Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-08 / 106. szám
1990. május 8.» kedd Nyitó előadás: július 1-jén Évek óta vártunk rá! — Csak a vállalkozókedv hiányzott volna? — Maszek mozi Békéscsabán Hancúrozás a Nagyvillám tetején Várakozás közben a nagymarosi állomáson, itt még rendezettek a sorok... Akár logikai nosztalgiajáték is lehetne: ha Karády, ajkkor Katalin. Ha Karády Katalin, akkor régi film. Ha régi film, akkor régi mozi. Ha régi mozi, akkor Brigád. Ha Brigád, akkor lebontva. Ha lebontva, akkor Békéscsaba ... És itt, sajnos vége a gondolatfüzérnek. Vagy mégsem? Ha mondjuk Tőkés Gyulát kérném fel játszótársnak a nosztalgiázás helyett, egyenesen a jövőt venné célba a szólánc folytatása. Mert hol is tartottunk? Ha lebontva, akkor Békéscsaba... És a folytatás: ha Békéscsaba, akkor kell még egy mozi. Ha kell még egy mozi, akkor Karády. És ha Karády mozi, akkor kft ___ D e most már félre a tréfával, mert Tőkés Gyula és társai nagyon is komolyan gondolják, hogy hamarosan megnyílik a megyeszékhely új mozija, a Karády mozi. Hogy pontosan mikor? Többek között erről kérdeztük őt, az intézményt életre hívó kft. — egyik — ügyvezető igazgatóját, aki bemelegítő- ül az ötlet megszületéséről szólt. — Ismerőseink, barátaink körében egyre többen felvetették, miért nem nyitunk egy maszek mozit? Előbb merésznek tűnt az ötlet, de aztán feltettük a kérdést magunkban: miért is ne? Évekig vezettem a Phaedra filmszínházat, és mikor eljöttem (túlzás lenne azt mondani, hogy jószántamból, de ez egy másik történet ...), már akkor biztos voltam benne — hisz tapasztalhattam —, hogy a híresztelésekkel ellentétben, igenis, van jövője a mozinak. Így hát elhatároztuk, hogy belevágunk. — Mikor, hol és hogyan látnak munkához? — Talán a végén kezdem. Július 1-jén szeretnénk nyitni a Karády mozit a Tanácsköztársaság útján, a Vasutas Művelődési Ház földszintjén. A munkálatokat úgy kell időzítenünk, hogy addigra a technikai bázis, a megfelelő akusztika, a gépház, a széksorok, egyszóval minden meglegyen, ami egy mozihoz szükségeltetik. E célra tökéletesen megfelel a művelődési ház nagyterme, melyet bérelni fogunk. Így ők is, mi is jól járunk. — Hogy esett épp erre az épületre a választásuk? — A fekvése tetszett meg. Két lakótelep szomszédságában leszünk, ráadásul autóbusszal Jaminától Mezőme- gyerig és a Lencsési-lakóte- leptől Gyuláig jó pár helyről elérhetőek vagyunk. Ezek után már csak egy ideális műsorpolitikát kell kialakítanunk, és nyert ügyünk van. — Miben lesz különb a Karády mozi, mint a többi? — Nagyon tömören így fogalmazhatnék: a közönség kiszolgálásával szeretnénk konkurálni. Minden rétegre gondolunk, minden igényt kielégítünk. A kommersz filmek mellett vetítünk művészfilmeket, értékes magyar filmeket, ifjúsági filmeket ... Hja már az ifjúságnál tartunk. Eltökélt szándékunk, hogy egyrészt bőséges kínálattal, másrészt kedvezményekkel beszoktassuk a fiatalokat a Karády moziba. — Naponta hány vetítést terveznek? — Mivel — mint az előbb említettem — a közönségigényeket kívánjuk kielégíteni, annyit, amennyire szükség lesz. De napi hármat biztos. Forgalmazásunk közvetlen emberi kapcsolatokra épül majd, a mozit szeretnénk, ha az ide betérők otthonuknak tekintenék. És nekünk kitüntetés lesz, ha a közönség beül széksorainkba. Ezért mindent megteszünk, hogy jól érezzék magukat, mert a tisztességes kiszolgálást legalább olyan fontosnak tartom, mint a jó filmet, vagy a kényelmes körülményeket... — Szólna néhány szót távlati terveikről? — Azon túl, hogy a város kulturális életébe egy új színfoltot viszünk, eltökélt szándékunk — mint névválasztásunk is jelzi — a magyar filmek patronálá- sa, a tehetségek támogatása és természetesen a magunk számára a tisztességes megélhetés biztosítása. Mert ebből sem csinálunk titkot: mindent megpróbálunk, ami hasznunkat, hírünket növeli. A Karády Mozi Kft. másik ügyvezető igazgatóját, Kálmán Balázst — mivel egy mozi sikere azért mégis a vetített filmeken múlik elsősorban —, azokról a „csatornákról” kérdeztük, melyeken keresztül a filmek hozzájuk, s rajtuk keresztül a közönséghez jutnak majd. A válasz nem volt olyan egyszerű, mint ahogy gondoltuk, hiszen... — Manapság sokat beszélünk a vállalkozások támogatásáról, ami ez esetben egyáltalán nem jellemző. A megyei moziüzemeltető vállalatok inkább törekszenek konkurenciájuk lehetetlenné tételére, megfojtására, mint annak támogatására. Együttműködésről olyannyira nincs szó, hogy mondjuk a kecskeméti maszek mozis itt, mi meg más megyékben vásárolunk technikát, s akkor még a filmbeszerzés nehézségeiről nem Is beszéltem. — Ez is akadályokba ütközik? — Mivel a Kontúr Moziüzemeltető Vállalattól csak olyan filmeket kaptunk volna, melyek már neki nem kellenek, más után kellett néznünk. A cél az volt, hogy a vállalat monopolhelyzetén valahogy felülkerekedjünk. Ezért felkerestünk tízegynéhány filmforgalmazót, a Vicét, a Hajdút, a Tiszát, a Helikont és így tovább, akik nagyon készségesek voltak ugyan, de őket szerződés kötötte a megyei vállalatokhoz. E szerint az új filmeket csakis nekik szállíthatják. — Akkor nincs orvosság e kiszolgáltatottság ellen? — De igen. A kecskeméti művelődési központ kezdeményezésére többekkel létrehoztuk a Moziüzemeltetők Érdekvédelmi Szövetségét, amely mint saját moziüzemi vállalatunk, megfelelő feltételek mellett intézi adminisztrációnkat, adja a filmeket... A megfelelő feltételeket külön hangsúlyoznám, hiszen a megyei vállalatot, isajnos, a korrektség korántsem jellemezte. A forgalmazók így, e szövetséget el tudják látni vonzó, új filmalkotásokkal, olyanokkal, amelyekkel bármikor felvehetjük a versenyt... — Akkor hát minden ösz- szeállt, a Karády mozi július 1-jén nyit. Milyen filmmel? — Ez hadd legyen meglepetés. Manapság a vállalkozások korát éljük, de a kultúra valahogy mindig lépéshátrányban volt a többi ágazattal szemben. Tőkés Gyula és Kálmán Balázs olyan vállalkozásba kezdett, melynek múltja nincs, ám jövője — ismerve a helyi igényeket —, biztosan lesz ... Filozófiájukat: a Phaedra exveze- tője így fogalmazta meg: — A mozinál csodálatosabb közművelődési intézmény nincs még egy. Úgy tanít, úgy szélesíti az emberek látókörét, hogy észre sem veszik. A mi dolgunk csupán az, hogy utánanézzünk az „árunak”, s ehhez megkeressük a megfelelő „vevőt”. Mert ahogy mondani szokták: minden ruhadarabnak megjön a gazdája. Egyszerű ez. Csak „legyen választék a ruhákból”. Nagy Ágnes Száznegyven gyerek, kétszáznyolcvan cipő Száznegyven gyerek, ugyanannyi hátizsák, 280 túracipő, fejenként legalább három pulóver, szendvicsek özöne, vagy féltucat Góliát magazin, sőt még egy játékkutya is útnak indult tizennégy felnőtt kíséretében Békéscsabáról Visegrádra. Nem karaván vonult tova, nem is újkori népvándorlásról van szó: a békéscsabai 10. számú iskola Mátyás- eml ék tú ráj ának résztvevőit soroltam fel, persze a teljesség igénye nélkül. . Ebben az intézményben aktívan túráznak a gyerekek. öt éve hozták létre a Turisztika Diák Sportkört. Tagjaik számára minden nőnapban egy egésznapos túrát szervez Szarvas Mátyás városi úttörőelnök, aki korábban az iskolában tanított és Mokran János szabadidőszervező. Neveltjeik közül néhány középiskolás rendszeresen visszajár az iskolába egy-egy ilyen hétvégére. Páran pedig nyaranta a Kék túra útvonalon baktatnak szorgalmasan. Januárban a megyei természetbarát-szövetségtől teffljesítmény- jelvényt kaptak. A megyében ők az egyetlen gyermekcsoport, amelyik ezt kiérdemelte. • Évente kétszer megmozdul — ha nem is az egész tanulóifjúság és nevelőtestület — dP az iskola igen tekintélyes része. Januárban a KuiMch Gyula-emlék- túrát rendezték meg a Pilisben, most pedig — Mátyás lévén — a másik úticél Visegrád, a visegrádi Mátyás-emlékek. Fél hatkor az állomáson * Hajnali fél hatkor már majdnem mindenki ott van az állomáson. A kisebbek természetesen szülői kísérettel jötték. A második bés Évi is ott fogja édesanyja kezét, aki elmondja, hogy lánya — mint így túrák előtt lenni szokott — nem tudott aludni az éjjg;l. Az új cipőjében jött, amit feltétlenül meg kellett venni, hiszen tanító nénijük megmondta, hogy kényelmes túrabakancs legyen rajtuk. Évinél fiatalabbak is vannak itt — ráadásul ő már nem is első alkalommal vesz részt túrán —, ezenkívül alsó és felső tagozatosok és néhány visszajáró középiskolás. A kirándulás, azaz legyünk pontosak, a túra abban a pillanatban kezdődik el, amikor befut a pesti gyors. Gyorsan szétoszlunk a fülkékben, Jancsi bácsi névsort olvas. Elég sokáig tart, míg végigmegy a kocsikon, mire végez, a gyerekek is befejezik a reggelit. Előkerül néhány játék. A hetedikesek. hangfalat is hoztak magukkal, úgy hallgatnak zenét. — Tessék megfogni, nem nehéz — biztatnák. Felemelem. Tényleg köny- nyű. A fülkében, ahová én is kerültem, 11-en ülünk, de nem szorongunk, hiszen a méretek — már ami a gyerekeket illeti — átlagon aluliak. A kislányok második, harmadik, negyedik osztályosok. Végig velük megyek, így hát meg is tanulom a nevüket: Adrienn, Rita, Edit, Szilvi, Panka. Gabi, Laura, Kata, Nóra, Éva. Néhánynak a testvére is itt utazik. Kata öccse például kétszer is bejön, szótlanul letesz egy csokit az asztalra, aztán kimegy. Laura bátyja pedig a vízfelelős — övé a kulacs — meséli húga — így azt ő hozza. A metrón az átszállás gyorsan megy, gyakorlott nevelők viszik a száznegyven apróságot, már a vonaton kisebb csoportokba osztották őket. Tíz-tizen- két gyerek jut egy pedagógusra. Persze, nem egyszerre érkezünk meg, de mindenki tudja, hol találkozunk. Nagymarosig még vonattal megyünk, aztán végre elérjük a legnagyobb várakozással kísért járművet, a kompot. A kisebbek közül sokan még ném láttak ilyet. Az egyik meg is kérdezi: — Milyen az a komp? Olyan, mint Saksak? Amíg átérünk, arról beszélgetünk vele, hogy van-e még bödönhajó és rönkökből összeállított tutaj. Hál’ istennek, hamar kikötünk Visegrádon... Yan-e még bödönhafó? Itt a nevelők fakultatív módon járják be a nevezetességeket. Az én kiválasztott tíz ismerősöm és osztálytársaik, összesen úgy harmincán — Zsidel Andrea tanító néni vezetésével — természetesen elsőnek a fellegvárat tűzték ki célul a legnehezebb útvonalon. De becsületükre legyen mondva, mindannyian állták a meredekeket, azt is, ahol csak egymást segítve, visz- sza-visszacsúszva jutottak fel. Ha valaki lemaradt, senki nem tette szóvá, megvárták. Útközben — hegynek felfelé — Mátyás királyról, a corvinákról, a törökökről beszélgettünk. (Le is. maradtunk néha.) Adrienn talált egy óriási pitypangot és láttunk nefelejcset. Be kell vallani, hogy másféle virágot is, de azt sem Andi néni, sem én nem ismertük. A várban tett séta után — ahol a köveken két • gyíkot is lefényképeztünk — ebéd, majd fagyizás következett. (A fagyi senkinek nem ízlett.) Utána pedig irány tovább a Nagyvillám. Itt is zárva volt a kilátó (még igencsak elején járunk a szezonnak), de a kilátás gyönyörű. S hogy mit lehet kezdeni egy bezárt kilátó tövében? Ragyogó napsütés. a háttérben hegyek, fölöttünk felhők, mögöttünk erdő. lábunk alatt pedig fű, fű. fű. A hely kiválóan alkalmas hancúrozásra, gurulósra, rohangálásra, birkózásra. Nehéz ellenállni a csábításnak, nem is teszi senki. A betonhoz, laposhoz szokott alföldi gyerekek és tanáraik számára nem mindennapi élmény felfedezni ezt a lehetőséget. A visszaúton már alig történik valami, legfeljebb any- nyi, hogy majdnem lekéssük a vonatot a komp miatt. De végül minden elrendeződik. Az esti személyvonaton minden állomáson rácsodálkoznak az utolsó két kocsira, amelyikben utazunk. Énektől, nevetéstől hangos egészen hazáig. Nincs az a hosz- szú táv, amitől az elalvásig kifáradnának, hallottam róluk. Este fél tízkor majdnem mindannyiukat szülők várják Békéscsabán az állomáson. Míg egymásra ne« talál, ki nem vonul mindenki, kicsit hangos a pályaudvar, de aztán elcsendesedik S hogy otthon senkit nem kellett ringatni, azt már én mondom, a saját tapasztalaMég nem hirdeti neonfény: itt lesz a Karády mozi. Ha olyan szépek és sikeresek lesznek, mint névadójuk, érdemes próbálkozni! Fotó: Veress Erzsi tómból... Kiss Katalin Átalakuláshoz, alkatrészvásár a SZÜV-ben! vállalkozásalapításhoz Május 10—18-ig. vegye igénybe szolgáltatásainkat! TRANZISZTOROK, (Vagyonértékelés, • ANALÓG ÉS DIGITÁLIS IC-k, átalakulási terv, CSATLAKOZÓK társasági szerződés alapszabály stb.) olcsó áron kaphatók üzletünkben. Diszkréció — Megbízhatóság Cím: BÉKÉSCSABA, Munkácsy u. 9. sízám. Keressen bennünket, hogy fel tudjuk önt keresni! Telefon: 23-313 (66) 25-561. Nyitva: munkanapokon 9—16 óráig. Békéscsabai gyerekek Visegrádon
