Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-25 / 147. szám
1990. június 25., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK!- \ Wir f. V - Í * Í II nevelési tanácsadók védelmében Ügy gondolom, hogy a Népújságban, június 11-én „Vállalják fel a keresztény- demokraták” címmel dr. W. J. tollából megjelent írásra többen is felkapták fejüket. Elsősorban nem témaválasztása miatt, hanem az írás dilettantizmusáért, tehát, ahogvan a témát megközelíti ... Először is az államigazgatás jelenlegi rendszerét ostorozza (teljesen jogosan), de bizonyára tudja, hogy az új önkormányzati változás — remélhetőleg — alapjaiban átrendezi ezeket a fölösleges „fogaskerék-áttételeket” ... Homályos megfogalmazásban az iskolát, mint szervezetet, lejáratni nem volna kívánatos, főleg nem a „nép nevében”, hiszen az a felnövekvő nemzedékek (mint „leendő nép”) szocializációjának jelentős színtere. Épp ezért egyáltalán nem mindegy, milyen a társadalom és az oktatási rendszer viszonya! Dr. W. J. ezután egy olyan intézményrendszert (nevelési tanácsadók) állít pellengérre, amelyhez — a leírtait alapján — nem ért! „A nevelési tanácsadóknak a jelenlegi . helyzetben nincs felelősségük meghozott döntéseikért” — írja. Tisztázzuk! A nevelési tanácsadó (továbbiakban n.t.) szolgáltatásokat ellátó intézmény, amely elsősorban oktatási területen lát el feladatokat, végez vizsgálatokat, tehát többnyire véleményez, kezdeményez és javaslatot tesz. Soha nem dönt! A döntés a legtöbb esetben az intézmény, a hivatal dolga. Pl. iskolaérettségi vizsgálatnál javaslattal élhet beiskolázásra, újabb 1 év óvodáztatásra, esetleg kezdeményezheti az áttelepítést. Természetesen bárt melyik fenti véleményt szakmailag kellőképpen alátámasztva — s ebben van a felelőssége —, ugyanakkor a szakmai indok alapján az óvodavezető, az iskolaigazgató kompetenciája eldönteni, helyt ad-e az írásban kifejtett véleménynek. A tanácsadók kezdeményezhetnek továbbá állami gondozásba vételt, gondozás megszüntetését, nevelési segélyek folyósítását, büntetőeljárások megindítását, vagy a szakigazgatási szerv megbízásából láthatás, szülő-kiskorú kapcsolattartás ügyében végeznek vizsgálatot. Adódik a kérdés; hogyan lehet döntés nélkül felelősséget vállalni ? ... Szembe kell szállnom a következő megállapítással is: „Azokon a területeken, ahol szükség van ilyen szakemberekre, a keresztény demokrácia alapjain álló személyeket kellene alkalmazni!” Kedves dr. W. J.! Miből gondolja, hogy a „jelzős demokraták” (szociál, keresztény, fiatal, szabad, magyar, polgári), más felső- oktatási intézményben szerezték diplomáikat, s. „jelzőik” révén alkalmasabbak minden szakmai feladat ellátására? Felvetésére a napokban az egyik napilapunkban olvasott (általam nevetségesnek tartott) olvasói vélemény jut eszembe, amelynek a lényege, hogy az illető nem szeretne egy parcellában eltemetve feküdni a „kádárista rendszer” vezetőivel. Ettől egy lépés a fajgyűlölet és még egy lépés a fasizmus! „Az n. t.-k tapasztalatom szerint alaptalan állításokkal, részrehajló véleményükkel, sokszor nagy kárt tettek a, családokban, a társadalomban.” — írja. Ez azt jelenti, hogy a n. t. család- és társadalomellenes intézmény volna? No, erről kellene az embereket, az intézményeket megkérdezni! Nem túlzó-e az az állítása, amely az ország' oly sok kisiklott életéért a nevelési tanácsadókat teszi felelőssé? Hol az egészségügy, a szociálpolitika felelőssége? A családé? A társadalomé? Amit ennek ellensúlyozására egy intézmény (pl. az n. t.) vagy párt tehet, csupán tűzoltómunka. Inkább közös összefogásra volna szükség! Szűcs Károly, Mezőikovácsháza, a nevelési tanácsadó vezetője Mii tettünk beszédhibás gyermekeinkért? Megyénkben 15 főállású és 7 részfoglalkozású logopédus működik. Vannak azonban a beszédjavítást tekintve fehér foltok. Szakember- hiány miatt, a nyári logopédiai tábor hiánypótló szerepet tölt be, és arra törekszik, hogy a logopédiailag ellátatlan területek beszédhibás gyermekeiről is gondoskodjon. Az iskolába lépő gyermek, ha beszédhibás, hátrányokkal indul, könnyen válhat neurotikussá, vagy dyslexi- ássá. A nyári logopédiai tábor olyan lehetőség, mely a hátrányok kompenzálását szakemberek lelkiismeretes munkájával biztosítja. A 4 éve Sarkadon működő tábor jó példa a különböző szakterületek együttműködésére. Az epreskerti óvoda dolgozói éveken át biztosították a zavartalan munkát, segítettek a tábor szervezésében, lebonyolításában. A Békés Megyei Tanács művelődési osztálya és a Pedagógiai Intézet szervezésében működő tábor 27 beszédhibás gyermek ellátásáról gondoskodott 4 logopédus, 1 óvónő és 1 dajka segítségével, június 11-től június 17-ig. Az idén a geszti tanácselnök segítségével Geszt, Mezőgyán, Sarkad- keresztúr beszédhibás óvodásait is sikerült beutaztatni a táborba. Reméljük, Sarkad és környéke beszédjavítási feltételei javulnak majd az elkövetkezendő években, és így még több gyermek válhat szépen beszélő, kiegyensúlyozott iskolássá! Varga Sándor né szaktanácsadó Visszhang A Népújságban megjelent „Gyalogolhat az utas” c. cikkre az alábbi választ adjuk; Az őszi menetrendi értekezleten a sarkadi tanácsnak, illetve az érintett üzemeknek is jelezte vállalatunk, hogy a helyi járat igen nagy veszteséggel üzemel. Kérte vállalatunk a tanács és az üzemek támogatását a járat fenntartása érdekében. A városi tanács és a cukorgyár a veszteség csökkentése érdekében havonta 10- 10 ezer forinttal járul hozzá a helyi járat működtetéséhez, ami továbbra is gazdaságtalan. így vállalatunk nem tervezi a korábbi járat visszaállítását. Körös Volán, Békéscsaba Én is ballaghattam A nevem Czibere Tünde, járni csak segítséggel tudó mozgássérült vagyok. 1982-ben kezdtem az első osztályt a csorvási általános iskolában. Szeretném megköszönni Miklya Sándor igazgató bácsinak, hogy minden segítséget megadott ahhoz, hogy normál tagozatba járhassak. Nem voltam óvodás, ezért a közösségbe nehezen illeszkedtem be. Betegségemnél fogva érzékenyebb voltam. Dr. Rozsnryai Jánosné tanító néni nagy türelemmel, megértéssel és szeretettel segített át a kezdeti nehézségeken. A tananyagon kívül sok szépre, jóra és emberségre nevelt. Mindig hálás szívvel gondolok rá. A harmadik és negyedik osztályban Zavada Jánosné tanított. Úgy érzem, d két tanító néninek köszönhetem, hogy osztálytársaim úgy fogadtak el, amilyen vagyok és nem tekintettek betegnek. Ötödik osztálytól kezdve már több nevelő tanított. Az iskola élére Kiss István igazgató bácsi került, aki szintén segítségemre volt.-4z édesanyám negyvenöt percenként bejárt az iskolába, hogy a szünetben átvezessen a másik tanterembe, ahol a következő óránk volt. Köszönöm az igazgató bácsinak, a nevelőknek, azoknak is, akik nem tanítottak, hogy mindig volt számunkra egy kedves szavuk, megértő mosolyuk, amivel könnyítettek amúgy is nehéz helyzetünkön. Osztályfőnököm, Simon Nándorné tanár néni, majd később Murvai József tanár bácsi minden segítséget biztosított számomra. Segítettek abban is, hogy az idén ballaghassak. Sokat erősödtem, és azt javasolták, hogy két osztálytársam elvezethetne. Kovács Anita és Püski Mariann önként vállalkoztak erre. Az igazgató bácsi megnyugtatott, nem kell félnem, lassan fogunk menni. Azt hiszem, hogy ballagásom napjának szép emléke életem végéig elkísér. Köszönöm, hogy lehetővé tették ezt számomra. Az osztálytársaim kedvességét, megértését, a nevelők jóindulatát soha nem fogom elfelejteni. íme, Békéscsaba belvárosa nyári zápor után. A Tanácsköztársaság és a Jókai utca sarkán lakók leginkább gumicsizmában közlekedhettek a járdán ezen a vasárnap délutánon. De „örültek” a kerékpárosok, s az arra közlekedő gépkocsik tulajdonosai is, mert a szorgalmas munkagépek igazán nem mindennapi állapotokat teremtettek; csinos sártengert varázsoltak az úttest közepére Fotó; Kováoa Erzsébet Balogh Mátyás emlékére Nem mindennapi eseményben volt részünk, nekünk, hozzátartozóknak, valamint mindazoknak, akik június 17-én részt vettek a békési református templomban megtartott gyászistentiszte- ; létén. A békési református egyház Besztercei Andrásé 1- nöklelkész kezdeményezésére megemlékezett az 1953-ban ártatlanul elhurcolt és még abban az évben elhunyt békési református egyház akkori lelkész-elnökéről, Balogh Mátyásról. A parókia falán emléktáblát helyeztek el, amely figyelmeztet mind- annyiunkat, hogy az igazság, ha hosszú idő után is, de győz a hazugság és a gonoszság fölött. Besztercei András megemlékező szavaiba beleszőtte Balogh Mátyás egykori prédikációinak gondolatait, amelyek a magyar népet összefogásra, munkára^ a haza felvirágoztatására buzdították. Ezek a gondolatok ma is érvényesek és a mai elnöklélkész szavai bebizonyították, hogy egy ártatlan, igaz ember pusztult el a váci börtöncellában. Földi maradványai soha nem kerültek elő, de a békési református egyház nemes cselekedete által nemcsak szívünkben, hanem az emléktáblán is megőrizzük Balogh Mátyás emlékét. Köszönet érte. Dr. Balogh Tamásné, Békéscsaba Főidet, gyárat visszaadunk? A Népújság május 22-i számában olvastam három miniszterjelölt állásfoglalását a tulajdonviszonyokról, miszerint a gyárakat, a földeket, a bérházakat, az üzleteket vissza kell adni eredeti tulajdonosának. Feltenném a kérdést; nem fejlődtünk-e esetleg'valamit az élmúlt évtizedek alatt? S ha igen, kiknek a munkájához fűződik az ország háborús romokból való újjáépítése, kiknek a munkája nyomán épültek új üzemek, bővültek gyárak, létesültek óvodák, iskolák, új lakótelepek, közutak, víz-, gáz-, villany- és szennyvízhálózat? Kik 16 óráznak az adótörvény jóvoltából aránytalanul kevés többletjövedelemért, miközben munkanélküliséggel fenyegetik őket és gyermekeik nevelésére sem jut idő? Miközben emiatt családok hullanak szét, kik számára jelent megváltást a korai férfihalandóság, s kiknek gyermekei előtt vált lehetetlenné a lakáshoz jutás, így a családalapítás is, bizonytalanná a jövő, elérhetetlenné az emberhez méltó élet? Kiknek a lányai kényszerülnek majd érdekházasságokra, feledve a szerelmet és kiknek fontosságáról, érdemeiről hallani egyre kevesebbet? Kiket illetne meg az elmúlt évtizedek alatt keletkezett vagyoni értéktöbblet, melyet egyesek az ő fejük felett ítélkezve bagóért eladnának? Az egyszerű munkásemberekről nem szólunk, nekik semmi sem jár, miközben mások becstelen módon meggazdagodtak. Stricik, gagyizók, sikkasztok, korrumpálok, a nemzeti vagyon hűtlen kezelői, ellenszolgáltatásokért szándékosan rosszul beruházók, megvesztegetett külkereskedők, állami pénzen reprezentálok és üzletre hivatkozva külföldre utazgatok, igazságot vásárlók, vagy eladók, árdrágításból nyereséghez jutók, erkölcstelen kereskedők, köztulajdon megdézsmálói, vállalati tulajdont ok nélkül selejtezők, megvásárlók, s azzal üzérkedők, saját maguknak törvényt hozók és egyéb improduktív paraziták. ök azok, akik mindig megértették az „idők szavát”, s 77 köpönyegükből másikat választva, Petőfi nevével kérkedve szabadságról énekelnek, régi hazugságokat újakkal váltanak fel és egy olyan eszmét tesznek felelőssé, amely meg sem valósult, így meg sem bukott?... Nem volna-e színesebb, versenyre ösztönzőbb a magyar gazdaság, ha a magántőke mellett kollektív tulajdon formájában tudhatnák, merhetnék, tehetnék azt, amit azok tennének, akik eddig nem tettek semmit, s akiknek szava eddig sem ért? Ifj. Salamon György, Békéscsaba Miért nem épült templom Jaminában? Az elmúlt negyven év alatt a keresztény szellem hiánya mély erkölcsi süllyedést idézett elő hazánkban. Annak idején ezzel volt magyarázható egy templom építésének megakadályozása is. Békéscsabán, a második világháborúban lebombázták az erzsébethelyi katolikus templomot. Később, az ateista hatalom stratégiát készített. melynek lényege az volt: Jamina munkásnegyed, így szerintük a munkásoknak itt pártházra van szükségük, nem templomra. Tervükről az egyház vezetőinek nem volt tudomásuk. A kapucinus atyák éjt nappallá téve munkálkodtak, hogy a szükséges építőanyagokat összehozzák. Az erzsébethelyi hívek egy emberként sorakoztak melléjük, és mindenben támogatták őket. Én akkor kerültem Békéscsabára, a csehszlovákiai kitelepítéssel. Néhány hónap elteltével Jenő _ atya (az akkori kapucinus házfőnök) arra kért, vállaljam el az egyházközség világi elnöki teendőit. Igennel válaszoltam, és szerény ké- Dességeimmél igyekeztem eleget tenni a feladatnak. Mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy ebbe a munkás- negyedbe — a lerombolt helyett — templomot építsünk. Sajnos, tervünk elé az akkori diktatúra előbb kisebb, maid egyre nagyobb akadályokat gördített. Később még a szerzeteseinket is elhurcolták. Plébánosunk és én is az ÁVO kínzókamráiba kerültünk. Kiszabadulásom után — akkor már világi plébánosunk mellett — tovább folytattam munkám. Nemsokára a rendszer új követelményekkel lépett fel. Akkor már nem csak az építést akadályozta; az addig felépült rendházat, a félig kész templomot és a felhalmozott, nagy mennyiségű építési anyagot akarta. Mindezekhez tudni kell, hogy az építkezéshez szükséges anyagokat nagyon nehezen tudtuk megszerezni. A plébánia hívei egy emberként, kivétel nélkül meghozták áldozatukat a cél érdekében. Nem a feleslegüket adták, hiszen szegény munkások voltak. Az épületek felajánlását megtagadtuk. Ennek következtében a plébánosnak és nekem is távoznunk kellett az egyházközség éléről. Az akkori rendszer mégis elérte célját; új egyházi vezetés jött, amely nem gátolta a hatalom stratégiáját, s nem épülhetett fel az erzsébethelyi templom. Tóth Lajos, Békéscsaba Elvesztettem letéti jegyemet. Hálás körönét Pribojszki Pálnak — a békéscsabai bank gépkocsivezetőjének —, aki ezt megtalálta és visszajuttatta hozzám. Wittmann Edit, * * Elek
