Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-18 / 167. szám
1990. július 18., szerda A magány stációi — balettelőadás Békéscsabán R legelső szőlótánc — Lehet, hogy Melindának ördöge van? Jelenet „A magány gtációi”-ból Fotó: Gál Edit —, de most már itt vagyok, és Veszprém előtt leülni se hagyom őket... Ezzel egyúttal elárultam, hogy én egy kicsit többet vártam tőlük, mint amit Békéscsabán láthattunk. Utoljára a Jókai Színház közönsége került szóba. — Nagyon jólesett, de kicsit meg is lepett az előadást követő tapsvihar — mondta Melinda. — Másféle taps volt, mint amit megszoktam. Valahogy azt éreztem, itt nagyon kevés balettet láthat a közönség ... Lehet, hogy Melindának ördöge van? M. M. Tudják, mi az a kánya sárma? Békési Élet? Miről ír a Tudják, mi az a kánya sárma? S, ha így mondom, Ormithogalum Bovchea- num? Képet és néhány soros ismertetőt olvashatnak »róla a Békési Élet ez évi harmadik számában, a folyóirat legvégén. Jeles Békés megyei növények cím alatt. De amíg idáig lapoznák a kiadványban, számos érdekes tanulmányt, értekezést találhatnak. Ilyen például mindjárt az első, melyet De- dinszky Gyula békéscsabai helytörténész, néprajzkutató írt. aki nemrég ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját. Ebben a munkájában azt bizonyítja, hogy a Békéscsabát alapító, más megyéből érkezett telepes jobbágyok — ő Nógrád megyét emelte ki, mert innen jöttek a legtöbben — miután gyökeret eresztettek a békési földbe, sem szakították meg kapcsolataikat szülőföldjükkel, olyannyira, hogy gyereA lakott terSletektől mesz- sze, az erdőben vertek tanyát a veszprémi 126. számú Szt. Imre cserkészcsapat tagjai. Pécsely közelében (Balatonfüred térsége) a zádorvári romoknál 60 cserkész — 6 évestől 65 évesig — két hétig táborozik. A résztvevők itt tanulják — vagy felelevenítik — a cserkészettel, az erdei élettel kapcsolatos tudnivalókat. MTI-fotó: Arany Gábor keik és unokáik sokszor onnan választottak maguknak házastársat. Dolgozatához a szerző anyakönyveket, keresztleveleket, születési bizonyítványokat használt fel. Nem kevésbé érdekes Faragó József munkája, aki régi népballadák nyomait kutatja a bihari gyermek- folklórban. A következő tanulmány, melyet JSecsei József készített, nagyon is mai. hiszen település- és társadalomstruktúrával foglalkozik. De a terület- és település- fejlesztés iránt érdeklődők még két ilyen jellegű írást találnak a folyóiratban, melyek közül az egyik Békés megyei térszerkezetével (Vel- key Gábor), a másik az építészet és a népi építészet viszonyáról (Dankó Imre) szól A kiadványban láthatják az érdeklődők a mezőberé- nyi Hoffmann-házat, amely 1987-ben elnyerte az év lakóháza címet A művelődési rovatban ketten is foglalkoznak a szlovák iskolával. Chlebnicz- ki János történetét tekinti át Uhrin Erzsébet viszont arról fejti ki gondolatait, hogy a békéscsabai szlovák iskola nemzetiséginek nevezhető-e, és hogy miért az egynyelvű oktatás fokozatos (nem radikális) bevezetése mellett teszi le a voksát. Durkó Mátyás saját életútját felrajzolva foglalja össze dz iskolai nevelés és a környezeti hatás bonyolult összekapcsolódását a személyiségfejlődésben. A Békési Életben olvashatunk még jugoszláviai magyar írók nemzetiségükről alkotott vallomásairól, az első világháború után, Magyarországra érkezett erdélyi menekültekről és néhány nemrég megjelent könyvről is. Huszonöt forinttal és két füzet verssel Egy lány Nagyszalontáról Törékeny, fiatal lány lépett be a szerkesztőség kapuján, hóna alatt versekkel. Mint mondta, Romániából jött át ez év tavaszán. Jelenleg Gyulán dolgozik és két éve írogat verseket. Szeretné, ha véleményt mondanánk róluk. Egy .füzetet nyújtott át, s már indult is volna, ám kérdésem megállította. „A külsőm nem illik a lelkemhez” Fotó: Kovács Erzsébet — Hogy érzem magam Magyarországon? — visszhangozta, majd kissé elbizonytalanodva vállat vont, mint akinek gondjai vannak. Szinte észrevétlenül merültünk a hosszas beszélgetésbe, melynek során egy nem éppen vidám emberi sors rajzolódott ki előttem. Vig Anikó Nagyszalontán született 1969 decemberében, azaz most 21 éves. Román iskolába járt, magyarul ír- ni-olvasni a szüleitől tanult. Édesanyja varrónő, édesapja karbantartó egy iskolánál. — Valamikor nagyon boldogan éltünk — mesélte Anikó. — Akkoriban még apám nem ivott, és az eredeti szakmájában dolgozott. Kőműves-festő volt. Sokat jártunk át Gyulára nyaranta. Szerettem ezt a várost, gyerekkoromban állítólag mindig azt mondtam, Gyula a második otthonom. Amikor most elhatároztam, hogy átlövök, . akkor már tudtam, csakis Gyulán verhetek gyökeret. Van egy húgom. Ö A többi vers is szomorú. Anikó helyes, csinos, fiatal lány. Vajon miért ezek a már két éve él Magyarországon. Mindig azt írta, ne jöjjek át, nem nékem való. Talán azért, mert két különböző ember vagyunk. Ő talpraesettebb, életrevalóbb, én E>edig amolyan álmodozó, lelkizős típus. És persze neki azért is könnyebb, mert a vőlegénye budapesti, azaz nincs egyedül. Mögöttem viszont senki sincs. Amikor átjöttem, a barátnőmhöz mentem, de a szülei azt mondták, csak egy hétig maradhatok. És persze igazuk is van, hiszen amúgy is nehéz megélni ebben a gazdasági helyzetben, nekem pedig csak 25 forintom volt összesen. Senkinek sem akartam a terhére lenni, ezért szinte az első naptól kezdve munkát kerestem. így kerültem a gyulai kórházhoz segédápolónak. Ez nagyon jó volt, mert helyet kaphattam a nővérszállón ... Ötezerötszáz az alapiom, négyezer- kilencet kapiok kézhez. Beszélgetésünk közben belelapoztam a versesfüzetébe. füzetnyi szomorú sorok? Vendégünk értette a néma kérdést. — A külsőm nem illik a lelkemhez — magyarázta. — Sokan azt hiszik, én egy könnyű kis nő vagyok, de ez korántsem így van. Mindent komolyan veszek, és túlságosan régimódi vagyok. Talán ezért nincs szerencsém a fiúkkal sem. Meg qz- tán mindig mindenütt kisebbségi* érzésem van. Bár nem feltűnő, de engem már háromszor műtötték. Nem végezhetek fizikai munkát. Romániában épp ezért nem vettek fel sehová. Szerettem volna tanulni, képzőművészeti főiskolára járni, de nem sikerült. Volt egy titkos álmom : divattervezp akartam lenni... Nagy nehezen egy könyvelői szakra sikerült felvételt nyernem, azt végeztem estin. Aztán amikor munkát kerestem, akkor is azzal utasítottak el mindenütt, hogy beteg emberre nincs szükségük... Valahogy a szalontai emberek közül is kilógtam- Nem úgy gondolkodtam, mint ők. Más voltam. Azért is döntöttem úgy, eljövök onnan. Itt félbeszakítottam. Emlékeztettem rá, hogy azt mondta, a barátnőjéhez ment először. A húgáról kérdeztem, vajon ő nem tudott volna többet segíteni? Anikó a fejét rázta: — Már mondtam, hogy ő teljesen más, mint én. Nagyon szép. csinos és sokkal életrevalóbb nálam. Otthon is mindig ő volt apám kedvence, én meg a feketebárány. Anyám sokszor megvédett tőlük ... Szóval nem akartam. Mióta Magyarországon vagyok, még nem is találkoztunk, ö Budap>esten lakik. A vőlegénye esetleg lehozhatná kocsival, de hát *— érthető — drága a benzin ... Nekem is kevés a pénzem utazni. Szóval, egyedül kellene boldogulnom... Kellene? Hiszen április óta már ez sem kevés, amit eddig elért. Van állása, szállása ... Anikó csendesen mosolygott. — Augusztus 31-ig — mondta végül, majd így folytatta: — Tudtam, hogy nehéz fizikai munkát nem végezhetek, de minthogy korábban nem dolgoztam, nem tudtam megítélni, mire is vagyak képes. Az éjszakás ügyeleteknél derült ki, nem tudok úgy ágyat húzni, fürdetni, beteget átmosni, ahogy kellene... A főnővér azt mondta, bármelyik kórházi osztályra is kerülnék, a betegségem miatt sehova se lennék alkalmas, így aztán augusztus 31-től el kell jönnöm onnan. És persze a nővérszállóról is. Hogy mi lesz aztán, nem tudom. Albérletet kellene találnom, másik, megfelelő munkát, különben az utcán találom magam. Sajnálom, hogy el kell jönnöm, mert szerettem ezt a munkát. Nagyon jó kapcsolatom volt a betegekkel, talán jobb is, mint sok más ápolónak. Szerettem leülni, beszélgetni velük. Szerettem tárgyak helyett embereknek nézni őket... Nem búcsúzkod tunk. Amikor elment, abban maradtunk, visszajön még, ha elolvastuk versesfüzetét. * Kedves Anikó! Bár versein érződik még a szárnypróbálgatás, azért visszalépésre nincs oka. Kívánjuk, éltesse mindaz, amiről az egyik versében így ír: Idestova húsz éve léptem be az életbe. Az évek telnek, rohannak, repülnek; csak emlékek maradnak. Húsz éve élek, képzeld el! El sem hiszem! mindez álom! De fáradhatatlanul várom a többit, mert talán szebbek lesznek. A többiek is reménykednek... Mi pedig szívből reméljük, mielőbb talál magának megfelelő munkahelyet is. Üdvözlettel: Magyar Mária „AZ ÉLET; KÉT SORBAN Ó élet, te gonosz, te könyörtelen, ámbár színpompás vagy, mégis oly tökéletlen.” — Hallgattam Orbán György II. szerenádjának zenéjét, és a zene annyira ezt a történetet adta, hogy meg kellett csinálnom hozzá a balettet — mondta Hegyesy Aranka, a budapesti Állami Magyar Opera művésze. „A magány stációi’’ című egyfelvo- násos balett ,,szellemi atyja”. Néhány évvel ezelőtt a magyarországi Operaház balettművészei be is mutatták Budapesten a művet. Amikor pedig a balettmester ez év tavaszán a kolozsvári Operában a Lakmé balettbetétjét koreografálta, vele párhuzamosan A magány stációit is próbálgatta a kolozsvári balettosokkal. Ennek körülbelül egy hónappal ezelőtt Kolozsváron volt a bemutatója. A nagy sikert aratott előadással július 16-án, hétfőn este a békéscsabai Jókai Színházban is fellépett a társulat. A siker itt sem maradt el, s ha ez tapsban mérhető, akkor még A színigazgató című egyfelvonásos Mozart-opera hatásosságát is felülmúlta, amelyet a balettelőadás előtt szintén bemutatott megyeszékhelyünkön a kolozsvári Állami Magyar Opera. A gyerekkorból a felnőttkorba lépő serdülő magáramaradottságát. a magány elviselését táncolta el az est balerinája, Jakab Melinda, akit a budapesti balettmester, Hegyesy Aranka jelölt erre a szelepre. Mint azt a balerina az előadás után elmondta, ez az első szólója, amióta a kolozsvári Operánál dolgozik. — A szerepformálás nem volt nehéz — mondta. — Azt hiszem, illik hozzám, talán mert én is sokszor vagyok magányos. Valószínűleg azért is, mert Melinda még valóban nagyon fiatal, hiszen két éve végzett a helybéli balettiskolán. A kolozsváriak játékát ma este Veszprémben is megismerheti a közönség. Hegyesy Aranka hétfő esti beszélgetésünkkor elmondta, ehhez még nagyobb reményeket fűz, mint a békéscsabai fellépéshez. — Sajnos, a Békés megyei bemutató előtt egy ausztriai hivatalos út miatt nem tudtam részt venni a próbákon — magyarázta
