Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-14 / 164. szám

1990. július 14., szombat Negyvenmillió a barcelonai felkószlílósre HZHUUKTlltl Beszélgetés Medovarszki Jánossal a MOB-közgyiilésről és a sportmozgalom néhány égető kérdéséről--------------------------------------------------------------------1----------------------------------------------------­A z újjáalakult Magyar Olimpiai Bizottság januári ülé­sén a testület békéscsabai tagja, a sokszoros magasugró- bajnok, országos csúcstartó, Medovarszki János felszó­lalt, és a magyar sport létét fenyegető, anyagi termé­szetű kérdésekről beszélt. Kérte, hogy a MOB minősít­se a sport támogatása ügyében a politikai pártok közö­nyét, a kormány tehetetlenségét, s vállalja fel a sport- egyesületek érdekvédelmét is. Hiszen a klubok helyzete és anyagi romlása az egész magyar olimpiai mozgalom létét veszélyezteti. Mi történt azóta? — kérdeztük a bé­késcsabai tanítóképző főiskola docensét, tanszékvezető tanárát. Az olimpiai eszme védelmében — Januári felszólalásom után, a Képes Hétben ,.A magasugró eretneksége” címmel egész oldalas írás jelent meg. amely valóban fontos kérdésnek minősítet­te az elmondottakat, azon­ban minden más újság megkerülte ezt a témát — indította a beszélgetést Me­dovarszki János, majd így folytatta: — A MOB ez évi, második közgyűlésére június 16-án került sor. Itt kide­rült, hogy a Budapesti Hon­véd körülbelül augusztusra kerül — anyagiak híján — olyan helyzetbe, mint az év elején az Előre Spartacus. Tragikus lenne, ha az olim­piai kerettagok csaknem fe­lét tömörítő egyesület egy­szerűen megszűnne működ­ni — megfelelő pénzügyi tá­mogatás híján. Rendkívül komoly aggodalomra adott okot az a miniszteri nyilat­kozat is. amelyet a közgyű­lést megelőző időszakban olvashattunk. Nevezetesen arról van szó. hogy a mos­tani kormánynak kizárólag a tömegsportot és a diák­sportot kellene támogatnia. Ha az élsporttól mégis el­vennék az utolsó fillért, az­zal az égvilágon semmit sein lehetne megoldani. An­nak az összegnek, amelyet ma az élsportra fordítanak Magyarországon, a sokszoro­sa kellene, hogy valami érez­hető javulás történjen a diák- és szabadidősportban! Tehát isv szembeállítani a kér­dést egymással nem. lehet! A magyar olimpiai moz­galom kezdetei csaknem 100 évesek. hiszen 1895-ben csatlakozott Magyarország az alapító országokhoz. Azóta folyamatosan, nagy sikerrel vesz részt a mi kis országunk a nemzetközt olimpiai mozgalomban, a szervezésben és a versenye­ken egyaránt. Az olimpiá­kon elért eredmények, ran­gunk, a nemzetközi sport­életben olyan természetű dolog, amely nem az elmúlt negyven év terméke, ha­nem egy egész ország kul­túrájának része, amelyet becsülnünk, ismernünk és ápolnunk kell. Sajnálatos tájékozatlanság azt állítani, hogy az elmúlt negyven év­ben a diktatúrához kötőd­nek az olimpiai sikerek, mert. hiszen a két háború között, sőt az első olimpiá­kon elért eredmények is rendkívüli jelentőségűek. Ez összefügg az ország nemzeti függetlenségi törekvéseivel. Trianon után az olimpizmus volt az egyedüli lehetőség arra, hogy ez az ország megmutassa magát. A II. világháború után, ismét fontos volt a magyarság kérdése, még akkor is, hogy­ha ezt gondosan igyekeztek háttérbe szorítani. Elmond­hatom, ha a magyar válto­gatott csapattal valahol ver­senyeztünk. akkor bizony nagyon komoly erővel fel­tört mindnyájunkban az, hogy nemcsak önmagunkért, hanem ezért a kis országért is versenyzőnk. Jóllehet, én nem voltam olimpiás soha­sem, de azért a váltogatott csapatban külföldön szere­pelni. mindig egy tartást je­lentett. és rendkívül jó ér­zést kölcsönzött az ember­nek ! Országos bajnokságot ugrálókötelezésben?! — A nemrég Gyulán le­zajlott tanácskozáson való­ban szembe akarták állítani az élsportot az iskolai test­neveléssel és a diáksporttal? — Mi tagadás, a minisz­teri nyilatkozat után az volt érzékelhető, mintha a ma­gyar élsportot le akarnák söpörni az asztalról, azért, A feledhetetlen magyar sikereket- hozó 1966. évi budapesti atlétikai Európa-bajnokság megnyitó ünnepségén hét hazai kiválóság vonul be a Népstadionba az Európai Atlétikai Szövetség zászlajával. A menetet Kulcsár Gergely vezeti, a zászlót a felső sorban, balról jobbra, a csabai Medovarszki János, Antal Márta, Nagy Zsigmond, az alsó sorban End- rőd szülötte, Varjú Vilmos, Kontsek Jolán és Kalocsai Hen­rik viszi hogy egy jó adag demagó­giával, a diáksporttal szim­patizáló közvélemény támo­gatását megnyerjék! Június 12-től Gyulán, országos an­kétet szerveztek, testnevelő tanárok számára, és az isko­lai testnevelés és sport te­rületén tevékenykedők ré­szére. A tanácskozás az is­kolai testnevelés, a diák­sport és egészségmegőrzés témájával foglalkozott. A ta­nácskozás harmadik napján megjelent a kormányzó párt, az MDF képviseletében egy olyan személy, aki közvet­lenül a miniszter mel­lett dolgozik, és testnevelés­sport ügyében tanácsokkal látja el őt. Nagyon szomorú­an tapasztaltuk az élsporttal kapcsolatban korábban em­lített demagógiát, és azt is, hogy az iskolai sportnak, de a testnevelésnek sem ígért semmit. A testnevelő taná­rok kérték azt, hogy határo­zottan álljon ki az MDF amellett, hogy a testnevelési órák száma emelkedjen. Is­meretes a gyerekek rendkí­vül gyenge egészségi állapo­ta, amely az életkor előre­haladtával még csak foko­zódik. Sajnos az előadó sem­mi konkrét dolgot nem tu­dott ígérni, sem az óraszám- emelés tekintetében, sem pe­dig az iskolai sport és test­nevelés jövőbeni támogatá­sának kérdésében. Hallottuk viszont, hogyan minősíti a Magyar Diáksport-szövetsé­get, hogy milyen fontos len­ne az iskolákban bevezetni az ugrálókötelezést, s eset­leg országos bajnokságot kel­lene rendezni ebből a „ver­senyszámból’’ ... Sajnos be­bizonyosodott az, hogy a testnevelés és sport egyes ol- dalatit megpróbálják egy­más ellen kijátszani. Köz­ben kiderül, hogy: „a király meztelen”! Tulajdonképpen egyik területet sem képes úgy támogatni a tárca, hogy az akár a jelenlegi színvo­nalon is biztonságosan meg tudjon élni. — A MOB legutóbb az 1992-es felkészülésről tár­gyalt. Halljunk erről az ülés­ről valamit! — A közgyűlés az 1992-es nyári és téli olimpiai játé­kok felkészülési programját vitatta meg. Nagyon nagy szerencse, hogy a kormány­zó pártban nemcsak olyanok vannak, akik tájékozatlanok sportügyekben, hanem olya­nok is, akik a szakma ki­váló értői. A felkészülési programot dr. Nádori László, a Testnevelési Egyetem pro­fesszora terjesztette elő, aki maga is az MDF tagja, és a parlamenti sportalbizottság elnöke. További szószólói a magyar élsport ügyének a parlamenti sport-albizottság dr. Frenkl Róbert, a TE ta­nára, a két olimpiai bajnok, Gyarmati Dezső és dr. Tö­rök Ferenc, akiknek a na­pokban ismét egy jelentős szerep jutott a magyar él­sport védelmében. De tér­jünk vissza az olimpiai köz­gyűlés eseményeihez! A szomszédban, a Buda­pest Sportcsarnok mellett épült olimpiai csarnokban ülésezett az MDF országos értekezlete. Valaki onnan át­jött a MOB ülésére, felaján­lotta azt a lehetőséget, hogy az elnök, Schmitt Pál szól­hat az olimpiai mozgalom­ról. Elnökünk élt a lehető­séggel és elindult, hogy az MDF országos értekezlete előtt néhány szót szóljon a magyar élsport helyzetéről. Kisvártatva visszajött azzal, hogy megmutatták: ő a MOB elnöke, ő a „feneket­len zsák” képviselője, de szót nem . kapott. Schmitt Pál kedélyesen megjegyezte, a sportban a győzelem és a vereség egymás mellett meg­szokott dolog. Azonban a MOB-tagokat felháborította az a mód, ahogyan egy kö­ze! százéves, és mind a mai napig nagyon eredményes szervezet első számú képvi­selőjét kezelték. Több tisz­teletet érdemelt volna a ma­gyar olimpiai mozgalom! A következő napokban ar­ról hallottunk, hogy a par­lamenti ülésen a testneve­léssel kapcsolatos téma eny­he érdektelenséget váltott ki a képviselőkből. Amikor dr. Török Ferenc a sport érde­kében szólásra emelkedett, többen levegőzni mentek, és igazolódni látszott az, hogy a politikai pártok közönye a magyar sport ügyében to­vábbra is fennáll. Azután a Nemzeti Népsport június 20-i számában rendkívüli örömmel olvashattuk, hogy az alkotmánymódosítás vitá­jában a testedzéssel, sport­tal, testneveléssel kapcsola­tos kérdés megfelelő helyre került! Elsősorban dr. Török Ferenc érdeme, hogy a sport és testnevelés megkapta az alkotmányban azt a helyet, amely megilleti. 40 milliós kormánytámogatás Idézem az országos sport­láp ide vonatkozó sorait: „Dr. Török Ferenc nem elé­gedett meg azzal, hogy drá­mai szavakkal ecsetelje a hazai helyzetet, hanem a ha­tályos alkotmány 70/d pa­ragrafus (2) bekezdéséhez a következő módosító javasla­tot tette: ezt a jogot a Ma­gyar Köztársaság a munka- védelem, az egészségügyi in­tézmények és az orvosi ellá­tás megszervezésével, a rendszeres testedzés lehető­ségének biztosításával, vala­mint az épített és a termé­szetes környezet védelmével valósítja meg. A honatyák a következőképpen döntöttek az alkotmánymódosítás ügyében: 302 az igen gom­bot nyomta meg, ami azt je­lentette, elfogadták a módo­sítást. Mindössze 29-en sza­vaztak ellene, tizennégyen pedig tartózkodtak. Győzött tehát az egészségre való tö­rekvés!" — Valóban 40 millió kor­mánytámogatást kapott a MOB? — Rendkívül érdekes a mai világunkban az, hogy gyökeresen más, ellentétes dolgok történnek egyik nap­ról a másikra. Amikor a MOB elnöke úgy járt, mi­ként említettem, ugyanazon az ülésen jelentették be: a magyar kormány a ’92-es olimpiára való felkészülést 40 millió forinttal támogat­ja. Tehát a jószándék és a törődés a kormány részéről nyilvánvaló! Ugyanakkor mások, ugyan­abból a körből, élesen tá­madják a magyar élsportot. Mégis attény a döntő. Az, hogy a MOB költségvetésé­ben szerepel a 40 millió fo­rintos állami támogatás! Eb­ből az következik, hogy a kormány örülne a jó barce­lonai szereplésnek! — Mint a Békéscsabai Ta­nítóképző Főiskola tanszék- vezető docensét kérdezzük: hogy áll az intézet torna- csarnokának építése? . — Konkrét tény, hogy eb­ben a rendkívül nehéz idő­szakban tornacsarnokunk építése folytatódik, pedig előfordulhatott volna az is, hogy támogatóst nem kapva, ez a beruházás leáll. Szeren­csére nem így történik. Na­pokon belül tető alá kerül ez a nagyon szép építmény, amely tovább gazdagítja Bé­késcsabát. Ez bizonyítéka annak, hogy még a rendkí­vül nehéz gazdasági helyzet­ben is erőfeszítések történ­nek az iskolai sport és test­nevelés körülményeinek ja­vítására. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a csar­nok küzdőtere valamivel na­gyobb lesz, mint á városi sportcsarnoké. Három füg­gönyrendszerrel négyfelé lesz osztható, s a nézőtéren mintegy hatszázan foglal­hatnak helyet. Az 1991—92- es iskolai tanévnyitó ünnep­séget ebben a csarnokban szeretnénk megtartani! — Véleménye szerint elég megbecsülést kapnak-e a ha­zai sportszakemberek? — A napokban olvastam Mérey Tibor Nagy Imréről szóló könyvét, amelyben nagyon érdekes módon egé­szen szoros párhuzamot le­het vonni az 1956-os no­vember eleji események saj­tóvisszhangja és a mai álla­potok között. Akkor is, az alakulóban lévő pártokban 'nemcsak azok jelentek meg, akiknek valami komoly köze volt az adott párthoz, ha­nem azok is, akik pozíciót akartak szerezni, vagy csak egyszerűen a hangjukat akarták hallatni. Napjaink­ban is, sajnos, ugyanazok a dolgok jelentkeznek, mint amelyek akkor is előfordul­tak. Le kell tisztulnia a helyzetnek olyan értelem­ben, hogy megbecsülhető le­gyen a szakértelem, a hoz­záértés. A sport és testneve­lés területén nem szabad az eddigi szellemi értékeket semmisnek tekinteni. Még akkor sem, ha azok az em­berek, akik a szellemi érté­kek hordozói, az utóbbi negyven évben szerezték meg a maguk és a köz szá­mára azt az értéket, amely a nemzeti kincsünket jelen­ti. A meglévő intézménye­ket, beleértve a Testne­velési Egyetemet, az Orszá­gos Pedagógiai Intézetet, a MOB-ot, mindazokat a szak­embereket, akik a magyar testnevelésben, diáksportban és az élsportban tevékeny­kedtek, meg kell becsülni. A további hazai működésük lehetőségeit feltétlenül biz­tosítani kell, ha azt akar­juk, hogy ez az ország fej­lődjön, kiemelkedjen abból az állapotból, amelyben most van. Egyes országok vért izzadnak azért, hogy valamiben megmutassák magukat a világnak. Ennek legnyilvánvalóbb és elég gyorsan eredményt hozó módszere az élsport. Itt, Ma­gyarországon ezt a dolgot nem kell létrehozni, hiszen ennek csaknem évszázados hagyománya van. Ezt a dol­got meg kell becsülni, örül­ni kell annak, hogy van, és nem szabad hagyni, hogy tönkremenjen! Nagyon bí­zom abban, messzebbre hal­latszik azoknak a szakembe­reknek a hangja, akik való­ban értői a magyar testne­velésnek és sportnak. Szükségünk van a sikerre! — Végül is mi hozhat újabb olimpiai sikereket? — A MOB júniusi közgyű­lése után történtek megerő- síteijek abban, hogy összefo­gással, az értékek tiszteleté­vel, azok megfelelő kezelésé­vel végül is a magyar sport kilábal abból a helyzetből, amelyben most van! Bizako­dom, de tudom: az olimpiai felkészülésben elsődleges szerepet vállaló egyesüle­tek helyzete több mint kri­tikus! Félő, mire bármilyen intézkedés is történik, az egyesületek egy jó része már nem is létezik majd... A kormány és a kormányzó párt a magyar szempontból eredményes barcelonai olimpiához nemcsak anyagi­akkal járulhat hozzá, hanem azzal is, hogy úgy kezelik a magyar élsportot, mint aho­gyan azt a közvélemény te­szi ! Az emberek szeretik a sportot, tisztelik az eredmé­nyes versenyzőket, és meg is becsülik őket. Tehát a kormány is tegye ezt! Sze­resse az élsportot, tisztelje a jól felkészülő versenyzőket, és becsülje meg őket! Mind­ezek hiánya csak az ered­ménytelenséghez vezethet! Ennek az országnak talán soha nem volt annyira szük­sége sikerekre, együttes örömökre, mint most. Re­méljük, 1992-ben közösen örülhetünk lányaink-f iáink a hagyományokhoz hű, ered­ményes olimpiai szereplésé­nek! — zárta gondolatait Medovarszki János, a Ma­gyar Olimpiai Bizottság tag­ja. Machalek István Mondiale 1990 — pályázat Az elmúlt hét végén befejeződött a labdarúgó-világ­bajnokság, és ez egyben azt is jelenti, hogy gazdára ta­láltak „Mondiale 1999”-pályázatunk nyereményei. A dön­tő napjára 399-en már feladhatták vágyaikat, de 40-en még reménykedhettek. Pályázóink közül az Argentína— NSZK mérkőzés végeredményének ismeretében a sze­rencse az alábbi olvasóinknak kedvezett. A nyertesek névsora: Az első díjat, 1 db Atari típusú személyi számítógépet nyerte: Filó György, 5931 Nagyszénás, Hunyadi u. 20. A második díjat, 1 db szobakerékpárt nyerte: Csizma­dia Zoltán, 5000 Orosháza, Liget u. 4/B. A harmadik díjat, 1 db pingpongasztalt nyerte: Fábi­án Sándor, 5700 Gyula, Kisfaludy u. 49. Egyéves Békés Megyei Népújság-előfizetést nyertek: Pozsár József, 5600 Békéscsaba, Pásztor u. 105. IV. 13.; Belicza János, 5600 Békéscsaba, Thurzó u. 5.; Petőfi Mgtsz kollektívája, 5725 Kötegyán, Vasút u. 1/2.; Sze­keres Mihály, 5630 Békés, Dózsa Gy. u. 79.; Sutyinszkl Jánosné, 5553 'Kondoros, Achim u. 59.; Gellai Zoltán, 5502 Gyomaendrőd, Tóth u. 5. A nyertesek díjaikat átvehetik Békéscsabán, a Mun­kácsy u. 4. sz. alatt, a Békés Megyei Lapkiadó Válla­latnál. Azok részére, akik egyéves Békés Megyei Népújság- előfizetést nyertek, 1990. augusztus 1-jétől 1991. augusz­tus 1-jéig a posta házhoz szállítja a lapot. BÉKÉS MEGYEI Politikai napilap. Igazgató főszerkesztő: dr. Serédi János. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Megbízott igazgatóhelyettes: Raáb Sándorné. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba, Munkácsy utca 4. szám, Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844, főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83-312. Telefax: (66) 21-401. Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető a hírlapkézbesítö postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba, Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom