Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-23 / 146. szám
1990. június 23, szombat 0 IZrttlUkTttó--------------------------------------------Ú j érdekeltségi rendszer érdektelenségei n tsz-dolgozók egy része másképp látja Nagy Imréék díjnyertes lakóháza Körüstarcsán Díjnyertes otthonok — űz utcakép nem magánügy Az én házam az én váram? A Békés Megyei Népújság 1990. május 31-én megjelent „A Szabadság Tsz tagjai megpróbálják” című cikk elolvasása ytán, több munkatársam bátorítása és egyetértése mellett, mint a tsz tagja úgy gondoltam, gondolataimat e levélben juttatom el a szerkesztőségbe. Az újságcikkre vonatkoztatva, azt hiszem, célszerű meghallgatni a másik fél, a tsz-ta- gok véleményét is. Észrevételemet több tagtársam érdekeit képviselve írom, remélve azt, hogy megértésre talál. Nem mind arany, ami fénylik Sajnos a demokratikus elvek egyelőre elkerülik a tsz területét, ami'nem is csoda, hiszen a múlt rendszerből megmaradt vezetők irányítanak. Különböző döntéseikkel még megpróbálják a jelenlegi és a jövő időszakra is hatalmukat átmenteni. Még a Békéscsabai Szabadság Tsz-ben sem kezdődött meg a vezetői testület felülvizsgálata, a szakmai hozzáértés, anyagi helyzet és becsület ügyében. A tsz jelenlegi helyzetében sokáig nem odázható el, mert közel sem áll olyan fényesen a szövetkezet, mint ahogy az újságcikkben megjelent. Sajnos az elmúlt esztendőkben jellemző időjárási viszontagságok, gazdasági szabályozók, külső üzleti partnerek fizetésképtelenségének következményeként a kapkodva hozott döntések és a hátsó szándékok melletti lépésen hatására lassan fizetésképtelenné válhat a szövetkezet. A különböző döntéseket a négy legfelső vezető hozza meg, illetve gondolják ki, nagyrészt saját érdeküket szem előtt tartva. Ezt tartják a vezetőség elé. A vezetőség túlnyomó többségében olyan emberekből áll, akiknek nem nagyon van mer- szük egyet nem értésüket ki nyilvánítani. Vagy azért, mert nem értenek hozzá, vagy azért, mert félnek az esetleges következményektől. A fiatal szakemberek, akik még tanulmányaik után a tudásukkal esetleg elősegítenék a szövetkezet helyzetének előbbrevitelét, sorra eltávoztak. .Okok: az alacsony kefeset, a szakmai elismertség hiánya, a belső morális helyzet. A vezetők meg sem próbálták marasztalni őket, vagy kompromisszumot kötni velük, esetleg tudásukhoz méltóan foglalkoztatni. Azok, akik mégis maradtak, alávetették magukat a vezetői klán érdekeinek és kiszolgálóikká lettek. A vezetőségi határozatok a tsz közgyűlése elé már kész tényékként kerülnek. Itt biztos a szavazás eredménye, mert a szövetkezeti tagság nagy része, majdnem 50 százaléka nyugdíjas, többségében 70-80 éves öregember. Ök pedig már nem mindig tudják átlátni, mire is kell szavazni. Nekik már szinte „Kinek kell a Hódmodell” címmel a mezőhegyesi ruhaipari kisüzem problémáiról írtunk lapunk 1989. november 28-i számában. A település foglalkoztatási gondjain kívántak enyhítem az üzem telepítésével, de bizonytalannak látszott, hogy lesz-e munka. Mindenki előtt köztudottá vált, hogy a gazdaságosabb termelés érdekében új vállalkozási formára lesz szükség, különben végleg bezárhatják a kapukat. Hogy inmét foglalkozunk az üggyel, az egy szerencsés fordulatnak köszönhető. teljesen mindegy, hogy a tsz-ben miképpen szervezik a munkát. További pazarlás? így volt ez az áterek — átalánydíjas térítési rendszer — bevezetésével és a 10 000 négyzetméteres háztájival, bár a háztáji területéről megkérdezték a tagság véleményét is. Azonban szinte megzsarolva őket, hozzáfűzték, hogy a nagyobb terület megszavazása esetén költségtöbblet lép fel, ami különböző szociális juttatások jelentős csökkentésével, esetleg megvonásával jár. Arra viszont gondolni sem akartak, hogy esetleg máshonnan pótolják a többlet- költséget. Gondolok itt a szövetkezet igen magas általános költségeire, a fölöslegesen kifizetett kilométer- pénzekre; a kihasználatlan gépekre, járművekre, az úgynevezett bújtatott háztáji területekre. Ilyen körülmények között lett bevezetve az átérés üzemeltetési módszer is. A vezetők által kötelezően bevezetendő szervezési mód mellett sajnos szóba sem kerülhetett más megoldás. Probléma, hogy a rendszer részletekben nem lett kidolgozva, a munkaszervezési folyamat rendkívül elmaradott és nehézkes, a szerszámozottság nem hatékony, a gyors munkához nem megfelelő. Azokban az áterek- ben, ahol külső megrendelőktől árbevételhez jutnak. képződik a nyereség (szállító. sertéskombinát, szárító, növénytermesztő ág). A dolgozók érzik a lehetőséget, több munkával több pénzhez is juthatnak, bár itt már újjászerveződtek az egységek. A legnagyobb probléma a kiszolgálóegységekben, -ágazatokban, a műszaki részlegeknél mutatkoznak. Itt a vezetői nemtörődömség, az elmaradott munkaszervezési módszerek, a belső feszültségek miatt az átérés üzemeltetés halálra van ítélve. Itt a magas' rezsiköltség és tarifa miatt (ami párosul az alacsony termelékenységgel) külső megrendelő alig akad. A belső megrendelések is jelentősen lecsökkentek, mert a javításokat ritkábban végeztetik el, vagy megoldják saját erőből. Árpi munka még megmaradt, annak a kifizetése hónapokat késik, mivel a tsz fizetésképtelen. A jelentős munkalehetőség-csökkenés következménye at lett, hogy több, szakmával rendelkező dolgozót nem tudnak foglalkoztatni, fizetés nélküli szabadságra kellett küldeni őket. Közben pedig a gébek állapota a szakszerűtlen kezelés és javítás mi att romlik. Állandó létbizonytalanság lett úrrá az embereken. Óriási gondot jelent a napi munka megkeresése, ami fokozza a belső feszültséget. így pedig nemhogy előbbre vinné a tsz helyzetét, de hátráltatja. Nagy Bélánétól, az üzem ügyintézőjétől a következő tájékoztatást kaptuk: — Hosszú bizonytalanság után végre sikerült ismét munkát adni az asszonyoknak. A tavalyi, szinte már- már tarthatatlan helyzet megmentésére Vajgel László — aki Tótkomlósról jött át — vállalkozott arra, hogy bérbe veszi az épületet, és kft. formájában újraindítja a termelést. Még a nevünk is átalakult „V-modellre”. Az új vállalkozásnak megfelelően a régi szövetkezettől Belső fizetésképtelenség Az új rendszer bevezetésével megszűnt egy-két középvezető státusza, bár ők azóta a megválasztott áter-vezetők helyetteseiként vannak alkalmazva. Kérdezem ■ én, hogy a munkanélküliség csak a dolgozó munkásokra vonatkozik? Az áterektől a havi rezsiköltségeknek mindenféleképpen be kell folyniuk. Ha késik a befizetés, 28 százalékos pótdíjat számolnak fel. Ez érvényes lenne a kifizetésnél is. A szövetkezet viszont nem tud fizetni. Csak papíron létezik az, hogy az étereknek van pénze. Felmerülhet a kérdés, mi van, ha az áterek minden késedelmet felszámolnak, még a több hónaposakat is? Csődbe jut a tsz? Elterjedt a dolgozók között az a vélemény is, hogy ezt az üzemeltetési módot azért találták ki a vezetők, hogy az anyagi felelősséget levegyék az olyan részlegekről, amik nem termelőegységek, hanem kiszolgálók. Teljesen közömbössé válik, hogy tönkremennek-e vagy sem. Viszont a saját anyagi helyzetük biztosított. A fizetésüket is saját maguk között szavaztatták meg, a tagság már csak a végeredményről tudott. A legfelsőbb vezetők fizetése eléri a fiatal, több szakmával is rendelkező szakmunkások fizetésének 8-10-szeresét. A műszaki dolgozóknak az a véleménye, Jiogy ezeket a problémákat a főmérnöknek kellett volna megoldani a részlegvezetőkkel együtt. Részletesen kidolgozott tervekkel, a dolgozók véleményének figyelembevételével, a fiatal szakemberek tudásának előtérbe helyezésével meg lehetett volna oldani az üzemegységek feladatát. Ezt az évet átmeneti időszakként erre kellett volna felhasználni. Meg kellett volna várni, hogy országosan milyen döntések születnek a mezőgazdaságra _ vonatkozóan, a tsz szervezeti egységét ezután lehetett volna csak újjáalakítani. Ezek a kapkodva, kellő megalapozottság nélkül hozott döntések, úgy érzem, hogy a szövetkezet sorsát csak súlyosbították. Ez az átszervezés nem kevés pénzbe és energiába került. Nehéz lesz ismét a dolgozókat felbuzdítani, jobb és több munkára ösztönözni. Ezen pedig minden illetékesnek el kellene gondolkodnia, amíg nem késő, mert a helyzet robbanásig feszült. Ami viszont tény, a szövetkezet valóban rendelkezik azokkal a feltételekkel, ami egy esetleges újjászervezett vezetőséggel alapja lehet egy új, más rendszerben üzemelő gazdasági egységnek. Bottá Tibor és társai, a Szabadság Tsz tagjai függetlenül folyik a termelés irányítása és szervezése. A régi dolgozóink visszajöttek, sőt azok a fiatal szakmunkások is, akik eddig Tótkomlósra jártak át. így be tudtunk állítani egy kedvezőbb időbeosztású kismamaszalagot is. Jelenleg harmincán vagyunk és még 20 dolgozóval szeretnénk bővíteni a létszámot. A munkánk most is a ruhakészítés. Jelenleg szovjet szerződésünk van egy pufajkaszerű kabátra, amelyre — úgy ígérték — hosszabb távon is lesz igény. Emellett tervezzük széldzsekik varrását, valamint szeretnénk egy szabászatot és egy vasalórészleget is kialakítani. H. M. A szép, ízléses, kényelmesen berendezett családi ház (gondozott kerttel) sokunknak legfőbb vágya, titkos álma — ami sajnos, nem ritkán megmarad vágynak, álomnak. Nem mindenkinek sikerül megvalósítani, de azért akadnak szerencsések, ügyesek, válialkozóked vűek, tehetősebbek. Mi kell ahhoz, hogy valaki felépítse családi házát? Természetesen: pénz, pénz, pénz. De a pénz* nem minden, ezt is láthatjuk, ha körülnézünk városainkban, falvainkban, ha ellátogatunk kacsalábon forgó várakba, sok-sok pénzből jó nagyra épített, de otthonosnak. szépnek egyáltalán nem inevezhető építményekbe. Bizony nem mindegy, hogy az a ház, amit megálmodtak, megterveztek és kifizetnek, hogyan illeszkedik abba az utcába, városképbe, tájba és építészeti stílusba, ahol készül. Odavaló a szomszédjai közé, ijól megférnek egymás mellett, vagy „kilóg a sorból”? Néhány hónap, óv, de még évtized múltán sem valószínű, hogy másikat lehet építeni helyette. Hosszú távra születik, örök darab, maradandó érték (ha az!), de vajon ennek tudatában dolgoznak-e - mindenhol és mindenkor építészeink, várostervezőink, gondolnak-e arra azok az emberek, akik építkezésbe fognak? Ha séta közben, utazások alkalmával (itthon és külföldön) gyönyörű házakat látok, rögtön a belsejükre vagyok kíváncsi, a lakótérre, a berendezésre. El tudnám-e képzelni ott az életemet, a családom életét? Meglenne-e valamennyiünk nyugalma, saját kis birodalma (My home is my castle, azaz Az én házam az én váram.)? S asztalhoz tudnánk-e ülni egyszerre sokan,, ha többen összejövünk, családtagok, vendégek? Nem hinném, hogy túl nagy igények, elérhetetlen célok ezek. Kö- röstarcsán és Sarkadon például sikerült ilyen otthonokat teremteni. Az év lakóháza ^pályázat idei első díjasa Nagy Imre családi háza Köröstarcsán. Hertlendy Lajos tervezte, öt évig* építették, a ráfordított költségeket másfél-, kétmillió forintra becsüli a családfő, nem számítja a családi összefogást, a csapatmunkát. Elégedett és boldog új otthonában p négytagú család, s ennek okát az édesapa abban látja, hogy valamennyien kivették részüket az építkezésből. Világos, Nagy Imre nem híve a kulcsrakész átadásnak. Kisebb munkálatok, szépíté- si akciók még hátra vannak — mondja, de könnyen lehet, hogy itt is inkább arról van szó, hogy teljesen kész sosem lesz. Változtatni nem akarnak, ha fcnost kezdenék, ugyanígy csinálnák ... Ez megnyugtató érzés lehet. A ház asszonya elmondta, hogy tulajdonképpen egyetlen lényeges kérésük volt a tervezőhöz: hagyományos falusi házat alkosson. Ezt tette: Nagyék háza alföldi stílusban, a tárcsái környezethez alkalmazkodva épült fel. Az építtető és a tervező sokszor leültek kívánságokról és lehetőségekről beszélgetni. és a hivatalos tárgyalásokból barátság szövődött. Ideális eset, majdnem garancia arra. hogy leendő otthonomban tényleg otthon érezhessem magam. A díjátadó ünnepségen Hertelendv Lajos úgy fogalmazott, hogy a család összetételéből, életkorából1, szokásaiból és a környezet adta tényezőkből :ndul ki a tervező. De ahhoz. hogy szép lakóház épüljön fel, az építtetőnek nagyon igényesnek kell lennie a kezdettől egészen a befejezésig, és a mesteremberektől is szigorúan számon kell kérni minden munkát (a legapróbb részletekig. Fajzi Tamás tervezte Tóth János sarkadi házát — hatalmas tóparti telekre. A kérés az volt, modern, kényelmes és otthonos legyen. Egyelőre túl nagynak találja a fiatal család, de ez az álláspont talán még változhat, ha a legkisebb családtag (áprilisban volt egyéves), akivel édesanyja a gyedet tölti otthon, fel’cseperedik. Két évig tartott az építkezés, és körülbelül kétmillió forintba került. „Nem is a pénz, az anyagbeszerzés okozta a (legnagyobb problémát. Ne fogjon építkezésbe, akinek nincs rengeteg türelme, ideje” — vélekedik a bútorasztalos ifjú házigaz- da. Az év lakóháza pályázaton dicséretben részesült sarkadi házhoz hatalmas gyümölcsös társul, a terményeket fel kell dolgozni, és ahhoz pince kellett. Ebből indult ki a tervező. A garázs is jó tágas, gondoltak a szerszámok elhelyezésére és külön műhely van. Nőnek a fák, a bokrok, egyre szebb a kert, ami szorosan hozzátartozik a lakóházhoz, sokat emelhet vagy ronthat [annak összhatásán. A díjátadási ünnepségen Vukovich Miklós megyei főépítész humorosan megjegyezte; „a lakóház-építtetési kedv sajnos csökkent vidékünkön az elmúlt években, nőtt viszont a kocsmaépítte- tési kedv”, s hogy talán a kiírást ennek megfelelően kellene módosítani . .. Biztatónak mondta azonban, hogy jellemző az igényesség, sokan megkeresik „a legjobb építészt”. — Legtöbben fezt hiszik, hogy a saját pénzükből azt építtetnek, - amit akarnak, holott az épület a nemzeti vagyon része, a városkép pedig [köztulajdon. Hogy házon belül ki milyen sajátos, egyedi dolgokat kíván, az mindenkinek a zsebétől függ. valóban magánügy, de a külső, az utcakép egyáltalán hem az — magyarázta szigorúan a megye főépítésze. — Az épített emberi környezet a legfontosabb az életünkben, miért vagy ott lakunk, vagy ott dolgozunk, S ,ma még nem ennek a jelentőségnek megfelelően kezelik az építészetet. így történ hét. hogy annyi ' minden • esetleges. A tíz évvel ezelőttihez képest nőtt a szakma becsülete, is ez optimizmusra adhat okot. Köröstarcsán és Sarkadon sikerült megmutatni: a pénz nem minden, a szép otthonhoz mértéktartó, a (környezetbe illő elképzeléseik és esztétikai érzék, jó ízlés is kell. Megyénk településeinek utcáit járva sajnos nem mindig ezekért a Vonásokért figyelünk fel az épületekre, a kertekre. Akad azért példaértékű családi ház is, szerencsére. Niedzielsky Katalin 1 Sarkadon építkeztek Tóth Jánosok Fotó: Gál Edit Mezőhegyes — „V”, mint... Modellváltás a kisüzemben
