Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-14 / 164. szám

1990. július 14., szombat o Hallgattassák meg a másik fél is! A tiltakozók ellen Is tiltakoznak Tulajdonosokat bérmunkások helyett A kisgazdapártnak nemcsak ’47 fontos Az a bizonyos félrevezető szöveg: A Magyar Demokrata Fórum és a Kisgazdapárt helyi szervezete meglepetéssel vette tudomásul, hogy a Könd utcai ABC előtti téren egy vendéglátóegység építését kezdték meg, ezzel gátolják a gyermekkocsikkal, és ke­rékpárokkal történő parkolási lehetőséget. Tudomásunk szerint a városrendezés során ez a terület éppen erre a célra lett közterületté nyilvánítva. A fenti két párt messzemenőleg támogatja a vállal- . kozói kezdeményezéseket, de nem mindenáron. Az épít­kezés megkezdése előtt tájékoztatni kellett volna a vá­ros lakosságát, és figyelembe kellett volna venni véle­ményüket. A fenti két párt követeli, hogy vizsgálják fe­lül az építkezés törvényességét, valamint azt, hogyan lett a közterületből magánterület. Aki a fenti felhívással, illetve követeléssel egyetért, kérjük aláírásával támogassa! (Folytatás az 1. oldalról) a helyi tanács kártalanította vállalatunkat, és szanált te­rületeink fejében csereingat­lanként kaptuk ezt a részt. Nem várhatja el tőlünk sen­ki. hogy közterületi funkciót biztosítsunk saját telkünkön. Ezt eddig gesztusként tettük. Igaz. korábban pénzünk sem volt a fejlesztésre, de most, hogy elkészültünk az Admi- rállal, szeretnénk az ide tar­tozó sarkot is rendbehozni. A vásárlók tiltakoznak a hely miatt, pedig a leendő terasz kereskedelmi és épí­tészeti szempontból is jó he­lyen van. Amit szeretnék hangsúlyozni: a lakosságra tekintettel úgy szerveztük, hogy a sarok kétharmad ré­szének közterületi funkciója megmarad. Az eddigi gya­korlatnak megfelelően a vá­sárlók itt tárolhatják kerék­párjaikat^ és bizonyára lesz „szemétdomb” is. Persze, hosszú távon ez nem egyez­tethető össze elképzeléseink­kel. Mi lelkiismereti kérdést csinálunk abból, hogy Oros­háza e része kulturált, esz­tétikus környezetű legyen ... A kisemmizettek mi vagyunk! — E szavak kíséretében ke­reste meg szerkesztőségün­ket Ábrahám György. Az Élésker igazgatója az ügy jobb megértése miatt visz- szakanyarodott 1967-ig, ami­kor is megállapodás szüle­tett az Orosházi Városi Ta­nács és vállalata között egy áruházépítésről, valamint arról, hogy az épület tulaj­donosa az állam, kezelője az Élésker. — Egy év alatt felépült a bolt, 1971-ben a vállalat ké­relmezte a helyi tanács igaz­gatási osztályán, hogy a megállapodásban szereplő kezelői jogot határozatilag jegyeztesse be a vállalat ne­vére. Ez már nehézséget je­lentett az akkori ügyinté­zőknek. Kaptunk egy hatá­rozatot, hogy a Kossuth ut­ca 26. szám alatti telket a vállalat részére csak úszóte­lek-kialakítással engedélye­zik. Ezzel nem értettünk egyet, fellebbeztünk. Hiába. — 1979-ben kértük a telek megosztását, hogy a vállalat által használt terület ke­rüljön végre a mi kezelé­sünkbe. Az eredmény válto­zatlan. Ezek után az üzlet előtti, mögötti terület folya­matosan közterületként funkcionált. Ez a dolog 1989- ig nem is zavart bennün­ket, akkor kértük az Oros­házi Városi Tanács elnökét, rendezzük végre a terület sorsát. Tizenkilenc évi hasz­nálat után úgy gondoltuk, nem vagyunk tolakodók. Ja­vallatunkra egy levelet kap­tunk: „A problémás ingat­lan a Békés Megyei Vendég­látó-ipari Vállalat kezelésé­ben és az önök használatá­ban van. Az érintett ingat­lan különálló, de mégis kö­zös használatú, ezért mind­két felet meghívjuk egyez­tetés céljából.” — A hír mellbevágott ben­nünket, gyorsan utánanéz­tünk a dolgoknak: a tulaj­doni lapokból tudtuk meg, hogy a vendéglátó kezelésé­be került (1984-ben!) a te­rület. Hat évig senki nem szólt erről. Megjegyzem: rendelet írja elő, hogy ha­tározathozatal előtt helyszí­ni szemlét kell tartani, erre meg kell hívni az állami tu­lajdonban álló ingatlanok kezelőit is. Mi meghívást soha nem kaptunk, igaz ké­sőbb értesítést, tájékoztatást sem. Az ügy pikáns, de nem lefutott — Mi úgy gondoljuk, ami bekövetkezett, elfogadhatat­lan. Ez a fajta eljárás ve­lünk szemben megengedhe­tetlen — mondta beszélge­tésünk végén az Élésker igazgatója. A felek meghallgatása után megkerestük a „félre­vezetőket” is. — Mi a lakosság kérésé­nek tettünk eleget akkor, amikor aláírásgyűjtést szer­veztünk. Elismerjük, hogy a tiltakozó táblán pontatlan megfogalmazást használtunk, de ennek ellenére úgy érez­zük, jogosak a felvetéseink — hallottuk az MDF képvi­selőjének válaszát. S hogy mi lett az össze­gyűlt aláírások sorsa? A pártok eljuttatták az Oros­házi Városi Tanács illetéke­seihez, akik hétfőn döntenek a további teendőkről. Csete Ilona A független kisgazdapárt megyei elnökhelyettese, dr. Gyarmati Sándor, terjedel­mes levelet juttatott el a napokban szerkesztőségünk­höz, amelyben a pártja ál­tal előkészített földtörvény- tervezetről, valamint a föld­ről kibontakozó, mind he­vesebb országos vitáról fej­tette ki véleményét. Az írás kapcsán beszélgetésre kér­tük dr. Gyarmati urat. — ön a levelében azt fej­tegeti, hogy Magyarországon valóságos sajtóhadjárat van a független kisgazdapárti földprogram lejáratására. Ennek a hátterében azok az agrár nagyüzemi vezetők állnak, akik a valódi tulaj­donosok megjelenésétől fél­tik pozíciójukat. Nem túl nagy egyszerűsítés kijelen­teni ezt? — Azt hiszem, hogy nem. Leghangosabban a kivétele­zett helyzetbe hozott téesz- és állami gazdasági vezetők, és esztelenül felduzzasztott apparátusuk ágálnak elle­nünk, hiszen veszélyben vannak a pártállamtól ka­pott előjogaik. Leggyakrab- . ban ők rémisztgetnek élel­miszerhiánnyal, árdrágulás­sal és rendszeresen eltorzít­ják a dolgokat. Egzisztenci­ális érdekük így markáns politikai erőként jelenik meg közéletünkben. S ami igazán érdekes, a „félelme­ik”, „féltéseik”, „óvásaik” nemcsak az agrárszövetség propagandaanyagaiból kö­szönnek vissza. Többször ta­láljuk szemben magunkat mesterségesen keltett áru­hiánnyal is. Az „apró” fel- vásárlási nehézségek ugyan­csak azt a célt szolgálják, hogy elvegyék a parasztem­berek termelési kedvét... — Súlyos vádak, egyene­sen megkövetelik a konkrét példákat! — Csak úgy, találomra mondok néhányat: a gyapjú kilóját 30 forintért is alig veszik át..., a málnáért 19 forintot ad a felvásárló, ugyanannyit, mint 1979-ben. Vagy itt van ama ominózus ellopott süldők esete, ami­Az ellopott, mérgezettnek kikiáltott süldőkkel csak a közvéleményt akarták egye­sek riogatni. Fot<í: Verese Erzsi vei tele volt a tévéhíradó és a lapok. Orvosként mon­dom, az ország ilyetén for­mában való telekürtölése csak arra volt jó, hogy a közvéleményt félretájékoz­tassák, rákkal, és egyebek­kel riogassanak, illetve a nyugati vevőinkben bizal­matlanságot keltsenek. A nagyüzemi sertéstartás még ma is sok helyen gazdasá­gos. Miért ne tennének meg mindent egyesek a beful- lasztásáért... A provóká- ciószámba menő híradás hátteréről ennyit. Valahogy így, pontosabban a hasonló esetek tucatjával lehet el­riasztani az embereket az újrakezdéstől. — A kisgazdák nem en­gednek a ’47-ből. A válasz­tásokon 11 százalékot kap­tak, illik ragaszkodni az ígé­retükhöz. De nem' gondol­koztak el azon, hogy az egyszerű szövetkezeti tagok jórésze miért nem néz önök­re bizakodással? Sőt, be kell látniuk, hogy az agrárértel­miség és a fizikai dolgozók igen jelentős része egyene­sen félti megélhetését a kis­gazdapárti földprogramtól, mert a mezőgazdasági ter­melés visszaesésétől tarta­nak, ha azt elfogadja az or­szággyűlés. — Az ellenpropagandán kívül magunkban is keres­hetjük a hibát, hiszen tény­leg van ilyen vélemény a falun élők egy részében. Újra és újra el kell mon­danunk: a törvénytelensé­gekkel kisemmizett tulaj­donosok rehabilitása mellett számunkra legalább annyira fontos kérdés a jelenlegi tagság tulajdonossá tétele is! A napokban közzétett ada­tokból kiderül, hogy erre a célra több mint 1 millió hektár áll rendelkezésre, és akkor még nem beszéltünk az évtizedek alatt, felhalmo­zódott anyagi javakról. A jelenlegi, szinte kizárólag bérmunkás tagságból tulaj­donosokat akarunk, akik szabad akaratukból szövet­keznek úgy. ahogyan az ne­kik a legésszerűbb. — De hát sehol a világon nem fordul elő, hogy min­denki tulajdonos legyen .. . — Természetesen a ■ ma­gyar mezőgazdaságban is lesznek bérmunkások, de őket jól — elvégzett telje­sítményük szerint — kell megfizetni, ha a tulajdono­sok boldogulni akarnak. — Sajnos, terjedelmi okok miatt jelen cikkünkben nem érinthetünk további oly fontos „részletkérdéseket’’, de egy gondolatot még min­denképpen fel kell vetnünk. Nevezetesen: lassan itt az ősz, a jövő évi termésre csqk akkor számíthatunk, ha mondjuk, az őszi búza a földbe kerül. Megítélése, sze­rint, meddig tartható ez a teljesen bizonytalan, senki­nek sem használó átmeneti állapot? — Már nem sokáig. A termelőszövetkezeteknek, magángazdálkodóknak tud­niuk kell, hogy mire szá­míthatnak a jövőben. Szin­te ultimátum szerűen köve­telte a kisgazdapárt a parla­menti döntést augusztus 20-ig. Megítélésünk szerint sem lehet tovább halogatni a fix kapaszkodópontok szentesítését. (Lovász)

Next

/
Oldalképek
Tartalom