Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-02 / 101. szám
1990. május 2., szerda o Nem Gyulán, hanem Kecskeméten épül a csokoládégyár „Csokoládégyár épül Gyulán. Már megérkeztek a gépek. Hamarosan elkezdik az épület alapozását!” — szállingóztak az örömteli hírek la fürdővárosban az elmúlt hetekben. Aztán megfordult a „széljárás”, s az emberek egyre inkább tudni vélték, hogy kútba esett az üzlet, csak pletyka volt az egész. De ahogy mondani szokás: nem zörög a haraszt... Praktikus könyvecske került a kezembe a minap. Címe: Szarvasi kalauz. A Szarvasi Informatikai Kft. jelentette meg, mely nemcsak az idegennek, de még a város lakóinak is képes meglepetést, új információt nyújtani. Teszi ezt annak ellenére, hogy — mint az angol és a német nyelvű bevezető is bizonyítja — elsősorban az idegenforgalom igényeit igyekszik kielégíteni a nemrég napvilágot látott füzetecske. „Története a XII. századtól kezdve követhető: ekkor említik először Szarvashalom nevét... Üjkori történelmét 1722-től számítjuk. Földesura, báró Harruckern János György főként szlovák telepesekkel népesítette be...” És így tovább, és így tovább. olvashatjuk a Szarvas múltjáról szóló ismertetőt. De legalább ilyen hasznos a vízi túrákra kiválóan alkalmas Holt-Körösről szóló tájékoztató. A látnivalókra hívja fel a tanulmány szerzője az olvasók figyelmét, olyan látnivalókra, mint a Bolza-kastély és parkja, az arborétum vagy a DATE Víz- és Környezetgazdálkodási Karának épülete ... A kikapcsolódásnak persze vannak más lehetőségei is Szarvason — hívja fel figyelmünket a következő fejezet szerzője —. így lehet horgászni, vagy olyan ipar- történeti érdekességgel ismerkedni, mint a békés- szentandrási duzzasztómű mellett álló gőzhajtású szivattyúk, melyeket — mint a könyvből megtudjuk — üzemképes állapotban őriztek meg az utókornak. Az arborétum, meg a szarvasi ligetek! Egyik sem maradhat ki a város ismertetőjéből, csak úgy nem, mint a Tessedik Múzeum, a könyvtár vagy a szlovák tájház, melyeket ugyancsak érdemes megcsodálni a városba látogatóknak. Boldog lehet az a település, mely ennyi látnivalót kínálhat. Mert a templomokról, az Ó-temetőről és a Száraz-malomról még szót sem ejtettünk, pedig e nevezetességekről is tájékoztatnak a könyv szerzői. És akinek ez sem elég? Annak érdemes felütni a kiadvány 35. oldalát, ahol autós kirándulásokra invitálják az olvasót. A kiindulópont, s a végcél azért természetesen Szarvas. És hogy miért neveztük praktikusnak ezt az eddig útikönyvnek is nevezhető kiadványt? Az ok egyszerű:az utolsó oldalakon olyan hasznos tudnivalókat tesznek közkinccsé a szerzők, mint üzletek, iskolák, hivatalok és egészségügyi intézmények... Hogy csak néhány címszót említsünk a sok közül. Végül hadd méltassuk a dr. Kutas Ferenc szerkesztette könyvecske vonzó kivitelét, szép fotóit, hogy a tanulságot is levonhassuk: érdemes kezünkbe venni a „Szarvasi kalauzt”. Először a városi tanács műszaki osztályának vezetőjét, Hild Györgyöt kerestük meg, aki a következőkkel kezdte: — Szűcs Bálint vállalkozó valóban csokoládégyárat kívánt építeni Gyulán. A városi tanács több telket ajánlott számára, de ezek különböző okok miatt nem feleltek meg Szűcs úr kívánalmainak. Megjegyzem, hogy egyik felajánlott építési terület sem a tanács tulajdona, úgyhogy a vállalkozónak az adásvételi tárgyalásokat a földtulajdonosokkal kellett lebonyolítania. Végül Szűcs Bálint a Paradicsommajorban, a Karaván étteremmel szemben lévő területből szeretett volna ötezer négyzetmétert megvásárolni. A szántóföld a Gyulai Lenin Termelőszövetkezeté, de az üzem létesítéséhez szükséges engedélyt a városi tanács adja ki. R terv, az terv... — A jelek szerint önök nem járultak hozzá az építkezéshez. — A városi tanács testületé április 10-ei ülésén határozott a nem mellett. — Számomra rendkívül meglepő ez a hír, hiszen közismert, hogy Magyarországon egyre nagyobb arányú munkanélküliségre számíthatunk, ami Gyulát sem kerülheti el. Ha valahol valaki, vagy valakik munkahelyet teremtenek ilyenkor, akkor azonnal élni kellene a lehetőséggel. — A városi tanács 1989 őszén fogadta el a hosszú távú általános területrendezési tervét. A Szűcs úr által kért terület ebben zöldövezetként szerepel, a folyamatosan fejlődő paradicsomi lakóterület mellett. A műszaki osztály ennek ellenére a tanácstestület elé terjesztette a kérdést, nehogy az legyen a látszat: szakmai elvakultság akadályozza meg a beruházást. Az előterjesztésben leírtuk az előnyöket és hátrányokat, és felsoroltuk az ismeretlen tényezőket. ■ A szenvedélyes vita végén szinte egyhangú döntés született. A tanácsi határozatról levélben értesítettük Szűcs Bálintot, aki azóta nem keresett meg bennünket. Szűcs Bálint és családja még Gyulán, a Karaván panzióban lévő lakásukban élnek. De nem sokáig. Hamarosan Kecskemétre költöznek. Szűcs Bálintné nem kis szomorúsággal mesélte történetüket: — Február óta Gyulán vannak a gépek, fekete fóliába csomagolva. Svájcból, Neuchatel városából hoztuk őket. A világhírű Suchard cég ottani- gyára elköltözött, így igen olcsón jutottunk hozzá a rendkívül modern gyártósorhoz. Ügy terveztük, hogy ősszel beindulhat a gyulai csokoládégyárban a próbatermelés. Álmunkban sem gondoltuk, hogy az egész városban nem találunk megfelelő, minimum négyezer négyzetméteres, közművesített építési területet. „Nagyon reménykedtünk” Szűcs Bálint az előzmények további részleteivel ismertetett meg bennünket: — A Karaván pincéjében több mint egy éve készítünk csokoládét. Bővíteni szerettük volna piciny üzemünket, s az üzleti tárgyalások során adódott a nagy lehetőség. Egy francia állampolgárságú üzletember révén megteremtődtek a tárgyi feltételei az „Első Francia— Magyar Privát Csokoládégyár Rt.’’, rövidítve: SINI- EX létrehozásához. December óta próbálunk Gyulán telket vásárolni. Bármilyen hihetetlenül hangzik, sikertelenül! Igaz, kaptunk ajánlatokat, de azok végeredményben elfogadhatatlanok voltak. Nagyon reménykedtünk abban, hogy a városi tanács a kért paradicsomi építkezéshez hozzájárul. A földtulajdonos termelőszövetkezettel gyakorlatilag már megállapodtunk az adásvételben! A városatyák ülésekor éppen külföldön tárgyaltam, így csak néhány nap elteltével értesültem a nemleges döntésről. Ráadásul külföldi partnerünk hús- vétkor megérkezett Gyulára, hogy részt vehessen az ünnepélyes alapkőletételen. — Az eddigiek ismeretében igen mérsékelt segítő- készséget tapasztaltak önök Gyulán vagy a megyében... — Nem szeretnék senkit sem megbántani, hiszen voltak, akik a tőlük telhetőt megpróbálták. Például az OTP megyei vezetői vagy a Békéscsabai Városi. Tanács elnöke. De én Gyulán szerettem volna a gyárat felépíteni. — ön múlt időben beszél, tehát valahol máshol valósul meg a beruházás. — Igen, mégpedig Kecskeméten. A gyulai rossz hír hallatán elutaztam Kecskemétre, és megkerestem a tanács beruházási vállalatát. Három nap múlva a városi tanács illetékes vezetője elém tette a város térképét, amelyen tíz — azaz tíz! — építési területet jelöltek be. Bármelyiket választhattam. Ráadásul megígérték, hogy gyorsított ütemben adják meg a különböző engedélyeket, . május 16-án ' kezdődhet az alapozás! Rendkívül jó helyen kaptunk nyolcezer négyzetmétert, fele annyi áron, mint ami Gyulán egy négy-ötezer négyzetméteres ajánlatra szólt! Kommentár nincs... — A kérdés tehát eldőlt. Mindenesetre jó lenne tudni, hogy milyen gyár nem kellett Gyulának ... — A beruházás mintegy 150 millió, éves termelési értékünk pedig százmillió forint lesz, 80-100 alkalmazottal dolgozunk majd, a világszínvonalon termelő üzemben. Elsősorban mérnököknek, számítástechnikusoknak, egyszóval magasan képzett embereknek adunk munkát. Teljesen zárt a technológia, csokoládé-alap- masszát használunk fel, így környezetszennyezéssel nem jár á csokoládégyártás. A tervezett fizetésekről eny- nyit: mindenkinek olyan jövedelmet biztosítunk, hogy ne kelljen másod- és harmadállásból fedezni a családja megélhetését. Terveztük, hogy a gyári mintabolt mellett — termelői áron lehet majd csokoládét venni a helybelieknek — a Hétvezér utcában saját csokoládéboltot is nyitunk. * * * Vannak történetek, amelyeket nem hogy nem kell, egyenesen vétek lenne magyarázni, kommentálni. Sokszor a tények a maguk száraz mivoltukban a legbeszédesebbek. Azt hiszem, a fentiekhez sincs mit hozzáfűzni. Befejezés gyanánt álljon itt Szűcs Bálintné megjegyzése: „A tervrajzokból teljesen egyértelmű, hogy a csokoládégyár semmilyen értelemben nem rontotta volna a Paradicsom major környezetét. Sőt, elmondtuk, ha a környéken sportpályát akarnak, akkor anyagilag is beszállunk a kialakításába. Felvetettük, hogy vállaljuk a sporttevékenység szponzorálását is. De a tanács másként döntött. Nagyon sajnáljuk, hiszen mi mindenképpen Gyulán akartunk maradni...” Lovász Sándor II Siemens cég már otthon érzi magát Orosházán Az elmúlt hét végén az orosházi szakrendelő valamivel zajosabb volt a szokottnál, ugyanis a kórház igazgatósága és tudományos bizottsága itt rendezte meg immár hagyományos műszerkiállítását és -vásárát. S hogy mitől hagyományos ez a bemutató? Attól, hogy kétévente a vendéglátók — az orosháziak felvállalva a szervezés nehézségeit és a nem csekély anyagi áldozatot — Dél-Magyarország négy megyéjének érdeklődő közreműködésével olyan fórumot teremtenek, ahol nemcsak a szakmai továbbképzés biztosított. hanem az elavult orvosi műszerpark felújítása is, Az 1988-as kiállítás sikerén felbuzdulva az orosháziak az idén április 27-én látták vendégül a neves nyugat-európai, japán és hazai orvosi műszergyártó cégek képviselőit. m Míg az ünnepélyes megnyitó után Vérzések a tápcsatornában címmel a nagyteremben „kerekasztal-kon- ferenciát” tartottak, addig a folyosókon ismerkedések, élénk eszmecserék zajlottak. Dr. Gervain Mihály tudományos igazgatóhelyettes főorvost arra kértük, mondja el, mi készteti arra egy vidéki kisváros kórházának vezetését, hogy ilye' nagyszabású kiállítás szervezését felvállalja? — Dél-Magyarországon a szegedi egyetemnek köszönhetően érvényesül a szakmai orientáció. Az orvosok igénylik a konzultációkat, a szakmai megbeszéléseket, ami nemcsak saját szempontúkból, hanem a beteg- ellátás tekintetében is hasznos. A másik dolog: Orosházát ily módon sikerült bekapcsolnunk az országos, sőt, a nemzetközi vérkeringésbe is. 1988-ban például 20 millió forint értékben kötöttek szerződéseket a kiállítás résztvevői és vásárlói. A mai nap tapasztalata azt mutatja, hogy a vártnál is nagyobb az érdeklődés. Eljöttek a régi ismerősök, mint például a Siemens cég, de sokukkal most ismerkedünk. Itt vannak például a számítástechnikai, informatikai rendszereket gyártó vállalatok. Ök is szeretnének bekapcsolódni az egészségügy felvirágoztatásába, joggal, hiszen manapság híradás- technika nélkül létezni sem tud az orvostársadalom. — Van-e anyagi fedezete az orosházi kórháznak a műszerei; vásárlásához? — Ehhez elsősorban nem pénz, hanem hosszú távú, jól átgondolt koncepcióra van szükség. Egy rendszer kiépítése időigényes, és számolni kell azzal is, hogy a technika rohamléptekkel halad előre. Meg kell fontolni mit, mikor, mennyiért vásárolunk. Ugyanakkor meg kell ismernünk a nemzetközi műszerpiacot is — ilyen kiállításokon mint a mai —, hogy azután a személyes ismeretségre apellálva szakmai hitelünk birtokában, kedvező feltételekkel köthessünk üzleteket. — Ha már itt vannak helyben a gyártók, mi az, amire biztos vevó lesz a kórház? * I — Endoszkópos rendszerünket bővítjük, artroszkóp- pal. Ennek segítségével az ízületek nyitott műtéttel történő kezelése helyett zárt endoszkópos műtétet végezhetünk. Emellett betegmegfigyelőket és labordiagnosztikai műszereket is szeretnénk vásárolni. A kiállítók közül ' három világhírű gyártó magyar képviselőjét kerestük meg, hogy megtudjuk, milyen piacot remélnek Dél-Magyarországon. A 370 ezer embert foglalkoztató NSZK-beli Siemens konszern okleveles elektromérnöke, Korencsy Ottó a következőket válaszolta: — Az üzleti életben személyes kapcsolatok nélkül nem lehet érvényesülni. Itt, Orosházán már jártunk, és biztosíthatom a vendéglátókat, két év múlva is itt leszünk. Cégünk feladata, hogy termékeivel ellássa a jó felszereltséggel nem dicsekedhető környékbeli kórházakat. Mostani tárgyalásainkon majd kiderül, mire van“' igény, milyen berendezéseket hagyunk itt. Ettől függetlenül otthon érezzük magunkat ezen a környéken is. AStorz világcég első alkalommal képviseltette magát Orosházán. Dr. Borbás István is pozitív benyomásainak adott hangot: — Ismerjük Orosházát, Gyulát, Békéscsabát, amennyire ismerhetjük a Storz-eszkö- zök jóvoltából. A fül-orr-gégészeti kéziműszereket gyártó vállalatunk az endoszkópia térhódítására figyelt fel. Most is olyan készülékeket ajánlunk, amelyek a gyógyítás legmagasabb színvonalát képviselik. Ezek értékes berendezések, de előnyük, hogy drágaságuk rövid idő alatt megtérül. A Selectronic Kft. szakemberei — bevallásuk szerint — nem akarják meghódítani a vidéket, csupán szeretnének bemutatkozni az egészségügyi dolgozók széles táborának. Kevesen tudják róluk, hogy CANON FAX- berendezésük a telekommunikáció csúcsát képviseli. Véleményük szerint az orvosok, az egészségügyi intézmények sem nélkülözhetik ezeket a modern készülékeket.
