Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-09 / 134. szám
1990. június 9-, szombat X HZHUUl-TiTtl Könyvhétnek könyvhét volt, de nem ünnepi Nem diadalkapuk sora, legfeljebb kopottas mérföldkövek jelezhetik, véget ért az idei ünnepi könyvhét is, szám szerint a hatvanegyedik... Szép célkitűzéssel indult — nem lesz pornó, krimi, horror —, de hát az ünnepiség úgy látszik nem csak ezeken múlik. Főleg a vidékiek tapasztalhatták ezt, de ők meg legfeljebb csak morfondírozhattak magukban, hogy ha ünnep, miért nem ünnep egyformán mindenütt... Mert bizony nem tűntek el ez időre megyeszékhelyünkről sem a ponyvát árusító standok, nem volt hangulat, pedig még a könyvek nagy része is időben megjelent. Csakhát... csakhát így sikerült ... De mérlegeljen egy illetékesebb! Fodor András József Attila-díjas költő, akinek könyve is jelent meg ez alkalomból, és aki az elmúlt napokban az országot járta. — Persze, hogy nincs ünCscndélet az ünnepi könyvhét után, alatt, előtt... Fotó: Veress Erzsi nepe a könyvnek — kezdte. — Amikor az emberek szabadidejükben inkább a kiskertbe mennek. Meg számos régi dologgal vannak úgy sokan mostanában, hogy meg kell szüntetni. Az ünnepi könyvhétről is felmerült, eddig volt, most miért legyen? Pedig ezt nem Zsda- nov ültette a nyakunkra, hanem Supka Géza találta ki hatvanegy évvel ezelőtt. Bár lehet, hogy még egyszer megérjük azt az időt, amikor a szerzőnek előfizetőt aláírásokat kell gyűjtenie, hogy megjelenhessen a kötete ... — A fővárostól távolabb mintha fokozottabban látszanának a leépülés jelei ... — Ez igaz is, nem is. Azért vidéken is történnek csodák. Nemrég voltam Lentiben, az ottani könyvtáros nemcsak író-olvasó találkozót szervezett, hanem »pályázatot is írt ki a gyerekeknek, térzenét hozott össze a könyvtár elé. Igazán jó taktika volt, mert vagy negyvenen is lehettek az estemen. A művészet fellegvárában, Esztergomban viszont négyszáz kiküldött meghívóra csak 12-en jöttek el. — Mit tehet ilyen helyzetekben az Író? Hozzászoktatja magát ezekhez? — Az író ír, régen is, és most is. fis bízik a jóban. Bízik, hogy előbb-utóbb kihullik, ami értéktelen. Bízik benne, hogy a jó győzni fog! k. k. Negyven évig indexen Az öreg Szuhay Évekkel ezelőtt hallottam először az öreg Szuhayról. Rá hivatkozva tréfálkozott egy idős termelőszövetkezeti nyugdíjas. Ej, ha az öreg Szuhay látná, milyen csél- csap gazdálkodás folyik nálunk, volna néhány cifra szava. Később tudtam meg, hogy egy könyvről van szó. A hőse és a könyv elme ugyanaz: öreg Szuhay. A könyvet azonban hiába kerestem. Sem a könyvesboltokban, sem a könyvtárakban nem tudtak róla. Az akkori kultúrpolitika ugyanis a népi írókat népiesnek és nacionalistáknak bélyegezte. Ez a megítélés az öreg Szuhayt is kiűzte az irodalomból. 40 éven át nem jelenhetett meg. A napokban tört meg a jég. A Junior Kontinens Kiadó ismét felfedezte és közreadta. A könyv valóban felfedezés. A világ is, amit bemutat, meg az öreg Szuhay, aki derűt fakasztó huncutságaival, józan gondolkodásával, élet- és igazságszeretetével belopja magát az olvasó szívébe. Egymásba karoló történetei felelevenítik a rég volt tanyavilágot, a földművesek és a parasztok életét. A földszeretet és a szabadságvágy olyan, mint a végtelenbe nyúló Róna, melynek nincs határa. Ez az alapja annak a határtalan életszeretetnek, mely végigvonul a könyvön, és a súlyos, olykor tragikus élethelyzeteket is