Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-21 / 144. szám
o 1990. június 21., csütörtök Minden báb, a legutolsó öltésig, saját kezűleg készült netanári képzettséggel tanul Jeney Zsuzsannánál furulyázni. — Nehéz feladatra vállalkoztak — mondja a békéscsabai zeneművészeti szakközépiskola tanára. — Elképesztő elszántsággal próbálkoznak a szinte lehetetlennel. Sajben Pálné, a tábor egyik vezetője célkitűzéseik között első sorban említi, hogy a megyében a gyermekközeli, humán pedagógia terjedését szeretnék se*- gíteni. A szakma megújulásához az itt kapott indíttatás alap lehet. Igaz, vannak már Magyarországon kísérletező iskolák, ahol „szupertanárok” dolgoznak, ám, hogy a közoktatás egészében történjen valapii, ahhoz a gyakorlatban egyszer komolyan hozzá kell kezdeni, az állóvizet felkavarni. Székesfehérváron a szakma nemrégiben megvitatta a nemzeti alaptantervet és a Parlamentnek elfogadásra ajánlotta. Ez „csak” oktatási-nevelési keret, a tanterveknek helyben kell készülniük. Mire építhet az az iskola, amely továbbra sem tesz lépéseket a képességfejlesztés gyakorlatának irányában? A gyerek eddig beleveszhetett a sokféle különórákba, fel- kínált elfoglaltságokba, igazából azonban nem irányították, nem nevelték, érdeklődésére nem találtak rá. Pedig mindez pedagógusi feladat. Ezért fontos, hogy a tanár valahol felkészülhessen változtatást kívánó hivatására. Akár egy párnapos táborban is. Simonyi Imre, a híres gyulai költő ’— folytatja Sík Ferenc. — Azt mesélte, hogy az 1942-es nemzeti színházi bemutatón a második felvonás vége náciellenes tüntetésbe csapott át. Bizonyára tíz évvel ezelőtt az, idegen csapatok megszállása elleni tüntetéssé forrósodhatott volna a színdarab mondanivalója, az lett volna az igazi súlypont. Ma az idegen csapatok távozófélben vannak, és más égető gondokkal kell a nemzetnek szembenéznie. Nevezetesen a polgárosodás és a polgárság működésének, a nemzet testében való elhelyezkedésének problémáival’. — Mik a feladatai a polgárságnak? Milyen jogokkal és milyen morállal rendelkezik? A nemzet fenntartásában mekkora a szerepe, és milyen kötelességeket ró ez a szerep a nemzettel szemben erre a rétegre? Vajon mentesül-e a történelem bizonyos szerencsés korszakaiban a művész attól, hogy egy egész nemzet vagy más közösség nevében gondolkozzon? A darabban az a mondat hangzik el, hogy „a válság és a veszély pillanataiban a művész kötelessége, hogy a többiek lelkiismerete legyen". Félő, hogy Európának ezen a részén az irodalom, a költészet, a művészet, a szellem emberei nagy részt vállaltak mindabból, ami szerencsésebb csillagzatok alatt egyértelműen csak a politika feladata. Mi az, ami premier előtt' még elárulható? A háború utáni, a „régi, nagy, klasz- szikus Nemzeti Színház gárdájára” épül a szereposztás: Bessenyei, Sinkovits, Káliéi, Agárdi, Raksányi, Horkay, Kohut Magda, Béres Ilona és a társasághoz kapcsolódó fiatal művészek. Óriási színészegyéniségek méltó szerepben — és együtt. „Stilá- risan, morálisan és szellemében olyan egységes csapat. ami megismételhetetlen, amilyennek a létrehozására talán most kerülhetett sor utoljára’’ — hangsúlyozta a rendező. Niedzielsky Katalin Még alig ért véget a tanév, hatvannyolc pedagógus máris arra vállalkozott, hogy leüljön az iskolapadokba. A Békés Megyei Pedagógiai Intézet szervezte egyhetes tábornak ugyanis az idén a Gyulai. 3. Sz. Általános Iskola adott helyet, Apor téri épületében. Kerámia-, bábkészítő, gyöngyfűző, fafaragó, csutkababa-készítő, drámapedagógiai, néptánc-népzene, szövő-, gerincerősítő torna, virágkötő műhelyekben leshették el az általános iskolai tanárok a szakmák alapfogásait. Mert többre, hiába tanultak reggeltől es- ' tig, nem telt az időből. A gyöngyfűzőkről mondták például, hogy még éjszaka is beosontak termükbe dolgozni és sokszor kettőig égett náluk a villany ... Hivatástudat, szakmaszeretet... Pénteken, az utolsó előtti napon meggyőződhettünk róla, valóban kitűnő a hangulat. Az együttlét motorja, bár elcsépelten hangzik, a szak'ma iránti szeretet. Jöttek a pedagógusok kistelepülésekről, nagyobb iskolákból; Békésről például, a Dr. Hepp Ferenc Általános Iskolából nyolcán érkeztek, a gyulai 3-asból, ahol a Zsolnay- módszer szerint oktatnak, tizenhatan . .. Az 1600 forintos részvételi díjat az iskolák fizették, többnyire. De akadtak példák arra, hogy a pedagógusok is belenyúltak a zsebükbe. A békésiek a bejárást vállalták, így nem kerültek annyiba; kolléganőjük autóján fuvarozta őket naponta. Egy kistelepülés iskolájából két pedagógus egy helyen osztozott: az egyik evett, a másik aludt... Hogy miért az áldozatokkal járó önképzés? A békésieket, akik közül heten a virágkötészettel ismerkedtek, a személyes vonzódás mellett a gyulai 3. sz. iskolában látott nevelési program nyitottsága, sokszínűsége inspirálta. Sok mindent megtanultak. Mucsi Zsófia napközisnevelő például szeretné a gyerekeknek megA szövés megtanulásához nincs feltétlenül szükség szövőszékre. Elég egy egyszerű fakeret is. mutatni, hogyan „csomagolják be az ajándékokat, mitől lehet szép az anyunak, nagyinak készített csokor, a karácsonyfa. Erdei Mihályné harminc éve tanítja a legkisebbeket. Mint mondja, mindig szívesen vett részt mindenféle tanfolyamon. — A jó pap holtig tanul — fogalmazza meg hozzáállásának okát. Vendég Uradról Az idei tábor a pedagógiai intézet második vállalkozása. Először tanítanak viszont benne furulyázni. Horváth Tünde, az Aradi 1. Sz. Általános Iskola zenetanáraként érkezett ide. Kulturális kapcsolataink folytán hárman is jöhettek odaátról. Ősztől, ha minden igaz, a tanárnő iskolája kizárólag a magyar nyelvű oktatást szolgálja. Az aradi magyar pedagógusok nagyon várják már a hivatalos áment; mert most ide-oda bicikliznek öt iskola között, ahol magyar osztályok vannak. Tünde és Pillanatkép a „sarasoknál” A Gyulai Várszínház hu- szonhetedik évadját Márai Sándor Kassai polgárok című történelmi drámájával nyitja június 28-án. A színpad és a nézőtér műemlék- védelmi és biztonsági okokból ideiglenesen „kiköltözött” a belső udvarból a vár elé, és a vár csodálatos díszlet. A helyszín és az időpont szelleme együtt határozza meg ezt a bemutatót: hűség a magyar történelmi drámához és a határainkon kívülre -szakadt nemzeti irodalomhoz. Márai negyven év után magyar színpadon! A Nemzeti Színházzal közös produkciót Sík Ferenc rendezi : — Gyula az idén is, még mindig nemzeti színházat csinál. Néhány évvel ezelőtt egyik legnevesebb magyar drámaköltőnk mondta azt kát, az általam vezetett 17 esztendő alatt igen sok magyar darabot állítottunk színpadra. Eszmeileg, filo- zófiai-lag mindegyiket vállaljuk, talán egy-kettő színvonala miatt van szégyenkeznivalónk, de soha nem mondtunk mást, mint amit gondoltunk. A másik kérdés : van-e olyan darab, amit eljátszottunk volna, de nem volt szabad? Ilyen egy akadt: a Kassai polgárok... Tíz évvel ezelőtt már történt kísérlet, Sík Ferenc be akarta mutatni Márai drámáját, de ehhez sem a politikai hatalom, sem a szerző nem járult hozzá. Akkor más lett volna az aktualitása — és más most. — Az egyetlen ember, akivel Márai emigrációja egész ideje alatt szoros kapcsolatot tartott Magyarországról: Próbán a Kassai polgárok, a vár előtti díszletben, délután Fotó: Gál Edit Békés a bázis? Sajben Pálné mondja: a tábor ideje alatt regionális tanácskozást szerveztek napközisnevelőknek. A Bács- Kiskun és Csongrád megyeieket meggyőzték a látottak. Annál inkább jólesett az elismerés, mert a vendégek is próbálkoztak már hasonló kezdeményezésekkel. A tanácskozáson vetődött fel, Békés megye állandó képzést biztosító bázishely lehetne. Csakhogy ehhez épületre és pénzre lenne szükség valahonnan. Most is az eszközök java közadakozásból gyűlt össze ... Szőke Margit eléggé szomorúan, hogy „Nincs nemzeti színház; s amióta nincs, a Gyulai Várszínház vette át a Nemzeti Színház szerepét.” Mi erre természetesen nagyon büszkék vagyunk. Meggyőződésünk, hogy a nemzeti színjátszás sarkalatos kérdése egy hivatásának megfelelően működő nemzeti színház. S nem is az épület a lieglériye- gesesbb, hanem a szellemi töltés, ami 1945 óta hiányzik. Hol kevésbé, hol jobban érvényesült, hol szisztematikusan, hol véletlenül, hol tudatlanságból, hol te- hetségtelenségből, hol megfelelő morális tartás hiányában ennek a nemzeti színháznak a leépítése. Ilyen körülmények között különös jelentősége van annak, ha egy színház konokul és következetesen vállalja a nemzeti szerepet. — Különben is nemzetinek lenni, azzal nagyon könnyen magára vonja az ember azt a vádat, hogy nacionalista. Erre a kérdésre rövid és félreérthetetlen választ adott Illyés Gyula, aki egyébként a történelmi dráma újrafogalmazásában is segített a Gyulai Várszínháznak, amikor azt mondta: „Mindaz, ami tegnap történt, ma már történelem. És ami ma történik, az holnap történelemmé válik.” Másrészt pedig, hogy nemcsak a történelem nagy alakjainak életéhez és működéséhez kapcsolódik a történelmi dráma, hanem az igazi név) télén hősökéhez éppúgy; tehát a nép szereplése történelmivé tesz mindent. Illyés Gyula Szerint; patrióta az, aki jogot véd, és nacionalista az, aki jogot sért. — Most, amikor körülöttünk így megváltozik a világ és meg kell, hogy változzanak az emberi fejek, a mi fejünket is ki kell cserélni, el kell felejteni korábbi gondolkodásunk paneljeit. Ilyenkor nem árt egy alapos elemzés. Mit is csináltunk és mit csináltunk volna, ha szerencsésebb csillagzat alatt születünk, mű\ ködünk és ha a szabadság nem ilyen későn érkezik? Végig nézve a repentoárunűz egyik evett, a másik aludt... Nemcsak a jó papf a pedagógus is holtig tanul kollégái módszereket jöttek tanulni. Az Arad megyei oktatásnak nagy szüksége lesz tapasztalataikra, hisz ebben az évben a falvakból harminc tanító megy nyugdíjba, érettségizett diákokból kell kiállítani az utánpótlást. Persze nem mindenki ze-Kísérlet tiz évvel ezelőtt Márai drámáját rendezi Sík Ferenc Gyulán Fotó: Veress Erzsi
