Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-06 / 131. szám

1990. június 6., szerda o i:i 3 JIJKfllc} Kiviil egyszerű, belül luxus „Tévedések emlékműve” Fotószalon Békéscsabán A kicsit csúnya és fantá­ziátlan külső ez esetben iga­zán szép belsőt takar! Négy hónapi átalakítási szünet után hétfőn reggel csendben megnyílt a megyeszékhelyen az Ofotért 29. számú fotó- szaküzlete. S bár a külső so­kunkat meglepett (a kira­kati felület a felére csök­kent — hivatkozással az egységes utcaképi homlok­zatok kialakítására!) — a belső igazán tágas és ele­gáns. Az átalakítás során a szociális résszel így duplá­jára bővült az üzlet alapte­rülete. Űjdonság, hogy ön- kiszolgáló részt is kialakí­tottak, ahol a papír-, vegy­szer- és egyéb fotóáruk közt böngészhetnek a vásárolni vágyók, valamint iratmáso­lást is végeznek ezentúl az üzletben, A/4-es méretben. Fotó: veress Erzsi A veszélyes hulladék csak vár, mégis győzelemre áll? Lapunkban már beszámoltunk a békéscsabai Patyolat Vállalatnál felhalmozott veszélyes hulladék ihelytelen táro­lásáról. Az ügy jelenlegi állásáról az érdekelteket kérdez­tük. Először a Körkövizig igazgatóhelyettesével, dr. Fórján Mihállyal beszélgettünk. — A hulladék azé, aki megtermeli, tehát a felelős­séget is neki kell vállalnia érte — kezdte az igazgató- helyettes. — Mi elsőfokú környezetvédelmi hatóság­ként a bejelentési kötelezett­ség elmulasztása és a til­tott helyen tárolás miatt két és fél millió forint környe­zetvédelmi bírságot róttunk ki a Patyolatra, amit ők megfellebbeztek. Ugyanak­kor a városi tanács műsza­ki osztályánál szabálysértési bírságra is javaslatot tet­tünk. — Azt vizsgálták, hogy a tárolóhely környezetében szennyezett-e a talaj? — Természetesen mintát vettünk, és a vizsgálatok egyértelműen perklór-etilén jelenlétét mutatták ki a ta­lajban. Mivel a veszélyes hulla­dék ártalmatlánítására. il­letve hasznosítására a Békés Megyei Környezet- és Ter­mészetvédelmi Kft., az űjkí- gyósi Kemikál szakemberei­vel együtt kidolgozott egy technológiát, felkerestük Iga Istvánt, a kft. képviselőjét. — A Patyolat technoló­giájában én ott látom a hi­bát. hogy a desztillációs fo­lyamat végén a maradék még mindig körülbelül 5 százalék oldószert tartalmaz — mondta. — Emiatt tilos az elégetés, de szerintem megengedhetetlen az asz­faltba keverése is. Ilyen mó­don ugyanis mintegy ötven tonna perklór-etilén jutna a levegőbe, ráadásul égetés közben annak egy része foszgénné (harci gázzá) ala­kulna. Korábban néhány kollégámmal' magam is fog­lalkoztam ilyenfajta lehető­ségekkel, de ezek feltételez­nék az oldószermentességeit, amit a Patyolat nem tudott teljesíteni. — Önök milyen eljárást dolgoztak ki? — Nem egészen új ötlet­ről van szó, hiszen ennek elveiben megegyező, koráb­bi változatát már 1983-ban letettük a Patyolat asztalá­ra. ők azonban a kedvező üzemi kísérletek ellenére is változtatást kezdeményeztek, nyilván üzleti megfontolás­ból. Megbontották az egysé­ges technológiát, Illetve egyik elemét — a desztillá­lót — és önállóan kezdték működtetni. Tették ezt a biztos üzlet tudatában, és annak reményében, hogy majd csak megoldódik vala­hogy a maradék végleges el­helyezése is. Tévedésük em­lékműve az az ezer tonna hulladék, amely egy része az ominózus telken magaso­dik. A mi eljárásunk lénye­ge végül Is az, hogy egy zárt rendszerben a maradék oldószert tisztán visszanyer­jük és egyidejűleg a zsíros, olajos szülőföldet bizonyos bitumenes termékben hasz­nosítjuk, környezetkímélő módon. Mivel a technológiát a Kemikál újkigyósi gyára al­kalmazná, megkérdeztük Po- lonka György igazgatót is. — Én az újságból érte­sültem a veszélyes hulladék körül kialakult helyzetről — fogadott az igazgató. — Évekkel ezelőtt már próbál­koztunk a hulladék haszno­sításával, de akkor vala­hogy elhalt az ötlet. Most felújítottuk aas akkori pró­bálkozásainkat és eredmé­nyes kísérleteket végeztünk. Ezek alapján — a megálla­podástól számított 1-2 hó­napon ibelűl — beindíthat­nánk áz üzemet. Természe­tesen bizonyos nyereségre rpi is számítunk, hiszen olyan tevékenységről van szó, amely különleges figyelmet, állandó ellenőrzéseket igé­nyel. — A Patyolattal felvették a kapcsolatot? — Mi a Patyolattal hiva­talosan nem tárgyaltunk, a közvetítés a környezetvédel­mi kft. dolga. Ajánlatunkat megtettük, a többi már nem rajtunk múlik. Knyihár Jánosnál, a Pa-, tyolat igazgatójánál arról érdeklődtünk, hogy mit szól a Kemikál, illetve a környe­zetvédő kft. ajánlatához. — A Kemikál közvetett ajánlatánál túlzottnak tart­juk a költségeket. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy ezt a megoldást végleg elL vetnénk. Továbbra is figye­lembe veszünk minden te­hetséges elképzelést, . de a több évi kísérletezgetésen eddig mi buktunk, nem sze­retnénk. ha most ez megis­métlődne. — A régebbi kísérleteik hol akadtak el? — Néhány évP már tár­gyaltunk a Kemikáliái; de miután nem jött létre az üzlet, az aszfaltba keverés lehetőségét vettük célba. Ké­sőbb végeztünk téglagyári kísérletsorozatot is, de Dé- vaványán és Körösladány- ban a veszélyes hulladék misztikus volta és a lakos­sági tiltakozások miatt még a sikerrel kecsegtető eljárá­sok is kútba estek. Ezeken kívül szóha került a trágyá­ba keverés is. Nemrégiben a gyulai Aszfaltkeverő Kft- be szálltunk ibe 3 millió fo­rinttal. hogy mégiscsak így próbáljuk hasznosítani a veszélyes hulladékot. Sok múlik azon, hogy a Kemi­kál, illetve a gyulái kft megkapja-e a szükséges en­gedélyeket. Ezt követően én nem tartom kizártnak a hulladék több oldalú hasz­nosítását sem, hiszen nagy mennyiségek halmozódtak fel. — Ügy tudom, a veszélyes hulladékot még mindig a régi helyen tárolják. — Csupán néhány napig, ugyanis a környezetvédelmi kft. Sarkad keresztúron se­gített bennünket - ideiglenes tárolióhelyhez, amely megfe­lel a környezetvédelmi elő­írásoknak — zárta a be­szélgetést Knyihár János. Nyemcsok László Ki mennyire szegényedik az Blföldön? A valós küszöbérték 12 ezer Ft fejenként Az elmúlt évtizedben kiéleződött a gazdagság-sze­génység problémája hazánkban. Mára politikai kérdés­sé vált a polarizáció nyomán fellépő társadalmi feszült­ségek kezelése, feloldása. A Központi Statisztikai Hi­vatal ez év márciusában reprezentatív megfigyelés ke­retében lakossági véleményeket gyűjtött az életszínvo­nal alakulásáról. A négy dél-alföldi megyében, Bács- Kiskunban, Békésben, Csongrádban és Jász-Nagykun- Szolnokban a megfigyelt, a reális kép kialakításához elegendő több mint 2300 háztartás — 6500 ember — válaszainak előzetesen összesített eredményeiről adunk most közre szemelvényeket. Alulértékelünk A megkérdezés során fel­keresett háztartások közül egy sem érezte, hogy gazdag, és a jómódúak aránya sem érte el az 1 százalékot, ugyan akikor közel egytizedük vallotta magát szegénynek. A lakosság az életszínvo­nal társadalmi átlagát a va­lóságosnál jóval magasabb­nak véli, és ehhez mérten a saját háztartásának életszín­vonalát alulértékeli. A községekben élők na­gyobb gazdagságot vélelmez­tek, mint a városiak. A dél­alföldi térség egyes megyéi közül Békésben döntően tíz százalék alattinak gondol­ták a gazdag háztartások arányát A válaszok alapján átlagosan a magyar lakosság kétötöde szegény. A megyék közül Békésben vélelmezték a legnagyobb arányú sze­génységet. A jómódúak ke­vesebb gazdagot látnak a társadalomban — átlaghoz közelebbinek érzik magukat —, mint a szegények, de a szegénység megítélésében is alulértékelnek. Eltérő infláciéérzékenység Az életszínvonalról alko­tott véleménynyilvánításnak részét képezi, hogy a jelen­legi jövedelemkülönbségeket a megkérdezettek 90 százalé­ka igazságtalannak tartja. Az életszínvonal jelentős csökkenésére 1988-tól került sor, amelynek legfőbb oka a ikétszámjegyűvé vált inflá­ció volt Az utóbbi három évben KSH-számítások sze­rint mintegy 47 százalékos fogyasztóiár-növekedés kö­vetkezett be. A megkérdezet­tek az utóbbi évben a KSH által számítottal szemben a fogyasztóiár-színvomal 85 százalékos emelkedését véle­ményezték. Az átlagos és annál jobb színvonalon élők valamivel kevésbé érzékelték az ár­színvonal növekedését, a sze­gények körében nagyobb volt a szélsőségek megítélése és a legtöbb volt a tájékozat­lanság. A gazdagok és szegények véleménykülönbségének lát­hatóan ellentmond az a tény, hogy Békés megyében, ahol a megkérdezettek körében legnagyobb volt az átlagosan és annál jobban élők ará­nya, a legtöbben érzékelték az erősebb árnövekedést. Bizonytalan jövőkép A háztartások egyharmada vélekedett úgy, hogy élet- színvonala néhány évrevisz- szatekintve nem változott. Legnagyobb hányaduk (mint­egy 60 százalékuk) anyagi - megélhetési helyzetének ki­sebb vagy nagyobb mértékű romlását tapasztalta. Kisebb mértékű javulást a háztar­tásoknak mindössze 6 száza­léka érzékel, nagyobb mér­tékű javulásról a megkérde­zetteknek csak 1 százaléka számolt be. A jómódúak és az átlagos­nál kissé jobban élők há­romtizede, az átlagos színvo­nalon élők fele, a szegények háromnegyede nyilatkozott úgy, hogy anyagi-megélheté­si színvonalát az elmúlt né­hány esztendőben megőrizni sem volt képes. A háztartások a következő néhány évi életszínvonaluk alakulására vonatkozó vála­szok tekintetében voltak a legbizonytalanabbak. (A megkérdezett családok egy­ötöde ugyanis erre a kér­désre „nem tudja megítél­ni” választ adott.) A háztar­tások egytizede javulást vár, harmada a jelenlegivel nagyí­jából azonos helyzettel szá­mol, közel fele pedig kedve­zőtlenebb anyagi-megélhe­tési színvonalat feltételez. A lakosság nagy része már nem tudja elfogadni az élet- színvonal további csökkené­sét. Mindenki maszekol A megkérdezettek csupán egyharmadának nincs jöve­delemkiegészítő forrása. A megfigyelt háztartások 57 százaléka jelenlegi anyagi megélhetési színvonalának fenntartását csak háztáji és kisegítő gazdaságokban vég­zett munkával, 16 százaléka pedig egyéb külön munká­ból származó bevételekkel tudja biztosítani. Békés me­gyében a legalacsonyabb — mintegy 20 százalék — azon háztartások aránya, amelyek semmilyen külön jövedelem­mel nem rendelkeznek. A többletbevételre való tö­rekvés mellett a háztartások 84 százalékában végeznek valamilyen pénzmegtakarító, kiadást csökkentő tevékeny­séget, ezen belül Békés me­gyében az átlagosnál na­gyobb arányban (befőzés, ru­hajavítás, varrás, -kötés, la- kásfestés stb.). A lakosság tömeges résZr I vétele főmunkaidőn kívüli és a pénzmegtakarító tevékeny­ségekben jól érzékelteti a fő­munkaidőben végzett munka alulértékeltségét. Szomorú tény, hogy a főmunkahelyeken elért jö­vedelmek és egyéb juttatá­sok, kiegészítve a külön jö­vedelmekkel, bevételekkel, Illetve a szolgáltatásokat ki­váltó és kiadásokat csökken­tő tevékenységekkel, a ház­tartások ■ jelentős részénél még a szűkén értelmezett napi megélhetést sem bizto­sítják. Megtakarítani lehetetlen A -kialakult életszínvonal, a kereseti lehetőségek és a fogyasztási szokások más­más összegű anyagi fedeze­tet igényelnek az egyes ház­tartásokban. A megkérdezet­tek a társadalmi és a létmi­nimum közötti értéket — egy főre vetítve 4300 forintot — jelöltek meg a szegénysé­gi küszöb szintjének. A KSH által közzétett, a fogyasztói árak 1989. évi változása alapján továbbvezetett tár­sadalmi minimum az ország egészére vonatkozóan tavaly egy főre számítva 4650 fo­rint volt, a létminimum egy főre jutó összege pedig 3980 forintot tett ki. A Békés me­gyeiek szerint a szegénységi küszöb szintje nem éri el a 4000 forintot. A minden gond nélküli életvitelhez a családoknak a szegénységi küszöb majdnem háromszo­rosára, mintegy 12 ezer fo­rintra lenne szükségük. A lakáshelyzetükkel elé­gedetlen háztartások fele úgy látja, hogy lakásproblé­máját nem tudja megolda­ni. A lakosság jelenlegi szű­kös készpénz-megtakarítását jól tükrözi, hogy mindössze kilencven család jelezte: fel tudja használni s&ját meg­takarításait jelenlegi lakás- problémája megoldásához. Kétmillió dollár értékű paplan Mezőkovácsházáról a japán piacra A Mezőkovácsháza és Vi­déke ÁFÉSZ hat éve tart kapcsolatot Japánban, kü­lönböző vállalatokkal, szö­vetkezetekkel. Elsősorban az úgynevezett toliszakma te­rületére sikerült betörniük, ezen belül is jelentős ered­ményt értek el a pehelypap­lan kivitelében. Ezen a hé­ten Masanori Acki, igazga­tó — japán importőr — lá­togatott el Mezőkovácsházá- ra. Három napot töltött a szövetkezetnél egy újabb szállítás, valamint a közös tervek megbeszélése miatt. MI is megkértük Masanori urat, mondjon véleményt a szövetkezetek közötti kap­csolatról. — Első üzleteinket az NSZK-ban kötöttük. pap­lannal, ágyneművel, takaró­val foglalkoztunk. Nyugat­németországi partner segít­ségével kerültünk kapcso­latba az Artex-szel, majd a mezőkovácsházi szövetke­zettel — mondja Masanori igazgató úr. — Eleinte mindkét országból vásárol­tunk, de ma már kizáróla­gosan csak Magyarország­ról. Mezőkovácsházáról. Hat évvel ezelőtt négy-ötszáz darab paplant vittünk ki, most pedig már 10-12 ezer darabot. A mezőkovácsházi áru kiváló minőségű. Igen keresett a japán piacon. Kapcsolatunk során évi 25- 30 százalékos exportemelke­dést sikerült elérnünk. Hogy; miért keresett ez a paplan nálunk? Mert a japán fo­gyasztók igényesek, és ér­tékelni tudják a jő minősé­get. — Ismeretesek a gazdasá­gi szerkezetváltásunk törek­vései. ön hogyan látja piac- gazdaságunk átalakulását? — Nagy örömmel üdvözöl­tem a változást, és úgy hi­szem, a japán embereket is érdekli, hogy mi történik ma Magyarországon. Azt várjuk, hogy kialakuljon a szabadverseny, és a kapita- llsztikus vonások előnyei megjelenjenek a gazdaság­ban. Erőteljes fejlődésre számítunk, reméljük, a ter­melékenység növelésével, az ésszerűsítésekkel a bérek is emelkedni fognak. A jó profit sok embernek hozhat kedvező változásokat. A ja­pán közgazdászok szerint, — a gyors fejlődés miatt —, Magyarországon két-három éven belül végbemegy ez a folyamat. Egyre több japán cég érdeklődik a kelet-euró­pai üzletek iránt, beleértve a magyarokat is. — Mint üzletembernek, mik a személyes tervei? — Figyelembe véve a cég jellegét, elsősorban az Áfésszel, és az Artex-szel kívánunk további üzletet bővíteni. Kapcsolatunk már a kezdet kezdetén jól in­dult. és így is fejlődött. * * * Az áfész a termékek fe­lénél többet értékesít a ja­pán szövetkezeti mozgalom­ban. Kapcsolatuk élő a két 'egnagyobb szövetkezettel. Az együttműködésről ka­pott információt Csóti Já­nos az alábbiakkal egészí­tette ki: Az üzleti vállalko­zás érdekében a mezőko­vácsházi áfész ajánlatot tett egy közös vegyes válla­lat kialakítására, amelynek részleteire augusztust köve­tően visszatérnek. A szövet­kezet exportbevétele 1989- ben 17 millió dollár volt, amit ez évben is szeretné­nek elérni. Ennek egyik ré­sze a japán üzlet. Meg­nyugtató. hogy a magyar pe­hely és a szövetkezet által gyártott paplan világszínvo­nalúnak minősül Japánban is. Az áfész figyel a jő mi­nőségre, a határidőkre, és a különféle igények kielégí­tésére. Talán ez az egyik oka, hogy a hat év alatt reklamáció nem volt. A személyes kapcsolat nélkü­lözhetetlen a japán cégek­nél.- halasi -

Next

/
Oldalképek
Tartalom