Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-14 / 138. szám

BÉKÉS MEGYEI A HAZA MINDEN ÉLŰIT NÉPÚJSÁG * __ 0 P OLITIKIII NAPILAP 1990. JÜNIUS 14., CSÜTÖRTÖK Ara: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM 138. SZÁM „Akinek van füle, hallja meg! Hazaszólító szavak! Hogy is tanít a bibliában az a názáreti? Példabeszé­dei után mindig azt mondja a tanítványainak: Akinek van füle' hallja meg. Azaz, akinek szól, s aki megérti őt, aki tudja, mit kell ten­nie, tegye! Ilyen „példabeszéd érté­kű” műsort hallhattak teg­nap este Békéscsabán a menekültügyi befogadó ál­lomás lakói, akik eljöttek Bartha Levente székelyud­varhelyi előadóművész, Ne­mes István székelyudvarhe­lyi zenész és Székely Csaba kolozsvárról áttelepült ze­nész, zeneiskolai tanár est- jérre. Műsoruk címe: Bar­tók. Az ő népdalfeldolgozá­sai szblgáltak kíséretül Far­kas Árpád, Pál Lajos, Csoó- ri Sándor, József Attila fel­hangzó műveihez, Kodály Zoltán hozzá, Bartók Bélá­hoz írt sorai mellé ... Sokszor, sok helyen elő­adták már ezt a műsort (legközelebb június 15-én Szentendrére utaznak vele), de mindig úgy, hogy haza szóljon... — Mert a mi földünk te­remni akar, s csak úgy fog, ha dédelgetik, ha mi dédel­getjük — mondta Bartha Le­vente az előadást megelőző­en. A költők, a zeneszerzők, az előadóművészek mihd haza- szólítottak ezen az estén. „Akinek van füle, hallja meg!” Fotó: veress F.rzsi „Királyi” aláírásgyűjtés Szegeden Király Zoltán, Szeged független országgyűlési kép­viselője szerdán sajátkezűleg gyűjtött aláírásokat Szege­den, a Dugonics téren. A képviselőnek a köztársasági elnök népszavazással törté­nő megválasztására tett ja­vaslatát másfél ezren támo­gatták aláírásukkal. Az MTI munkatársa az al­kalmat kihasználva az iránt érdeklődött, hogyan fogadja Király Zoltán az őt annak­idején soraiból kizárt MSZMP jogutódjának, az MSZP-nek az aláírási ak­cióját. A képviselő elmond­ta: nagy örömmel fogadja, támogatásnak tekinti. De a két akció nem mosódik ösz- sze, külön-külön bonyolít­ják. Ugyanakkor az ered­mények egymást erősítik. A képviselő ízléstelennek minősített minden olyan, mostanában elhangzó meg­jegyzést, amely azzal gyanú­sítja: azért harcol a népsza­vazás mellett, mert népsze­rűségében bízva így szeretne a köztársasági elnöki szék­be kerülni, tehát önmagának készíti elő a talajt. Hangoz­tatta: nem szokta megvál­toztatni a véleményét, mint egyes pártok, tartja magát korábbi kijelentéséhez — számára ez .elvi kérdés —, tehát nem -fog indulni az el­nökválasztáson. Ha sikerül összegyűjtenie a százezer aláírást, hitelesítteti; ezt kö­vetően pedig el kell rendel­ni a népszavazást. Azt tar­taná szerencsésnek — nyilat­kozta —, ha egy költséggel, egy népszavazással a címer ügyét is el lehetne döntetni a választópolgárokkal. Az aláírásgyűjtés apropó­ján a szegedi városi lap­ban, a Délmagyarországban ugyancsak szerdán Tóth Ká­roly szegedi állam jogász azon aggodalmának adott hangot: a Parlament ne­hogy időközben olyan dön­tést hozzon, amelynek értel­mében népszavazást csak az Országgyűlés írhat ki. Ki­rály Zoltán szintén tart egy ilyen lépéstől. Elmondta, nem lehetetlen, ám bízik abban, hogy gyorsan össze tudja gyűjteni az aláíráso­kat. „Ha meg merik tenni, hogy százezer aláírás ellené­re a Parlament gyorsan megváltoztatja a törvényt, azt tudom mondani: jellem­ző. Ezektől a pártoktól min­den