föloldja. Csak azt nem értem, miért volt a könyvön a nacionalista bélyeg, mi benne a túlzó magyarkodás. Talán az, hogy a parasztember szereti a földjét, hogy azonosulni tud a környezetével, hogy a szerző beleélő áhítattal festi meg az Alföld természeti szépségét? Hiszen éppen ez a kötődés a széphez és a földhöz, melyből vétettünk valamennyien — igazi éltető eleme a könyvnek. Ott, ahol a kövesutak véget érnek, ott kezdődnek a tanyák. Messzire kanyargó dűlőutak; kis erdők között megbúvó tanyák, szárazság idején messze száll a porfelhő, eső után pedig csizma- ragasztó a sár. Vagy talán az lenne benne a magyarkodás, hogy az itt élő emberekkel, hagyományaikat tisztelve — a főhős sorsközösséget vállal, s rajta keresztül a szerző is? , A könyv írója Zalai Sza- lay László a régi alföldi puszták hiteles krónikása volt, szerelmese és rajongója a paraszti életnek. Szépveretű, ízes fogalmazással megírt könyve méltán aratott sikert. Kiskőrösön született 1879-ben. Jogot végzett, majd tisztviselő lett, de hamarosan toliforgatásnak adta a fejét. Ö szerkesztette Kecskemét első napilapját, a Kecskeméti Híradót. írásai sorra jelentek meg az országos lapokban, a Magyar Hírlapban és a Magyar Nemzetben, legszebb novellái a Pesti Hírlapban láttak napvilágot: A középosztály ivadéka volt, ám szenvedélyesen hirdette, hogy osztályának bele kell olvadnia a parasztságba, és azzal kell újra felemelkednie. Ugyanis a parasztságban látta azt az őserőt, amely képes megújítani az egész magyarságot. Innen ered a narodnyik vád. Nézetei azonban inkább a demokratikus értelmiséghez közelítettek, mely vállalta annak a magasztos célnak a megvalósítását, hogy a nép felemelkedéséért munkálkodjon. Ez a hit olykor prófétai látomással elevenedik meg írásaiban. Tömörkény István Szeged környékének tanyavilágát rajzolta meg, Szalay László írásaiban Izsák, Orgovány, Csengőt, Akasztó , Kecskemét és Kiskőrös környéke kel életre. Nagyszerűek a jellemrajzai. Az öreg Szuhay alakját az egykori kritika Arany János Bencéjéhez hasonlította. Okkal, ami egyben az írói erényre is utal. A tanyavil^ megváltozott, s vele együtt a paraszti élet is. Napjainkban a nagyüzemek szerépe dominál. A tanyavilág azonban nem tűnt el végképp. Sőt, napjainkban, ha más formában is, de kezd újraéledni. Ez a könyv visszavezet a gyökerekhez. Nem nosztalgiázással, hanem az élet valóságának megelevenítésével, melynek fókuszában ott áll az ember; örömében, bajában osztozkodva másokkal, és elnyűhetetlen, kipusztít- hatatlan, ösztönös élni akarásával. (serédi) 0 walzertől a verbunkosig, avagy a kamarazene ereje A kamarazene erejének, varázsának forrása a közelségben, a meghittségben lehet. A kis együttes másképpen szól és hat a hallgatóságra, mint a nagyobb zenekar játéka, és a muzsikusok és a közönség közvetlen kapcsolatának köszönhetően az együtt zenélés öröme forró- sítja át a hangulatot. A Békéscsabai vonós kamarazenekar március eleji premierje után ezen a héten második szép hangversenyével ajándékozta meg a város zeneszerető közönségét. Akkor, a nőnapon, a zeneiskola Bar- tók-termében, most a városi tanács dísztermében tartották koncertjüket. Klasszikusokat és köny- nyebb, közkedvelt melódiákat, többek között Farkas Hat magyar táncát, Erkel Palotását, Weiner, Brahms és Johann Strauss műveiből játszott Tóth István zenekara. Walzer, verbunkos, népies dallamok, csárdás, Her- zer Indulója, Fetras Tiroli dalai, Parera és Noriet huszadik századi művei szerepeltek á műsoron. A változatos repertoárral „beutaztuk” a déli tájat, a hófedte tiroli hegyeket és „jártunk” a bécsi udvar báljain. A vonós kamarazenekar ezúttal is maradandó élményt nyújtott közönségének, és a közönség ezúttal is meleg fogadtatással, hálás tapssal jutalmazta játékukat. Talán nem mellékes, megemlíteni, hogy a hangverseny diákoknak díjtalan volt, mégsem éltek túl sokan a lehetőséggel. Azt a néhány gyereket viszont, aki eljött, valószínűleg megérintette a zene ereje. N. K. Példaképe az egykori falusi tanító Kétnyelvű iskola katedráján A nyolc Békés megyei között szombattól Krizsán Anna is kiváló pedagógus. A gyulai román gimnázium matematika tanára, igazgatóhelyettese, két évvel nyugdíjba menetele előtt kápta meg a kitüntetést. A gimnáziumnak ő is tanulója volt, majd a debreceni egyetem elvégzése után tanára. Első és most már valószínűleg egyetlen munkahelye ez az iskola. Mondja, nem gyulai, Pusztaottlakán nevelkedett, ahol édesanyja alkalmi napszámból tartotta el őt és testvérét, meg a beteges nagymamát. —: Manapság, műsor mindenki nagynevű vagy tehetős őseivel hozakodik, elő — jegyzi meg ironikusan —, inkább elhallgatni illik a szegénységet. Hát, nem dicsőség, de nem is szégyen az. Tanulni, olvasni azonban a petróleumlámpa mellett is lehetett. Ma a matematikai szakkönyvek és a verses kötetek békésen megférnek egy polcon: Petőfi. Arany, Vajda, Tompa, Nagy László és Eminescu — eredetiben. Szerencse a kétnyelvűség. És az is, hogy emiatt senki sem sértegette. Sőt! A cívis város egyetemén sokat segíthetett diáktársainak a román nyelvű szakirodalomban. A szülőfaluból még több a jó. emlék, ahol békében élitek a magyarok, románok, tótok. Az utóbbi években azonban ... ' — Változott a közhangulat a hazai románság munkájának. szerepének megítélésében — mondja. — A fenyegetések, iskolák össize- firkálása, bekiabálások irodalmi színpadunk műsorába... fáj ez mindenkinek. De úgy érzem, csak esetek, a józanul gondolkodók többen vannak és ebben az országban nem llesz uszító légkör. A békés egymás mellett élés hosszú évei átnyúlnak a mába — gondolom én. A trianoni határok? Rég történt. A kérdést szerinte csak mesterségesen lehet újra kiélezni. Az itteni románság Magyarországot te- ■ kinti hazájának, csupán anyanvelve más. Jó volt hallani Havel elnök komáromi programbeszédét, hogy minden állampolgárnak joga van saját nyelvén beszélni. művelődni. És jó volt hallani a parlamenti ünnepségen Andrásfalvy Ber- , talant is, akinek szavai felértek egy nyilatkozattal. Miért is ne lehetne a kisebbségek nyelve olyan, mint bármely más idegen nyelv? Art az, hogy egy magyar szót ért a románnal, szlovákkal? Miért csak a nemzetiségi kötelessége a többség nyelvét tudni? — Az oktatási reformelképzelések ..között nagyon tetszett az igazi pedagógiai szabadság ígérete — mondja —. valóban, ne a deklarált elvek vezessenek, hanem az eredményesség mérettessen meg. akár tanárról, akár diákról legyen szó. Helyes a kisközösségi nevelés hang- súlyozása. Eszembe jutott, Pusztaottlakán összevont alsó és felső osztályokban tanultam. Mennyi mindent elleshetünk a nagyobbaktól! Túlzott volt a körzetesítés: igenis, ha a falu el tud tartani csak egy pedagógust is," ne engedje fárasztó utazásokra reggeltől1 estig hatéves gyermekeit! Vajon mitőll kiváló a pedagógus? A tanárnő úgy tartja, hogy ami szép és jó ezen a pályán, egykori falubeli tanítójától, Sipos Endrétől leste el. Ma is barátok. Persze, kísérhették volna kudarcok, bizonyára volt is. de Krizsán Anna nem. erről beszél. _ Ha egy matematika ó ráról úgy jöhetek ki, hogy az osztály megértette, az a siker — mondja végül. És ezen a ponton már mindegy, hogy a tanár egy- vagy kétnyelvű iskolia katedráján á®. Sí. M. Érdemes mérlegre tenni Folyóiratok nélküli megye leszünk? Különböző testületi üléseken hallani lehetett az aggodalmakat: megszűnik a Békési Élet és az Alföldi Tanulmányok. Mindkettő a megye, illetve a régió tudományos életének biztosít publicitást. A Békési Életet, a negyedévente megjelenő folyóiratot szélesebb körben terjesztik, a másikat, amelyet évente egyszer adnák ki, elsősorban a földrajztudomány és a társadalomtudományok művelőinek szánják. A két kiadvány abban is közös, hogy a költségek kizárólag, vagy túlnyomórészt a megyei tanács kasz- száját terhelik. Valóban nem tudja a tanács tovább vállalni kiadásukat, s ezzel megszűnik a két orgánum? A kérdést Szilágyi Menyhértnek, a megyei tanács társadalmi elnökhelyettesének tettük fel. — A művelődési osztály munkatársai jelezték, nincs fedezet a két kiadvány nyomdai költségeire — mondta. — A Békési Életre és az Alföldi Tanulmányokra ennél az osztálynál biztosítottunk előirányzatot. Sajnos, ha a megyei tanács nem tud fizetni, azt jelenti, megszűnnek.. A Békési Életnek például 380 előfizetője van, egv-egy példány ára 28 forint, nyilvánvaló, ebből nem lehet előállítani? — Mennyibe kerül ez a kiadvány? — Csaknem 250 ezer forintról szól a legutóbbi számlája, s erre a tanácsnak már nem maradt — nem a szándék, hanem leosztott költségvetése miatt — pénze. Egyébként mindkét folyóirat következő száma nyomdában van, tehát még valahogyan ezeket ki kell fizetniük. Az Alföldi TanulFI FT 90 '- yáÉj ' H ||P Negyedszázados a közművelődési és tudományos folyóirat. Ez a szám már megjelent és elkészült a következő is. De lesz-e negyedik? Hiányoknál is hasonló nagyságrendű összegre számíthatunk. Abban bízom, hogy a következő vb-ülésen találunk megoldást. Véleményem szerint, ezek olyan tudományos kiadványok, melyeket nem lehet a, gazdaságosság szempontjából mérlegre tenni. Megyei, vagy központi költségvetésből, de biztosítani kellene létüket. — Tudjuk, a harmadik megyei folyóirat, a Napóra is anyagi gondokkal küzd. Nem gondoltak esetleg ösz- szevonásukra? — A Napóra a városi tanácsé, az Alföldi Tanulmányok megjelentetése regionális kérdés is, a Békési Élet megjelentetése pedig minden bizonnyal a megyei ön- kormányzat feladata lesz, hiszen a megyének készül. A megyei tanács jogosítványai rövid időre szólnak, már nem tárgyalhatunk erről. A publikációs lehetőségek ügye politikai kérdés is, tehát csak az új önkormányzat lehet az illetékes. Félő azonban, ipíg igazán működőképes lesz, az átmeneti időszakban elfelejtődnek ezek a kiadványok. És kérdés az is, hogy a sok anyagi feszültség közepette föltámasztásukhoz elegendő súllyal esnek-e latba? Nincs sok olvasója a két folyóiratnak, széles körű összefogás megmentésükre aligha képzelhető el, de mégis érdemes, kell is, a címben jelzett kérdést mérlegre tenni, különben épp most, mikor a tudomány társadalmi szerepe növekvőben van, maradnának megyénkben művelői publikációs lehetőségek nélkül. Reméljük azonban, a vb megbirkózik a pénzügyi feladvánnyal. Sz. M.
