Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-09 / 134. szám

1990. június 9, szombat o Nyilatkozik a földhivatal vezetője Megyénkben az idén 76 hektár tsz-földet adtak el Újból önálló a tanács Pusztanttlakán Hz óramutató ismét elindul Ha a történelem úgy hozta volna, hogy Békéscsaba az ország fővárosa lenne, akkor a településfejlesztők bizo­nyára gyönyörű elővárossá, kertvárossá varázsolják a nem messze levő Pusztaottlakát, amelyre valószínűleg autosztráda vezetne. Ez azonban csak groteszk, hiába­való álmodozás, és a makacs tények éppenséggel sötétre festik a képet Medgyesbodzás egykori társközségéről, ahol bizony hosszú évekre nemhogy megállt az idő, ha­nem bizonyos értelemben mintha vissza is fordult volna. A hét szenzációját a Par­lamentben kétségkívül a kis­gazdapárti dr. Zsíros Géza (Békés megye) törvényja­vaslata jelentette, mely el­fogadásának köszönhetően végül is sikerült felfüg­geszteni a tsz-földek eladá­sát. Kiss Sándortól, a Bé­kés Megyéi Földhivatal ve­zetőjétől azt kérdeztük a minap: megyénkben meny­nyi tsz-földet adtak el az idén? — Május 31-ig 76 hektárt. Azért tudjuk ilyen ponto­san, miért Szokolay Zoltán képviselő úr kérésére nem­régiben összesítettük a szer­ződéseket. — Melyik tsz vezeti a rangsort? — Csak a Békéscsabai Földhivatal illetékeségébe tartozó területről tudok be­számolni (öt tsz 24 és fél hektárt adott el), ahol a csabai Szabadság és Május 1. Tsz áll az élen. Egyéb­ként Mezökovácsháza van a sor végén, ott mindössze egy hektárt vettek meg. — A Magyar Közlöny leg­utóbbi számában megjelent a törvénymódosítás. Lehet még szerződéseket kötni a tsz-földek adás-vételéről? A jó bornak nem kell cé­gér! — tartja a köcamondás, de a jövőben a vállalatok reklám nélkül aligha tudnak, jól prosperálni, A már 1983 óta forgalom­ban lévő Schweppes üdítő­ital-család, melly igen ked­veit országszerte, komoly versenyt vív a többi, közel 60-féle üdítővel. Szinte „élet-halál” harc folyik a forgalmazók kegyének el­nyeréséért! — Ha már bent vagyunk egy boltban, biztosra ve­szem, hogy nyert ügyünk van, illetve csak rajtunk múlik pozíciónk megtartása — mondja Mátyás Judit — a megyében csak Schweppes néven emlegetett — üdítő­ital-ipari vállalat igazgató­nője. — A kereskedőknél sajnos nem aiz az elsődleges szempont, hogy van-e „ne­ve” az árunak, hanem az, hogy mennyi rajta a ha­szon, pontos-e a szállítás, el- viszik-e a göngyöleget idő­ben és csak a legvégén a fogyaszthatósági Tudjuk, hogy a termékünk jó, de ha nem ismerik, nem árusítják a boltok állandóan, nyilván másfelé orientálódik a vá­sárló. így aiztán különféle „fondorlatokra” kényszerü­lünk. Éppen a jó minőség miatt nem akarunk az egyébként sem túl' magas termelői árból engedménye­ket adni. de megpróbáljuk vonzóvá tenni kereskedői körökben is üdítőinket. Nyilvánvaló, hogy a gyár­tók közül a nagyobbak, fő­leg ott, ahol szeszes ital is készül az üdítő mellett, előnyben vannak a kicsikkel szemben. Nekik az „árukap­csolás” révén nagyobb a lehetőségük az árengedmény terén is: És ugyan melyik kereskedő nem ragadja mea a kínálkozó lehetösénet? (Bár az üdítőkön fgv is tisz­tességes. 20 százalékos az árrés b De végül is minden­ki pénzből él! — Lehet, de nem érde­mes. Nem lehet ugyanis tud­ni, mit kell azon érteni, hogy a folyamatban’ levő ügyekre is vonatkozik a mo­ratórium. — Más megyékre vonat­kozóan tud információval szolgálni? — Csak arra tudok tá­maszkodni, amit néhány nappal ezelőtt egy országos értekezlet szünetében hal­lottam a kollégáktól. Elmon­dásuk szerint újabb nagy akciók nem várhatóak. Min­denki érzi, hogy nincs ér­telme belefogni olyan vál­lalkozásba, amelyet úgy sem lehet már lefuttatni. — Ne haragudjon, de fel kell tennem egy kissé pi­masz kérdést is. Igaz. hogy a földhivatal munkatársai jutalmakat vettek fel a szer­ződések megkötését és a földmérések végbemenését követően? — Teljességgel kizárt a feltételezés, mivel minden­féle tevékenységünket az ál­lami költségvetés fedezi. S hadd mondjam el: 25 éve vezetem a hivatalt, de ez idő alatt mindössze egyszer for­dult elő — nagyfröccs szin­ten — lekenyerezés. (dányi) Eddig jó ötletnek bizo­nyult, hogy a holtszezonban (novembertől április végéig) a Schweppes országos ver­senyt hirdetett. Akik huza­mos ideig az üzletben tart­ják, fel ű nő helyen reklá­mozzák és természetesen ér­tékesítik is az üdítőket, azok között májusban komoly nyereményeket sorsolnak ki. Tavaly autónyeremény- betétkönyvek, franciaországi utazás, az idén peddig egy Maruti személygépkocsi volt a csábító ajánlat. A ver­seny azonban sajnos nem mindig hoz egyúttal forga­lomemelkedést is. — Mert a vállalatnak ko­moly gondjai vannak a szál­lítás körül. Még nem sike­rült igazán jó rendszert ki­dolgozni a szállításban. Va­lahogy érthetetlen. miért hoznak vissza egy-egy túrá­ról tele rekeszeket, amikor egy kis odafigyeléssel el is passzolhatnák azokat. Elég nehéz feladat a vállalati és egyéni érdekek egyeztetése•' Pedig a szállítók lennének az igazi kapcsolattartók, az ő munkájuk alapján ítélik meg a mi munkánkat is. Ta­lán, ha a szállítás önálló gazdasági társaságként, sa­ját szakállára dolgozik ma jd (ez már a közeli jövő), más lesz az érdekeltség és a hozzáállás is — vélekedik az igazgatónő. Addig azonban marad a kemény konkurenciaharc, s csak örülhetünk, ha olyan lelkes és önzetlen csapatra találunk, mint a kecskeméti Konzumker kiskunfélegyhá­zi élelmiszerboltjának 8 fős kollektívája, akiknek az idén kedvezett a szerencse a Marutival. Jó helyre ko­pogtatott Fortuna. Nagy volt az öröm, amikor megkapták az autót! Valószínűleg ők örökre Schweppes-pántiak maradnak. Kép, szöveg: Veress Erzsi A pusztaottlakai Kossuth utca egyik kis háza előtt — mint errefelé szokásos — kispad, melyen a 70. évében levő Mészáros Péter újság- olvasással múlatja az időt. Teheti, hiszen nagyon is rá­ér, még csak az unokáira sem kell ügyelnie, holott hat is van neki. Csakhogy, leg­inkább egyedül telnek nap­jai. — A feleségem meghalt — sóhajt nagyot —, négy gyer­mekem pedig szétröppent in­nen. Az egyik fiam Szabad­kígyóson, a másik Kétegy- házán telepedett le, Eszter és Anita pedig Elekre és Lö- kösházára került. Nem akarták, mégis megtörtént A községháza külseje nem vall gondos gazdára, de hát csak április 15. óta ismét az, ami. Azóta újból van önálló tanácsa Pusztaottlakának. s mintha csak Mészáros Péter családjának sorsára utalna, úgy említi meg a társadal­mi elnök, Kucsera János, aki maga sem fiatal ember: — Negyven évvel ezelőtt még 1900 lakosa volt a fa­lunak, ma pedig mindössze 587-en élünk itt. S akár ő is sóhajthatna egyet, sőt’ többet is, amikor a településről beszél: — Még a hatvanas évek­ben készült itt egy község­rendezési terv, amely sok ta­nyai lakos kérését is figye­lembe vette, ök szerettek volna beköltözni a faluba, s ingyen telket kínáltak ne­kik, azonban mégsem jöttek, mert 1970-ben elkezdődött a medgyesbodzási és puszta­ottlakai közös tanács kiala­kítása, de ezt az egyesítést nem akarta a lakosság. Mégis megtörtént 1973. ja­nuár 1-jén, azóta egyetlen ház sem épült. Kérdésemre, hogy mije van a falunak, meglehetősen tömören válaszol az elnök. Az egyetlen valamire való munkahely a Medgyesbodzás —Pusztaottlakai Egyetértés Tsz, van általános iskolájuk, de egyetlen pedagógus sem helybeli, három rozzant szolgálati lakásuk áll üre­sen, az orvos Bodzásról jár ki, s persze rendelkeznek ve­gyesbolttal, úgynevezett esz­presszóval, de óvodába csak tíz gyerek jár. — Évente egy-két csecse­mő születik itt — mondja a tanácselnök —, ugyanakkor hat-nyolc haláleset is előfor­dul. Elöregedett a falu. flz iskolát is elvitték volna Kerékpárjával a vegyes­bolt felé igyekszik Trucz György traktoros. — Mit szól ahhoz, hogy is­mét önálló tanácsú település Pusztaottlaka? — örülök neki, hiszen még az iskolát is elvitték volna innen, ha nem hábo­rodnak fel annyira a csalá­dok. Persze, hogy örülök, mert az az igazság, hogy az egyesülés óta senki sem tö­rődött a faluval. Nem kel­lett volna nekünk senkivel se közösködni, s akkor ma jobban állnánk. — Most változik valami? — Még nagyon rövid idő telt el április óta, de remé­lem, sőt biztos vagyok ben­ne, hogy igen.. Értelmiség kerestetik — Milyen terveik vannak? — kérdezem újból a tanács­elnököt. — A költségvetésünkből 800 ezer forintért rendbe akarjuk hozni a pedagógus szolgálati lakásokat, no meg a tanácsházát is. A többi intézmény felújítására a me­gyei tanácstól kértünk pénzt. Jelenleg a művelődési há­zat tesszük fűthetővé, és utat építünk a Dózsa utcá­ban. A tűzoltószertár viszont menthetetlen, csak nehogy eldőljön, mielőtt még le­bontjuk. Az országban elsőként magánkézben lévő Ramon Téglagyár, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, MEGKEZDTE A KISMÉRETŰ, TÖMÖR FALAZÓTÉGLA ÉRTÉKESÍTÉSÉT. Tisztelettel várjuk közületi megrendelőinket, magánvásárlóinkat. A RAMON-gyár előnyös díjtétellel vállalja a termék házhoz fuvarozását. KIVÁLÓ MINŐSÉG! UDVARIAS KISZOLGÁLÁS! OLCSÓ ÁR! Telefon: (62) 46-096. Ma már a jó bornak is kell cégér II Schweppes erre sokat áldoz Itt már nem lesz térdig érő sár! — Békességgel vagy ha­raggal váltak el társközsé­güktől? — Békességgel. Nem huza­vonával. Az igazsághoz tar­tozik, hogy bár általában el Volt hanyagolva a mi fa­lunk, azért mégiscsak fejlő­dött valamennyire. Persze, jórészt lakossági hozzájáru­lásból. Ugyanis 1986-ban víz­műtársulatot alakítottunk, s 23 millió forint költséggel — megyei segítséggel — vízve­zeték épült. Erre a közel­múltban számos tanyasi is rákapcsolódott. — További elképzeléseik? — Várunk, keresünk or­vost, népművelőt, s román ajkú óvónőt is, mivel nem­zetiségi község vagyunk. Egyébként a két részből álló falu kisebbik felében, Tök­faluban is — ahol 190-en él­nek — kérik az orvosi ren­delést, no meg segélykérő­telefont. Ez utóbbiról • most tárgyalunk a postával. A cikkünk elején emlitett autósztrádáról érthetően nem álmodoznak Pusztaottlakán, de a bolt és a presszó előtt csevegő falubeliek joggal ki­fogásolják: Békéscsabáról ide naponta délután 3 óra előtt elindul a legutolsó buszjárat, így gondot okoz a hazajárás, például egy kór­házi látogatás után is. Ku­csera János társadalmi ta­nácselnök erről tárgyalni akar a Volán illetékeseivel. Ez is egy dolga a sok közül, hogy az a bizonyos megállt, sőt visszafelé járó óra mu­tatója ismét a helyes irány­ba haladjon, a kényszerhá­zasság felbontása után, ami­kor immár saját magukra vannak utalva. De ezt min­denki boldogan vállalja Pusztaottlakán. Vitaszek Zoltán Nem kell többé a kútra jár­nia özv. Kóródy Mihálynénak Egy kis terefere Fotó: Kovács Erzsébet — # A Haladás Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, J Medgyesegyháza, Dózsa u. 26., \ eladásra felkínál ^ 1 db IFA W 50 fix platós tehergépkocsit, pótkocsival, ^ 45 db Claas Dominátor 105 tip. kombájnt V. búza- és kukoricaadapterrel, ^ 1 db 80-as MTZ-erőgépet. Az árverés időpontja: 1990. június hó 18-án (hétfőn) délelőtt 9 óra. ^ Érdeklődni: Medgyesegyháza, gépállomás ~A (Lukács Lajos műszaki vezetőnél). \ W. Ugyanitt június hó 14-től .meglekinlhető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom