Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-01 / 127. szám

1090. június 1., péntek jék el: három fordulóval a bajnokság befejezése előtt fel­ajánlották, hogy legyek újra a tartalékcsapat edzője! Kér­dem én, micsoda eljárás ez?! • Ennyit az újpesti aranyérem árnyoldalairól. Most es­sék szó a bajnokságról is. önnek — egészen közelről szem­lélve az eseményeket — pontos képe lehet arról, milyen is volt a bajnoki színvonal. — Hadd ne általánosítsak. Most csak annyit, hogy engem őszintén meglepett, a Veszprém és a Siófok milyen látvá­nyosan volt képes a megújhodásra. Igaz, utóbbi együttes a hajrában sokszor botladozott, de hát ez is a sport termé­szetes velejárója! • ön már a bajnokság kezdetén állította: a legnagyobb riválisuk az MTK-VM lesz. Honnan ez a pontos megérzés? összbenyomásokról adott gyorsértókelést az MLSZ főtit­kára, illetve a bajnokcsapat vezető edzője, továbbá a 88. NB I-es küzdelmek után néhány érdekesebb tényt is összegyűj­töttek az MTI munkatársai. Berzi Sándor: Huliámzá színvonal, néhány jé mérkézés — Az egész bajnokságot az Ű. Dózsa és az MTK-VM ki­élezett párharca kísérte, mindkét csapat előnyt szerezhetett volna menet közben, de ezeket a lehetőségeket nem hasz­nálták ki — nyilatkozta Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára. — Végül kis szerencsével a lilák értek célba... A negatív szenzáció viszont a tavalyi bajnok, Bp. Honvéd szereplése. Nehéz magyarázatot találni a kispestiek gyenge teljesítmé­nyére, arra a tényre, hogy osztályozóra kényszerültek. • Az idény közben sok bírálat érte a mérkőzések színvo­nalat. Véleménye szerint mit lehetne tenni, hogy végre elő­relépjen a magyar futball? — A színvonalat inkább hullámzónak nevezném, mint gyengének. Ügy vélem, az idei bajnokság harcosabb és ki­élezettebb volt az előző évi küzdelmeknél. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden mérkőzés jó játékot hozott volna. • Volt-e olyan találkozó, amelyet különösen emlékezetes­nek tart? — A 4—0-ás hazai győzelemmel végződött, első fordulóbe­li Ferencváros—MTK-VM összecsapás szerintem határozot­tan jó mérkőzés volt. Varga István: „Mi jobban akartuk a sikert!” Varga István, az Ü. Dózsa vezető edzője karakán ember. Tartotta magát ahhoz a korábbi elhatározásához, hogy min­denképpen távozik a Megyeri útról, s mint ismert, Siófokra „igazolt”. Ezt be is jelentette a hétfő délelőtti átmozgató ed­zésen. Ügy érezte, a szíve majdnem megszakad, amikor a játékosok meghatottan mondtak -köszönetét azért, hogy fá­radtságot nem ismerve munkálkodott az újpesti aranyére­mért. — Ezeket a fiúkat életem végéig megtartom emlékezetem­ben, mert nekik köszönhető, hogy edzői pályafutásom leg­szebb babérját letéphettem — nyilatkozta a szakember. • Ezek szerint megbocsáthatatlanul megsértették önt? — Egy feltétellel folytattam volna a munkámat Újpesten: ha az ellenem „szavazósdit játszó” labdarúgó-szakosztályi elnökség távozott volna. Illetve, pontosítok: ha ezt meg­tették volna a szombati bajnoki 90 percet követően, ami­kor legyőztük a Bp. Honvédőt. Nem tették meg. • Végül is miért éleződtek ki ennyire az ellentétek a szakosztályi elnökség tagjaival? ' — Dr. Geller Sándor, a szakosztály elnöke igen sok min­dent elkövetett azért, hogy menet közben, a bajnokság fo­lyamán kisebb, de inkább nagyobb akadályok elé állítson. Bizonyára én is hibás vágyóik, de hát miként magyarázható az, hogy egy igen jól kezdő csapat felelős szakmai vezető­jének ott tesznek keresztbe, ahol tudnak?! • Többen felvetették: az ön viszonya pontosan olyan gon­dokkal volt terhelt a szakosztályi elnökséggel, mint amilyen viták fennállnak Bicskei Bertalan és az MLSZ elnöksége kö­zött! — Ezzel nem értek egyet. Én nem ragaszkodom a he­lyemhez oly módon, ahogyan azt Bicskei teszi. Egyszerűen megsértettek, és én ezt nem tudom megbocsátani! Képzel­A békéscsabai csapat erőssége a védelem. Sötét mezben Mracskő (balról) és Fabulya Csanálosi Miklós meghatározó egyénisége volt a csapatnak az 1989—90. évi bajnokságban Fotó: Gál Edit Néhány további érdekesség az NB I zárása után: — három klubnál nem azzal a vezető edzővel fejezte be a csapat a pontvadászatot, akivel elkezdte. A sort a Bp. Hon­véd nyitotta (Both József helyett Haász Sándor), majd a Vasas következett (a szövetségi kapitánnyá előlépett Mészöly Kálmán helyére Mészáros Ferenc és Kiss László lépett), a Videoton-Walthamnál pedig Kaszás Gábor tragikus halála után ült Mezey György a fehérváriak kispadjára; — a legnagyobb különbségű győzelem az 5. fordulóban: Csepel—Vasas 0—5; — a 240 találkozón 520 gól esett, ez 2,17-es átlagot je­lent; — Dzurják József személyében majdnem egy évtized után avattak újra ferencvárosi gólkirályt. 1980—81-ben Nyilasi Tibor 30 találattal végzett az élen, szemben a mostani Dzur­ják-féle 18 góllal; — a leghosszabb „vesztő széria” a Csepelé, a vasgyáriak a 20. és 25. forduló között féltucat csatát veszítettek: 0—1 Va­sas, 2—4 MTK-VM, 0—2 Pécsi MSC, 0—2 Vác, 1—5 Ferenc­város, 0—1 DVSC; — a legjobb „nyerő széria” az Ű. Dózsáé, a 12. és a 17. forduló között féltucat siker: 3—0 Haladás VSE, 3—1 Cse­pel, 2—0 Békéscsaba, 1—0 Bp. Honvéd, 3—1 Tatabánya, 1—0 Rába ETO; — a legjelentősebb döntetlensorozat a Veszprémé, a 7. és 11. forduló között, öt alkalommal: 0—0 Tatabánya, 0—0 Rá­ba ETO, 1—1 Haladás VSE, 2—2 Vasas, 0—0 MTK-VM; — a kiesett Csepel mindössze egy „átmenőszezont” ját­szott az NB I-ben, míg a Haladás VSE az 1980—81-es idény­ben volt utoljára a második vonalban. Az 1981—82-es baj­nokságra került vissza, s akkor azonnal a 9. helyen vég­zett " Az osztályozók részletes menetrendjéről június 4-én 10.30 órakor határoznak az érintett csapatok képviselői az MLSZ- ben. Az első fordulót június 9-én vagy 10-én (szombaton' vagy vasárnap) rendezik meg. Az egyik találkozón a Bp. Hon­véd lesz a pályaválasztó az NB II. Keleti csoportjának má­sodik helyezettje (valószínűleg a Kazincbarcika) ellen, míg a másikon a 'Dunaf^rr kezd hazai pályán a DVSC-vel. A visszavágókat június 16-án, vagy 17-én játsszák le. — Nyitott szemmel járom a magyar pályákat. Nem kellett hozzá látnoki tehetség, hogy ráérezzek: a kék-fehérek játé­kosállománya a legkiválóbb. És persze a Hungária körútiak vezető edzője, Verebes József is igazi mestere a szakmának. • Mikor és miért dőlt el végül az Ü. Dózsa javára a ver­senyfutás? * r — Biztosan sokat jelentett, hogy az 198fl-es pihenőnél, a 16. fordulót követően két pont előnyünk volt az MTK-VM- mel szemben. Az ilyesmi megnyugtatja egy sokra hivatott kollektíva tagjait. Nekünk igen nehéz sorunk volt a 22.-től kezdődően a 27. fordulóig bezárólag. Hatszor 90 perc során összesen mindössze három pontot gyűjtöttünk be a lehetsé­ges 18-ból. • A kék-fehér gárdának is volt egy hasonlóan tetemes időszakot átölelő „mélyrepülése": a 25., 26. és 27. fordulóban ugyanis sorjában háromszor kikapott. Bajnokcsapat meste­reként mit tanácsolna: milyen úton-módon lehetne emelni a magyar bajnokság színvonalát? — Jártam éppen eleget Olaszországban és Spanyolország­ban, tudom, hogy négy-öt együttes kiemelkedik az ottani mezőnyből. Tervszerűen úgy szerződtetik országuk tehetsé­geit, hogy már előre arra gondolnak, uralkodó szerepet tölt­senek be nemzeti bajnokságukban és a kupákban. Ha nem akarunk további szürkeséget, akkor nálunk is. illene hason­lót bevezetni! „Elit csapatokra” van szükség, mindenáron! Most ötödször... Mindenképpen érdekes, hogy a 88. bajnokságban egyetlen kicsiny gólocska döntött az Ű. Dózsa javára az MTK-VM- mel szemben. Mindkét csapat 58-58 ponttal fejezte be a küz­delmeket. A sportág hazai bajnokságainak históriájában négyszer fordult elő hasonló eset, amikor megegyezett az első két gárda által gyűjtött pontok száma. Íme: 1905: 1. Ferencváros 26, 2. Postás 26. 1939—40: 1. Ferencváros 39, 2. Hungária 39. 1958—59: 1. Csepel 34, 2. MTK-VM 34. 1963 őszi bajnokság: 1. Győri ETO 17, 2. Bp. Honvéd 17. A kék-fehérek immár harmadszor részesei ilyen pont- számegyenlőségnek, s mindháróm alkalommal a rövidebbet húzták. Szentinek (jobbra, sötét mezben) és Zsinkának (balra,háttal) lejárt a szerződése. Rajtuk /kívül még hat játékosnak Ha valaki egy ország élvonalbeli bajnokságát teszi mérlegre a zárás után, általában azt is megkérdi: adott nemzet futballistái milyen szerepet játszottak az európai kupákban, illetve a felnőtt válogatottak az éppen soros világversenyes selejtezőkön? Nos, e két szempontot figyelembe véve a magyar lab­darúgás az 1989—90-es idényben nem okozott riadalmat az európai élenjárók körében ... Elbukott vb-selejtezők (persze ez több hónapra „visszahúzódó” események kö­vetkezménye!), gyors búcsú az öreg kontinens trófea­küzdelmeitől. Amilyen a bajnokság, olyan a nemzetközi szereplés — ez is elkoptatott közhely. De igaz. És visz- szakövetkeztetve: ha nem volt nemzetközi helytállás, akkor milyen lehetett a magyar bajnoki színvonal? Egy „majdnem” szép tavasz után Befejeződött az 1989—90. évi NB I-es labdarúgó-bajnok­ság, amelynek során a Békéscsabai Előre Spartacus együt­tese a 10. helyen kötött ki a végelszámoláskor. Valljuk meg, lehetett volna jobb is, ha az utolsó három fordulóban tart a tavaszi lendület, és újabb pontokkal gyarapodik a gárda. Mint emlékezetes, a 28. forduló után már az 5. helyen ta­nyázott a csapat, ám a három vereség a zárórára annyit eredményezett, hogy visszacsúsztak a 10. helyre. Ennek okát, illetve az egész éves teljesítményt elemeztük Vígh Tiborral, a lila-fehér labdarúgócsapat vezető edzőjével. • Idézzük fel közösen, mi volt az eredeti célkitű­zés a tavaly augusztusi rajt előtt. — A szakosztályvezetés elvárása a 8—12. hely meg­szerzése volt. Ezt teljesí­tettük. • Milyen változásokkal vágtak neki az új évnek? — Ha az átigazolásokat nézzük, ismert, hogy Sze­keres és Oroszki, a két vér­beli csatár eltávozott az egyesülettől. Az ő pótlásuk volt a legfontosabb felada­tunk. Sok pénzünk nem volt arra, hogy csatárt vá­sároljunk, így először is a fiatal Miklya mellett vok­soltam, akit igyekeztem be­építeni a csapatba, s menet közben érkezett Zsinka, akire éget őszükségünk volt, mint később ez bizonyságot nyert. * Változások • Az őszi jó kezdés után hullámvölgy következett... — Valóban, noha nem játszott továbbra sem rosz- szul a csapat, ott volt a kezünkben a pontszerzés le­hetősége, de az eredmé­nyesség rendre elmaradt. Akkortól kezdtünk kilábal­ni a „bajból”, amikor a gyors Zsinka a csapathoz került. Ezáltal változtatni tudtam a csapat szerkeze­tén, nemcsak a támadások váltak hatékonyabbá, ha­nem a védekezés is zártab­bá. Ugyanis a hátsó alak­zatból nem kelileti minden­kinek előre törnie, ■ egy-egy támadás során. Ekkor dön­tő volt a Videoton idegen­beli legyőzése, a Siófok fö­lött aratott hazai siker, va­lamint a Haladás elleni 1—0. Vagyis összegezhetem úgy, .hogy a csapat az őszi finisre magára talált. Per­sze, az egész szezon mérle­ge mégis felemás volt, hi­szen hazai környezetben 9, idegenben pedig 10 pontot gyűjtöttünk. • Hogyan készültek fel a tavaszi szezonra? — Sokáig edzésben ma­radtunk decemberben, és hamar megkezdtük a tech­nikai alapozást az új év­adra Marosvölgyi Károly, pályaedző kollégámmal. Az enyhe tél kedvező körülmé­nyeket teremtett. A hagyo­mányostól eltérő fölkészü­lést vezényeltünk, ami any- nyit jelent, hogy az erőfej­lesztést a technikai és tak­tikai elemek kombinálásá­val valósítottuk meg. Ez a játékosoktól tudatosabb hoz­záállást igényelt, ugyanis szellemileg jobban rá kel­lett koncentrálni egy-egy edzésre. Sokat segített, hogy szinte minden hétre két-há- rom edzőmérkőzést is lekö­töttünk. (Folytatás a 16. oldalon) A HÁZI GÓLLÖVŐLISTA: 6 gólos: Csató 5 gólos: Csanálosi 4 gólos: Miklya 3 gólos: Zsinka 2 gólos: Belvon, Takó, Mracskő 1 gólos: Szenti, Fabulya Ez a bajnokság sem volt fényesebb a tavalyinál Befutott a bajnok — ment az edző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom