Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-04 / 155. szám

1990. július 4., szerda Portré egy Károlyi-kastélyról A kastély látképe Szerencsére elég sok fény- képfelvétel fennmaradt a kastélyról, főleg a század elejéről, így azt is láthatjuk, hogy milyen gazdagsággal és Ízléssel voltak berendezve a szobák, a fogadótermek, vagy például a könyvtár. Ma is élő tévhit, hogy a kastély 99 szobás, és csak a magasabb adó miatt nem lett 100 szobás. Ez azonban nem fedi a valóságot, mert 72 he­lyiség található az épület­ben, az átalakításokat is fi­gyelembe véve legfeljebb 77 lehetett eredtileg. Szintén terjesztett legenda (?), hogy a pincéből alagút vezet a park széléig, a katolikus templomba, illetve másik irányba a tó alatt a filagó- riához. Károlyi Imre 1943-ban meghalt. Egy évvel később a személyzet őrizetére bízva elhagyták a Károlyiak ott­honukat. (Károlyi Lajos ma Brazíliában, Gitta Angliában él.) Ezután a gazdátlan kas­télyt fosztogatták, minden mozdíthatót elhordták, a könyvtár ritkaságait tüze­lőnek használták. A front közeledtével az épületben 1944 nyarán a magyar kirá­lyi 113. sz. tábori (kötöző) kórház kapott helyet. 1945- ben a Csepel Művek szak- szervezeti munkásüdülője lett. 1949-ben műemlék jel­legű épületnek nyilvánítot­ták, és ettől az évtől kezd­ve 1954-ig itt helyezték el a görög menekültek egy cso­portját" Jelenleg — 1934 óta — háromszázötven férőhe­lyes szociális otthon műkö­dik a 93 éves kastélyban, amely most áll teljes felújí­tás alatt, ennek finanszíro­zása részben saját erőből történik. A Nagymágocsi Szociális Otthon környezete, a han­gulat ideális pihenést bizto­sít a lakóknak. E mellett a dolgozni kívánó emberek­nek az otthon igyekszik munkalehetőséget teremteni. A hagyományos rendezvé­nyeken kívül (farsang, öre­gek napja stb.) rendszeresen tartanak különböző előadá­sokat az otthonlakóknak, ki­rándulásokat szerveznek". Napjainkban" azonban az otthonban és a faluban is nyugtalanság érzékelhető. Ennek egyedüli oka a volt Károlyi-rezidencia körül ki­alakult híresztelések, hírek és rémhírek áradata. Rebes­gették, hogy a politikai vál­tozások után visszajön a gróf, és mindenki mehet, „amerre lát”; terveztek ide külföldi milliomosoknak lu­xusüdülőt; volt szó arról, hogy elcserélik az épületet, hogy átadhassák az idegen- forgalomnak, és a szociális otthon lakóit Csonrád me­gye többi szociális intézmé­nyében helyezik el, vagy egy kiürített szentesi laktanyá­ban; a közelben talált ter­málvíz hasznosítására für­dőtelepet, gyógyszállót akar­tak létesíteni. Legutóbb egy adományokból működő cég, a „Bajor.Privát Akadémia” szerette volna megvásárolni a kastélyt mezőgazdasági fő­iskolának, ennek hírére a környékbeliek azonnal eset­leges sugárbiológiai kísérle­tekről kezdtek beszélni és félni. Az akadémia egyéb­ként építene Nagymágocson egy új, világszínvonalú szo­ciális otthont, amely mind a dolgozók, mind a lakók igé­nyeit kielégítené. Hogy végül is mi lesz a Károlyi-kastély további sor­sa? A lakók abban remény­kednek, hogy ha költözni is kell, a szociális otthon Nagy­mágocson marad. (Tudósítónktól) Nagymágocson, a Má- gocs-ér mellett, tizenhat holdas tó partján, negy­ven hektáros parktól övezve áll a Károlyi­kastély, a család egyik kedvelt rezidenciája. „AEDIFICAVERUNT EMERICUS COMES KA­ROLYI DE NAGYKÁ­ROLY UXORQUE EIUS SOPHIA NATA . Cssa KAROLYI DE NAGY­KÁROLY A. D. MDCCCXCVII” (építtet­ték a Nagykároly! gróf Károlyi Imre és felesége, Zsófia grófnő 1897-ben), olvashatjuk a valaha Impozáns homlokzaton. Az egyemeletes, 'eklekti­kus-neobarokk stílusú kastély feltételezett ter­vezője Ybl Miklós, ezt arra alapozzák, hogy a birtokhoz tartozó 1856- ban épült magtárat Is az ő tervei alapján építet­ték. Ugyanakkor az el­lenérvek sokasága szin­te kizárja, hogy a kas­télyt Ybl tervezte volna. Korabeli Írásos doku­mentumok szerint az ú{ épületet az 1896-ban le­bontott régi kastély he­lyett emelték, amely az „Angol Parkban" állt. Szintén régi források szerint az építkezés mindössze egy vagy más­fél évig tartott. A kas­télyban először gázvilá- gftás volt, az 1910-es években készítettek gőz­géppel működő saját áramfejlesztőt. Egykori kép a kastély egyik szobájáról Verrasztó Gábor Dénes bácsi nádszál reménye elfogyott ■ ■:í"ostanában sokat gondolok Dénes bácsira, Sütő - András Mese és reménység című írásának unokái i ■ után sóvárgó hősére, aki az utolsó napjaiban me­sékkel táplálta lelkét, erejét. Árvasággal el volt látva, szomorúságból is jutott neki bőséggel, így hát vidámság­ra vágyott. Meg akarta magát kacagtatni, ezért kért szomszédjától tréfás meséket. De minden hiába. Nádszál reménye egy napon elfogyott. Dénes bácsi szerettei először rá vártak, aztán belőle lett fehér torony. Hétesztendci hadifogság után hazake­rülvén, elvesztette nagyobbik lányát, később a feleségét. Második lányát messzire vitte a férje, s megfeledkeztek a hovátartozás visszafelé vezető útjáról. Újabban megszaporodtak a Deák Dénes bácsik, meg a félszárnyú özvegyasszonyok, akiknek fiai, unokái mesz- szire menekültek, s ki tudja, látják-e még egymást vala­ha? A kiüresedett házakban úgy tesznek, mint Dénes bá­csi, az ünnepek táján befűtenek, ágyneműt cserélnek, hátha vendég áll a házhoz. Ügy várják szeretteiket, vé­reiket, mint a Messiást. Dénes bácsi belefáradt az uno- kavárásba, reménye elfogyott. Várakozása olyan volt, mint a fehér torony, messzire látszott. Övéi mégsem men­tek még a temetésére sem. „Azt gondoltam, hogy unokák, s nagyszülők egymás szeme láttára fogják itt leélni az életüket. Nem így történt. Reményünk, s aggodalmunk is kétfelé szakadt. Az idő­nek krisztustövisein fennakadva nézelődnek gyermekeik, s unokáik után az öregek” — írja Sütő András. A tárgyak is megváltoztak ezekben a reményt der­mesztő időkben. Még a harangok is. Hajdan a toronyból Ferenc Jóska vitte volna ágyúnak, de kútba zuhant. Ké­sőbb újra felszínre került, farkasriasztó lett csikó nyaká­ban, majd karácsonyi angyalok jöttét jelezte a nagyma­ma kezében. De mióta az angyalok is kihaltak arrafelé, egészen új szerepet kaptak: eljárnak följelenteni a ma­gyarul megszólalókat. A nyakba akasztható nyelvi felügyelők csúfondárosan nyelvet öltenek még az íróra is, aki poétikus naivsággal azt gondolta, ha kézen fogja unokáját, és bebarangolja vele az anyanyelv birtokait, a sajátosság méltóságának elemi, emberi jogával zengi majd életrevalóságát az édes anyanyelv. A havasok közül, a haranglábak mellől, a balladás folyók partjairól számolatlanul menekülnek a kétségbeesettek, a reményüket vesztettek, az emberi mél­tóságukban megalázottak. aradnak az öregek, a félszárnyúak, riadalmukkal és magányukkal. Tiszta ágyneműt húznak, befű­tenek. Kiállnak a kapuba, várakoznak. Még min­dig reménykednek. Zagoni Erzsébet Dokumentumfilm-pályázat A Művelődési és Közoktatási Minisztérium Film-főigazgatósá­ga és a Magyar Televízió Műve­lődési Főszerkesztősége az idén ismét dokumentumfilm-pályáza- tot hirdet azzal a céllal, hogy támogassa a mai magyar társa­dalom kulcsfontosságú problé­máinak elemző mélységű hiteles ábrázolását, valamint a történel­mi önismeretünk szempontjából kiemelkedő fontosságú témák feldolgozását, a pályázat vala­mennyi filmes és televíziós al­kotó számára lehetőséget nyújt ahhoz, hogy — anyagi támoga­tást elnyerve — a fenti célokat szolgáló műveket hozzanak lét­re. A zsűrihez benyújtandó pálya­munkáknak tartalmazniuk kell az elkészítendő film részletes vázlatát, az alkotás céljának és társadalmi felhasználási mód­jainak — televízió, mozi, video, filmklub, forgalmazás — össze­gezését, a film tervezett Időtar­tamát és költségvetését, a film gyártására vállalkozó filmes, Il­letve televíziós műhely szakvé­leményét, továbbá a megpályá­zott összeget. A film teljes és részösszege egyaránt megpályázható. A mü­vek elbírálása torán előnyt él­veznek az 50-90 perces, televízi­ós sugárzásra alkalmas hosszú­ságú filmek. A pályázatokat T példányban július 30-ig kell benyújtani a Művelődési és Kőzokattásl Mi­nisztérium Film-főigazgatósá­gára (1054 Budapest, Szalay u. 10. II. em. 280.), illetve az MTV Művelődési Főszerkesztőség tit­kárságára (105) Budapest, Ná­dor u. 38. fszt. 20.). A zsűri leg­később szeptember 30-ig meg­hozza döntését, ezután a díj­nyertes pályamunkákra meg­köthető a szerződés. Saját zsebből Görögországba „Frankó kis banda” Kardoskúton Nemzetközi fesztiválra készül a Tessedik táncegyüttes Görögországi fesztiválra utazik július 5-én a szarvasi Tessedik táncegyüttes, ahon­nan július 18-án térnek vissza. Bizonyára mindenki szívesen cserélne velük és eltöltene ennyi időt a gyö­nyörű országban... — Jelentős állomás ez a Tessedik életében — mond­ja Csasztvan András, az együttes vezetője —, hisz ez az első olyan külföldi utunk, ahová hivatalosan küldött ki minket az Országos Köz- művelődési Központ tánc- osztálya. De senki se iri­gyelje tőlünk, mert saját p&izünkön utazunk Görög­országba. A táncosoknak a fesztivál 4 ezer forintjába kerül... — Hol maradnak a fenn­tartók? — Nincs pénze részvéte­lünk támogatására sem a szarvasi főiskolának, se a szövetkezeteknek. Országos kép lehet ez, mert például az Állami Népi Együttes is átadta augusztusi ciprusi meghívóját nekünk. Nem vállalhattuk az utat. örü­lünk, ha a hazai fesztiválo­kon megmutathatjuk, élünk, dolgozunk — hogy a szakma ne írjon le bennünket. Nem könnyű a pénztelenséggel birkózni. Egyre többször hallunk hírt együttesek meg­szűnéséről, mi azonban megpróbálunk kitartani. A nehéz időknek egyszer el kell múlnia. A folklórra mindig szükség lesz. — Mégis, miért vállalta az együttes a görög utat és ho­gyan készül rá? — Eddig baráti és csere- kapcsolatokon keresztül ju­tottunk külföldre. Minden­képpen elismerés, hogy a szakma méltónak tartja a Tessediket a magyar folklór nemzetközi fesztiválon való képviseletére. Kicsit számí­tunk arra is, hogy az ioan- ninai fellépéseinken talál­kozunk olyan menedzserrel, aki ezután meghív majd ... A költségeket mindenki vál­lalta, aki rnewt nem tudta, annak megelőlegeztük ... Egyhetes, intenzív tábort tartottunk, naponta sokórás próbákkal. Másfél órás mű­soranyagunk van, a 15 ko­reográfia megyei, magyar- országi, erdélyi táncanyagot ölel fel. Megpróbáltuk re­pertoárunkat úgy alakítani, hogy átfogó és látványos képet nyújtson paraszti kul­túránkról. Ügy érzem, szakmailag felkészültünk. Számítunk rá, nehéz lesz a harmincöt-negyven fökos melegben bírni a menettán­cokat, a fesztivál-előadáso­kat, a bemutatókat. Remé­lem, az elmúlt napok ke­mény munkája ebben is se­gít. Sz. M. Nyáron az a tapasztalat, hogy a művelő­dési házakban „uborkaszezon" van. Az emberek ilyenkor kevésbé fogékonyak az épületen belüli kultúra iránt, inkább él­nek a szabadtéri kikapcsolódás nyújtotta lehetőségekkel — már ahol van ilyen. A kistelepüléseken a népművelő többnyire magára marad. Mivel a népszerű művésze­ket nem tudja megfizetni, ezért nyáron vagy kong a kultúrháza, vagy ki sem nyit­ja­* ötlettárából merít egyet, ahogy azt tette a kardoskúti Móra Ferenc Művelődési Ház vezetője, Nagy Lászlóné is. — A márciusi emlékműsorra gyerekeket toboroztam. A sikeres szereplés után úgy döntöttünk, hogy mint ifjúsági színjátszó­kor, dolgozunk tovább — emlékezik Nagy- né. — Szeretnénk a régi falusi színjátszást újból feleleveníteni, és ezzel hasznos idő­töltést biztosítani a nézőknek, és természe­tesen a szereplőknek is. A* gyerekek — munkások, középiskolások — szívesen töl­tik el így szabad idejüket. Sokáig úgy Vélték a falu fiataljairól: nem lehet velük mit kezdeni. Mi most megrríutatjuk az ellenke­zőjét! Beszélgetésünk ideje alatt szülők, roko­nok, szomszédok, osztálytársak érkeznek a színházterembe. A kulisszák mögött az ifjú teátristák jelenésre várnak. Az öltöző csa­ta utáni tájképre emlékeztet... — Ezek is mi vagyunk! — mondja Ma­darász Éti, nem a környezetre, hanem az előadás címére utalva. Gub Andris lelke­sen magyarázza: — Minden korosztálynak van valami kö­re, klubja a faluban, csak mi nem boldo­gultunk eddig... — Rengeteget próbáltunk, nem hiszem, hogy leégnénk — bíztatgatja önmagát és társait Dunai Attila. — Gyerekek, színpadra! — Nagyné sza­vára mindenki izgatottan ugrik fel a he­lyéről. Attila visszaszól: — Frankó kis ban­da ez, ugye?! Az előadást látva — semmi kétség —, tényleg életrevaló társaság kovácsolódott a „kallódó” kardoskúti ifjúságból. És ami még megnyerőbbé teszi vállalkozásukat: nem mentek pénzt kunyerálni, helyette mosogatást vállaltak falusi rendezvénye­ken. A díszleteket otthonról hozták, a jel­mezeket kölcsönkapták. Egy fillér nélkül boldogultak, és szórakozva szórakoztattak bemutatkozó előadásukon.- esete -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom