Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-23 / 171. szám

1990. július 23., hétfő Átfogó stratégia kidolgozására van szükség A fal — Berlin, 1990 Csíkszeredán tanácskozott az RMDSZ országos választmánya Gigantikus rock-show Csak a román nemzettel együttműködve, céljainkat megértetve és elfogadtatva képviselhetjük nemzetisé­günk érdekeit — hangsú­lyozza az a közlemény, ame­lyet vasárnap tették közzé az RMDSZ országos választ­mányának Csíkszeredán ren­dezett kétnapos tanácskozá­sáról. Az országos választmány úgy ítéli meg, hogy' a vá­lasztások utáni új politikai­társadalmi. helyzetben szük­ség van egy átfogó stratégia kidolgozására, amely felö­leli az érdekképviselet min­den területét. A közlemény kitér arra, hogy a román társadalomban még vannak jelentős erők, amelyek a fé­lelem légkörét akarják ki­alakítani, társadalmi feszült­séget akarnak teremteni ab­ból a célból, hogy akadá­lyozzák a társadalom de­mokratizálását. „A román nemzet és a magyar kisebb­ség közötti viszony elmér­gesítése beletartozik e körök stratégiájába. Az RMDSZ átlátja, milyen politikai csapdába akarják belesodor­ni, ezért nemcsak szövetkez­ni kíván minden demokrati­kus társadalmi erővel, ha­nem módszeres, jól átgon­dolt tájékoztató és felvilá­gosító tevékenységet folytat abból a célból, hogy törek­vései a társadalom minden rétegében ismertté válja­nak.” *— szögezi le a doku­mentum. Az anyanyelvű felsőokta­tás kérdésében az országos választmány meghallgatva és megtárgyalva a Bolyai Tár­saság jelenlétét, eredmény­ként könyvelte el, hogy a kolozsvári egyetemen, mű­szaki főiskolán, a marosvá­sárhelyi orvostudományi és gyógyszerészeti intézetben és még más felsőoktatási inté­zetekben újból lehetett ma­gyar nyelven felvételizni és a felvétel vizsgák eredmé­nyeinek függvényében ősz­től magyar tannyelvű cso­portok is indulhatnak. Vi­szont a választmány sajná­latosnak tartja, hogy a Bo­lyai Egyetem ügye még nem rendeződött és határozottan szorgalmazza az állami költ­ségvetésből fenntartott ma­gyar egyetem visszaállítását. Gazdaságpolitikai kérdé­sekben a testület megvitat­ta az RMDSZ elképzelései. Ennek során a Romániai Magyar Kisgazdapárt — amely tagszervezete a Ro­mániai Magyar Demokrata Szövetségnek — ismertette a mezőgazdaság tulajdonvi­szonyainak átalakítására vo­natkozó álláspontját, beszá­molt eddigi eredményeiről és a gazdakörökkel kialakított feladatmegosztásról. Az RMDSZ támogatja tagsága körében a magánvállalko­zást, ezt a megyei szerveze­tek szakmai és jogi tanács­adással segítik. A magán- gazdálkodás fellendítésére hitelbank létesítését java­solták, valamint az értékesí­tési szövetkezetek hálózatá­nak újjászervezését. Az or­szágos választmány fontos­nak tartja, hogy a vegyes tulajdonformákra berendez­kedő Romániában olyan életkörülmények alakulja­nak ki, amelyek bárki szá­mára lehetővé teszik, hogy tisztességes munkával jól él­hessen. A közlemény kitér arra, hogy az országos választ­mány az RMDSZ megújulá­sát célzó- előterjesztést meg­hallgatva úgy határozott, hogy ebben a kérdésben a végleges döntést a későbbi időpontban tartandó ta­nácskozáson hozza meg. Az RMDSZ rendkívüli kong­resszusának összehívásával kapcsolatban a testület úgy határozott, hogy „ennek szükségességéről és célszerű időpontjáról” a vezetőség döntsön azt követően, hogy konzultál Tőkés László tisz­teletbeli elnökkel. Borisz Jelcin: Oroszország a demokratikus újjáéledés garanciája Borisz Jelcin arra szólí­totta fel a nyugati országo­kat, hogy a hiteleket ne a szovjet központi kormány­nak adják, hanem Oroszor­szág vezetésének rendelke­zésére bocsássák. A Kurier című bécsi lap­ban vasárnap közzétett in­terjúban az orosz Legfelsőbb Tanács elnöke felhívását az.- zal indokolta, hogy a szov­jet központi politikai veze­tés egyre veszít hatalmából és tekintélyéből. — Ezzel szemben Oroszország veze­tése, amely a valódi radiká­lis reformok mellett foglal állást, az ország demokrati­kus újjáéledésének garan­ciája — nyilatkozta. A szuverenitás kinyilvání­tása óta, mondta, Oroszor­szág önálló bel- és külpoli­tikát folytat. Készek va­gyunk bármely országgal szerződéseket kötni — tette hozzá. A gazdasági reform- intézkedésekről szólva kö­zölte, hogy az Orosz Állami Bank már különvált a Szov­jetunió Állami Bankjától, s folyik az orosz külkereske­delmi bánik megalapítása. A pénzintézet minden ügyletet konvertibilis valutában .bo­nyolít le. Jelcin kijelentette, hogy Oroszország a jövőben nem fog ipénzt befizetni a szövet­ségi költségvetésbe anélkül, hogy tudná, azt mire költik. „Olyan haszontalan dolgok­ra, mint az űrkutatás, tőlünk nem kapnak egy rubelt se” •— mondta, s bejelentette, hogy követelnii fogják a ka­tonai kiadások jelentős csök­kentését is. B lázadás küszöbére jutottak a lengyel parasztok A Szolidaritás—80 szakszerve­zet országos egyeztető bizott­sága határozatban ítélte el a lengyel kormány „paraszt- és mezögazdaságellenes politiká­ját”. Követelték, hogy az ál­lam dotációkkal segítse a pa-t rasztokat és kedvezményes hi­telekkel támogassa beruházási- kat, ösztönözze a mezőgazdasá­gi termelés fellendülését. Mint ismeretes, a lengyel pa­rasztok 'a lázadás küszöbére ju­tottak amiatti elkeseredésük­ben, hogy a rendkívül magas termelési költségek miatt áraik már meghaladják a nyugati im­port árait, miközben a tömeges elszegényedés miatt zuhan a. lakosság fogyasztása. Ezért a legdrasztikusabb eszközökkel — az országutak eltorlaszolásával és középületek elfoglalásával próbálták kierőltetni a kor­mánytól helyzetük javítását. Három napon át tárgyaltak a kormánnyal, amely csaknem minden követelésüket kész tel­jesíteni, csupán egytől zárkó­zik el — a garantált felvásár­lási árhoz való visszatéréstől. Ez ugyanis lehetetlenné tenné a piacgazdaság megteremtését és még feljebb srófolná a lakos­ság számára így is csaknem megfizethetetlen élelmiszerára­kat. Az utasításos tervgazdaság­hoz való visszatérés helyett ja­vasolt, hasonló anyagi bizton­ságot jelentő piackonform mód­szereket a gazdák elutasították, arra hivatkozva, hogy talán azok hosszú távon megfelelnek, de nem látják biztosítva azon- ' nali hatásukat. Hétfőre napolták el a Ceausescu-rendszer — népirtással vádolt — huszonnégy magas ran­gú vezetőjének perét, amely július 21-én kezdődött Bukarestben. A védőügyvéd ugyanis kifogással élt azért, mert a tárgyalást vezető bíró, Ion Nistor egyike volt az egykori román diktátor ügyében ítélkezőknek, s így nem lehet objektív Rose Kennedy száz éve Az a száz esztendő, amit Rose Kennedy maga mögött tud, olyan volt, hogy akár írói fantázia műve is le­hetne. Persze a diadalok és tragédiák valóságosak vol­tak. Ezt tükrözi a századik születésnap: a vasárnapi ün­nepségen a massachusets ál­lambeli Hyannisportban a törékeny egészségű, tolóko­csijához láncolt öreg hölgy körül kilenc gyermekéből csak négy lehetett jelen. A legidősebb, Joseph bom­bázógépének lezuhanásakor halt meg, 1944-ben. Négy év­vel később az egyik leány, Kathleen repülőgép-szeren­csétlenségben vesztette éle­tét. Ismét egy fiún volt a sor 1963-ban: John. Fitzge­rald életét gyilkos golyó ol­totta ki. Az ő elnökké vá­lásában édesanyja nagyon nagy szerepet játszott. Öt évvel később megismétlő­dött a merénylet: most Ro­bert, a harmadik fiú, a de­mokrata szenátor és poten­ciális elnökjelölt volt az ál­dozat. Az ötödik hiányzó — élőhalott: Rosemary 1941 óta zárt intézetben él. Rose Kennedy életét nem­csak gyermekeinek tragédiái keserítették meg. Férje, Jo­seph a sikeres üzletember, bár több millió dolláros va­gyont tett a lába elé, de nem volt a hűség mintaké­pe, s a pletykák tucatnyi botrányos szerelmi kaland­járól sok bánatot, megaláz­tatást okoztak. Egyetlen életben maradt fia, Edward sem csupán büszkeség forrása. Már szinte a Fehér Ház urának érezhette a család, amikor egy tragédiával végződött nőügy miatt esélytelenné vált. A csapások a tágabb csa­ládot sem kímélték: David, Robert fia 1984-ben kábító­szer-túladagolás következté­ben halt meg; ifjabb Ed­ward lábát 1973-ban csont­velőrák miatt amputálták. S a többi unoka közül nem egynek szinte leküzdhetet­len nehézséget okoz az az elvárás, amit Amerika népe az egyes számú „királyi csa­ládidéi szemben táplál. Rose Kennedy vasakarat­tal és szilárd katolikus — sokak szerint fanatikus — hittel maradt talpon. Vallá­sos megszállottsága oly erős volt, hogy kitagadta Kath- leent, amikor felfedezte vi­szonyát egy nős férfivel. Mindez persze visszanyú­lik a gyermekkorba. Apja, John Fitzgerald, ír beván­dorlók támogatása révén ju­tott a bostoni polgármesteri székbe. Ez a támogatás min­dennél fontosabb volt szá­mára, s hogy megőrizze, leányát nem engedte to­vábbtanulni az egyik keleti parti liberális egyetemen. A tudásra vágyó ifjú leány Európában tanult. Később ugyancsak katolikus férjé­vel együtt sokat bánkódott amiatt, hogy az igazán elő­kelő, ám protestáns bostoni társaság soha nem fogadta be. Talán mindezt ellensúlyo­zandó vetette bele magát teljes elánnal és igen ügye­sen John F. politikai fel- emelkedésének egyengetésé- be. „A családban a legjobb politikus mindig is a mama volt” — mondta egyszer Kennedy elnök a Fehér Ház­ban. Valójában Rose már fiatal lány korában is in­kább volt háziasszony a bos­toni polgármesteri házban apja oldalán, mint kissé visszahúzódó édesanyja. Később az ebédlőasztalnál gyermekei kötelesek voltak beszámolni neki a világ leg­frissebb híreiről. Amikor John 1946-ban indult a kép­viselőházi választáson, a hadjáratot mamája tervezte meg. ő maga a háttérben maradt; füstös kocsmákba, a helyi politika hátsóudva­rába húzódva női hallgató­ság, ír szervezetek és néha gyanús részegek előtt agitált fia mellett. 1969 óta özvegy. Korával járó gyengeségei ellenére ő a klán feje — a születésna­pi ünnepségen gyermekein kívül 29 unokája, 22 déd­unokája és meghívott vendé­gek százai gyűltek össze. Az amerikai kongresszus is fejet hajt a hölgy előtt, • aki három nemzedéken át gyám­kodott Amerika legismer­tebb családja felett: július 22-ét Rose Kennedy napjává nyilvánították. Gigantikus rockzenei ese­mény színhelye volt a Ber­lin szívében lévő Potsdamer platz: szombaton este tíz órai kezdettel a nemzetközi filmvilág és a showbusiness ismert sztárjai előadták „A fal — Berlin 1990” című rocklegendát, amely a maga sajátos eszközeivel az erő­szak, a militarizmus és a háború ellen emeli fel tiltó szavát. A szuperműsor nemcsak zenei élmény és látványos­ság volt, hanem egyúttal az idők változását is jelképez­te: amikor — mintegy két évvel ezelőtt — a Pink Floyd együttes Nyugat-Ber- linben fellépett az akkor még csak „A fal” - (The Wall) című műsorral, a kon­cert záróakkordjaként fel­hangzó „Tear down the Wall” ((Romboljátok le a falat) rigmust kelet-berlini fiatalok is átvették a fal túlsó oldalán, de pillanatok múlva lóhalálában kellett menekülniük a rájuk táma­dó gumibotozó rendőrök elől. Fal ma már gyakorla­tilag' nincs, rendőrök pedig csak azért vannak, hogy ügyeljenek a rendre, hiszen az eseményre Európa szá­mos országából, sőt az Egye­sült Államokból, Japánból és Ausztráliából érkezett rockrajongókkal együtt mintegy 301) ezer ember vett részt a szabadtéri koncerten. A televízió jóvoltából szer­te a ‘ világon becslések sze­rint egymilliárdan láthatták élőben vagy láthatják fel­vételről a műsort. Az Európai Közösségek Bi­zottságának elnöke, Jacqués Delors már szombat dél-' után üzenetben üdvözölte a résztvevőket. Mint írta, „A fal” jelképes cím. „Ma, ami­kor eltűnnek a sorompók Európa két része között, ün­nepeljék együtt megbékélő-, sünket. Önök a zene útján kifejezésre juttatják ered­ményeinket egy olyan Eu­rópa iránt, amelyben min­denütt béke, jólét és válto­zás uralkodik” — hangsú­lyozta Delors. Az előadást — amelyet „A fal” zenéjének szerzője, Ro­ger Waters rendezett — egy 168 méter széles és 25 méter magas színpadon tar­tották. Két és fél ezer mű­anyagpanelből hatalmas fa­lat emeltek, amelynek tövé­ben a részt vevő sztárok: Cyndi Lauper, Joni Mitchel, Bryan Adams, Jerry Hall, Sinead O’Connor, Van Morrison, valamint a The Scorpions és a The Band együttesek előadták fantasz­tikus fény- és hangeffektu­sokkal kíséri műsorukat. A hangkulissza létrehozásában közreműködött a berlini rá­dió szimfonikus zenekara és kórusa is. Az előadás vé­gén — a hallgatóság hatal­mas ovációja közepette — „leomlott” a fal, amelyet ad­dig a rocklegenda mondani­valóját illusztráló videobe- iátszások vetítővásznaként használtak. A szomorú múltat idéző mementóként a hatalmas színpadot a Brandenburgi kapunál helyezték el, abban a „halálsávban”, ahol az előző évtizedekben számos, Nyugat-Berlinbe menekülni próbáló vesztette életét. Géppiszfolysorozatok 'helyett az övezetet ezúttal persze a fényeffektusokat szolgáltató reflektorok sugarai pásztáz­ták . . . A berlini rockkoncert volt a „World war memorial fund for disaster relief” ne­vű szervezet világméretű adománygyűjtő akciójának kezdete. Ez a szervezet azt a óéit tűzte maga elé, hogy a századunkban lezajlott'há- borúk- során meghalt 100 millió ember mindegyikéért tíz dollárt gyűjt, s az így létrejövő alapból gyorsan és bürokráciától mentesen azonnali segélyt nyújt a rá­szorulóknak a különféle ter­mészeti és egyéb katasztró­fák esetén. Madridi levél Hare a kábítószer ellen Spanyolországban tombol a nyár, turisták tízezrei lépik át a szárazföldi és a tengeri határokat, a városok kiürülnek. Annál zsúfoltabbak az autóutak és a híres üdülőhelyek.. Nemcsak a várhatóan 40 millió körüli vendég, az üdülőhe­lyek közbiztonsága okoz gondot ebben a két nyári hónapban a rendőrségnek. Mindezzel párhuzamosan megsokszorozódik az országba különböző utakon és csatornákon becsempészett kábítószer mennyisége isf A rendőrség már hónapokkal ezelőtt különleges egysége­ket vetett be a szervezett csempészet és drogkereskedelem cápáinak ártalmatlanná tételére. Munkájuk eredménye, hogy számos spanyol kokainbáró került lakat alá, közöttük a me- dellíni maffia spanyolországi összekötője. A küzdelem nem könnyű, mert a csempészeknek sok út­vonal áll rendelkezésükre, és úgy tűnik, hogy ti rakomá­nyok nagy része a nehezebben ellenőrizhető tengeri útvo­nalakon érkezik. Új jelenség, hogy Gibraltár lett a hajókon érkező kábítószer fő központja. A csempészek leleményesek, de a renrdőrök sem tétlenek. A televízió nap nap után mutatja be a lefoglalt hasiscso­magok, kokainszállítmányok, és marihuána-bálák mázsáit. A csempészek a legkülönbözőbb fegyverekkel igyekeznek védeni a szállítmányt, nincs nap, hogy a híradóban ne mu­tatnának be egy-egy arzenált. Az elkobozott pénz már jó helyen van. De keresik azokat a dollár- és más valutakötegeket, amelyek a zsebekben ma­radnak. Ezeknek a pénzeknek a tisztára mosását a pénzin­tézeteknél szokatlan eszközzel próbálják most megakadá­lyozni, Rendelet született arról, hogy az egymillió pesetánál nagyobb betéteknél, a bankoknál és ti takarékfiókokban igazolni kell a személyazonosságot, és gyanús esetekben a pénz eredetét "is. Megvan persze a kiskapu: a jámbor ko­kaincsempész az ötmillió pesetáját hat különböző helyen vagy néven is elhelyezheti. Miközben a spanyol rendőrség erejét megfeszítve harcol az országban egyre nagyobb méreteket öltő kábítószer-ke­reskedelem ellen, sajnálatos, a mundér becsületét sértő té­nyekre derült fény. Kitudódott ugyanis, hogy a testület tagjai között olyanok is vannak, akik „eladták magukat az ördögnek”, vagyis lepaktáltak a kábítószer-maffiával. A hét vé.géig tíz rendőrt tartóztattak le a narkóklánokkal való együttműködés alapos gyanújával. A korrupt rendőrök letartóztatásáról kiadott belügyi köz­leményből kiderül, hogy az érintettek jelentős része a Gib­raltár körzetében rűűködő csempészek és kereskedők üzel- mcit fedezte vagy hallgatta el. Tették ezt anyagi előnyszer­zés okán. Rács mögé került azonban olyan rendőr is. akit az elfogott kábítószer-kereskedőkkel szemben alkalmazott kivételesen brutális fellépése miatt „vontak ki a forgalom­ból”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom