Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-18 / 167. szám

1990. július 18., szerda üjato kedvence a töltött káposzta (Folytatás az 1. oldalról) Pedig Bencze László és felesége élete az utóbbi idő­ben némileg megváltozott: különösen azóta, hogy meg­született harmadik unoká­juk, az év nagy részét velük töltik, Takaszakiban. Lá­nyuk és férje ugyanis ebben a japán városban lakik, egy magániskolájuk van, ahol angol nyelvet tanítanak. Most nyáron néhány hétre Benczéék hazajöttek közép­ső unokájukkal, Ajatóval. De kik azok, akik szintén velük érkeztek? Jo úrnak egy nagy autószerelő műhe­lye van, felesége, Tazüiko asszony nem dolgozik. Je­lenleg angol nyelvet tanul abban a bizonyos magánis­kolában, amelyet Bencze Ju- * dit és férje vezet. Jo úr min­dig elviszi az órára, s meg is várja, amíg befejeződik. De .hogy ne teljen olyan unalmasan az idő, elhatá­rozta, ő is tanulni fog ... Mégpedig magyarul, ugyan­csak Benczééktől, akiktől annyi szépet és jót hallottak Magyarországról, hogy el'ha­Xazüko asszony, Jo úr, Ajato és a nagymama, Benczéné Me­ző Judit. A Rózsa Pávakor citeraszóval fogadta őket Totó: Gál KdJt tározták, a nyáron ellátogat­nak ide. A Bencze házaspár gazdag programot kínált ne­kik, Ajato pedig tolmácsolt. Múzeumokat, koncerteket látogattak, s természetesen meg kellett nézniük a „ma­gyar falut” is. Judit pedig a szívének legkedvesebbet, Kondorost mutatta meg ne­kik. Így aztán barátaival is találkozhatott a két japán vendég, s hallhatták a jel­legzetes magyar népzenét, megkóstolhatták a magyaros ételeket, amelyek egyébként nem voltak teljesen idege­nek számukra. — Csöndes hely — mond­ta a flaluról Jo úr. — És na­gyon kedvesek az emberek... K. K. Megörökölt kényszerpályák vagy valami más? (Folytatás az 1. oldalról) A bizottság is szükségesnek ítéli meg a kiterjedt válla­lati nyereségadó-kedvezmé­nyek szűkítését. Támogatják a kormány javaslatát a várt­nál nagyobb költségvetési hiány finanszírozásának megoldására is. Mint mon­dotta: a múlt esztendőben a költségvetés deficitje az ere­detileg tervezett 21 milliárd forint helyett végül is 54 milliárd forint lett. A na­gyobb deficit alapvetően két tényezővel magyarázható. A lakosság a tervezettnél sok­kal több kedvezményes la­káshitelt fizetett vissza idő előtt. Az így igénybe vett 45 százalékos törlesztési ked­vezményt a költségvetésnek kellett állnia, ami 11 milli­árd forintba került. A múlt esztendőben került először sor az áthúzódó pénzügyi el­számolások rendszerének megszüntetésére, ami újabb 22 milliárd forintot jelentett, így alakult ki a tervezettnél nagyobb* 33 milliárd forintos hiány, aminek finanszírozá­sa most már csak MNB-hi- telből lehetséges. A kormány Ismét elsza- tasztatt egy lehetőséget a valódi rendszerváltozásra, amikor nem tárja nyíltan az ország elé a súlyos problé­mákat, és nem teszi lehetővé a gondok mélyebb összefüg­géseinek elemzését. Néhány •héttel az Antall-kormány hi­vatalba lépése után elsza­lasztott lehetőségekről be­szélni túlzás. Szakmai „csúsztatás” mély elemzést várni a kormánytól egy olyan költségvetésről, amelyet a rendszerváltozás nyomán elődjétől örökölt, s amelyért ilyen formán nem is vállal­hatja a felelősséget. A tava­lyi költségvetésiről szóló tör­vénytervezet vitáját — a törvényhozás Szabad György javaslatára az általános és a részletes tárgyalást .össze­vonva vette górcső alá a zárszámadást — ez a kettős megközelítés jellemezte. Míg az ellenzéki pártok képvise­lői főként szakmai szempon­tok alapján, az átfogó elem­zést lehetővé tevő részletező adatok hiányát felpanaszol­va közelítettek az 1989. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz, ad­dig a kormánykoalíció párt­jai mindenekelőtt a bizalom­ra helyezték a hangsúlyt, rá­mutatván a kormány „meg­örökölt” gazdasági kényszer­pályáira. Ezután határozathozatal következett. Az Országgyű­lés elfogadta a Magyar Köz­társaság 1989. évi állami költségvetésének végrehajtá­sáról szóló törvényjavasla­tot, valamint az Állami Számvevőszék jelentését. A Parlament ezt követően az Állami Vagyonügynök­ségről és a hozzá tartozó va­gyon kezeléséről, hasznosí­tásáról szóló 1990. évi XII. törvény módosításának rész­letes vitájával folytatta munkáját. A képviselők egy része olyan javaslatokat fogalma­zott meg, amelyek fenn kí­vánják .tartani az Ország- gyűlésnek az Állami Va­gyonügynökség feletti ellen­Bútor bemutató és -vásár a Belvárosi Iskolában. Békéscsaba, Beloiannisz u. 1990. augusztus 11-ig. — Az ALFÖLDI BÚTORGYÁR egyes termékei 10°/0 engedménnyel kaphatók. Befizetés nélküli hitelakció az endrődi takarékszövetkezet rendezésében, 5000-től 100 000,— Ft-ig annak, aki a hitelfeltételeknek megfelel. elemesbút o7 lakástextil őrző szerepét. Ezeknek a ja­vaslatoknak a többségét a bizottságok elutasították, s csak azokat fogadták el, amelyek biztosítják, hogy a kormány önállóan, teljes felelősséggel végezhesse a Vagyonügynökség révén a privatizációt. Az Állami Vagyonügynök­ségről és a hozzá tartozó va­gyon kezeléséről és haszno­sításáról szqjó törvénymódo­sítással kapcsolatos vitáiban alapvetőén két ellentétes vé­lemény rajzolódott ki. Az ellenzéki pártok .képviselői kifogásolták azt, hogy a kor­mányzat erős centralizációs törekvése ' érvényesül, s tel­jesen felügyelete alá kíván­ja vonni a vagyonügynöksé­get, semmiféle személyi ga­ranciát nem biztosítva az ellenzéknek. Többek között azt szorgalmazták, , hogy a vagyonügynökség igazgató- . tanácsát vagy az Országgyű­lés, vagy a köztársasági el­nök nevezhesse Iki. Kifogá­solták azt is, hogy a vagyon­ügynökség — a beterjesztett törvényjavaslat szerint — saját hatáskörében privati­zálhatja a jelenlegi tanácsi irányítású vállalatokat is, s ’ az itt befolyó pénz a költ­ségvetésé lesz. Ügy érvelitek, hogy ezzel a kialakuló ön- kormányzatokat megfosztják gazdasági alapjuktól. Ezzel szemben a kormány­párti képviselők azt állítot­ták, hogy az általuk javasolt megoldás éppen a vidék ér­dekeit tartja szem előtt, mi­vel a legjelentősebb tanácsi vállalatok a fővárosban és a megyei nagyvárosokban ta­lálhatók. Ebből a vagyonból a vidék csak a költségvetési újraelosztás révén részesül­het. A bizottság szerdán fog­lal állást a kérdésben, s így a Parlament is csak szerdán hozhat határozatot. A Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról és a közszol­gálati tömegkommunikációs eszközök vezetőinek ideigle­nes kinevezési rendjéről szó­ló törvényjavaslat előter­jesztését követően a képvi­selők elfogadták az Inter­parlamentáris Unió (IPU) magyar nemzeti csoportjá­nak megalakítására tett ja­vaslatot. Ezt követően — 18 óra előtt néhány perccel — az elnöklő Vörös Vince fel­függesztette az Országgyűlés keddi ülésnapját. Bejelentet­te, hogy a törvényhozók szerdán 14 órakor ismét ta­lálkoznak, s folytatják a megkezdett napirendi pontok tárgyalását. Az ülés bezárását követő­en megkezdte alakuló köz­gyűlését az IPU. Idősek otthonai Gyomaendrődön „Bírásak” a szociális munkások? Mint egy határozott kor­mányfő az országban, úgy tart egyensúlyt, nyugalmai, úgy épít, szépít, fejleszt Gel- lai Józsefné Gyomaenedrő- dön, az időskorúakat ellátó szociális világban. A hat idősek klubját, átmeneti szállását összefogó gondozá­si központ vezetője ez a végtelenül mozgékony (aho­gyan ő mondja, „vészesen optimista”) asszony. Vészesen optimisták — Másként talán belesem kezdtünk volna' ezekbe a munkálatokba — mondja —, csak az igazunk tudatában, csak ilyen munkatársi gár­dával. Főként az endrődi ré­szen nagyon sok az idősko­rú ember, 6500 közül 2500. Az összevont településen több mint 3 és fél ezer a nyugdíjas, sok az egyedül­álló, a segítségre szoruló. Egy külön elemzést is meg­érne az a tapasztalat, hogy sok szülő a középkorú gyer­mekét temeti el, magára marad a 70-80-90 éves em­ber. Az iődsek klubjai kö­zül kettőben szállást is biz­tosítunk. A gyomai, endrődi, öregszőlői, nagylaposi részen tudjuk az időseinket fogad­ni, sajnos, a németvárosi te­rület egyelőre fehér folt maradt. Nem mindegy pe­dig, hogy a nehezen mozgó, sok évtizedet számláló, né­niknek, bácsiknak meddig kell elmenniük az ételért, baráti társaságért, jó szóért, tiszta ruháért. Július elején készült el ez a Felszabadulás úti gondo­zóház, vagy mini szociális otthon, ahol 18 gondozott él. Pályázaton nyertek 2,5 mil­lió forintot a kialakítására. Persze, ez az összeg csak a ház megvásárlásához és be­rendezéséhez volt elegendő. Segített a tanács, gazdasá­gosan, olcsón építettek, sze­reltek, javítottak a szociális ágazat karbantartói. Maguk a gondozónők is időnként átalakultak takarítóvá, szo­bafestővé, szerelővé. De el­készült a nappali klubhoz csatlakozó otthon és a to­vábbi bővítésről sem mond­tak le. Sajnos, szükség van rá. az igények nem csök­kentek. Igaz, a gyomaend- rődi tanácsnak ritkán kell szociális otthoni kérelmet elbírálnia, a rászorulókról lehetőleg helyben gondos­kodnak. Az új ház átadásá­nál jelen voltak három párt képviselői is, megígérték a további segítségüket. Az egyik idős ember saját le­hetőségeihez képest szép összeget adott a munkála­tokhoz, be is költözött az otthon elkészülte előtt. A társalgóban lakott inkább négy hónapig, minthogy ott­hon maradjon. Volt példa arra is, hogy alkoholista fiával nyomorgó, éhező, vagy a macskával egy tányérból falatozó nénit kellett azon­nal a gondozóba szállítania Gellainénak. Íz ingyenkonytia nem „gyógyszere” az elhagyatottságnak — A pénzügyi jogszabá­lyok nem az ilyen gondozó­házak létesítésére ösztönöz­nek — magyarázza. — A szociálpolitikai „fejkvótából” kell kigazdálkodni ezt az úgynevezett területi ellátást. Ha ide csoportosítjuk a pénzt, kevesebb jut szociális segélyekre. Ez is fáj, az is fáj. Szociális otthoni minő­ségben nagyobb támogatást adna az állam. Az idősek el- hagyatottságának nem azin- , gyenkonyhák felállítása a „gyógyszere”. Különböző fo­kozatai vannak a segítség­nek: van, aki szociális ét­keztetést kap, házhoz visz- szük az étéit szükség esetén. Házi gondozó teszi rendbe az idős ember otthonát. Van, aki bejár a klubba, néhá- nyan pedig már a gondozó­házban laknak. Aki segít­ségre szorul, nem küldjük el. Az persze természetes, hogy a magasabb nyugdíjjal ren­delkezők többet fizetnek az ételért és a gondozásért. Gyorsan számol, majd so­rolja: 210 a szociális étkező (160-nak -házhoz viszik az ételt), 30-an kapják a szer­vezett étkeztetést, 45-50 a zónő túlbuzgó családtagokat. A bentlakók reggeltől estig kijárhatnak, semmi sem kö­telező, de jó, ha tudják a nővérkék, ki merre jár, hát­ha baj éri útközben. Az idős emberek önkéntes adomá­nyokkal járulnak az olykor szorult helyzetben lévő idős­gondozók kasszájához. így volt ez az endrődi ház fű­tésszerelésénél is. Cáfolják az itteniek, hogy a fiatalok részvétlenek az idősekkel szemben. A ragyo­gó szépségű 18 éves gondo­zónő éppúgy eteti a maga­tehetetlent, szeretettel simo­gatja, viszi az ágytálat, mint az idősebb. Karfiolilevest, rántott sze­letet osztanak a mai ebéd­re Gyomaendrőd-szerte, ízes fánk lesz a vacsora. Szereti ezt mindenki. Éppen a Ho­moki-féle szállást biztosító idősek klubjában ért az ebédidő bennünket, amelyet 1987-ben a településfejleszté­A korkülönbség 70 év házi gondozott, 160-an tag­jai az idősek nappali klub­jának és 55-60 ember lakik náluk. A gyomaendrődi nép általában nem gazdag, sok embernek alig több a fize­tése 4-5 ezer forintnál. Ezért is, no meg emberségből vál­lalják a házi gondozást, a gyesen, gyeden lévők, vagy az egészséges nyugdíjasok még 1500 forintért is. Sajnos az üzemek, a tsz-ek nem- ■ igen segítenek már, a poli­tikai helyzet, a gazdasági vi­szonyok passzivitást ered­ményeztek. Korábban pedig nagyon sokat jelentett a tá­mogatásuk, például a nagy­laposi házat is a Béke Tsz- től kapták. öregszőlőn, Nagylaposon az idősek klub­jában működik tanyasi klub, siketek klubja, gyakoriak a rendezvények. Általában ezekben a tanyaközpontok­ban idős emberek élnek és az idősek házában gyülekez­nek istentiszteletre, orvosi rendelésre, fodrászhoz vagy éppen szavazni. „Szerelemből” javítanak, építenek A hozzátartozókról beszél­getve megtudtuk, hogy ve­lük különösebben komoly gondjaik nem voltak, bár csúnya esetekre is emlékez­nék. Ilyenkor kérték a csa­ládtagot, ne járjon látoga­tóba, ne zaklassa fel idős hozzátartozóját. „Amíg ná­lunk van a néni, fizeti a té­rítési díjat az ellátásért, a többi pénzével azt csinál, amit akar” — világosított fel egy-egy esetben a gondo­Fotó: Kovács Erzsébet si hozzájárulásból alakítot­tak ki. Sajnos máris szűk. Még a folyosón is ebédeltet­nek, bővíteni kellene, de mi­ből? „A lehetetlenség hatá­rán ‘tartjuk szinten az in­tézményeket — mondják a gondozónőik —, jön a kőmű­ves, a vízvezeték-szerelő, a lakatos férj és szerelemből megjavítja a hibát.” A lakók között nyoma sincs a Gyo- ma—Endrőd ellentétnek, egy a sorsa mindenkinek, a sza­vazásnál is az együttmara- dásra voksoltak. Nagylaposon egy kártya­csata részleteit taglalják nagy hangon érkezésünkkor. Hirtelen elénk áll a többiek szóvivője, Kenézné, Margit­ka és izgatottan olvassa kö­szöntőjét: „1989. július 2-án kaptuk ezt a szép otthont. Nappali tagozatosak vagyunk. Van­nak közöttünk 56 és 80 éve­sek is. Egyedül élőknek, há­zastársaknak egyaránt kicsi a nyugdíja. Az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés. Kérdezem én, miért az a nagy különbség fizetés és nyugdíj között? Lassan oda jutunk, hogy a pénzünkből egy doboz gyufára elég csak. Vezetőink féltő gonddal vi­gyáznak ránk. Talán ez vi­gasztalja néha elkeseredett, magányos életünket.” Szomorúra sikeredett az írás, percekig nyomaszt igazsága. Hamar kerekedik mégis újra a jókedv. Itt olyan „bírósak” még az em­berek. Erre az erőre, kitar­tásra van szüksége még so­káig Gellainénak és a hozzá hasonló szociális munkásnak is. Bede Zsóka Krém visszérbetegek számára A visszérbetegek számára kínál enyhülést a Varikopax —B visszérkrém, dr. Hanikó László találmánya. A fájdal­mas panaszok csökkentésére, illetőleg megszüntetésére ajánlott gyógyhatású krémet kedden sajtótájékoztatón mutatta be a feltaláló, vala­mint a terméket forgalmazó Azúr Kereskedelmi és Vál­lalkozási Rt. Az orvosok becséle sze­rint hazánkban hárommil- lióan szenvednek visszérbe­tegségben. Az ő gondjaikra jelenthet enyhet a gyógy­szernek nem minősülő, gyógyhatású krém, amely — a Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem Ér- és Szív- sebészeti Klinikáján folyta­tott 'kísérletek szerint — visszéngyulLadások esetében enyhíti a fájdalipat és a duzzanatot, s lassítjá a vissz­érbetegség kifejlődését. Rendszeres használatával a műtét is megelőzhető. A kré­met az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi In­tézet engedélye és az Or­szágos Gyógyszerészeti Inté­zet jóváhagyása alapján a szegedi tlorin Vegyipari Szövetkezet gyártja. Az Azúr Rt. hozza forgalomba üzlethálózatában, valamint fővárosi és vidéki illatszer- boltokban, illetőleg Fitoté- kákban, 200 forintos áron.

Next

/
Oldalképek
Tartalom