Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-15 / 112. szám

NÉPÚJSÁG 1990. május 15., kedd Jön az új Casco Mi indokolta a május el­sejei CASCO-díjemeíést, szá­míthatnak-e az autósok to­vábbi áremelkedésre — er­ről érdeklődött a Hungária Biztosító illetékesénél az MTI munkatársa. Sulkó Ágnes főosztályve­zető elmondotta: a jelenlegi mintegy 950 ezer ügyfelet figyelembe véve a Hungária pillanatnyilag 100 forint díj­bevételre átlagosan 135 fo­rint kártérítést fizet ki. A díjemelés azonban nem le­het végleges megoldás an­nak érdekében, hogy a biz­tosító ne fizessen rá, hiszen csak azoknak magasabb a díja, akik 1990 májusától kö­tötték meg a CASCO-t, s az is elképzelhető, hogy vissza­esik az érdeklődés e módo­zat iránt. Magyarázatként hozzáfűzte, hogy az eddigi CASCO díja a gépkocsi új értékének átlagosan 20-30 ez­relékébe került. Ezt az ez­reléket emelték fel most át­lagosan 40-50-re, ami még mindig nem éri el a nyuga­ti országokban szokásos mér­téket. Az emelésre nem­csak azért volt szükség, s a biztosító nemcsak azért fi­zet rá a CASCO-ra, mert az új kocsik árai emelkedtek, hanem azért is, mert az al­katrészekért és a munkadí­jakért fizetendő számlák többszörösükre növekedtek. •Gondot okoz, hogy a Nyu­gaton, használtan vásárolt gépkocsikhoz többnyire nincs alkatrész, s ha akad is. a devizaszorzó a német már­ka esetében például a 200 forintot is elérheti. Márpe­dig a szerződésben foglaltak értelmében az alkatrésze-^ kért az új értéket térítik, a’ munkadíjat pedig számla el­lenében, teljes egészében ki­fizetik. A Hungária éppen ezért újfajta CASCO-módozat ki­dolgozásán munkálkodik. Változnak a feltételek és a fizetendő díjak, ám nem biztos, hogy egyértelműen emelkednek az árak. Az el­képzelések szerint ugyanis valószínűleg választani le­het majd, hogy a tulajdonos milyen kockázatokra, kár­esetekre kívánja megkötni a biztosítást. Mindenképpen arra törekednek, hogy na­gyobb legyen a választási le­hetőség s azok is megköt­hessék a biztosítást, akiknek szűkösebbek az anyagi lehe­tőségeik, és úgy vélik, hogy számos kockázatot önerőből ki tudnak küszöbölni. A tervek szerint a Hungária Biztosító még ez év utolsó negyedében bevezeti az új módozatot. Mérnök—tudós-csúcstalálkozó Tudományos csúcstalálkozó színhelye lesz Budapest május 15—17. között — tájékoztatták az MTI-t az MTESZ-ben —.ugyan­is Magyarország közreműködé­sével rendezik meg az amerikai és a szovjet tudósok képvise­lőinek tudományos tanácskozá­sát a Bush—Gorbacsov-találko- zóhoz kapcsolódva. A találkozó gondolata először a MTESZ és az Amerikai Tu­dományfejlesztő Társaság (AAAS) múlt évi megbeszélé­sein került szóba. A közvetítő­ként szerepet vállaló magyar műszakiakat tömörítő szövetség a javaslatról tájékoztatta a szov­jet társszövetséget (SZNIO). amely egyetértett a javaslattal, így a találkozót a MTESZ és a Magyar Tudományos Akadé­mia együttesen készítette elő. A találkozó két fő témája: a tudósok és a tudományos ered­mények poUtlkamentes cseréje és szabad áramlása; a tudósok szerepe a nemzetközi politikai folyamatok alakításában, külö­nös tekintettel a kelet—nyugati együttműködésre. Gazdaságunk maharadzsái ipari lobby, vízügyi lobby, agrárlobby. Mind, mind ré­misztő fogalom ma már agyunkban. Hiszen a lobby azt az érdekcsoportot jelöli, amelyik hatalmas költségveté­si pénzeket emésztett föl, s nekik köszönhetjük jórészt, hogy évtizedekig nyöghetjük, mint adófizetők például az eocén­programra, a bős—nagymarosi vízlépcsőre fordított súlyos milliárdokat. Elhibázott nagyberuházásaink intő példaként szolgálnak arra, mivé fajulhat a központi források újrael­osztása akkor, ha a politikum diktál, s ha a termelés szán­dékát nem az elérhető nyereség motiválja, hanem a gigan­tománia, a teljesítmény nélkül megszerezhető költségvetési milliárd ok csábítása. E rendkívül veszélyes úton sajnos évtizedek óta menete­lünk, s ha egy határozott hátnaarccal nem fordulunk visz- sza, könnyen előfordulhat, hogy sohasem érünk az út vé­gére. A lobbyzok érdekeit azonban nem könnyű az asztal­ról lesöpörni, főleg akkor nem, ha központi parancsra jöt­tek létre, mesterségesen alakították azokat. A személyi és • anyagi érdek-összefonódások még napjainkban is oly erős­nek tűnnek, hogy félő, egy demokratikus politikai berendez­kedésű társadalomnak is művészet lesz szétfeszíteni. Bizo­nyíték erre a Németh-kormány erőfeszítése, amely a legha­tározottabb szándék ellenére is csak hellyel-közzel ért el eredményeket. Most viszont, a választások után a Németh- kormány megy, az új kormány napokon belül jön, de a lob­byk továbbra is maradnak. Magatartásuk sem változik. De miért is változna? Hiszen speciális struktúrájuk miatt csak a lobbyzásból képesek megélni, olyan tevékenységből, amely jelentős köz­ponti forrásokat igényel, illetve teljesítmény- és minőség­ellenőrzés nélkül: is jócskán hoz a konyhára. Éppen ezért várhatóan majd „élethalálharcot” vívnak a tragikus hiá­nyokkal küszködő magyar költségvetés guruló forintjaiért. Létért folyó harcukból törvényszerűen következik; nem lesz­nek tekintettel sem az alacsony színvonalú egészségügyre, sem a romló szociális körülményekre, sem a koldusbotra juttatott oktatásra, sem az egyre szorítóbb környezetvédelmi helyzetünkre. Persze tudom, a Parlamentbe került pártok, a megválasztott honatyák esküdt ellenségei az évtizedes múlt­tal rendelkező szocialista gazdasági lobbynak. A képviselők is jól tudják, s nyilván az új kormány is, hogy a megoldás­nak egyetlen lehetséges kulcsa az, ha a magyar gazdasági kibontakozást fojtogató érdekcsoportok, létalapját szüntetik meg. Vagyis, mindennemű központi támogatást elvonnak tő­lük, lehúzzák a rolót. Csakhogy, ha az ember is lehet esendő, akkor miért ne lehetne megszánni egy agonizáló érdekcsoportot? Főleg ak­kor, ha stílust váltva a korábbiakra jellemző arogancia he­lyett könyörgő, síró-rívó hangra vált. S ha ezzel sem tud célt elérni, még mindig ott a leghatásosabb fegyver kezé­ben, a zsarolás. Alig egy éve például, hogy a gabonaár­emelési harcban az agrár érdekcsoport azzal fenyegette meg a kormányt: áremelés nélkül nem lesz kukorica, nem lesz elegendő hús, s leáll a tőkés export. Mivel néhány nagy­üzem összefogása sajnos valóban elegendő ahhoz, hogy az agrártermelés hirtelen Leessen, a kormány végül is kényte­len volt beadni a derekát. Az életképtelen, veszélyes gazdasági érdekcsoportok má­sik eklatáns példájaként lehet megemlíteni a vízügyi iobbyt. Ez a monopólium azért lehet rendkívül ártalmas piacosodó gazdaságunkra, mert két, olyan egymásnak ellentmondó jog­körrel rendelkezik, amely a fejlett országokban egyszerűen elképzelhetetlen, tudniillik törvényes akadályai vannak. Ne­künk is be kell látnunk mielőbb, hogy ap a cég, illetve in­tézmény, amelyik gazdálkodó és hatóság egy személyben, gyakorlatilag egyik feladatának sem képes megfelelni. Ugyanis mint „vállalkozó hatóság” olyan munkákra is szert tesz. amelyre a megrendelőnek egyébként nem lenne szük­sége, de tekintettel arra, hogy a hatóság pallosa ott lebeg a feje felett, kénytelen üzletet kötni. Felmerül az is jogos kérdésként, vajon a hazai környezet- és vízvédelmet meg lehet-e ily módon hatékonyan valósítani. Megengedhetjük-e önmagunkkal és az utókorral szemben ezt a nagyvonalúsá­got, hiszen a környezeti veszélyek csak növekedni fognak, mivel várhatóan fellendül Kelet-Európa gazdasága. Az egzisztenciális é6 anyagi érdek-összefonódások sajáto­saik. A szocialista gazdasági mechanizmusban évtizedek alatt olyannyira megerősödtek, hogy egyelőre még mindig szét- verhetetlen abroncsként szorítják a magyar gazdaságot. S ez az egyik olyan gazdasági képződmény, amelyik a legjob­ban veszélyezteti a sikeres rendszerváltást. Tudniillik a ma­gyar gazdaság monopóliurnái, ellentétben a piacgazdaság mamutjaival, nem a verseny kivédésére szövetkeztek, ha­nem annak elfojtására. ■Rddig, amíg ezek az érdekcsoportok élhetnek, nagy a jr valószínűsége annak, hogy eredménytelenül ölünk energiát, pénzt a vállalkozásélénkítésbe, s hiábavaló lesz próbálkozásunk arra, hogy az egyéni kezdeményezések alá védőhálót feszítsünk. Ugyanis ezek a monopóliumok már csírájában képesek megfojtani mindennemű piacosodást. Csak remélni lehet, hogy az újonnan megválasztott Parla­ment, illetve a kormány első lépésként ezeket az érdekcso­portokat számolja fel, vagy legalábbis megnyirbálja hatal­mukat, még mielőtt Idejük lenne sarokba szőritósdit ját­szani. Rákóczi Gabriella A Gyulai Munkácsy Mgtsz FELVÉTELRE KERES HEGESZTŐ, ESZTERGÁLYOS, LAKATOS szakmunkásokat, teljesítménybérezéssel. Jelentkezés a tsz gép­műhelyében, Máté Béla ágazatvezetőnél. Telefon: 62-611 A Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat most alakuló fuvarozó kft.-Je ügyvezető igazgatói muakakiir valamint építőgép-kölcsönző kft.-Je ügyvezető igazgatói munkakör betöltésére pályázatot hirdet Feltételek: — középfokú Iskolai végzettség, legalább 5 év, szakmában eltöltött gyakorlati idő — ambiciózus, kreativ vezetői készség — piaci, szervező tevékenységben való jártasság. A pályázat tartalmazza a rövid életutat, a végzettséget igazoló okmányok fénymásolatát Felsőfokú iskolai vagy szakmai tanfolyamot végzettek előnyben részesülnek. A. pályázatot május 23-ig kell a vállalat személyzeti és munkaügyi osztályvezetőjének benyújtani. Cim: 5600 Békéscsaba, Kazinczy u. 4. A munkakör a pályázat elfogadása után azonnal betölthető. Fizetés megegyezés szerint! Vegyesipari Szolgáltató Kisszövetkezet BÉKÉSCSABA. Kiss E. u. 6. Telefon: 21-988 GÉPÍRNI TUDÓ adminisztrátort keresünk, napi 4 órás munkaidőre. BÉKÉSCSABA VÁROSI TANÁCS KÖLTS EG VETÉSI ÉPÍTŐIPARI ÜZEME, BÉKÉSCSABA, Kétegyházl út 1. sz. Telefon: (66) 25-977 gumiszerelő műhelye MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT. — GUMI JAVÍTÁS — GUMISZERELES — CENTÍROZAS. ÜJ, valamint nyugati technológiával futózott gumikat A HELYSZÍNEN MEGVÁSÁROLHATJA. Nyitva tartás: hétfő—péntek: 7.00—18.00 óráig, szombat: 7.00—12.00 óráig* VARJUK KEDVES ÜGYFELEINKET! / \ Rendkívüli akeiik a mezökovácsbázi Mazaik Áruházban! engedményes áron megvásárolhatók, pluszként értékes tárgyakat ajándéknzunk! KÖSZÖNJÜK, HOGY NÁLUNK VÁSÁROL.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom