Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-16 / 113. szám
1990. május 16., szerda vajon ki fogja kézbevennd ezeknek a városban majdan létrehozott emlékhelyeknek a fenntartását? Valószínűleg az új. helyi önkormányzat. — Biztos át fognak alakulni a mostani viszonyok — válaszol Grin Igor —. de az sem Lenne jó, ha minden város bezárkózna a maga gyűjteményével. A szakemberek, az eszközök, a szakmai feladatmegosztás miatt elengedhetetlen a kooperáció. Nem szétverni kell a megyei szervezetet, hanem korszerűsíteni. Addig persze semmilyen előrelépés nem lesz. amíg — hiába hangzik abszurdan — a múzeumba „be nem gyűrűzik” a menedzserszemlélet. De mindehhez mi kell? Pénz, pénz és pénz. Mert egyelőre még ott tartunk, hogy egy újabb kiállítóhelyiséget sem tudunk szerezni addig, amíg a gyűjtemények szét nem feszítik a régi falait. Sokszor még utána sem... A múzeumban működik egy úgynevezett közművelődési osztály. Kovács Gábor osztályvezetővel arról váltottunk néhány szót. Hogyan alakult a tájház látogatóinak száma, s milyen propa- gandanyaggal igyekeznek népszerűsíteni? Megtudtuk, hogy bár az épület nincs központi helyen, a város vendégei' és ezek általában szervezett turistacsoportok —, ha a múzeumot fölkeresik, ide is eljönnek. Átlagosan 15-20 ezren évente. Tavaly 11 ezren voltak. A visz- szaesés oka egyrészt a múzeumi belépők árának emelkedése, másrészt az. hogy manapság utazgatni sem olcsó az országban. — És a propaganda? A reklám? — A tájház prospektusa pont most fogyott el. Amikor 1972-ben megnyílt, volt szlovák és magyar nyelvű ismertető is. de a magyar már élfogyott, és a házról készült fekete-fehér képes, levelezőlap is. A tervek szerint a Tájak, korok, múzeumok sorozatban jelenik majd meg egy füzet róla, de ez az idei szezonra már nem lesz kész... Jövőre igen. Kiss Katalin A tájházat ne felejtsük! Amíg nem „gyűrűzik be” a menedzserszemlélet, addig nem lesz változás A messziről jött látogatót kopott kis tábla igazítja el az evangélikus templom kerítésén. merre is kell menni a békéscsabai Szlovák Táj- házba. Az árnyas lombú fák alatt valóban elegáns — mondhatni előkelő. — környezetben áll a szépen rendbehozott épület, öt éve volt egy nagyobb felújítása, nemrégiben is egy kisebb. Történetéről. sorsáról, helyzetéről ültünk lé beszélgetni dr. Grin Igorral, a múzeum néprajzi, nemzetiségi osztályának vezetőjével. A ház jó ürügynek bizonyult, mert az egy óra alatt ugyan állandóan onnan indultunk ki, de észrevétlenül mindig szélesebb körben, nagyobb összefüggésekben világította meg a problémáikat. S hogy hol1, is kezdődnek a problémák? — Békéscsabát kellene vagy 150 kilométerrel arrébb vinni. Hogy olyan helyen legyen, amit könnyen meg lehet közelíteni — így vezette be mondanivalóját beszélgetőpartnerem. Persze nem maradt meg a helyzet ilyetén felivázolásánál. Szavaiból egy új, gazdag terv bontakozott ki, ami ha megvalósul, nemcsak a város arculatát teszi majd méltó módon egyedivé, hanem még ide. a Viharsarokba is elcsalogatja a turistákat. — Szeretnénk egy városi hálózatot kialakítani. A tervek szerint ennek része lenne egy városi galéria, melyben helyet kapnának Békéscsaba képzőművészeti emlékei és a kortársak alkotásai is. Azután lenne egy várostörténeti állandó kiállítás. Talán az egyik legfontosabb adósságunk a Mun- kácsy-emlékház. Egy város sem mondhatja őt annyira magáénak, minit mi. Persze, A ház, amelyik egy csöndes, szép helyen várja vendégeit Fotó: Gál Edit fölmerül1, hogy eddig miért nem jött létre ez a ház. Nos, erre csak azt tudom válaszolni: rajtunk nem múlott 1994-ben lesz Munkácsy születésének 150. évfordulója. Addigra szeretnénk elkészülni vefTe. • E városi, kulturális hálózat első. már meglevő eleme a Szlovák Tájház. 1972- ben adták át. A XIX. század elejétől a XX. századig követhető nyomon benne a szlovák paraszti társadalom nagygazda rétegének élete, hétköznapjai... Most, hogy a régi struktúrák szétbontásának időszakát éljük, fel1 kell vetni, Szerdától: Erotikus tájképek a Tégla Galériában Pinke Miklós, Székesfehérváron élő festőművész lesz az elmúlt évben kezdődött sorozat utolsó kiállítója a békéscsabai Tégla Galériában. A kiállítási katalógusban közölt rövid életrajzból1 olvasható, hogy a festő hallgatója volt a Magyar Képzőművészeti Akadémiának. majd két évig a The School of the Art Institute of Chicago vendéghallgatója. Tanulmányúton járt Kínában és Japánban. Műveit több hazai és külföldi kiállításon mutatta be, képei megtaláillhatók a jelesebb gyűjteményekben és múzeumokban. Méltatói szerint indifferens etikai kivonulás, erotikus témák, nagyméretű, érzékien színezett vásznak jellemzők alkotásaira. Arról, hogy itt mit láthatunk munkáiból. Baji Miklós Zoltánt, a Tégla Galéria házigazdáját kérdeztük: — Mintegy harminc, vegyes technikával készült papírképet — Ránézésre tájképet, ám figyelmesebben szemlélve megmutatkozik az alkotói furfang, azaz, hogy tulajdonképpen női testeket ábrázok A XX. századi kortárs képzőművészetben világszerte tendenciává vált az erotika, az erotikus tájképek festése. Most kicsit meglepődve bontottam ki a megérkezett kiállítási anyagot: a tavalyi móri művész- telepen. ahol Pinke Miklós a grafikai szekció vezetője volt, láttam egy videofilmét székesfehérvári kiállításáról, melyet egy lakótelepi szárítóhelyiségben rendezett. Azokon a képeken kevesebb volt az áttűnés, az erotika uralkodott, a vásznak 2-3 négyzetméteresek voltak és a festő erőteljes színdinamikával, gesztusokkal ábrázolt. Ezek a képek kisebbek — nyilván szűkös helyünk miatt válogatott így —, de szolidabbak” is. Ez egy úgynevezett szép kiállítás lesz... — Pinke Miklós tárlatával vége szakad a békéscsabai avantgarde kiállítássorozatnak, vagy szeptembertől újra lesz folytatás? — Itt, Békéscsabán sem zárkózhatunk el a mai magyar képzőművészet és fiatal képviselőik bemutatásától. Az előd, a békési és a békéscsabai Vihar Galéria már betöltötte a „faltörő kos” szerepét: akkor a legjellemzőbb irányzatokat láthatta a látogató. A Tégla Galéria már csak cseppeket vállalhatott fel a tengerből, egyrészt a magyarországi sokszínű irányzatok, másrészt a pénz miatt. Talán kapunk annyi támogatást az új sorozathoz is, hogy valami megvalósulhasson elképzeléseinkből, Sajnos, a kultúrában, ahogy az élet más területein is, a piac- gazdálkodás rossz oldalait élvezzük: arat a giccs, a „mi hoz a konyhára”-szemlélet. Azért terveink vannak: aradi képzőművészek tárlatai és itthoni fiatal alkotóké ... Egy biztos: a művészi színvonalból nem engedünk. És az is biztos, hogy Pinke Miklós tárlata május 16- án, 20 órakor megnyílik a Tégla Közösségi Házban. Június 15-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Sz. M. Kép a kiállításról: ez is erotika 0 textilesek segélykiáltása Tisztelt Tanácstagok, Országgyűlési Képviselők! A Békéscsabai Textilipari Szakmunkásképző és Szak- középiskola tantestülete a Békéscsabai Városi Tanács V. B. 1990. május 3-i testületi döntése miatt a nyilvánosság útján gyors segítségért fordul önökhöz. A végrehajtó bizottság az MSZMP volt oktatási központjának — ahol jelenleg intézetünk működik — használói jogát az IKV-nak ítélte. Válságos helyzetünk megértéséhez kérjük az alábbiak figyelembevételét: Intézetünk 1973-tól 1989-ig oktató-nevelő munkára alkalmatlan körülmények között dolgozott. A város vezetői évről évre hitegettek bennünket egy önálló iskola- épület felépítésével. Az idei tanévtől a volt békéscsabai MSZMP Oktatási Igazgatóság épületében nyertünk elhelyezést. A város vezetése úgy tájékoztatta a közvéleményt, hogy elhelyezésünk az önálló textilipari iskola felépítéséig ideiglenesen megoldódott. Ezen épület elkészítésére azonban a város jelenlegi gazdasági helyzetében semmiféle remény nincs. A városi tanács vb jelen döntése maximálisan figyelmen kívül hagyva a volt MSZMP-épületek oktatási célokra való felhasználását előíró kormánydöntést, az épület használói jogát p,z IKV- nak adta. Tudomásunk szerint az IKV nem oktatási intézmény. A döntést előkészítőik) nem járt intézetünkben, meg sem próbált előzetesen a tantestület és a tanulóifjúság véleményéről, a vállalatok szakmunkástanulóigényéről tájékozódni. Érthetetlen és elfogadhatatlan számunkra a határozat, amely alapvetően 'sérti nemcsak a kormány döntését, de szerintünk 530 tanuló alapvető emberi jogait is. iskolánkban 1989-től megkezdődött a szakközépiskolai képzés, amelynek véleményünk szerint az elkövetkezendő években igen nagy jelentősége lesz. A tudományos technikai átalakulás azt követeli, hogy szakközépiskolás tanulóink (s a majdani szakmai átképzésben részesülők) a gyakorlatban jól funkcionáló ismeretrendszert sajátítsanak el. Erre akkor lesz lehetőség, ha iskolánk megfelelő gyakorlati tanműhellyel, laboratóriummal, oktatási kabinetekkel rendelkezik. Ennek megvalósítása önálló iskola nélkül, „IKV-albérletben” lehetetlen. Az általános iskolát végzett lánytanulók megyénkben jelentős részben a textiliparban találják meg továbbtanulásuk és munkába állásuk lehetőségét. Ezek alapján, és a vállalati igények ismeretében követeljük a volt MSZMP-tulajdonú épület átadását intézetünknek, — mert az oktatási igazgatóság szállodai részlegének az IKV elképzelése szerint oktatási időben turisták elszállásolására való felhasználása, alapvetően összeegyeztethetetlen az ugyanott folyó kollégiumi nevelőmunkával; — a kollégiumi szárny szobáiban külföldi turisták elhelyezése helyett külföldi nyelvtanárok elhelyezése is biztosítható lenne, ami a város valamennyi iskolájának alapvető érdeke; —i mert 530 tanulónak jogában áll végre létbizonytalanság nélkül, emberi körülmények között dolgozni; — mejrt egy iskola nem dolgozik veszteségesen, ha jól képzett szakembereket bocsát a város és a megye rendelkezésére; — mert a végrehajtó bizottság döntése nemcsak a kormány álláspontját hagyta figyelmen kívül, hanem a valós gazdasági érdekeket is, mivel véleményünk szerint olcsóbb a meglévő épület kiegészítése a szükséges objektumokkal, mint egy teljes oktatási komplexum felépítése; — mert nem tartjuk valószínűnek, hogy a gazdasági csőd felé haladó IKV csak itt tud gazdaságosan működni. A nyilvánosság előtt kérjük önöket, hogy politikai, erkölcsi befolyásuk latbavetésével akadályozzák meg a Békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága döntésének 1990. május 23-án történő véglegesítését, az átadási szerződés aláírását. A Textilipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola tantestülete Fotó: Gál Edit Vajon mit rejt a lábtörlő?