kitelik, hogy a maguk hatalmát és fölényét bizto­sítsák. És ez elkeserítő len­ne. Remélem, nem teszik meg” — jelentette ki Király Zoltán. Szakszervezeti tanácskozás a létszámleépítésekről A létszámleépítésekkel kapcsolatos szakszervezeti tennivalókról tanácskoztak szerdán a MSZOSZ Közpon­ti Iskoláján munkahelyi szakszervezeti tisztségvise­lők. A szakszervezetek nem képesek útját állni a gazda­ság átalakulása miatt vár- .ható egyre növekvő mértékű munkanélküliségnek, de azt befolyásolhatják, hogy a struktúraváltás minél keve­sebb foglalkoztatási, szociá­lis feszültséggel járjon — mutatott rá Csuhaj V. Imre, a Munkaügyi Kutatóintézet tudományos igazgatóhelyet­tese. Ezért alapvető fontos­ságúnak ítélte a jövőre néz­ve, hogy a szakszervezetek ne akkor keressék a tárgya­lási, megoldási lehetősége­ket, amikor már kialakult a válsághelyzet, hanem azokat előre rögzítsék a kollektív szerződésekben, a tanácsko­záson ma még korántsem szokványos megoldások is felvetődtek, mint például: vegyék fel a kollektív szer­ződésekbe, hogy a munkál­tatók még munkaviszonyuk idején gondoskodjanak el­bocsátásra ítélt dolgozóik át­képzéséről. A tanácskozáson szóba ke­rült: ma gyakorlatilag nin­csenek olyan szabályozott mechanizmusok, amelyek révén az érdekképviseletek befolyásolhatnák az orszá­gos gazdaság- és foglalkoz­tatás-politikát. Ezért van — és lesz a jövőben egyre in­kább — kiemelkedő jelentő­ségük a vállalati és az ága­zati, szakmai kollektív szer­ződéseknek. Kicsik és nagyok Fotó: Veress Krul Magyarországgal ismerkedett I. Baldvin és felesége Gazdag programot szer­veztek látogatásuk második napjára I. Baldvin belga ki­rály és Fabiola királyné számára. A Magyar Köztár­saság ideiglenes elnökének vendégeként hazánkban tar­tózkodó belga uralkodót, ál­lamfőt a kora délelőtti órák­ban szállásán kereste fel Antall József miniszterel­nök. A szűk körű megbeszé­lésen a magyar politikus tá­jékoztatást adott hazánk bel­politikai helyzetéről, arról a folyamatról, amely a békés rendszerváltozást jellemez­te. Szólt az európai integ­rációs folyamathoz való csatlakozással összefüggő magyar kormányszándékok- ról, majd méltatta a magyar —belga kapcsolatok jelentő­ségét. I. Baldvin és Antall József a nemzetközi élet kérdéseit elemezve véle­ményt cserélt az e téren be­következett változások új­szerű jelenségeiből adódó hatásokról is. Délben a magyar minisz­terelnök ebéden látta ven­dégül a királyi párt a Gun- del étteremben. Ugyancsak délelőtt fogad­ta a belga uralkodó a Tör­ténelmi Igazságtétel Bizott­sága küldöttségét. Hegedűs B. András, Vésziné Nagy Erzsébet és Földes Péter Nagy Imre-emlékérmet nyúj­tott át a királynak. Becz András képzőművész alkotá­sát ezt megelőzően Václav Havel csehszlovák államfő kapta meg. A nap további részében Magyarország nevezetessé­geivel ismerkedett Baldvin király és Fabiola királyné. Sétát tettek a várbeli Ha­lászbástyán, megtekintették a Máyás-templomot, majd a korónázási ékszereket őrző Nemzeti Múzeumot. Délután a Duna-kanyar vóllt az úti­cél, Esztergom látványossá­gaival. Megmosolyogták Ruud Gullitot Az egyiptomiak 90 percen át szinte „lejátszották” a pá­lyáról az Európa-bajnoki címvédő hollandokat, akik csak a szerencséjüknek — és az afrikai csatárok tehetetlenségének — köszönhetik, hogy egyáltalán az egyik pontot elkönyvel­hették. A fáraók egykori birodalmából érkezett labdarúgók a brazil és a magyar iskola — több más kitűnő edző mel­lett Hidegkúti Nándor is sokáig Egyiptomban dolgozott, igen eredményesen — kitűnő növendékei, és sokszor mes­tereikre emlékeztető megoldásokkal kápráztatták el a szi­cíliai főváros közönségét. csatár, Leo Beenhakkerre utalva. — És nem nehéz előre megjósolni, hogy az angolok ellen is hasonlóan nehéz dolgunk lesz, mivel Lingkerék is le akarnak győzni minket... Beenhakker viszont cá­folta, hogy feszültség lenne a csapat és a szakvezetés között: Az Astra műholdra állítják rá a parabolaernyő vevőrendszerét az Elektronika Gmk. dolgo­zói Békéscsabán a sportcsarnok épületén. így nemcsak a foci-világbajnokság idején, hanem a teljes nyári időszakban is, amíg a „csarnokvásár” tart, mintegy 12 programból válogat­hatnak a nézők Fotó: Veress Erzsi — Nem hiszem, hogy bár­ki is elvitatná: legalább a döntetlent megérdemeltük — mondta Mahmud El-Gohari szövetségi kapitány. —Nem­csak magunkért küzdöttünk, hanem azért, hogy bizonyít­suk, az afrikai futball óriá­sit fejlődött, és hamarosan a világ legjobbjait is le­győzzük. Ha hiszik, ha nem, földrészünkön legalább tu­catnyi olyan képességű válo­gatott van, mint az egyip­tomi vagy a kameruni. Amikor véget ért a paler­mói találkozó, Kairóban már csaknem éjfélt ütött az óra, de az utcákat pillana­tok alatt benépesítették az éneklő, zászlókat lobogtató és táncoló futballrajongók. Az egyiptomi televízió öt- percenként ismételte meg Magdy Abdelghani 11-es gólját, s Hoszni Mubarak államelnöknek a játékosok­hoz intézett üzenetét. A po­litikus az egész egyiptomi nép nevében mondott köszö­netét a játékosoknak. Voltak, akik a mérkőzés előtt megmosolyogták Ruud Gullitot, aki figyelmeztette a holland szakvezetést: a csapat két éve nem játszott igazán jól, míg az egyipto­miak hónapok óta csak er­re az összecsapásra készül­tek. — Nemrég érkezett hoz­zánk az új szövetségi kapi­tány, aki egy teljesen de­moralizált társaságot vett át — jelentette ki a milánói — Nem tudom, kik és mi­ért terjesztik ezeket a hí­reket. Rosszul játszottunk, ennyi az egész. Hiába pró­báltunk nyomást gyakorolni (Folytatás a 8. oldalon) Színdarabok) Egyelőre mellékszereplőknek hitt előadók aratják le a tapsokat az itáliai futtballszínpadon, napról napra ámulatba ejtve a kész koreográfiákat váró közönséget. Fellépésükkor egyszerű, de csöppet sem egyhangú szí­neket varázsolnak a zöld gyepre, és elhomályosítják a tündöklésre felkészült Maradonát, Johnstont és Gullitot. A dicsőséghez szokott sztárok percekig csak olcsó ko- médiázásnak fogják fel az afrikaiak, közép-amerikaiak labdatáncát, nem hiszik el, hogy a nekik kiosztott sze­repeket más is eltanulhatta. Magabiztosan várnak a kicsik bakijára, hogy aztán könyörtelenül csapjanak le, bebizonyítva, hogy egy Cayasso vagy Ahmed Ramzi mellettük csak tragikus hős lehet. A szemet gyönyörköd­tető alakítások azonban egyre késnek, a beolajozott gé­pezet akadozik, a csillagok csak „dadognak”. A fény hirtelen vakítani kezd, és a több milliót érő lábak meg­remegnek a zöld „színpadon”. Bár a közönség soraiból hallják a 'fülüknek oly kellemes taps dallamát, tudják, nekik most a fel-felharsanó füttyszót kell zsebretenni- ük. A katartikus élményt ugyanis a premiereken kameru­ni, Costa Rica-i és egyiptomi előadók nyújtották. ny. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom