Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-16 / 140. szám

NÉPÚJSÁG 1990. június 16., szombat ...de ki képviseli a munkásembert? A hétköznapok embere másképpen éli meg a rendszerváltás zűrzavaros idősza­kát, mint az, aki valamilyen formában nap mint nap szembesül a politikával. Nem lelkesedik be különösebben az olyan ünnepélyes eseményektől, mint a köztár­saság kikiáltása, március 15-e, a választá­sok, a negyven év utáni első szabadon választott parlament ülésszakának kezde­te. Meghallgatja, megnézi ezeket, majd tovább megy. Energiáit szinte teljesen a megélhetésért folytatott ádáz küzdelem emészti fel. Nem rendelkezik azzal a több­lettel, mely érdeklődését a közélet dolgai irányába fordítaná. Az írott és íratlan sajtó eközben ontja számára a híreket, információkat. Olyan fogalmakat hall folyamatosan, mint a szabadság, a demokrácia, a rendszervál­tás. Látni viszont szőkébb környezeté­ben egészen mást lát. Látja, hogy a tanácsoknál semmi nem változik. Kérelmét ugyanazok dobják visz- sza, őj magát ugyanazok alázzák meg, mint eddig. Látja, .hogy a munkahelyén semmi nem változik, a tehetségtelen, kisstílű vezetők ugyanúgy bábáskodnak, mint eddig. A százezres prémiumokat, irreális fizetés- emeléseket ugyanazok osztják-kapják, mint eddig. A kamatmentes vállalati la­káskölcsönt most is az igazgató kapja második lakásának vásárlására. Az állami gazdaságokban — eddig soha nem látott módon — már félévkor nyereségrészese­dést fizetnek. Mindenki harácsol, ügyes­kedik. Sőt, most még jobban, mint bár­mikor, kihasználva a bizonytalan átme­neti állapotokat. Látja, hogy az a vállalat, amely nem sokkal korábban milliókat áldozott köz­téri szobrokra, anyagi nehézségekre hi­vatkozva arcátlanul-embertelenül elbo­csátja dolgozóinak egy részét, egyik nap­ról a másikra. Látja, hogy a volt párttitkár továbbra is. hatalom az üzemben, bár már nem az apparátus eszközeivel operál. Látja, hogy vállalatánál még mindig törvénytelenségeket követnek el, s nem történik az elkövetőkkel semmi. Kft.-két alakítanak azok, akik eddig gondosan ki­zárták a döntésekből, eltitkolták az infor­mációkat. Néhány helyen szabályosan ki­rabolják az üzemi kollektívákat. Látja, hogy a „kiselejtezett” gépeket, bútorokat ugyanazok viszik haza, mint eddig. A szakszervezeti titkár, akit tavaly „demokratikusan” újraválasztottak, most is az igazgatótól kapja a prémiumát. A munkásokat most is megfélemlítik. Csak éppen újszerű módszerekkel, elbocsátások­kal, munkanélküliséggel fenyegetőznek. Egyetlen dolgot nem lát az átlagember. Reményt, kiutat ebből a nyomorúságból. Saját magát képtelen megvédeni, s nem látja, ki fogja őt felvállalni, képviselni ebben a farkastörvények szerint élő vi­lágban. A pártokban nemigen bízik az el­múlt időszak propagandája nyomán, ezek a munkahelyekre amúgy sem juthatnak be. A szakszervezet? A szakszervezet is éppen olyan, mint eddig. Elsősorban ön­maga képviseletével van elfoglalva. Min­dent összevetve: úgy tűnik, semmi sem változott. Egyetlen dolgot kivéve, a megél­hetést. Igen, az viszont változott! Soha nem volt még ilyen kilátástalan az át­lagpolgár helyzete. Emberünk nem látja (mert minden mó­don el akarják titkolrii), hogy van azért kiút. Van, aki képviseli őt is, társait is. Sorra alakulnak a független szakszerve­zetek, melyek kellemetlen perceket sze­reznek a munkahelyi zsarnokoknak. Eze­ket a szakszervezeteket nem ismeri, mert színrelépésüket mindenhol, minden esz­közzel akadályozzák. És ezek a szakszer­vezetek mégis létrejönnek, működnek. És hatékonysággal működnek. Előbb-utóbb megyénk lakói is megis­merkednek a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájával, a Munkásszoli­daritás Szakszervezettel, a Szolidaritás Szákszervezettel. Ezek legális, bejegyzett, alulról szerveződött, valódi érdekvédelmi szervezetek. Jogkörük semmivel sem ki­sebb, mint a „hagyományos” szakszerve­zeteké. Vezetőik a munkások közül ke­rülnek ki, nem kötődnek ezernyi szállal a munkahelyi elithez, nem korlátozzák őket régi beidegződések, kapcsolatok. A független szakszervezetek megjele­nése alapfeltétele a valódi demokrácia megteremtésének, a szélesebb körű érdek- képviselet kialakulásának. Munkájuk nyomán megkezdődhet a rendszerváltás a munkahelyeken is. Danes László Jön a szerencsejáték-törvény II pénzünket elnyeli a költségvetés A Sportfogadási és Lottóigazgatóság (SLIG) az OTP ré­szeként működik. Az említett pénzintézet nagyrészt a foga­dásoknak köszönheti, hogy anyagi helyzete stabil. Ám a vi­lágon sehol sem szokás, hogy egy bank bonyolítsa a foga­dási játékokat. Ha az OTP — oly régóta ígért — átalakulá­sa valóban bekövetkezik, le kell vetnie a „testidegen” funk­ciót. Ezek egyike a sport- és lottófogadás. ’Dr. Bornemissza Sándorral, a SLIG ügyvezető igazgatóhelyettesével a jövő­ről. a lehetőségekről beszélgettünk. — Olyan híreket hallani, ame­lyek szerint a Sportfogadási és Lottóigazgatóság elhagyja az OTP-t, kiválik a pénzintézet szervezetéből. Mi ebből az igaz­ság? ' — Az OTP — igaz, köz­ponti rendelkezések hatásá­ra — mára a szerencsejáté­kok bázisa lett. A vállalat átalakulásának azonban mé­gis el kellene vezetnie a nem banki funkciók leválásához. Ezek egyike a sportfogadás. Erről azonban a Pénzügy­minisztériumnak kell dön­tenie. — Ezek szerint teljesen füg­getlenné válnának? — Nem. A sorsjáték mil­liókat mozgat meg. Hozzá­juk nemcsak a szelvényeket, de a nyereményeket is el kell juttatni. Erre kiválóan alkalmas az OTP kiterjedt fiókhálózata. A lényeg az, hogy a SLIG és az OTP közötti jelenlegi hierarchi­kus kapcsolat átalakuljon gazdasági kapcsolattá. — Hogyan változna a leválás után ai SLIG és az állam viszo­nya? — A szerencsejáték a vilá­gon mindenütt állami kon­cesszió. Gondolom, ez ná­lunk is így lesz. Az is tény, hogy a szerencsejátékok adó­ja mindenhol magasabb az átlagosnál. Ha az egyes já­tékfajtákat nézzük, az állam a lottónál csupán „elvágja a fogadást”; minden költséget a fogadók viselnek. Sors­jegynél letétbe kell helyezni a nyereményalapot. Itt már számolhatunk némi kocká­zattal; ha csak a nyerő sors­jegyek kelnének el, akkor a kibocsátó veszítene. — Hogyan lehetne definiálni a szerencsejátékot gazdasági szem­pontból? — A „legpiacibb” termék­nek tartom. De — vagy ép­pen ezért — nagy szükség van a vevők (játékosok) milliós táborának hatékony védelmére. Ebből a célból — nem pedig az újabb ál­lami bevételek garanciája­ként — minél előbb meg kellene alkotni a szerencse­játék-törvényt. A határon sorban állnak azok a cégek, amelyek szívesen invesztál­nának ebbe az ágazatba — bízva a forint leendő kon­vertibilitásában. A szeren­csejáték-törvény elfogadásá­ig azonban mindenképpen várniuk kellene. — Az Austria Lottó kilóg az eddigi szerencsejátékok sorából. Hogyan vált be ez az új játék? — A devizalottót nem a SLIG, hanem a Lotto Union Kft. bonyolítja, amelyiknek egyik alapítója az OTP. Mi csak amolyan bizományosi szerepben veszünk részt eb­ben a vállalkozásban. Ez a játékforma ma még nagyon új, a jelenlegi forgalom Ma­gyarországon kétmillió schil­ling körül mozog hetente. De, ha az egész országban kapható lesz, a becslések szerint, hárommillió schil­ling bevételre lehet számíta­ni. — Mi a helyzet a többi játék­kal? —■ A tavalyi éves forgal­munk 10 milliárd forint volt. A lottó részesedése ebből 51 százalék, a totóé 38. A fenn­maradó részt az egyéb játé­kok adják; borítékos sors­jegy, bongó. A sorsjátékok­ból származó nyereség mint­egy három milliárd forintot ért el. — Nagy a nyereségük. Mibe fektették, fektetik ezt a jelentős összeget? — Ez a legsúlyosabb gaz­dálkodási problémánk. Az OTP-n keresztül, az állami költségvetésbe vándorol a pénz, és ott el is tűnik. Ami­kor a békekölcsönkötvénye­ket felváltotta a lottó, a la­kosság megszabadult a plusz elvonás érzésétől. Az azon­ban napjainkban is igaz, hogy a játékbevételek az ál­lami pénzbevételek nem el­hanyagolható részét képezik. A szerencsejáték-ipar vi­szont alig korszerűsödik. Ameddig nincs „gazda”, ad­dig kézzel összesítik a szel­vényeket, s marad a régi játékszisztéma. Elmaradnak a beruházások, pedig itt a leggyorsabb a megtérülési idő. — Milyen Irányba fejlődik az ágazat? — Egyértelműen a „vak­szerencse” dominál. Háttér­be szorulnak a sportfogadá­sok, amelyeknél valamelyest érteni kell a játékhoz. A lot­tó, a sorsjegy térhódításá­ban az is szerephez jut, hogy a haszon előirányozható, méghozzá nagyon pontosan. — Tervez a SLIG valamilyen, új játékot? — Igen, a viálgkiállításhoz kapcsolódóan EXPO-sorsje- gyet bocsátunk ki. A kons­trukció kidolgozásának még az elején tartunk, de annyit elárulhatok, hogy a fődíj egy Pest környéki felújított kastély lesz. Persze, a sors­jegy sikeréhez az sem árta­na, ha a világkiállítást való­ban megrendeznék... Irány a Közös Piac!(?) Exportfejlesztés kedvezményei Magánszemélyek is kaphatják Talán ilyen mértékben soha nem volt nemzetgazda­ságunk stratégiai kulcskérdése az ipari és a mezőgaz­dasági termékek exportképessége, mint napjainkban. Hiszen adósságállományunk sikeres menedzselése első­sorban annak függvénye, milyen mennyiségű és milyen színvonalú terméket tudunk értékesíteni a világpiacon. Éppen ezért a Minisztertanács a jövőben is segíteni kí­vánja a hazai exportcélú fejlesztéseket, de oly módon, hogy kiemelt cél az Európai közösség új minőségi elő­írásainak és szabványainak is megfelelő termékelőállí­tás. Ennek érdekében az exportfejlesztő beruházások pályázati feltételrendszere módosult 1990. május 20-átóL Legjelentősebb változás, hogy a jövőben megszűnik a szektorbeli megkülönböz­tetés, s ennek köszönhetően az exportfejlesztő pénzfor­rásokra pályázhat minden vállalkozó, függetlenül a vál­lalkozás tulajdonformájától és nagyságától. Természete­sen csak azokat a pályáza­tokat fogadják el, amelyek­nek köszönhetően konverti­bilis elszámolású — kizáró­lag tőkés relációban értéke­síthető — árutermelő és szolgáló egységek jönnek létre. Kdó- és hitelelönyök A pályázatnak elengedhe­tetlen feltétele, hogy az ér­tékesítésből származó kivi­teli többlet nettó devizaho­zamából a fejlesztés ráfor­dításai 5 éven belül megté­rüljenek. ez alól kivétel csak az idegenforgalom. Meglehetősen kedvezőek azok a pénzügyi és külön­böző adókedvezmények is, amelyekben a hitelt elnye­rő pályázók részesülhetnek. Például a beruházási áfa azonnali, vagyis 100 száza­lékos visszatérítése, vala­mint a különböző nyereség­adót mérséklő kedvezmé­nyek. Abban az esetben, ha a beruházó cég vagy ma­gánszemély a fejlesztéssel összefüggő piackutatást is elvégzi, akkor marketing­munkájára külön kérelem beadása esetén szintén tá­mogatást kaphat. De ezen túlmenően még számos más kedvezmény megilleti a vál­lalkozót, ha tőkés piacra akar termelni, s igy ennek köszönhetően a vállalkozás első éveinek kockázata je­lentősen mérséklődik, ami egyáltalán nem elhanyagol­ható szempont. A pályázat elkészítéséhez számtalan helyről lehet se­gítséget kérni, igy többek között az ágazati miniszté­riumoktól, az OMFB-től, az OKlSZ-tól, a SZÖVOSZ-tQl, illetve a KlOSZ-tól és a Vállalkozók Országos Szö­vetségétől. Sőt, a pályázato­kat elbíráló Kereskedelmi Minisztérium Tárcaközi Bi­zottságának titkársága is se­gítséget ad kezdő vállalkozó csoportoknak, illetve magán- személyeknek. Valamennyi megyében a Kereskedelmi Minisztérium helyi külke­reskedelmi megbízottjai áll­nak a pályázók rendelkezé­sére. így megyénkben Szat­mári János megbízotthoz le­het fordulni információért. K termelési ■ ■■ rr a (ovo — Csak tájékoztatásról, il­letve tanácsadásról van szó, Vagy esetleg a pályázatok továbbítása is a megyei megbízott feladata? — kér­deztük Szatmári Jánostól. — A tanácsadás mellett természetesen én továbbí­tom a beérkező, különböző pályázatokat a bíráló tárca­közi bizottsághoz, illetve szakmailag már itt, Békés megyében értékelem a ja­vaslatot, s a bizottság felé véleményezem, hogy a dön­tés minél gyorsabb legyen. — Milyen érdeklődésre le­het számítani itt a Viharsa­rokban, ahol a vállalkozó szellem még nem oly mér­tékben elterjedt, mint mondjuk a fővárosban, vagy a Dunántúlon? Vajon az ex­portpályázatban korábban részt vevő nagyüzemeken túl milyen mértékű lehet a csoportos és magánszemé­lyek pályázata? — A magánszektor érdek­lődése véleményem szerint a kereskedelem, a vendéglátás és a szolgáltatás után most a termelés felé fordul, mi­után a főpiacot a jövőben csakis a nyugati termékex­port jelentheti. Már most is van számos olyan újkeletű gazdasági társaság, amelyik élni szeretne a pályázati le­hetőségekkel. — Ügy tűnik, hogy a pá­lyázatok sikeressége, s ezál­tal a megye gazdasági fej­lesztésének kedvezményes lehetősége elsősorban attól függ, milyen a megyei vál­lalatok és vállalkozók ötlet- gazdagsága, illetve, hogy ez mennyire élet-, ha úgy tet­szik, piacképes. — A pályázat elnyerésére van esély. Pillanatnyilag a legjobb lehetőség a termelés fejlesztése. A bíráló tárca­közi bizottságnál van ugyan némi versenyeztetés, de az az ötlet, amelyik már ön­magában is eleget tesz az exportpályázati feltételek­nek, az mindenképpen szá­míthat a hitelforrásokra, il­letve a különböző vélemé­nyekre. A megye termelési adottságai egyébként a me­zőgazdaságban, az élelmi­szeriparban és a könnyű­iparban rendkívül előnyö­sek. Most arra lenne szük­ségünk, hogy szellemi ener­giánkat elsősorban olyan fej­lesztésekre összpontosítsuk, amelyeknek köszönhetően az illető üzem. vagy társaság érdemben előre tud lépni. S a pályázati lehetőség erre most minden esélyt megad. Családi konzervgyár — Melyek azok a szem­pontok az új feltételrend­szerben, amelyek az ön vé­leménye szerint különösen figyelemre méltóak? — Két érdekessége is van a feltételrendszernek. Egy­részt most már vegyesválla­latok is pályázhatnak, tehát külföldi és hazai tőkével rendelkezők egyaránt. De az sem elhanyagolható szem­pont, hogy ez a rendszer esélyt adhat a KGST-piac- ról kiszoruló vállalatoknak arra, hogy új, korszerű ter­mék- és piacváltást megva­lósítva életben maradjanak, sőt integrálódhassanak a nyugat-európai piacgazda­ságba. — Ha például magánsze­mély kér segítséget, szeret­ne mondjuk családi vállal­kozásban-egy kisebb üzemet létesíteni, milyen segítségre számíthat? Ugyanis a vál­lalkozók részéről ma első­sorban az ügyintézésben va­ló járatlanság, a bonyolult­nak tűnő adminisztráció a fő probléma, és sok esetben emiatt nem tudják piacké­pes elképzeléseiket megva­lósítani. — Sajnos a múltban való­ban nem tudtuk az értékes egyéni vagy csoportos el­képzeléseket támogatni, hi­szen ennek jogi feltétel- rendszere teljes mértékben hiányzott. Már évekkel ez­előtt is többen megkerestek olyan elképzeléssel, hogy szeretnének például export­ra termelő' minikonzervüze­met, mézfeldolgozót, vagy ki­sebb baromfiüzemet alapíta­ni, illetve felépíteni. De se­gíteni sajnos nem tudtunk a szabályozás diszkriminá­ciója miatt. Most viszont minden kedvezmény rájuk is vonatkozik. Én is érzéke­lem nap mint nap, hogy a magánszemélyek gondja el­sősorban a pályázat szaksze­rű elkészítése, illetve össze­állítása. valamint a megfe­lelő közgazdasági számítások elvégzése. Rájuk gondolva, részletes útmutatót is készí­tettünk a pályázathoz, s én úgy hiszem, ennek segítsé­gével, s a mi tanácsadá­sunkkal, tudnak majd bol­dogulni. Rákóczi Gabriella — Az anyósom mákos beigliben, a nejem káposztában, a lányom másban exportképes ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom