Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-24 / 172. szám

1990. július 24., kedd o Agrobiznisz Klub alakult A jövőben a nagyüzeme­ken kívül a mezőgazdasági vállalkozók, a kisgazdák, a kistermelők is bekapcsolód­hatnak az Agroinform Ag­rárinformációs Vállalat által létrehozott Agrobiznisz Klub munkájába. A klubot — mint Vágó József, a vállalat vezérigazgatója elmondotta —, tucatnyi alapítója azzal a céllal hozta létre, hogy az információkkal gyarapítsa tagjainak kereskedelmi, pia­ci ismereteit. A klubhoz ugyan bárki csatlakozhat, ám a közeli napokban első­sorban azok jelentkezéséről döntenek, akik kiállítóként részt vesznek az OMÉK ’90 Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállításon és Vásáron is. Az OMÉK-on ugyanis be­mutatják a klub számítógé­pes információs rendszerét, illetve adatbankját, amelyet a klubtagok nagy kedvez­ménnyel vehetnek igénybe. A klub sikerességét jelzi, hogy a tevékenysége iránt már az agrárágazaton kivül, az ipari és kereskedelmi vállalatok körében is érdek­lődnek. Ennek okát nem csak abban látják, hogy a mező- gazdasági üzemek többsége ipari tevékenységet is foly­tat, és piacképes termékeket állít elő. Az érdeklődésben része van annak is, hogy a klub adatbankja csatlakozni fog a nemzetközi számító- gépes információs hálózat­hoz. Ez lehetővé teszi majd, hogy a klubtagok percek alatt hozzájuthassanak a számukra szükséges külföldi adatokhoz vagy akár ilyen módon tegyenek konkrét termelési együttműködési ajánlatokat. Kölcsönből vállalkozók A munkanélkülieknek szánták az újrakezdési köl­csönt, de a tapasztalatok szerint nem elsősorban a ti­pikus munkanélküliek veszik fel. Cikkünk szerzője a Munkaügyi Kutatóintézet tu­dományos munkatársa írásá­ban azt foglalja össze: kik, milyen vállalkozás beindítá­sára használják fel a köl­csönt. A statisztika szerint újra­kezdési kölcsön révén az el­múlt két évben mintegy 20 ezer munkanélküliből vált önálló vállalkozó. Ez olyan szép, hogy nem is lehet igaz — súghatja a legendás ma­gyar szkepticizmus. A két­kedő hangok ez év elején erősödtek fel, amikor a kassza hirtelen kiürült: az első negyedévben ugyanis a 300 ezer forintról 400 ezer­re felemelt kamatmentes kölcsönt már többen igé­nyelték, mint az addigi más­fél év alatt összesen, s így a kamatterhek finanszírozá­sára szánt éves állami keret egy-két hónap alatt elfo­gyott. ... általában nem a mun­kanélküliek igénylik, vagyis végeredményben nem a munkanélküliséget orvosolja, hanem a hiányzó vállalko­zásfinanszírozást helyettesí­ti. ... A munkanélküliek vál­lalkozási ambícióinak — ami nem feltétlenül „arányos” a szakképzettséggel — első­sorban anyagi-gazdasági helyzetük, hátterük szab határt; a kölcsönigényléshez szükséges vállalkozásfinan­szírozási, garanciális feltéte­leket ők tudják kevésbé tel­jesíteni. Ha a banki proce­dúra szélsőséges vagy „csak” szigorított, akkor a megfele­lő értékű fedezet — például autó. lakatlan ingatlan — és a több kezes megkövetelése vélhetően főként ezeket az igénylőket riasztja vissza (bár e feltételek teljesítése mások számára sem egysze­rű). Legalábbis, erre utal, hogy tavaly a munkanélkü­li-segélyre jogosultaknak csupán a fele, az idén pe­dig ennél is kevesebb vehe­tett vagy vett fel újrakez­dési kölcsönt. Ha nem a tipikus mun­kanélküliek, akkor kik vet- I ték fel a kölcsönt? Feltehe­tően főként azok, akik bi­zonyos értelemben munka- nélkülieknek tekinthetők, de segélyre már nem jogosul- ! tak: a tönkrement egyéni vállalkozók, a 18 hónapnál kevesebb munkaviszonnyal rendelkezők vagy a munka- \ viszonyt egy évnél régebben , szüneteltetők (zömében ház- j tartásbeli nők), továbbá 1 azok, akik még munkavi­szonyban állnak, de azt sa- | ját elhatározásukból meg ki- j vánják szüntetni, s végeze- 1 tül: — kevésbé jellemző ré­tegként — a pályakezdők. (Nagy Katalin; Heti Világ- gazdaság) Veszélyes anyagok - a közutakon A közelmúltban több na­pilap is foglalkozott veszé­lyes anyagok szállítása köz­ben bekövetkező balesetek­kel, illetve ennek kapcsán a hazai baleset- és katasztró­faelhárítás hiányosságaival. Olyan írás is megjelent, amely a veszélyes vegyi áruk közúti szállításáról többek között azt állítja, hogy a tartálykocsikra egyetlen biz­tonsági rendelkezés vonat­kozik: a sofőrök nem hagy­hatják el járművüket. Kupfer Dezső, a Közleke­dési és Hírközlési Miniszté­rium főosztályvezető-helyet­tese szerint ez nem felel meg a valóságnak. Magyar- ország 1977-ben — 20 euró­pai ország mellett — csatla­kozott a „Veszélyes áruk nemzetközi közúti szállításá­ra vonatkozó megállapodás­hoz.” (ADR), melynek elő­írásait a közlekedési minisz­ter a belföldi forgalomra is kiterjesztette. Az ADR ugyanakkor nem .szabályoz­za — ez nem is feladata — az ellenőrzést vagy a ka­tasztrófaelhárítást. A mi­nisztérium további intézke­déseket is tett, így ez év márciusa óta az etilén és több más, különösen veszé­lyes anyag is csak olyan, hatóságilag kijelölt útvona­lon szállítható, amely — a régebbi gyakorlattól eltérő­en — a fővárost teljesen el­kerüli. Szélesebb körű adatbázis a környezetről A tervek szerint hamaro­san szélesebb körű adatbá­zisra építheti majd munká­ját a Környezetvédelmi Mi­nisztérium. Ottlik Péter fő­osztályvezető az MTI mun­katársának elmondta: ha megkapják ehhez a jogosít­ványt, sorra felkeresik az összes olyan intézményt, ahol valamilyen talaj-, víz­vagy levegőminőségi mérést, észlelést működtetnek. Ez­után elemzik, hogy a ren­geteg adatból mi szükséges a környezeti állapot pontos meghatározásához. Az ada­tok birtokában ezután össze­függéseik alapján, komple­xen szeretnék vizsgálni a talaj, a víz és a levegő mi­nőségi jellemzőit. Ha másképp nem megy, gazdálkodni kell A horgászat igen erős szenvedély, talán a dohányosé­hoz, vagy az alkoholistáéhoz hasonlítható, persze jó ér­telemben véve. Nincs az a kifogott halmennyiség, amennyi elegendő lenne, nincs olyan nagy hal, amelyik­nél nagyobb ne lehetne. Szerencsére Békés megye bő­velkedik természetes és mesterséges vizekben és egyelőre az olykor riasztó hírek ellenére ezek a vizek még tisz­táknak mondhatók. De mennyi bennük a hal, mennyi horgász jut rájuk, ki kezeli a vizeket, miből gazdálkod­nak, milyenek a mai állapotok és mik a tervek? A kér­désekre Rigler Miklós, a Magyar Országos Horgászszö­vetség Békés Megyei Intézőbizottságának titkára vála­szolt. — Az országban 370 ezer, megyénkben közel 15 ezer horgászt tartunk nyilván és ez a létszám folyamatosan gyarapszik. Ennek a mozga­lomnak pártoktól független mozgalomként kell- tevé­kenykednie, mivel tagjaink sorában párttagok, pártonkí- vüliek, hívők és nem hívők egyaránt vannak. A horgá­szat szabadidős elfoglaltság, s igencsak jelentős hangula­ti tényező. Épp ezért törek­szünk arra, hogy a horgász­sport továbbra is maradjon a szabadidő eltöltésének egyik legvonzóbb és a kö­rülményekhez képest legol­csóbb lehetősége. A hor- gászmozgalom létezése óta önfenntartó mozgalom volt és maradt. Soha nem vett igénybe állami támogatást, a szükséges anyagiakat a ta­gok, illetve a tagok által megválasztott intézőbizott­ságok gazdálkodásukkal te­remtették meg. Intézőbizottságunk időben felismerte azt a tényt, hogy a gazdasági szorításokat csak gazdaságunk állandó fejlesztésével lehet kivédeni. Ezért már 1986-ban kutatá­sokat folytattunk annak ér­dekében, hogy haltermelésre alkalmas vízterületet talál­junk, lehetőleg a megyén be­lül. Békés térségében talál­tunk is ennek megfelelő he­lyet, a Körköviziggel közö­sen el is készítettük a ter­veket, de a konkrét szerző­déskötésekkor kiderült, hogy a tsz az apportként beho­zandó föld hektárját olyan magas áron számolná, hogy az eleve lehetetlenné tette volna az eredményes gazdál­kodásunkat. így ebből a tervből nem lett semmi. Hosszas keresgélés után végül Szeghalom szomszéd­ságában megtaláltuk a meg­felelő tórendszert a hozzá csatlakozó földterülettel és a partnert is. A 283 hektárból 75 hektár a tó és az év ele­jén 25 évre bérbe is vettük. Az intézőbizottság, majd a megyei küldöttközgyűlés is jóváhagyta a tervek, illetve a munkálatok első ütemét, ami a haltermeléshez és a termelés feltételeinek bizto­sításához szükséges 4 millió forint felhasználásáról szól. Azért esett a választás a hal- termelésre, mert ez térül meg a leggyorsabban. Eddig a telepítésre szánt halmeny- nyiséget a megyei, illetve megyén kívüli gazdaságoktól szereztük be, akkor, amikor ,nekik tetszett és olyan áron, 'ahogy kínálták, választási lehetőségünk nem volt. Ál­landó bonyodalmakat oko­zott a drága szállítás, nem­csak a költségek miatt, ha­nem az időjárás miatt is. Amikor volt hal, a felázott partok nem tették lehetővé a kihelyezést, amikor meg jó volít az idő, nem volt áruhal. Ezeket a gondokat ez a tórendszer, a' rajta fo­lyó halnevelés a saját szál­lító- és egyéb munkaeszkö­zök kiküszöbölik, egész év­ben. A nekünk tetsző, hal- élettani szempontból legal­kalmasabb időpontokban tu­dunk telepíteni és nemcsak pontyot, hanem az annyira igényelt amúrt és ragadozó halakat is. Az egynyaras állományt a korábban már bevált rizs­telepi nevelésből nyerjük. Onnan a tórendszeren kiala­kítandó két teleltető tározó­ba kerülnek, majd a 14 hek­táros továbbnevelőbe, ahol 2-3 nyaras korig fogjuk ne­velni a halakat, végül kike­rülnek a .horgászvizekbe. Persze, ez így nagyon egy­szerűnek látszik, bárki meg­kérdezhetné, eddig miért nem így csináltuk. A mun­ka sokkal többrétűbb. A ta­vakat rendbe kell hozni, kö­rül kell kotorni, mert a sás annyira benőtte, hogy elve­szi a halak életterét. Vásá­roltunk olcsón egy kotrógé­pet, ezzel megoldható. Rend­be kell tenni a vízellátást biztosító csatornákat, né­hány zsilipet is kell építeni, valamint egy gátat, ami ket­téosztja majd a nagy tavat. Meg kell oldani a halak ta­karmányozását, ezt részben a helyi tsz-szel megállapod­va, részben saját erőből old­juk meg úgy, hogy az erre alkalmas 20-30 hektárnyi te­rületet feltörjük és kukori­cát termelünk rajta. A fenn­maradó mintegy 180 hektár­nyi legelőt pedig kaszáljuk, a bálázott széna a már meg­levő birkatörzsállomány téli tápláléka lesz. A takarmány, a hal mozgatásához és a föld megműveléséhez szükséges négykerék-meghajtású trak­tort is megrendeltük már, halászeszközökkel pedig ko­rábbról rendelkezünk. A megtermelt hal természete­sen nemcsak az intézőbi­zottság rendelkezésére áll, hanem az ib-hez tartozó, vízkezelő egyesületek is hoz­zájuthatnak az olcsóbb hal­hoz. S hogy mitől olcsóbb •így a hal? A már említett szállítási költségek csökke­nésétől, a saját ivadékneve­léstől, a tápanyag megter­melésétől és nem utolsósor­ban az ésszerű vízgazdálko­dástól, amin évente 6-700 ezer forintot tudunk megta­karítani, valamint a fenn­maradó hal előnyös nyugati partneren keresztül való ér­tékesítéséből, a későbbiek éorán. Egyszóval minden egyes megtermelt forint, az egész gazdálkodás azt a célt szol­gálja, hogy a 15 ezer me­gyei horgásznak ne kelljen a zsebébe nyúlnia, ne legyen területiengedély-áremelke- dés, a jegyekből befolyó ár­bevételt teljes egészében te­lepítsük vissza a vizekbe, és ebből a tevékenységből tart­suk fenn magunkat teljes egészében. A beruházás a tervek szerint két (!) év alatt megtérül, utána többlettele­pítésre is lehetőség lesz. A 14 hektáros kis tóban már most 3,5 mázsa egynyaras, 35 mázsa kétnyaras ponty, mintegy 1,5 mázsa egynya­ras amúr és több ezer csu­ka, süllő van. A napokban telepítettünk'100 mázsa visz- szafogható pontyot a holt­ágakba és az élővizekbe és augusztus elején további 70 'mázsa pontyot helyezünk ki a horgászvizekbe. Terveink a későbbiekre is megvan­nak — külföldiek horgász- tatása, vadásztatása, birka- és kisállatnevelés stb., ami­nek bevétele ugyancsak a horgászmozgalmat gyarapít­ja majd — erről azonban még korai lenne beszélni. Kép és szöveg: Plavecz Pál A juhtörzsállomány fl horgászok érdekében

Next

/
Oldalképek
Tartalom