Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-14 / 164. szám
1990. július 14., szombat o KÖRÖSTÁJ BELPOLITIKAI ÉS KÜLTURALIS MELLÉKLET Közös tőről más-más gyümölcs Beszélgetés Ballai Pállal, a Magyar Néppárt—Nemzeti Parasztpárt országos elnökségi tagjával A parlamenti választásokon a'Magyar Néppárt meglehetősen gyengén szerepelt. A Fekete Gyula író, pártelnök által megszemélyesített népi-nemzeti gondolatot magáénak tekintő parasztpárt nem került be az ország Házába. Emellett a Varga Csaba vezette pártfrakció alapjaiban rengette meg az MNP szervezeti egységét. A külső kényszer és a belső feszültségek feldolgozására a közelmúltban rendezett nagyválasztmányi ülésen került sor. Békés megyét négy küldött képviselte a tanácskozáson, s közülük Ballai Pált megválasztották az országos elnökség tagjának. Tőle kértünk tájékoztatást pártjuk jelenlegi helyzetéről. Bibó örökösei — Az MNP együttesen vallja a Nemzeti P'arasztpárt jogutódjaként a vidéki, a falusi lakosság érdekeinek képviseletét és a Magyar Demokrata Fórummal is egy töröl származtatja magát, hirdetve a nemzeti keresztény eszméket. A jövőt tekintve a néppárt tartja-e magát ehhez az irányvonalhoz? — A nagyválasztmányon több küldött kifejtette hűségünket a Nemzeti Parasztpárt szellemi vezéreihez: Illyés Gyulához, Németh Lászlóhoz, Veres Péterhez, Bibó Istvánhoz és a többiekhez. E szellemi örökséget a jelenlegi pártok közül már csak mi vallhatjuk tiszta lelkiismerettel. A jövőben a nevünk megváltoztatásával! is ezt akarjuk kifejezni, ezért tagságunkkal egyetértésben az elnevezésünk Magyar Néppárt—Nemzeti Pa• rasztpárt. A kérdés utalt az MDF-fel való elvi kapcsolatunkra. Valóban, a gyökereink azonosak. Mindketten a szárszói és a lakitelki eszmékből nőttünk párttá. A napi politikai gyakorlatban azonban már csak mi vagyunk következetesen hűek ezekhez az eszmékhez. Az MDF hatalomra kerülése után eltávolodott ettől. A „modern gyarmatosítás” felé ? — Miben nyilvánul meg az eltávolodás? — Mindenekelőtt a kormányzópárt irányváltoztatásában. Az MDF a választási programjában még a népinemzeti érdekeket . hangsúlyozta. Győzelme után a gyakorlatban már egyfajta nyugat-európai mintát követ. Ügy érezzük: a pártállam a keleti, az MDF pedig a nyugati húshorogra akasztaná az országot. Hiba lenne egyik kiszolgáltatott helyzetből a másikba esni. Magyarországon saját hazai megoldási módot kell keresni. A polgárosodás folyamata kimaradt, a történelmünkből, ezért a Nyugatot egy az egyben mintának tekinteni végzetes hiba lenne. Más téma. de nem kevésbé fontos: csak kampányszin- ten jelent meg az MDF-nél is a nép pusztulásának megállítása, a népesedés csökkenésének megfékezése. Intézkedéseik viszont a mai * napig nem történtek. Ügy látszik, már nem olyan fontos. De mondhatnék egyebet is: például! a kormányzó- párt hangsúlyozza, hogy az 1956-os forradalom folytatója. Egyet viszont elfelejt, hogy 1956-ban nem a piac- gazdaságért, hanem a szabadságért haltak meg a mártírok. Az MDF ma az ország kiárusítása mellett van, ráadásul áron aluli eladását szemléli tétlenül. A nyugati tőke mindenároni térnyerése hazánk gazdasági és politikai függőségét eredményezi. A kormány nem keresi a saját nemzeti utat, ehelyett a kényelmesebbet vállalja fel, a modern gyarmatosítást. És még egy: a köztársasági elnök megválasztásának módja, ahol korábban a nép jogának tüntették fel. ma egyéb pártérdekek mi at! a Parlamenttel szeretnék jóváhagyatni a köztársaság elnökének személyét. Parasztfogó politika — Az önök pártja módosította-e a programját? — Gerincét tekintve nem. Értékeltük a parlamenti választásokon elért eredményünket, s ami korrigálásra szorult, azon módosítottunk. Az új programunk a hely- hatósági választások előtt került kibocsátásira. A titkos szavazással megerősített Fekete Gyula pártelnök irányításával húsz pontból álló programvázlatot fogadtunk el, amely kibővítésén szakembereink most dolgoznak. — Mondana néhány fontosabb tételt ebből a tervezetből? — Nem akarok a végleges program elé vágni, így csak egy-két stratégiai elemet hoznék szóba. Szorgalmazzuk a család és az anyaság védelmét, harcolunk az újságírók alkotói szabadságáért, tiltakozunk a lapeladások ellen. Szót emelünk a falusi lakosság, a parasztság érdekeiért. Elvetjük a hatalmi versengéseket kísérő „parasztfogó” kampányt. Az a véleményünk: itt az ideje, hogy a parasztságot nagykorúnak tekintse a politika. A mezőgazdaság népe vegye kezébe a saját sorsát, ne a gyanúsan sok jóakarója döntsön helyette. A helyhatósági választás előtt egy elvet ajánlottunk szervezeteink figyelmébe, az ember számítson, ne a pártállása. — Hogyan foglalt állást a nagyválasztmány Varga Csaba ügyében? — A Varga Csaba vezette pártfrakció külön utakon jár. Ö egy baloldali kommunista irányt képvisel, amitől a néppárt elhatárolja magát. A nagyválasztmány a fegyelmi és az etikai bizottság elé terjesztette az ügyet. Információink szerint Varga Csaba külön pártot alakít. Természetesen ez még csak kósza hír. Papp János Dorong, az nem volt Sokkoló látványban volt részem pár nappal ezelőtt Békéscsabán. A Korzó téren a Képcsarnok felől egy húsz év körüli fiú tűnt fel, teljes futásban, a széles betonon futott Ben Johnsont megszégyenítő tempóban. Akkor még nem tudtam, hogy félelmében fut oly rettenetes sebességgel. Másodpercnyi idő után kiderült, hogy üldözik. Két hasonló korú, nem éppen szuperelegáns legény kergette némán, túlerejük teljes tudatában. Közben pillanatok alatt azt is észrevettem, hogy egy harmadik, mindegyik- néi gyorsabb lábú, elszántabb és láthatóan vérszomjasabb a Korzó tér apró kőkockáin sprintelve a félelemből futó elébe kerül, elzárva az utat a menekülésre. Az út szé(lén, valahol a szökőkút romantikusan csobogó medencéjével szemben találkoztak. A menekülő hátrált, és el volt készülve az ütésre, netán a késre is. A három vérszomjas egyre jobban közeledett, három oldalról, hogy az így kelepcébe szorítottnak semerre sem legyen kiút. A legközelebb álló már boxolóállást vett fel. s a másik kettő ugyanúgy. A helyzet sokkírozóan vészessé változott: látható volt, hogy az a három (esetleg) agyonveri azt az egyet. Hang nem hallatszott, segítségért nem kiáltott a megtámadott, eszébe sem jutott a kilátástalannak tűnő helyzetben. Az élet azonban a romantikus téren mit sem változtott. Egy úr széles ívben kikerülte kerékpárján az ütni készülőket, egy anyuka gyermekét gügyögte, és éppen nem jött arra egyetlen kék csíkos autó sem. Egy teret övező ház erkélyén állva szemléltem döbbenten és tehetetlenül az eseményeket. Már a rendőrség telefonszámán gondolkoztam, amikor a megtámadott észrevette, hogy résnyi lehetőség nyílik á menekülésre. Iszonyatos kezdősebességgel kiugrott a gyűrűből, és elrohant az állomás irányába. Azok hárman még lihegve a bosszúvágytól, vagy a hecc kéjétől, megmerevedve néztek utána. Ennyi is elég volt a futónak: talán megmenekült. A három vérgőzös, leszámolásra készülő irányt vett a Márvány cukrászda felé, ahol — bizonyára — jó modort színlelve bevágtak egy fagyit. Délután öt óra lehetett, fényes nappal, az emberi közöny közepette. Ha most arra gondolnak, jön valami konklúzió, hogy „hová jutottunk”, -hogy „bűnözés és közbiztonság’’ —, akkor tévednek. Nem jön a konklúzió, mert nincsen konklúzió. Mi is lehetne? Ha három fickó odaáll egy negyedik elé azzal, hogy „szidod az anyámat?!” és azért félig agyonverés jár (ha szidta, ha nem), az még mindig köznapi történet. Ma. És ez (sajnos) így természetes, ezzel együtt kell élnie annak, a.ki nem az erőszak, hanem az ész és az érzelmek embere. Legfeljebb abban bizakodik, hogy az erkölcsi mélységekből is egyszercsak felfelé vezet az út. Kellene-e erkölcsre, tisztességre, józanságra, emberségre nevelni ifjainkat? Kellene bizony. Neveltük-e ©rre őket okto.ndi, csinált „életpéldák” unalmas emlegetésén túl? Nem neveltük. Hallottak-e arról, hogy „ne ölj!”? Hogy „tiszteld apádat és anyádat ..hogy „ne lopj!”? Hallottak-e arról, hogy mi fán terem a tiszta erkölcs? Persze tudom, ez már itten a mosolygások birodalma, ez már itten a nevetségesség határán túli vidék: aki erről beszél, ezt hiányolja, legkevesebb, hogy naiv idealista minősítéssel kullogjon odébb. Azt a fiút, ott a Korzó téren nem érte el a végzete. Az ott sétálóktól elérhette volna, de az életösztön egy szikrája felfedeztette vele a menekülés útját. Látták a televízióban, hogyan futott üldözői elöl egy marosvásárhelyi legényke a dorongos vésznapok egyikén? Neki nem adatott meg a menekülés útja. A szemünk láttára verték a dorongosok, tiporták a földre vagy tucatnyian. Ez a ml legénykénk most elmenekült. A világ rendje helyreállt, nem is történt semmi. Sass Ervin Nehéz a búcsú, a válás... — Internáltak, kitelepítettek és más meghurcoltak Rendezik a társadalombiztosítási sérelmeket ... a régi házastárstól, mégha az új a küszöbön vár is, még nehezebb megválni a finomabb diktatórikus módszerektől, pedig itt a biztos rév, az új házasság mentőöve: a demokrácia. Mégis, a szakítás lassan zajlik, egyes szálak láthatatlanul összekötnek a régivel. Vagy inkább látszanak azok, csak látni nem akarjuk az évtizedes reflexek előbukkanását, a mesterséges vízfejeket, a begyepesedett gondolkozást, és így tovább. Néha viszont kibújik a szög a zsákból, s ha valaki kicsit megszurkálja vele, az érintett megsértődik. Mint az írószövetség a Magvető Könyvkiadó igazgatójának tiltakozásán, hogy nincs joguk beleszólni a cég igazgatóhelyettesének kinevezésébe. Sőt, nem is volt sohasem, csak az első számú vezető beállítása előtt kérte egyetértésüket a minisztérium. Mostani eszünkkel erre is azt mondhatnánk, minek? De, hogy a mai világban, önálló vállalat — méghozzá az egyetlen jól menő, nyereséges kiadó — ilyen fölösleges és merőben új gyámkodást is eltűrjön, valóságos nonszensz. Föl is merült többekben a gyanú, hogy nem másról van szó a Zöldi László igazgatóhelyettesi megbízásához ki nem kért hozzájárulás kapcsán támadt ügyben, mint a Magvető szétveréséről. Ebben pedig már van némi gyakorlat az országban, bevált séma szerint történik, sorról sorra. Az eddigi szétverések mindig azon alapultak, hogy eleve kétes, vagy annak látszó intézmény, személy ellen folytak, mégha közben kilátszott is a lóláb: nem mindig, vagy nem any- nyira nemes, önzetlen volt a szándék, mint a feltüntetése. Olykor pedig a következmény ..., de ezt hagyjuk. Itt sem hibátlan persze az a személy, akit az írók ugyancsak nem makulátlan hivatalos szervezete megtámadott. De, hogy annyira meg kelljen rendíteni az ország egyetlen rentábilis állami könyvkiadóját, hogy az igazgató felajánlja lemondását a tárcának, az mégis sok. S hogy teszi ezt az írókra a diktatúrában ráerőszakolt ellenőrző, figyelő szervezet, mely az újulásra csekély szándékot sem mutat: félelmetes. Ugyanis azt jelenti, hogy a demokráciáról beszélni könnyű és tetszetős dolog, ám demokratikusan cselekedni nehezen akaród- zik. Kellemesebb az előjogokat, a bürokráciát fenntartani, még újabbat is gyártani hozzá, mint a múlt béklyóitól megszabadulni. Csupán azért, mert az hatalmat jelent, s ahhoz bizony személy is, testület is ragaszkodik. Csak akkor ugrál, ha rajta gyakorolják ok és jog nélkül. Hatalom, mesterséges kötöttségek, nem egyéb mind, mint függeni valakitől, valamitől. Megnehezíteni a cselekvést, majd hosszú tortúra után, az engedély megadásával lélegzetvételhez juttatni a folyamodót. Hogy akkor már többnyire késő, addig a hajó elúszott, az kit érdekel? A hatalmukkal visszaélőket biztos nem. Számosán vannak pedig itt felejtett posztokon, s különösen a gazdasági életben, meg a hivatalokban, s nem úgy néz ki, hogy csökkenne a számuk. Sőt. És, hogy menynyi nehézséget képesek okozni, azt a külföldi tőkebefektetők a bőrükön érzik, mert nekik van összehasonlítási alapjuk hazájuk és hónuk bürokráciája között. Csak azt nem tudják — honnan is tudnák? — hogy több, mint negyven év után milyen keserves a búcsú, a válás a megszokott módszerektől. Vass Márta Százezreket érinthet a hír: a közeljövőben várhatóan lendületet vesz azok rehabilitációja, akiknek társadalombiztosítási helyzetét személyes szabadságuk jogtalan korlátozása miatt sérelem érte. A kérdés csak az, hogy vajon kik tekinthetők rehabilitációra jogosultnak? A jogszabály szerint mindazok, akiket 1945. január elseje és 1953. december 31-e között rendőrhatósági őrizetben fogva tartottak (ők az internáltak), valamint, akiket az említett időszakban tartózkodási helyükről, illetve az ország bizonyos részeiből kitiltottak és az ország más helyén rendőrhatósági őrizetben tartottak (ők a .kitelepítettek). Nemkülönben, akiket Magyarországon, illetve innen elhurcolva, szovjet katonai bíróság politikai okból elítélt, és akik büntetésüket részben vagy egészben a Szovjetunióban töltötték le. Számíthatnak az igazolásra azok is, akiket polgári személyként, katonaként, illetőleg leventeként — munkavégzés vagy hadifogság címén — a II. világháborúval összefüggésben a Szovjetunióba hurcoltak, illetve ott hadifogságba estek, vagy akiket internálás, illetőleg kitelepítés céljából őrizetbe vettek (akkor is, ha internálásukra vagy kitelepítésükre nem került sor). Végül, hatósági bizonyítványt kaphatnak az 1956. évi 31. számú törvényerejű rendelet alapján őrizetben tartottak is. Érdemes arra is figyelni, hogy nemcsak azok kérhetik a rehabilitációs eljárás megindítását, akiknek személyét sérelem érte, hanem hozzátartozójuk is. Dr. Fazekas Andrást, a Békés Megyei Tanács V. B. igazgatási osztályvezető-helyettesét a kérelem benyújtásának gyakorlati tudnivalóiról kérdeztük. — A legfontosabb az, hogy az állampolgárok minél egyszerűbben intézhessék el ügyüket. Ehhez azonban az adatlapok pontos ki-, töltésére van szükség. A Pofosz, a pártok, az egyházak, s természetesen a tanácsok ehhez felajánlották segítségüket. Azt azonban tudni kell, hogy a jogsérelmet igazoló hatósági bizonyítvány kiállítására nem a tanácsok, hanem a Belügyminisztérium titkársága, egész pontosan, annak igazgatási osztálya jogosult. Amennyiben egy településen, vagy valamelyik szervezetnél jelentősebb — 100-as nagyságrendű — kérelem összegyűlik, akkor a BM- titkárság ügyintézője kész elmenni a helyszínre. Ilyen esetben lehetőség nyílik az azonnali elbírálásra is, amennyiben a kérelmező minden tényt, adatot okmányokkal, tanúkkal tud igazolni. Egy lehetséges gondról is szólnunk kell: a különféle szervezetek eddig nem egységes elvek alapján íratták meg, gyűjtötték ös>z- sze a kérelmeket. Ezért javasoljuk, hogy -e szervezetek vegyék fel a kapcsolatot a helyi tanács elnökével, s beszéljék meg vele a további teendőket. Akik korábban már nyújtottak be kérelmet, s arra elutasító választ kaptak, most ne ismételjék meg igényüket: nyilvántartás alapján újra elbírálják ezeket az ügyeket is. A jogérvényesítésre egyébként nincs határidő kitűzve. Mégis célszerű lenne minél előbb benyújtani a kérelmeket — mondotta dr. Fazekas András. K. A. J.
