Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-01 / 127. szám
1990. június 1., péntek O Dugót farigcsált, fafaragó lett belőle Hihetetlen, mi minden késztetheti alkotásra a művészt. Egy kopár fa, egy gondolataiba merülő ember, egy röpke pillanat, egy csodálatos hangszer ... Hegyi Flórián fafaragó — akinek kedden nyílt kiállítása Kar- doskúton — viszont negyvenöt évesen sokkal prózaibb ok miatt látott munkához: egy „hétköznapi” dugót rendelt tőle a család egy kirándulás alkalmával. — A bicska könnyen mozgott a kezemben, így lett az egyszerű borosdugóból emberfejet ábrázoló, majd pipázó alakot megörökítő, hasznos tárgy — meséli a megnyitó után a művész. — A szobrászkodáshoz csakhamar kedvet kaptam, és fába vésve „megörökítettem a paraszti világ megannyi — általam megélt, tehát hiteles — mozzanatát, a kenyér- dagasztástól kezdve a kenderkötésig. Miközben a kiállítás látogatói (zömében idős emberek) rácsodálkoznak az ősi mesterségekre, felelevenítik a régi szép időket. — De rég is volt, amikor még kézzel morzsoltuk a kukoricát! — fordul barátnőjéhez egy néni a szobor láttán. — Bizony! Sőt, még a rokkát is használtuk akkoriban — emlékezik tovább a kérdezett, és egy másik alkotásra mutat. A fiatalabb korosztály nézelődés közben nem győz kérdezgetni: milyen fából készülnek a szobrok? Mit jelent a csügözés? Ki volt az a bognár? S az alkotó fáradhatatlan. Magyaráz, szeretettel beszél „gyermekeiről”, meggyőzően nyújt hiteles képet egy távolodó kor embereinek sorsáról azzal a szándékkal, hogy a késő unokák is eszméljenek a magyar történelem jelentős sorsfordulójának forgatagában. Hegyi Flórián vallja: amellett, hogy hitelesek, egyben lázadások is ezek a szobrok, az élet kínzó gyötrelmei között élő nagyanyák, nagyapák sorsa miatt. S, hogy mi ihleti meg manapság a fafaragóművészt? Íme a frappáns válasz: a jó hangulat, a jó fa, a jó szerszám és a hirtelen jött ötlet. — esete — Fotó: Gál Edit II Vizsolyj Bibliára emlékeztek Szeghalmon — A bibliákat régente azért használták, hogy olvassák. Később sokan voltak tanúi annak, hogyan került a biblia az asztalról a komódra, onnan a mestergerendára, majd hogy ott se lássa senki, fel a padlásra — mondotta Erdei István • szeghalmi református lelkész azon az áhítaton, amelyet áldozócsütörtökön tartottak, a református egyház gyülekezeti termében. Ezt követően előadás hangzottéi „Négyszáz éves a Vizsolyi Biblia” címmel. Az előadó, Kiss Endre József református lelkipásztor, a sárospataki kollégium munkatársa végigvezette hallgatóit a magyar bibliák történetén. Az előadás és az azt követő beszélgetés után a gyülekezet megtekintette a Szeghalmon gyűjtött régi csalá- di-és egyházi bibliákból rendezett kiállítást. A három tárlóban bemutatott egyházi kiadványok két ékességére hívjuk fel a figyelmet: az egyik egy 1766- ból fennmaradt és a szeghalmi Tóth Mihály tulajdonát képező biblia. Társát pedig 1775-ben, a körösladányi vásárban vette meg a szeghalmi Mező család egyik tagja. Kép, szöveg: Oravszki Ferenc ** *0*2’tűr I /jhfáu' /j&M- fid BI B I, í A, » y W r'"' Msek * .. f *%*ti i T t S T Ä M i. S T OM A li AH ] rOCLALTATOTT EOESX j S7.Í.NT ÍRÁS. t \rurti nnu<fi r4rt>rr I $#*■ * t,-X / * ' ■ « ’ - ' < /J v rakom cja* FAR I ittál, (a mA, MÁSOD SZOR t* km I ét betűiket k**yv*itm*uk, ] • I SASUTAÍÍAN, „ ; I !««'#</> Roem», ó *' J&' I ft. * »• Az 1776-os biblia Az áhítat hallgatósága a régi bibliákkal ismerkedik Marx, Engels és Lenin képe rám kacsint Kertészszigeten megállt az idő «■ Segély a csirkéző (Folytatás az 1. oldalról) hogy mindkettőnknek adott. Igen ám, de hiába vártam, hogy a postás a kezeimbe' leperkálja a hatezret, csak háromezer ütötte a markomat. Mikor kérdőre vontam, azt felelte, örüljek, hogy kaptam. Nem álltuk meg szó nélkül, és másnap a feleségem bement Molnáméhoz. Az meg 'kioktatta, hogyha nem tetszik, hozzuk vissza a másik hármat is. „Választ csak a falaktól kaphatunk” Szilágyi Józsefné óvónő, a Vöröskereszt titkára, hallgat. Azt akarja, -mielőtt szól, hadd öntse ki mindenki a lelkét. Csak aztán sorolja a magáét: rossz az ivóvíz, a gyerekek sokszor betegek, nem érti, a kertészszigeti gyerekeknek miért nem ‘jár tasakos víz? Miért nincs a faluban csatornázás, mire mehet el a iközségfejlesztési pénz? Folyik a szennyvíz ke- resztül-kasul a településen. Jelentgethetik a tanácsnál, senki sem figyel oda. Kiss László tanácselnök jó hat évvel ezelőtt gondolt egyet és az óvoda területéből lekerekített magának egy jókora területet. Disznójának az óla az óvoda kerítésétől fél méterre bűzlik. Vajon hol van a Köjál ilyen esetben? Vagy más a megítélés, ha a tanácselnökről van szó? Miközben Szilágyiné beszél, feláll egy férfi és bekiált: — Van egyáltalán tanácselnökünk? Nincs itt egyik se, kinek soroljuk a bajainkat? Hisz választ csak a falaktól kaphatunk, én el is megyek, ennek semmi értelme... Feláll, de a szomszédja visszahúzza maga mellé. A röpke közjáték után folytatja Szilágyiné: — Egy segélyügyben kerestem meg nemrég Molnárnét. Annyit mondott, hogy az illetőt tartsák él a gyerekei. Elgondolkodtam. Molnáméék tizenegyen voltak testvérek, az ő tanácselnöknek édesapja mégis minden évben megkapja a szociális segélyt ... „Engem ez a népség ne egzecírozznn” Természetesen meg kell hallgatni a másik felet is: a vb-titkárt és a tanácselnököt. Kértem őket, fogadjanak. A tanácsháza kistermében ülünk le. A szemközti falon Marx, Engels és Lenin portréja néz rám megrovón. A vb-titkár zaklatottnak látszik. Nincs meghatódva jöt- tüniktől. Erre a találkozóra Szilágyi Józsefné, Ferenci Mihályné, Zs. Nagy Istvánná, Sáfár Lajosné és Kiás- ricz Jánosné is elkísértek. — Zokon vették a falu lakói, hogy önök nem jöttek el a vöröskeresztes ülésre. Akadálya volt a jelenlétüknek? — vágok a téma kellős közepébe. — Hogy Kiss László nem volt ott, a miértjét nem tudom. 'Én szándékosan nem mentem. Nem vagyok rá kíváncsi, hogy kik és mit fröcskölnek rám. Engem ez a népség ne egrecérozzon. — Már megbocsát, de ez a „népség” harminc éven keresztül bízott, az utóbbi időben pedig félt öntől. — Ez a hála, hogy harminc éve a község érdekében ténykedek... Jegyzetfüzetemből olvasom a vádakat, amelyeket azon á szerda esjén soroltak az ott megjelentek. — Nem értem mit kifogásolnak a segélyeken. Akinek csak tudtunk, annak adtunk. — Tudtunk? Kikkel osztotta el a segélyeket? — Végül is én osztottam el... — Ügy tudom, ön átjárt a postára és — szabálytalanul — elkérte a postástól a községbe érkező nyugdíjcédulákat. Mi végből?- — Kigyűjtöttem, hogy kinek mennyi a nyugdíja és ennek megfelelően osztottam a segélyt... — Rászorult volt a társadalmi tanácselnök is? — Lehet, hogy nem, dé a felesége idejött sírva, hogy ő miért nem kap? — Miért nem jött most el Kiss László erre a beszélgetésre? — kérdezem Molnárnét — Mert csirkét szállítanak ... — Hány éve csirkéznek? — Három-négy! — Tehát, amikor ön a segélyt adta, akkor már ők a csirkézéssel megkeresték a sok százezer forintot? — Lehet! — Igaz-e, hogy Kiss László az óvoda területéből lekeri- tett magánhasználatra egy jókora területet? — Azt a részt elborította a gyom, kérte, hogy megvehesse. De úgy tudom, nem vásárolta meg és nem is fizet érte semmi pénzt! Az én hibám, hogy ennek nem néztem utána! A beszélgetés lassan meddő vitává fajul. Elköszönök. A vb-titkár búcsúzóul „megnyugtat”, ezt mondja: — Ha hangulatot kelt az írásával, feljelentem... Marx, Engels és Lenin — ott a falon — rám kacsintanak. Lám-lám: Kertészszigeten mintha megállt volna az idő! * * * A Békés Megyei Tanács célvizsgálata megállapította, hogy a Kertészszigeti Községi Tanács a hatósági feladatait törvénysértően végzi. A pénzügyi kifizetések lebonyolítása szabálytalan, fcem felel meg a jogszabályi előírásoknak. A megyei szak- igazgatási szervek téma- és célvizsgálata, illetve a kétévenként esedékes pénzügyi- gazdasági ellenőrzések évek óta megállapítják a törvény- sértéseket, a gazdálkodás során elkövetett szabálytalanságokat. Az erről szóló jegyzőkönyvek a tanácsnál megtalálhatók. A helyi szakigazgatási szerv vezetője a szabálytalanságok megszüntetésére a szükséges intézkedéseket nem tette meg. Ügy látszik, teheti... Béla Vali Információs iroda alakult Orosházán Egymásra találhat gyártó és forgalmazó Nem mindennapi vállalkozásba kezdett a közelmúltban az orosházi Dan- csó István és néhány társa. •A kiváló szervező, mező- gazdasági gépész, felismerte Békés megye információszegénységét, pontosabban azt ,hogy többen szeretnének valamilyen vállalkozásba kezdeni ,de nem tudják, hogyan induljanak el. Tanácstalanok a lebonyolítás módjában, és sorolhatnánk tovább, miben tájékozatlanok még. —Valóban így van — helyesel Dancsó István, a „Center" Vállalkozói Információs Iroda ügyvezető igazgatója, majd így folytatja: — Mi felismertük, az információnak értéke van, tehát arra vállalkoztunk, hogy megszerezzük a kívánt (megrendelt) információt, és megfelelő jutalék ellenében az ügyfél rendelkezésére bocsátjuk. —Konkrétan milyen szolgáltatásról van szó? — Nagyon sokféle dologgal foglalkozunk. Például kezdő és gyakorló vállalkozóknak tanácsot adunk a megalakulással, az ügyvitel kialakításával, az adózással kapcsolatban. összehozunk gyártót és forgalmazót, kül- •földi és belföldi vállalkozót. Külkereskedelmi jogunkat felhasználva. magánszemé1- Ivek hazai termékeit határainkon túl; Keleten és Nyugaton, bizonyos százalék ellenében értékesítjük. — Mi az alapja a jólérte- sültségüknek? — Nem árulok el titkot — válaszolja Dancsó úr —, ha elmondom, információs irodánk kapcsolatban áll a , JCopint—Datorg” Konjunktúra-, Piackutató és Informatikai Intézettel. Mi leszünk e szervezet dél-magyarországi kirendeltsége. A budapesti központ tevékenysége kiterjedt nemzetközi szervezetek kölcsönös együttműködésén nyugszik. A Center orosházi telephelye napi és heti bontásban kapja az információt keresletről. kínálatról, külföldi befektetőkről, kereskedelmi partnerekről. Ennek fejében a kft. előgyűjtést végez az intézetnek olyan természetes és jogi személyekről, akik és amelyek valamilyen vállalkozást szeretnének alapítani. Tehát, ha egy mondattal kellene a működésünk lényegét megfogalmazni, akkor úgy határoznám meg, hogy információk adás-vételét bonyolítjuk le. — Milyen igényekkel kérdhetik fel önöket az érdeklődök? — Talán néhány eset felidézésével tudnám a sokféleséget bemutatni. Volt, akinek holland virághagymát kellett beszereznünk, egy másik ügyfélnek megszerveztük, hogy zöldségboltjába minden héten három mázsa banán érkezzen Olaszországból, egy harmadik üzletember szériában gyártott nyúlketreceit adta el rajtunk keresztül, szintén az olaszoknak. Egy negyedik vállalkozónak számító- gépes, telefaxos szolgáltatást végzünk. Hirtelenjében ennyi jutott eszembe, de készítünk propagandaanyagokat, szervezünk termék- bemutatókat. sőt, szoftvereket is előállítunk. — Érzékelem a sokféleséget. Mekkora az apparátusuk minderre? —Az erőnk nem a létszámban. hanem a technikában. a számítógépes adatbázisunkban van. Egyébként hatszemélyes a kft., s tagjaink különböző képzettségű. nyelveket beszélő szakértők. Erről jut eszembe, hogy idegen nyelvű fordítást is vállalunk. Még egy tevékenységünket szeretném az érdeklődők figyelmébe ajánlani. Ez szintén páratlan a megyénkben.^ Úgynevezett „inkubátorházak” alapítását is megkezdtük. Lefordítva: kezdő vállalkozókat az információn túl anyagiakkal is segítünk. Vagyis beszállunk az üzletbe pénzzel, technikával, technológiával, piaccal. (papp)
