkeresem. Eljárok a für­dőbe mosakodni, el-elmegyek a kocsmába, de most már vég­re vissza akarok menni a' szakmámba. — Hol dolgozott? — Majd harminc évig fejőmester voltam, de aztán elvál­tam a feleségemtől és munkahelyet változtattam. A vasúton dolgoztam, de mivel feljártak hozzám a nők, el kellett jön­nöm. Lakásom nem volt, így kiköltöztem ide. Egy hölgy­gyei élek együtt, de ő mostanában sokszor „meglép” tőlem. — Nyáron csak-csak kihúzza valahogy a szabadban az ember, de mihez kezd télen? — Vart itt ruha bőven, még választékosán is lehet öltöz­ködni. Télen bebugyolálom magam több rétegbe és vá­rom az enyhülést. Ügyi néz ki, jó módszer ez; mert; tavaly egyszer sem köhögtem. — Rádiózni, tévézni, újságot olvasni szokott? — Nekem itt a nádasban nincs gondom villanyszámlára, ugyanis soha nem gyújtok lámpát. Tévét azonban szeretek nézni, a futballvilágbajnokságot például egy csehóban iz­gultam végig —j emlékszik vissza. A motor jogosítvánnyal vagy benzinnel megy? A házigazda ugyan még marasztalna, de mi megköszön­jük a szíveslátást és a furcsa környezetből a békéscsabai éjszakába indulunk. Űtközben azért még mindig Erdei úr életmódja a téma, s igazából nem tudjuk eldönteni, képes lesz-e visszatérni a civilizált világba. Sok töprengésre nincs idő, mert az est leszállta előcsalogatja a csabaiak „rémeit”, a fiatal segédmotorosokat. Este fél ‘tízkor már bőgnek a masinák és csoportokba verődött tizenévesek cikáznak a városban. Az ellenőrzés első áldozata egy 16 éves diák, aki rendszámköteles motorral közlekedik rendszám és vezetői engedély nélkül. — Most vették a szüleim a motort, gondoltam kipróbálom — mondja a rendőrök kérdésére. (A kedves szülők meg ta­lán úgy gondolták, hogy a motor úgysem jogosítvánnyal, hanem benzinnel megy? Mindenesetre furcsa megoldás, hogy a gyereknek előbb veszik meg a motort, mint ahogy megszerzi a vezetői engedélyt. — Támadások értek bennünket, hogy nem tudunk mit kez­deni a segédmotoros szabálysértőkkel, nem büntetjük meg az értük felelős szülőket — fordul hozzám Herbert hadnagy. — Szeretném leszögezni, hogy 14 év fölött a fiatal saját ve­zetői engedéllyel rendelkezik, tehát szabálysértés miatt a rendőrségnek őt kell feljelentenie. Az ügy ilyenkor átkerül a gyámhatósághoz, majd az .iskolához, és a tanév elején a gyerek esetleg kap egy osztályfőnökit. Legyint egyet és nyu­godtan motorozgat tovább, ugyanúgy*. Ahhoz, hogy egy se­gédmotorostól be tudjuk vonni a jogosítványát, kiemelt sza­bálysértést, például ittas vezetést kell .rábizonyítani. Annyit azért megteszünk, hogy a feljelentéssel együtt a szülőnek is írunk egy levelet, hogy „házi hatáskörben” intézkedni tud­jon. Alvásgátló kanyarodás Beszélgetésünket egy Senna babérjaira pályázó autós La­dájának fékcsikorgása szakítja félbe. A kocsi a megenge­dettnél jóval nagyobb sebességgel vesz be egy kanyart a Lencsési-lakótelepen, veszélyeztetve az utasok testi épségét és a hangzavarral felriasztva néhány békésen alvó .polgárt. A motorokra és autókba pattanó rendőrök pillanatok alatt elcsípik a fiatalembert és az ellenőrzésnél kiderül, hogy köl­csönkért autóval bravúroskodott. Előkerül a szonda is, de az eredmény .negatív. A rendőrök udvariasan közük a sofőrrel, hogy milyen szabálysértést követett el, s hogy ezért feljelen­tik. (Különben az éjszaka folyamán az ellenőrző csoport tag­jai a legszemtelenebb viselkedés és legprovokatívabb válasz után is megőrzik higgadtságukat, és udvariasak, tárgyilago­sak maradnak.) Vérvétel a Gondűző után Az intézkedés után kocsiba ülünk és pár pillanat múlva már a Gondűző vendéglő felé száguldunk, ahol állítólag it­tas segédmotorvezetőt fogtak meg a motoros rendőrök. Her­bert hadnagy útközben az ittas vezetéssel kapcsolatban egy sztorit mesél el, miszerint nemrégiben volt olyan „ügyfe­lük”, akit két hét alatt négyszer, egy éjszaka pedig kétszer fogtak meg ittas vezetés miatt. A helyszínre érkezve nem kell sasszem ahhoz, hogy meg­győződjünk a motoros fiatalember ittasságáról. Látszik, már a járással és a .beszéddel is „haragban van”. A kismotorral elkövethető szabálysértések szinte mindegyikét elkövette, hiszen vezetői engedély nélkül, ittasan, személyt szállítva, egy műszaki ronccsal .motorozott a járdán. A 22 éves férfi állapota indoklásaként négy-öt sört és egy felest említ meg, a rendőrök pedig neki a kórházat, ahol vért vesznek majd tőle. A kórházi ügyeletén a doktornő különféle szem*, kéz- és lábmozdulatokra kéri a fiatalembert, aki kicsit ingatagon ugyan, de szó nélkül végzi az „előírt” tomagyakorlatokat. Az egyik rendőr oda 5s súgja nekem. — Sökan ilyenkor ordibálnak, és nem teljesítik az utasí­tásokat. Akadnak olyanok, akiket le kell kötözni, két em­bernek kell lefogni — mondja. A mi fiatalemberünknek azonban ilyesmire talán már ereje sincs, így a vérvétellel gyorsan végzünk. Herbert úr szól, hogy most ,már ideje lenne a vasútállo­máson és a buszpályaudvaron is szétnézni. Az állomásra ér­kezve az egyik rendőr arra hívja fel a figyelmet, hogy itt elvileg tilos piacozni, de mivel a tanács hallgat, ők sem te­hetnek semmit. A buszpályaudvar egy kisebb zugában isme­rősre bukkannak a rendőrök. Elmondják, hogy a fiatalem­ber szinte mindig itt alszik a kiskutyáival. — Él jött otthonról, kimaradt a középiskolából, és azóta itt kallódik — veszi át a szót a hadnagy. — Személyesen mentem be az igazgatóhoz, aki hajlandó lett volna vissza­Adatfelvétel és motorvizit Kutyavilág a buszpályaudvaron, avagy eb a pokrócon, ember a takaró alatt venni. Sajnálom, hogy a fiú úgy döntött, neki ez az életfor­ma jobban tetszik. A strandra jár mosakodni, néha vállal alkalmi munkát is, de legtöbbször egy fillér nincs nála. Táskalopásra specializálódott hajléktalan Visszafelé menet egy táskalopásra specializálódott férfit faggatnak a rendőrök legutóbbi ténykedéséről. A hajléktalan férfi kezdetben mindent tagad, aztán egy-két segítő kérdés után egyre több dolog világosodik meg előtte. A felek meg­egyeznek, hogy másnap délben a rendőrségen találkoznak, és tisztázzák végleg az ügyet. Mivel éjszakai körsétánk a végéhez közeledik, Herbert hadnagyot egy általános értékelésre kérjük, a közbiztonsági ellenőrzések nehézségeiről, eredményességéről. — Sajnos egyre sűrűbben kell ilyen ellenőrzéseket tarta­nunk, főleg a hétvégeken. Általában 10-12 rendőr vesz részt ezekben. A legtöbb gond a szórakozóhelyek környékén van, most főleg a Lencsési-lakótelepi „Pocok”-hoz kell sűrűn ki­mennünk. Sok az ittas vezető, több a verekedés, csendhábo- rítás, mint eddig. A lakosságtól folyamatosan jönnek a be­jelentések, a segédmotorosokkal kapcsolatban. Üj problémát jelent, hogy főleg a Romániából érkezettek kint alszanak a tereken, a padokon, és így sokszor meglopják őket. Egyszó­val, mint láthatja, nem unatkozunk szolgálatban — búcsú­zik és autójával a Pocok felé veszi az irányt. Nyemcsok László Erdei úr téli-nyári szálláshelye a nádasban '' Erre a „lakásra” még nem jelentkezett vevő . Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom