Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-28 / 123. szám

1990. május 28., hétfő o Szlovák nemzetiségi találkezé Szarvason „Hűség az anyanyelvhez, hűség a hagyományokhoz” A nagy kulturális hagyo­mányokkal bíró Körös-parti városban még áprilisban megalakult a Szarvasi Szlo­vákok Kulturális Köre. A mára közel kétszáz tagot számláló kör első ünnepi közgyűlését szombaton dél­után tartotta a Vajda Péter Művelődési Központban. — Tömöríteni kívánjuk a Szarvas környékén élő szlo­vák lakosságot. Szeretnénk ösztönözni az itt élő szlo­vákságot nemzetiségi jogaik érvényesítésére, anyanyelvűk tanulására és gyakorlására. Sajnálatos, hogy őseink nép­szokásai egyre inkább kive­szőben vannak. Még szomo­rúbb, hogy nyelvünket csak szűk körben beszéljük. Re­méljük azt, hogy szerveze­tünk képviseleti jogot kap a helyhatósági választások után a helyi önkormányzat­ban — hangsúlyozta prog­rambeszédében Mótyán Ti­bor népművelő, akit a ké­sőbbi szavazás során a kör elnökévé választottak. A közgyűlésen felszólalt Jakab Róbertné, a Magyar- országi Szlovákok Demokra­tikus Szövetségének főtitká­ra: — Önök hivatalos* nevük mellé a „hűség” elnevezést is választották. Hűség az anyanyelvhez, hőség a ha­gyományokhoz, az alföldi tájhoz, ' amelyen élnek és dolgoznak. Mindez nagyon szép. gondolat — mondta a főtitkárasszony. Egy kérdés­re válaszolva, kifejezte re­ményét, hogy a választójogi törvény megváltoztatásával a nemzetiségek valós képvi­seletet kaphatnak majd a Parlamentben. Antonin Svehlák Pozsonyból a Ma- tica Slovenska • üdvözletét tolmácsolta. István Anna, a Békéscsabai Szlovák Egye­sület elnöke finn és svéd példákkal bizonyította, mi­ként kell biztosítani európai módon a nemzeti kisebbsé­gek és a nemzeti többség együttélését. Nobik Erzsébet szarvasi evangélikus lelkész a vallási közösségek meg­tartó erejét hangsúlyozta. Több hozzászóló a legna­gyobb elismeréssel szólt a szarvasi Szlovák Tanítási Nyelvű Általános Iskola tan­testületének áldozatos és magas szintű munkájáról. A közgyűlés után a Dimit- rovanka szlovák fúvósegyüt­tes, a Vanyarci Hagyomány- őrző Együttes, a Tessedik Néptáncegyüttes, valamint a szarvasi Szlovák Népdalkor adott hangulatos gálamű­sort. A program vasárnap délelőtt a szlovák fúvósok térzenéjével folytatódott. Ezt egy lélekemelőén szép és eredeti szlovák liturgiájú is­tentisztelet követte. Dusán Szajak a romániai Nagylak­ról érkezett evangélikus lel­kész hirdetett igét. Az isten­tiszteleten . Melis. György operaénekes és a városi női kar működött közre, Nagy Béláné vezényletével. A két­napos találkozó vasárnap délután az Árpád Szállóban rendezett táncházzal ért vé­get. Szenes János Fotó: Fazekas Ferenc Békéscsabára került a Lutra-födíj Jófelé indult a szerencse, csak egy ki­csit túllőtt a célon — mondhatná fiatal barátom, aki hetek óta maga is a Lutra- album képeinek egyre lázasabb összegyűj­tésén munkálkodott. Tegnap délelőtt ugyanis a természeti környezet megbecsü­lésére ösztönző játék győzteseit ország-vi­lág szeme előtt — a televízió nagy gyer­meknapi műsorában — 'kisorsolták. A sze­rencse — mint utaltam rá — e napon ala­posan célba vette Békés megyét: a fődí­jat (egy külföldi utazást) a békéscsabai Varga Dávid nyerte, s ha igaz, egy másik csabai gyerek egy számítógépnek örvend­het. Dávidék kőhajításnyira laknak a szer­kesztőségtől. Szerettük volna kifaggatni a képgyűjtés rejtelmeiről, a természet iránti érzelmeiről és arról, hogy milyen érzés nagyon örülni. Lapzártáig \ajnos nem került elő: va­sárnap lévén, Vargáék a nagyinál voltak. Gondolom, egy újabb siker és öröm kap­csán lesz még módunk kifaggatni őt. El­végre szép jövőt sejtet az, ha valaki ilyen jó barátságba kerül a szerencsével — mindössze négyévesen .... * k. a. j. Orosházán a Szántó Kovács Múzeumban kiállítás nyílt Molnár C. Pál festőművész alko­tásaiból, aki a battonyai Tompapusztán született. Molnár C. Pált, mint tevékeny festőt tar­tották számon. Talán gépészmérnöki hajlamainak köszönhető — mindig gondosan szer­kesztette mondanivalóját. Innen a Tend, az áttekinthetőség, még a legszürrealistább képein is. Művészi hitvallása mélyen emberi. Ennek kialakulásában egyházművészeti témájú fes­tészete is segítette. Az emberek számára festett, ezért utasította el a dekoráció területére az absztrakt-nonfiguratív, a fölismerhető tárgyi elemeket nélkülöző színkompozíciós fes­tészetet. A kiállítás szeptember 30-ig tekinthető meg Fotó: Fazekas Fereno „Istennek ajánljuk...” Adventista imaházat avattak Békéscsabán „Mély hálával telik meg szívünk a mai napon, mikor e házat azért avatjuk fel, hogy Isten házává legyen, hol összetört szívek, seb­zett lelkek gyógyulást és békességet nyernek. Külö­nösen nagy örömünkre szol­gál, hogy a hármas angyali üzenet magyarországi hir­detésének 50. évfordulóján szentelhetjük fel az Úrnak házát Békéscsabán...” Ezeket a szavakat 1948. november 6-án Michnay László, az egyház akkori vezetője mondta, amikor Békéscsabán felavatta az adventista imaházat a misz- szió 50. évfordulóján. A zsúfolásig megtelt ima­házba szombat délelőtt is­mét avatásra gyülekeztek a hívők. A hálaadáson megle­pően nagy számban vettek részt fiatalok. A mostani avató beszédet Ócsai Sán­dor. a Tiszavidéki Egyház­terület elnöke tartotta, ami­ből — többek között — megtudtuk, hogy az imaház a környék legelhanyagoltabb épülete volt. A lelkész a Bibliából Aggeus próféta könyvéből idézett: „Ideje-e nektek,, hogy ti mennyeze- tes házakban lakozzatok, holott ez a ház romban áll?!” Majd Istennek aján­lotta a templommal együtt önmagukat, a gyülekezetei is... Szilvási András lelkésztől megtudtuk, hogy a szomba­tot tartják ünnepnapnak és várják Jézus Krisztus máso­dik közeli visszajövetelét. Céljuk nemcsak a lélekkel, de a fizikai léttel is beha­tóan foglalkozni. Egészséges életre nevelnek. A hívek él­vezeti cikkeket és a Biblia által tisztátalannak tartott ételeket nem fogyasztanak. Békéscsabán jelenleg 100- Í20 hívet számlál ez az egy­ház. Az imaház felújítását 1989-ben kezdték. A 3,5-4 milliós beruházást a hívek adományából és jelentős társadalmi munkával hozták létre. B. V. Fotó: Fazekas Fereno Szerb jubileum Battonyán Emléktábla-avatás a 300. évforduló alkalmából Ünnepi díszbe öltözött szombaton reggel Battonya város délszláv lakossága, hisz nem kevesebb, mint 300 éves letelepedésüket ünne­pelték. Az egész napot be­töltő program délelőtt 9 órá­tól a görögkeleti szerb temp­lomban ünnepi misével kez­dődött. A tiszteletet, méltó­ságot sugárzó falak között szárnyalva csendült fel a Szentendrei Szerb Kulturá­lis Egyesület férfiénekkará­nak egyházi dala, amely hol felerősödve, hol elhalkulva végigkísérte a délelőtti ese­mény minden mozzanatát. Az ünnepi misét Jaksity Iván esperes, püspöki viká­rius Szentendréről, Krunity Mihály esperes Szentivány- ból, Raics Sztevan, az aradi szerb ortodox körzeti espe­res Romániából, Gálity Vo- jiszláv esperes helynök, egy­házmegyei titkár Szentend­réről és Gálity Illés, batto- nyai szerb ortodox plébános celebrálta. Meghívott ven­dégként részt vettek az ün­nepségen a római katolikus és a református egyház-kép­viselői is, valamint a jugo­szláv nagykövetség nagykö­vete, dr. Rudi Szóvá, a ma­gyarországi délszlávszövet- ség főtitkára, dr. Mándity Marin és a szövetség elnöke, dr. Rusz Márk. A szentmise után 11 óra körül a hallgatóság kivonult a templom előtti térre, ahol megszentelték a keresztet és a gabonát. A templom falá­nál népviseletbe öltözött gyermekek magyar és szerb zászlóval a kezükben alkot­tak sorfalat, az emléktáblá­nál, amelyet a magyarországi szerbek letelepedésének 300. évfordulójára • állítottak, s most került sor felavatásá­ra, felszentelésére. A program délután 15 óra­kor ünnepi nagygyűléssel folytatódott a művelődési házban — természetesen itt is szerb nyelven — amely­nek szónoka Jaksity íván püspöki vikáriánus volt. Ezt követően a szerb óvoda és általános isikóla tanulói mu­tattak be kulturális műsort. A vidám hangulatú zene és néptánc ütán Grin Igor, a' Békés Megyei Munkácsy Mi­hály Múzeum igazgatóhe­lyettese nyitotta meg A bat­tonyai szerbek élete című ki­állítást, amelynek érdekessé­ge, hogy teljes anyagát a város lakói gyűjtötték ösz- sze. Az esti órákban irodal­mi színpad, táncház és bál között válogathatott az ér­deklődő közönség. — halasi — Céljuk a hagyományok ápolása A Battonyán szereplő és a közfigyelmet felkeltő Szent­endrei Kulturális Egyesület énekkarának elnökét, Pet- rovics Istvánt a férfikar munkájáról kérdeztük. — összetartó erőnk, hogy szeretünk énekelni. A 14- tagú kar csak középkorú férfiakból áll. Célunk, hogy a szerb kultúrát, a hagyományokat, a szokásokat ápoljuk. Ebben a felállásban egy éve énekelünk. Tagjaink a tár­sadalom minden rétegét képviselik. Munka, illetve nyug­díj mellett hetente rendszeresen próbálunk. Saját zene­karunk is van. — Milyen jellegű dalokat adnak elő? — Repertoárunkon egyházi és világi énekek szerepel­nek. Nagy egyházi ünnepségeken szoktunk énekelni, legközelebb Szegeden lépünk fel. Ez évben a 300 éves szerb évfordulóra úgy tervezzük, hogy október közepén Szentendrén, a központi rendezvényen feltétlen otthon leszünk. Amellett, hogy szeretjük a zenét és a dalt, munkánkkal tudatosan végzett nemzetiségi hagyományt is őrzünk, és szeretnénk még sok helyre eljutni. Fiatalok, népviseletben Fotó: Fazekas Fereno

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom