Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-23 / 146. szám

«iwjMng Meleg van odakint. A takarmányosbrigád beugrott egy üdítőre. Ki tudja, mi esik jobban, a narancslé, vagy Marika asszony jó szava? (A szerző felvétele) Mert élni kell! Élni... Riportféle Murony-Pecén, egy tanyasi boltban Fülledt, vihar előtti meleg van, jólesik a kis vegyes­bolt benti hűvössége. A he­lyiség egyetlen ablakát be- papírozták, mert egyben ki­rakat is. A félhomályt a nyi­tott ajtón át beszűrődő nap­fény és a folyton égő neon­lámpa oszlatja. A falak men­tén polcok, rajtuk egy pil­lantással fel sem mérhető, tömérdek áruféleség. A pult mögött tökéletesen fehér, ropogósra vasalt köpenyben két asszonyt szolgál ki az eladónő. Nagyon szívélyes és érdeklődő. — Régen láttalak, Erzsikéi' — mondja első vevőjének. — A lányom boltos lett — így az asszony —, haza­hozza a tejet, meg a kenye­ret. Másra úgyse nagyon fut­ja .. . Tavaly érettségizett, hívták eladónak, meg hová ment volna? Két műszakban dolgozik... Meg se ismer­néd már! Stelázsipapírt, delikátot, hypót vásárol, többet is, hi­szen sokszor .még Muronyból se tud hazahozni a lánya. Zöld inges, középkorú fér­fi toppan be. — Maga újságíró? — mé­ri végig kezemben a tollat és a füzetet. Igenlő bólintá- somra kihív. A benti félhomály után szinte vakít a napfény. Az út túloldalán levő üzem táb­láját böngészem: Muronyi Földvár Tsz ... — Pár hónapja még Le­nin volt — hallom újdonsült beszélgetőtársam hangját. — Levelet írtam a Vatfa Ro­ma neascának, itt van — mu­tatja. Erről akar velem be­szélni. A vegyesbolttal szomszé­dos italboltban ülünk neki az olvasásnak. Rajtunk kí­vül nincs más vendég. A fő­nök csendesen rendezgeti az asztalokat, majd akkurátu­sán sepregetni kezd. A zöld- inges férfi két levelet is elővesz a zsebéből. Az első másolat, melyet tavaly kül­dött el Ceausescunak és fe­leségének. Ügy látszik, szer­zője jövőbe látó képességek­kel rendelkezik, mert már akkor, áprilisban megírta, hogy végezhetik, „ha ezt az embertipró, népnyúzó poli­tikát folytatjátok” — olva­som. ‘És itt van ez az új le­vél, amely válasz a Belső Vatna Romaneasca-doku- mentum című, lapunkban megjelent írásra. „Aki nem becsüli meg a nemzeti ki­sebbségeket, nem is érdemli azokat." — szól az utolsó mondata. — Kicsit nacionalista, ugye? — néz rám aggoda­lommal. — Higgye el, én nem vagyok az, de hát ami odaát történik a magyarság­gal!.*.. És mi ne szóljunk semmit? Délre fordul az idő, a kocsma lassan - megtelik. Olajfoltos, poros munkásru­hában férfiak kortyolják sö­rüket. Egyre sűrűbben kopog a biliárdgolyó. Zöld inges is­merősömnek jólesik a be­széd. Mondja, idősebb mun­katársai biztatták, küldje el írását az újságnak. De ő fél: minden lehetséges, a múlt­kor is látta a tévében, ro­mán kémet fogtak el Ma­gyarországon ... Majd var­gabetűkkel teli életére for­dítja a szót. Szülei nagyon vallásosak voltak, őt a szo­cialista állam „hozta odá­ig”, hogy emiatt szembefor­duljon velük. Otthagyta a földet, a téeszt, húszévesen kitanulta a szobafestő-szak­mát. öt éve azonban elküld­ték a vállalatától, mondván, túl lassú. Az igazi ok azon­ban, szerinte, a létszámle­építés volt. Növénytermesz­tőként kapott állást a mu­ronyi téeszben, zsákol, ter­ményt szed, mikor hol van szükség rá ebben a vegyes munkakörben. Mára nem ju­tott semmilyen tennivaló­hoz, mert mire megérkezett reggel, a hörcsögirtók már elmentek, a raktárost pedig nem találta, hogy legalább zsákokat címkézhetne. A föld? Azt szereti, ra­gaszkodik hozzá, szabadnak érzi magát, ha ott dolgozik. Hiába, a vér nem válik víz­zé... Pedig a föld tragédiá­kat is akozott már a család­ban. A testvérekéivel együtt nagyszülei, szülei kilencven holdat műveltek. A földért semmi se volt drága, a ro­konházasságok, a szerelmi öngyilkosságok sem. Teg­nap, mondja, belépett a kis­gazdapártba, egyetért velük. Ha kell a föld a gazdának, hadd kapja vissza. Hogy ő igényelné-e? Talán. De elő­ször meg kellene tanulni a mezőgazdaságot, gépeket sze­rezni, vagy bérelni, és ehhez pénze nincs. Nincs már meg a régi tanya, a határoló dű­lő, a fák sem, a föld is el­romlott. Nagy álmoktól ve­zérelve csatornáztak, és a talaj olyan vizes lett, hogy a kimért háztáji kukoricá­ban nem győzi elégszer ki­kapálni a muhart. Az erő­gépek beleragadnak a föld­be, szóval mindenütt van víz, csak a csatornában nincs... — Mondja, nem hiányol­ják a munkahelyén? — Tudja, hol van munka, hol nincs... Azért a köte­lező óraszámot le kell dol­gozni. Azt hiszem, 1500 óra, de lehet, hogy 2000. Ti hogy tudjátok? — fordul a töb­biekhez. A sörözők tanácstalanul néznek vissza, ők se tud­ják. Ügy látszik, nehezet kérdeztem. A Murony-Pecének neve­zett tanyavilág társadalmi életének központja az ital­bolt és a .vegyesbolt. Vala­mikor iskola, kaszinó is volt itt. Mára körülbelül tizenöt tanya maradt, rajtuk kívül a téesz építőtelepe és gép­műhelye jelentik a környék megélhetését. Azért a ve­gyesboltban Herpai András­áé, Marikának szép forgal­ma van. Meg is tesz min­dent a vevőkért: a kályha­csőtől a legújabb Minna mo­sogatószerig, bicikligumitól az epreskrémesig, minden van nála. Csak hús nincs. Olyan kevésért, ami elfogy­na, nem jön ide kocsi. Ma­rika asszony igazi kereske­dő, tudja, mi kell vevőinek, és nem ijed meg a. munká­tól. Volgáján, ha kérik, ki­hozza még a mosógépet is. Mindenkit ismer. A kedé­lyes párbeszédekből ' meg­tudhatom, ki mint él erre­felé. „Lacika” például nősülni készül, csak tejet és kenye­ret ebédel ma. De nem a la­kásra spórol. A szülők fel­építették már a padlásszo­bás házat, a lány családja berendezte. Menyasszonyá­val olaszországi nászúira gyűjtenek. Miből ez a szülői tehetség? A háztájiból, a dinnyeföldből, valószínűleg. — Micsoda postásunk van! — nevet a dolgon az újabb vevő. — A múltkor egyálta­lán nem tett Szabad Földet a ládába, most meg csak egy felet. Még szerencse, hogy a műsoros részt hagyta itt... — mondja búcsúzóul. — Jancsi, gyere csak! — hívja a bekukkantót Marika. — Mondd már el, hogy dinnyéztek! — Gyenge műsor ez — le­gyint „Jancsi”. Tavaly ön­állóan dinnyézett, de az idén már nem merték vállalni a feleségével a sok munkát. A háztájisok, negyvenvalahá- nyan, összefogtak, és diny- nyetermesztő szakembereket hívtak Hevesből. Hét-nyolc ezer forint volt a belépő, és öt hónapig további ezer fo­rintot, meg két napi ingyen­munkát adnak be a közös­be. A pénzből fizetik a szak­embereket, a napszámot. Jó boltnak látszik, ha jó lesz a termés, és az értékesítésnél nem verik át a termelőket. Mert „Jancsi” látott már karórr varjút: például aBos- nyákon rájött, megfúrták a mérlegsúlyt, ólmot öntenek bele. aztán lefestik... Ügy van ez. mint a Hofinak tu­lajdonított viccben: a keres­kedő jól jár, a parasztnak meg előírják, fialjon tizen­négy malacot a kocája. Ak­kor meghagynak neki ket­tőt. Megjött a sütemény! So­kan számon tartják a csü­törtök délutáni egy órát — a forgalom érezhetően fel­lendül. Fiatalasszony érkezik két kisgyerekével, a harma­dikat babakocsiban tolja. A férje tehenész, szolgálati la­kást — szoba-konyhát — kaptak a téesztől. Ezért jöt­tek ide. Háztáji nincs, szom­szédolás nincs, nem érnek rá a három gyerek mellett. A ház körül disznókat tarta­nak. veteményest alakítottak ki. A fiatalasszony nemrégi­ben a csabai piacról hozott ötven kiscsirkét, és hozzá­csapta kotlója húsz csibéjé­hez. Mert élni kell... A ba­bakocsiban a kis Sanyika közben a boltosnő jól ismert arca, meleg hangja felé for­dul, és sarjadó fogacskáit ki­mutatva, boldogan ránevet. ... Ennyi minden történt egy egyszerű júniusi napon, egy tanyai boltban, három óra leforgása alatt. Szőke Margit Július 1-jétől önálló főiskola Harminc romániai hallgató is kezd szeptemberben — II felvételi vizsgák szünetében Felvételi. Igazi nagy próbatétel. De vízválasztó is egy ifjú ember életében. Vajon élheti-e tovább eddigi diák­életét, vagy — ha vsak cgy-két évre is, de — meg kell barátkoznia a munkába állás gondolatával. Nagy a tét. Ilyenkor még az utolsó pillanatban, az utolsó éjszaka is akad tanulnivaló, aminek feltétlenül utána kell nézni, mert ott, a bizottság előtt aztán csak magára számíthat' az ember ... A békéscsabai tanítóképző főiskolán ezekben a napok­ban zajlanak a szóbeli fel­vételi vizsgák. Az ideérke­zőket derűs tábla fogadja az épületben, a porta mellett. A már bentlevők biztatják és biztosítják ifjabb társai­kat, hogy természetesen ne­kik is köztük a helyük. S hogy a főiskolai életről, a kollokviumok, szigorlatok mély rejtelmeiről is adjanak egy kis ízelítőt, e felirat alá néhány miniatűr jegyzetet, azaz magyarul puskát állí­tottak ki... A 257 jelentkező közül nem mindenki láthatta és nem mindenki élvezhette maradéktalanul ezt a ked­ves fogadtatást. Az alkal­massági vizsgán — ami a ta­vaszi szünetben volt — 50- en kiestek, további 15-en nem feleltek meg az írásbe­lin, néhányan pedig nem je­lentek meg a számukra ki­tűzött időpontban. Arról, mennyi a ponthatár, ki lesz ott a 120 bejutó között, jú­lius 15-e körül kapnak ér­tesítést az érintették, miután a minisztériumban a felső- oktatási intézmények egyez­tették az eredményeket. A felvételi tapasztalatairól Kucsera Emilt, a békéscsa­bai tanítóképző főiskola ta­nulmányi csoportjának veze­tőjét kérdeztük. — A 120 felvett elsős kö­zül körülbelül húszán átirá­nyítással kerülnek majd hozzánk — mondta. — A je­lentkezők nagyobbik fele az idén fejezte be a középisko­lát. Ez az utolsó év, amikor esetükben a magyar írásbeli érettségi dolgozatot elfogad­juk itteni írásbelinek. Jövő­re már nekik is — mint az egy-két-három éve érettségi­zetteknek — itt kell egy fel­adatsort megoldani ebből a tantárgyból. A távlati ter­vünk persze az, mint a töb­bi felsőoktatási intézmény­nek, hogy ne legyen felvé­teli ... Szeptembertől 30, Romá­niából érkezett magyar nem­zetiségű diák is tanul a fő­iskolán. A minisztériumtól 50 ezer forint évi támogatást kapnak egy személy képzé­sére. őket a keretszámon fe­lül veszik fel. A tananyagot is speciális módon, sűrítet­ten sajátítják el. Egy évig lesznek itt nappali tagoza­ton, majd hazamennek, és tanítás mellett levelezőn folytatják a másod-, har­madévet. A főiskolán igye­keznek úgy megszervezni számukra a konzultációt és a vizsgaidőpontokat, hogy ne jelentsen gondot az ideuta­zás. Persze azért sok kérdés marad: Elismerik-e Romá­niában az itt szerzett dip­lomát? Mi lesz, ha nem kap­nak útlevelet a vizsgaidő- szakban? Honnan vesznek az otthoni magyar iskolák­ban megfelelő tankönyve-- két? Egyáltalán, van meg­állapodás a két kormány kö­zött a romániai állampolgá­rok magyarországi képzésé­ről? — Tudtommal nincs — vá­laszolta Kucsera Emil —, de ennek ellenére mintegy 2100- an jelentkeztek onnan kü­lönböző magyarországi főis­kolákra, egyetemekre. Mi a szegedi tanárképző főiskolá­val együttműködve felvéte- liztetjük őket. Az is nagy se­gítség lesz, hogy a felvételik napjára átjön az ottani ma­gyar iskolák szakfelügyelő­je. Ö jobban tudja, mit kell ismernie a diákoknak. Vele együtt állítottuk össze a szá­mukra készült tantervet is. — Szó volt arról, hogy a főiskolán megkezdődik az egyszakos tanárképzés. — Ez egyelőre nem aktuá­lis. Szakkollégiumainkban azonban emelt óraszámban oktatunk bizonyos tárgya­kat. Ez a hallgatóknak heti 7-9 plusz órát jelent. A kö­telezően választható szak­kollégiumokat igényelték a diákjaink, de szükség is van' rájuk, mert a tanítói pálya lassan telítődik. Kell olyan képzettség, amivel „megfe­jelhetjük” oklevelüket. S hogy miből lehet vá­lasztani? A kínálat sokolda­lú; indul német, angol szak- kollégium és speciális peda­gógia is. Enpek tananyagát a Bárczi Gusztáv Gyógype­dagógiai Főiskola egyetérté­sével állították össze. Har­madév végén választhatnak a hallgatók: vagy még egy évig bentmaradnak nappali tagozaton a főiskolán, és így kapnak majd egy gyógype­dagógusi oklevelet, vagy a gyógypedagógiai főiskolán, levelező tagozaton két év alatt végzik el ugyanezt. Ha­sonlóképpen dolgozták ki a számítástechnikai szakkollé­gium képzési tervét is. Ez esetben az egri tanárképző főiskolával dolgoznak össze. De lehet néptánc-pedagógusi oklevelet is szerezni, vagy — ha valaki a testnevelést vá­lasztja magának — segéd­edzői oklevelet is kap. Aki pedig „gyakorlatiasabb” is­meretekre vágyik, az beirat­kozhat háztartástanra. A szakkollégiumok három év múlva — amikor a mosta­ni elsősök végzősök lesznek — már könnyedén hozzáala­kíthatók a szakképzéshez is, de amíg ezt be nem vezetik, addig lehetőséget adnak ar­ra, hogy a tanítók minél több irányban , kapjanak egyéb képesítést is. — Végezetül hadd kérdez­zem -meg, mi újság a főis­kola önállósulási tervei kö­rül? — Május 23-án megkap­tuk az értesítést a minisz­tériumtól, hogy július 1-jé- vel önálló intézmény va­gyunk. Tantestületünk úgy döntött, hogy egy szemléle­tében és felépítésében is új, 13 fős főiskolai tanácsot hoz létre, ahová funkciója ré­vén csak az igazgató és a főtitkár kerül be. A többi tagot — öt oktatót, három hallgatót, három nem okta­tó dolgozót — választjuk. Ez a tanács a főiskola döntés­hozó szerve. Az új szellemet az is jelzi majd, hogy ülései nyíltak, bárki részt vehet azokon. Szavazati joga ter­mészetesen csak a tanács tagjainak van, de ők bárkit meghívhatnak. Döntenek a főigazgatói állásra érkezett pályázatokról is, az ő javas­latuk megy a minisztérium­ba. A főigazgatónak mun­kája során figyelembe kell vennie a tanács állásfogla­lását, amely vissza is hív­hatja. De a tanács tagjainak sem szabad az oktatók, hall­gatók észrevételeit mellőzni­ük, nekik ugyanis ők a vá­lasztóik. Ezzel a rendszerrel — úgy gondolom — sikerült elválasztanunk egymástól a döntéshozás és a végrehajtás szervét. A nyugati demokrá­ciák felsőoktatási intézmé­nyeiben hasonló a gyakor­lat... Kiss Katalin — Na, mesélj, mit kérdeztek! Izgalom felső fokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom