Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-23 / 119. szám

1990. májas ti, Merte

o

Amikor az voll az „elvi szempont”, hogy elviszem, ponti

Ötmillió könyvben és reményben

„Tizenöt könyv az idén, kiadónknak most ei a csúcs." Cs. Tóth János dr. munkatársaival Fotó: Gál Edit

Olvastam valahol egy hirt arról, hogy az ünnepi könyvhéten, ha Jól emlékszem, negyedikén Gyulán és Békéscsabán a könyvtárakban találkozik olvasóival Kőbányai János, hogy Magyar siratófal című esszékötetéről beszélgessenek. Amikor megkaptam a kulturális rovatnak szóló tiszteletpéldányt a Tevan Kiadótól, meglepve olvastam a könyv belső címlapján, hogy közös kiadású a Szépirodalmi Kiadóval. Nocsak, gondoltam, a „gazdasági helyzet változásai” mit nem hoznak: két kiadó fog össze, hogy megjelentessen egy könyvet! Innen már csak egyetlen gondolati lépés volt az érdeklődés megfogalmazódása: vajon mi újság az egy évvel ezelőtt (pontosabban 1989. január elsején) alakult Tevan Kiadó házatáján?

— Sok is, meg kevés is — tűnődik Cs. Tóth János dr., a kiadó igazgatója —, egy év az nagyon kevés idő. Tizenkét hónap, háromszáz- hatvanegynéhány nap. Hány könyvet lehet megrendelni, lektorálni, szerkeszteni, kinyomtatni ennyi idő alatt? Volt idő, hogy egyet sem. Mert ihárom-öt év volt az „átfutás”. Persze, ha ezt valaki futásnak nevezi, az becsapja önmagát

— Azt hiszem, a Tevan Kiadó nem az önbecsapásra épült. Ez a kiadó, miután hosszú évek bürokratikus huzavonája után megalakult, azonnal úgy csinált, mintha évtizedek óta lett volna. Olyan erős a Tevan-hagyo- mány?

— Igen, olyan erős. És átvehető, használható. A Te- van-hagyományra építeni lehetett és lehet ma is. A Te- van-hagyomány igényessége mértékegységünk. Még egyszerűbben : két alapállás fogalmazódott meg bennünk az elmúlt évben. Egyrészt a

Tevan névhez méltó irodalmi és nyomdai színvonal, másrészt a hihetetlenül kiéleződött konkurenciaharc kiadható művekkel jelentkezni. Ehhez persze az is kell, hogy a Tevan Kiadó megfelelő publicitást szerezzen magának. Tehát hogy megismerjék.

— Hátrány-e ebben, hogy a békéscsabai kiadó 200 kilométerre van Budapesttől?

Tevan úr a New Yerk kivéházbaa,

Káitor szerkesztő Ar a Vörösmarty téri bűfébse

— Nem hátrány. Tevan Andor minden héten felutazott Budapestre, és a New York kávéházban volt törzsasztala, mostan pedig szerkesztőnk, Kántor Zsolt költő és jómagam utazunk hetente Pestre, a Vörösmarty térne, az irodaház büféjébe. Irodalomközelbe, úgy is mondhatnám. Ez nélkülözhetetlen, az a publicitás követelménye is egyben. Abban a büfében már sok könyv sorsa eldőlt. Jönnek a szerzők, a könyvterjesztők, beosztott rend szerint. Ami előny: kikapcsolhatjuk magunkat abból a már-már fékevesztett ritmusból, ami odafönt van, és sokkal nyu- godtabban dolgozhatunk. Ráadásul: nyomadaközelben, ha Gyomára és Gyulára gondolok. Bármikor találkozhatunk, ha szükséges. Hogy Tevan Kiadó lettünk, már az első napokban éreztük: a választás jó volt. A Tevan név patinás név, a szakma azonnal elfogadott bennünket.

— Nyilván, kötelez Is a név, miként utalt l* arra,

hogy mire. Itt kell szóba hoznom, hogy a név használatáért kifizetett 400 ezer forint a Tevan-utódok csekélyke kártalanításának számit, hiszen egy egész nyomdaüzemet vettek el tőlük, amikor az volt az „elvi szempont’’, hogy „elviszem, pont".

— Ha megengedi, kitérnék arra, hogy az első év nagy feladata volt számunkra a Tevan-centenárium, Tevan Andor születése 100. évfordulójának megünneplése. Utólag és a sajtóvisszhangok alapján mondhatom: a centenárium méltó volt Tevan Andor emlékéhez, munkásságához. A fiú, Tevan Gábor Amerikából jött haza, évtizedek után, hogy itt lehessen. Különben ő az egyetlen, aki folytatja a családi hagyományt: tipográfiai műhelye van New Yorkban.

— Mi volt több az első évben: siker vagy kudarc? Felmérétk, bizonyára.

I kocka-póker nem kellett, annál Inkább a „Kedvenc állataim”

— Első könyvünk Szép Ernő A jázminok illata. Jó betörés volt, már nincs belőle egy sem. Vagy elvétve, egy-egy kisebb könyvesboltban. A Kántor Zsolt verseivel és Váradi Zoltán színes fotográfiáival megjelentetett Kedvenc állataim című leporelló országos siker. Űjra nyomunk belőle, annyira keresik. A kocka-póker társasjáték viszont kudarcnak minősíthető, a Triál olyan keveset kínált darabjáért, ami nem érte volna meg sem a ráfordított energiát, sem a pénzbefektetést. Mert a pénz, ugye, az a döntő. Abszurd, de az év második felében akkor „kerestünk volna", ha semmit nem adunk

ki, csak a bankban tartjuk a pénzt. Így nincs kockázat, fizetőképesség pedig vart. De hát könyvkiadók vagyunk, ez a dolgunk. Ki is adtunk 5 milliót; és nem tudjuk, mikor jön vissza. (Ez már 1990. májusi helyzet.) Hét könyv, mintegy 250 ezer példányban: ezekben van benn az 5 millió. Csak a pénz nem jön érte, ügyfeleink nem egyforma „sebességgel” fizetnek. A Művelt Nép, az a legkorrektebb, a többiről már nem mondható el ugyanez. Dolgozunk magán betéti társaságokkal, ilyen a Cleopátra BT, sőt, magán könyvterjesztőkkel is.

— Tételezzük fel, hogy minden kintlévőségük bejön ebben az étiben. Akkor?

— Akkor tisztességesen zárjuk az évet, szerény nyereséggel. Az 1989-es év 0-ra jött ki, megjegyzem azonban, hogy a magyar könyvpiacon rablógazdálkodás folyik. Tevan Gábor említette: ha a harmadik év hozza az első, szerény nyereséget, akkor tevékenykedik megfelelően egy vállalat. (Legalábbis Amerikában.) Mert innen, a harmadik évtől már jöhet a nagy lehetőség, a nagy ugrás. Előbb semmiképpen. Mit lehet tenni? Mi rá vagyunk kényszerítve a mindenáron nyereségre. Amennyit megkeresünk, annyit oszthatunk. Ez elmondva szép, csak kissé türelmetlen álláspont. Aki viszont türelmes, az belepusztulhat).

— Ráadásul ami ma a magyar könyvkiadásban uralkodik, nem mindennapi. Értem ez alatt a méregdrága ponyvák áradatát, mely nemcsak rengeteg pénzt vesz ki a szegény könyvvásártó zsebéből, de a lélek építését sem szolgálja valami elegánsan.

Két hónap alatt |öa hl A tizennyolc karátos szűz

— Ez mind igaz, aláírom. Az lenne az igazi azonban, ha a rengeteg, kiadásra váró jó könyv közül mi, kiadók válogathatnánk. Belejátszik viszont a képbe a nyomdák monopolhelyzete. Nem rendelkezünk viszont olcsóbbnál olcsóbb ajánlatokkal, mi oda visszük a kéziratot, ahol fogadják azt. Jó példám is van: Pitigrilli A tizennyolc karátos szűz című könyve 40 ezer példányban é« két hónap alatt készül el a gyulai nyomdában'. Ez egy új sorozatunk, az Aranykönyvek első darabja. Reméljük, hogy a neves olasz szerző nálunk (és nekünk) is siker lesz.

— Pár nap még, és itt az ünnepi könyvhét. Stílusos megkérdezni: mivel jön ki a Tevan Kiadó?

— Tizenöt könyvünk lesz az idén (tavaly 8 volt), ez az a csúcs, amit adott létszámunkkal, anyagi eszközeinkkel elérhetünk. Az ünnepi könyvhétre? Elkészült Tatár Sándor fiatal költő verseskönyve, a Végtelenül egyszerű lenne minden és Kőbányai János Magyar siratófal című esszékötete, de A tizennyolckarátos szűz is ott lesz a polcokon.

— Mi pedig a vásárlók között, ha jut belőle ... De, hogy közhelyesen folytassam: milyen lesz a jövő? Tevan Kiadó 1991., 1992.... stb.

— Irodalmi értékekkel jelen lenni a könyvpiacon I Hamarosan kiadjuk Szepes Erika Magyar költó, magyar vers című könyvét, Tandori Dezső Felhúzható medveorr címmel verses mesét írt számunkra, és megjelenik Szokolay Zoltán harmadik verseskötete. Énekek összekapaszkodása címmel. És még mindig a jövő? A Tevan Kiadó — miként eddig is — továbbra is független akar maradni a pártoktól, a közvetlen politikától; a minőség, az érték az, ami domináns.

Sass Ervin

Többet tenni a városárt

Kizgyfilés a Szeghalmi Sárréti MAzeam Baráti Körében

D családok ás az életszínvonal

A fizetésből nem lehet megélni...

Családalapításról, a békés, megalapozott, nyugodt életről álmodunk, ezért küszködünk évtizedeken át. Azt tartja a közmondás, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Vajon elegendő-e mindehhez a „mesteri" tudás, vagy akarat? Mennyiben befolyásolhatják napi dolgainkat a körülmények, az országos vagy a helyi történések? Ki hogyan él? Mondjuk: a legtöbben átlagosan. Szokatlan tény, de Kunágotán igen magas a három-, vagy többgyermekes családok száma. Mi két családot kerestünk fel a sok közül, hogy megismerkedjünk életükkel.

szükséges. No, azért a házA Szeghalmi Sárréti Múzeum Baráti Kör május 19-i közgyűlésén a megjelent tagság előtt Miklya Jenő titkár ismertette a vezetőség beszámolóját.

— A tíz éve működő egyesület sok-sok nehézség és küzdelem ellenére ma már elmondható: figyelemre

méltó eredményeket ért el a táj történelmi és néprajzi múltjának feltárásában — mondotta.

A beszámolót követően hasznos vita alakult „ki a további feladatokat illetően. Elhangzott például a tagság frissítése-növekedése érdekében a Szeghalomról elszármazottak felkutatása, megkeresése. Figyelemre méltó volt a Tildy-szoborról elhangzott kritikák elemzése. A kör tagjai egybehangzóan fogalmazták meg, hogy a szobor jó és szép, és hűen adja vissza a lelkész és

politikus Tildy Zoltán portréját. Javasolták többen Is, hogy szeghalmi újság ne a kultúrával foglalkozzon, főleg. mert az ma a „padlón” van. inkább a helyi élettel, történésekkel.

A vitát és a javaslatokat követően Dr. Nagy Zoltán, a Baráti Kör elnöke nyújtotta át Bertalan Agnes biharug- rai írónak a sárréti táj népszerűsítése és a Szabó Pál irolalmi emlékház alapításáért a Szabó Pál-emlékpla- kettet és oklevelet.

Elismerő oklevelet kapott a Sárrét-kutatásban kitűnt Réthy Zzsigmond múzeumi osztályvezető. U. Nagy István gimnáziumi tanár és Borbiró Lajos füzesgyarmati helytörténeti kutató. (Képünkön: Bertalan Ágnes és dr. Nagy Zoltán, a kitüntető oklevél átadója.)

Kép és szöveg: Oravszki Ferenc

Kecskés János és felesége éppen a munkából ért haza, amikor meglátogattuk. A férj a jószágok körüli tennivalóval volt elfoglalva, a feleség a paprikáskrumpli kellékeit hámozta. Láthatóan jólesik a házaspárnak rövid pihenőre leülni. — Addig is szusszanhatunk egy kicsit — mondják.

— Az esküvőnk 1974-ben volt, és azóta együtt próbáljuk az életet. Három fiúnk van, első, ötödik és nyolcadik osztályosak — mondja az asszony, a család szóvivője. — Bánkúiról kerültem ide. és bizony időbe telt, amíg munkát kaptam. A férjem a katonaságtól szerelt le, egyedül ő keresett. Egy évet a nagymamánál laktunk, majd a Petőfi utcán vettünk egy kis házat.

— Azt is mondd el, hogy életveszélyes lett, és le kellett bontani, utána vettük ezt a másikat — szól közbe a férj.

— Jó, jó! — inti le a felesége. Majd folytatja. — Bizony sokat kellett azóta költeni a házra, szépen át is alakítottuk. Amikor belvizes lett, nem kaptunk kedvezményt. még most is fizetjük az OTP-t. A vizet is bevezettük. amit szintén fizetni kell. A gyerekek is pénzbe vannak.

A beszélgetés során megtudjuk, hogy nem könnyű a munka a téeszben sem. Kecskésné növénytermesztő, ami egész napos •'kapálást jelent. Itthon mindez folytatódik a kerttel, hétvégén a háztájival, a főzésről és takarításról nem is szólva. Az ötfagú család ellátása nem kis feladat. A gyerekek napközisek, de otthon is kel-1 a pótlás. „Növendék- korban vannak” — mutat büszkén a közben érkezőkre. A férj gépkocsivezető. és szállítási időben nincs apelláta, menni kell. Szórakozásra. kikapcsolódásra nem is gondolnak. Először fordul elő, hogy egy iskolai kirándulásra, Pécsre elkíséri a mama az egyik fiát. Ezt említve máris sorolja, hogy mennyibe fog ez kerülni.

— A fizetésből nem lehet megélni. Ha nem tartanánk jószágot, nem lenne a kert és a háztáji, sehova se jutnánk. Többet mi már nem tudunk vállalni. A magán- vállalkozáshoz komoly tőke és sok idő kell. Mi nem tehetjük, mert a gyerekeknek biztonság és állandó háttér

tájiból még futja apródon- ként a házra is. és most vettünk egy 14 éves Wartburgot Ilyen eldugott faluhelyen szükség van a gépkocsira. Álmaink? Fiatalabb korban talán igen, ma már csak annyi, hogy biztos munkahelyünk legyen — áll meg a feleség, pedig látszik, volna még sorolni való.

— Csak a lottófőnyereményben bízhatunk, és a két kezünkben — szögezi le tréfásan a férj.

* * *

Zsúrkán József és fia indulóban vannak a Trabanttal. amikor megállók a ház előtt, ök is megállnak és beinvitálnak. Az előszobában ülünk le beszélgetni, hogy ne zavarjuk a szobában alvó héthónapos kislányt, ö az, aki negyedik gyerekként okozott örömteli meglepetést. nagycsaláddá minősítve a kis közösséget. A családfő viszi a szót:

— Tizenhét éve vagyunk házasok, együtt sok gondot, bait megéltünk. Én 14 évet dolgoztam Dombiratoson vezető állásban, de a bejárás fárasztó volt. Később a helyi Áfész szállításánál helyezkedtem el. Két évig, amíg szakcsoport működött, ió volt, de később csökkent a kereset. A feleségem magánkereskedő. A főtéren van egy kis pavilon, ahol pékárut és tejtermékeket árult. Sajnos, mi nem jó időben éltünk eddig, mert az elvonások és az állandó díjtételemelkedések miatt a becsületes munkánkkal éppen, hogy eltartottuk a családot. A feleségem keresete nem érte el az évi ötvenezer forintot, így most a gyed is csak 3100 forint — sorolja a férj, a feleség pedig helyeslőén bólint.

— Megpróbálkoztam kisiparosként az autószereléssel. de Kunágotán nincs rá olyan igény, amiből tisztességesen megélnénk. Másfél éve bedolgozója vagyok egy gyulai vállalatnak, ahol kazánokat készítünk. Sajnos, négy hónapja leállt a termelés, a szocialista piac befagyott, és most „anyagilag padlón” a család. Abból élünk, amit a mellékesen tartott jószágból, háztájiból ki tudunk sajtolni.

A padlásteres családi házat nyolc éve építették, de még nincs befejezve. A legnagyobb gyereknek, a 16 éves kislánynak is egyre magasabbak az igényei. Kiváló tanulmányi eredménye azonban alapot ad a szülői büszkeségre. A Trabant azért kell, hogy ne legyen a faluhoz kötve a család. Igaz, a kocsi is 16 éves, de cserére gondolni sem mernek. Kirándulni 17 év alatt egyszer voltak Romániában, a rokonoknál, azóta sehol.

— Ha összehasonlítom a szüleimmel a mi életünket, mindig elcsodálkozom. Régen a nők otthon voltak, mégis tűrhetően élt a család. Ma a „tudományos szociálpolitikai elvek” ellenére sem boldogulunk. Mindig azt tartottam, hogy az embernek az érvényesülést a foglalkozása körében kell megtalálnia, és nem helyezkedéssel a különféle politikai szervezetekben. Hogy mit hoz a jövő? Félek, hogy a munkanélküliség miatt gondok lesznek, és a gazdasági tisztánlátáshoz túl sok idő kell. A nagycsaládosokra és a falusiakra odafigyel valaki? Almaink netovábbja, hogy megérjük a nyugodt nyugdíjas éveket, vajon így lesz-e?

Halasi Mária