Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-07 / 82. szám

'fcÖRÖSTÁJ­SZÜLŐFÖLDÜNK 1990. április 7., szombat Mátyás király a nép emlékezetében A POZSONYI KAMARÁS Mátyás király egyszer hí­rét vette, hogy Pozsonyban a kamarás olyan nagy úr, hogy amikor megy a temp­lomba, akkor előtte arany csészéket raknak le, s arra lépdel. No, gondolja Mátyás, hát hisz azt márpedig megnézi. El is megy osztám, egyszerű embernek öltözve egy foga­dóba, s amint éppen a hat tojásból sült rántottét eszi. hát látja ám, hogy a kama­rás megy a templomba. * arany csészéken. Gondolja, megvicceli a kamarást. Amikor magette a rántot­tét, kiment a fogadóból, és a templommal szemben egy falra nagy betűkkel ezt ír­ta: „Itt járt Mátyás király, megevett hat tojást, látta arany csészéken templomba menni a kamarást”. A kamarás, amikor kijött, hát látja, hogy mi van a falra írva. Mindjárt elszé- gyelte magát, s ezután nem arany csészéken járt temp­lomba. A cinkotai kántor a kocs­mában ivogált, mikor Má­tyás király bement, a kán­tor mellé telepedett, és azt mondta neki, hogy ő Mátyás íródeákja. És kért tíz icce bort. A kocsmárosné vona­kodva adta ki a bort, mert gondba esett, hogy a diák ki tudja-e fizetni. Közben a fiúhoz odatelé- pedett két cigány. Ittak mindannyian, de a kocsmá­rosné megkérdezte, miből fizeti ki a bort? — Csak hozzon, van sár­ga csikó! — felelte a diák. Az iszogatás után szede- lőzködnek, de a fiú nem ta­lálja a sárga csikót. A pénzt. Biztosan tánc közben el­vesztette. Hozzáfognak- ke­resni. a kántor is, de nem találják. A kocsmárosné azt mond­ta, hogy a diák ittmarad zálogban. A kántor szerette a kocsmárosnét, féltette, azt mondta, hazamegy a pénzéért, s kiváltja. A kántornak otthon nem volt pénze, az apja menté­jét zálogosította el, úgy fi­zette ki az öt húszast a kocsmárosnénak. Mátyás király látta a kán­tor jószívűségét, azt mond­ta neki, jöjjön fel Budára a palotába a feleségével, őt szereti a király a legjobban. A kántor örömmel haza­ment, és ellújságolta felesé­gének a hírt. A kántomé zsörtölődött, és szidta az urát. Felmentek Budára. A trónteremben Mátyás ma­gához vette a mentét. A kántor csak hüledezett: ho­gyan került a mente a pa­lotába? Átkísérték egy má­sik terembe. Itt a király el­mondta a báróknak, grófok­nak és a főuraknak a tör­ténteket. Jutalmul az ő mentéjét adta, és azt, hogy a kántornak egy kérését tel­jesíti. A feleség egyre súgta a kántornak: — Aranyat, ezüstöt, gyön­gyöt kérj! De a kántor kérése az volt, hogy Cinkotán kétszer akkora legyen az icce, mint máshol. A király teljesítet­te a kérést. A kántomé szidta a férjét: — Miért nem kértél ara­nyat? Csak mikor kikutatta a mentét, hallgatott el, mert tele volt minden zsebe arannyal. A KÖZSÉGI HAJDÜ Mátyás király lenn volt falun széjjelnézni, hogy dol­goznak a parasztok. Bemönt a községházhoz, oszt mög- látta a hajdú, oszt azt mondta neki: — Mit lopod a drága na­pot? Gyere, vágd a fát! Azt mondta Mátyás, hogy ő nem vágja a fát. A hajdú hármat végighúzott rajta, és azt mondta: — Vágd a fát, te görbe- orrú! Mátyás vágta a fát, és három darabra ráírta, hogy „Mátyás”, „Mátyás”, „Má­tyás”. Mikor letelt a favá­gás ideje, a hajdú elbocsá­totta. Mátyás elmönt, de a faluban maradt, és szállást kért. Abban a faluban há­rom napig maradt. A har­madik nap bemönt a köz­ségházára. és előhívatta a hajdút. Azt mondta: — Három napja itt jár­tam, itt vágtam a fát. Nyisd ki a kamrát! Mátyás megkereste a há­rom darab fát, oszt akkor mondta neki: — Vélem vágattad a fát, az én hátamra húztál hár­mat. Akkor bemönt a bíróhoz, és a hajdút elbocsáttatta. A MACSKA Mátyás királynak volt egy macskája, aki övés közben ott tartotta a gyertyatartót a király előtt. A szolgája egyször azt mondta, hogy a tudományt elhagyja a természetért, vagyis, hogy az állat ösztö­ne előrébb való, mint a tu­dománya. A király ezt nem hitte el. Mikor este a szolga szol­gálta föl az estebédet, há­rom egeret vitt be a zsebé­ben. Mikor az elsőt elen­gedte. a macska csak ráné­zett, A király kezdett örül­ni. Amikor a másodikat el­eresztette,' a macska megug­rott. Mikor a harmadikat eleresztötte, a macska a gyertyatartót elhajította, és mögfogta az egeret. A szolgának lőtt igaza. A HÁROM LUSTA Mátyás király egyik or­szágjáró kőrútján lusták után kutatott. Az volt a célja, hogy birodalma leg­lustább embereit felviszi a palotába. A királyi csatlósok egy nagy tölgyfa alatt három embert találtak a hűvösben heverészve. Megkérdezték tőlük, hogy miért nem dol­goznak a mezőn? Azok még szempillantásra sem méltat­ták őket. A csatlósok már ahhoz készülődtek, hogy el- agvabugyálják őket, amikor megérkezett a király. Miután megtudta, mi történt, na­gyon megörült, hiszen Ma­gyarország három leglustább embere hevert előtte. Bevitette őket az udvará­ba, ahol egy kis faházba költöztette őket. Egy ideig jól ment a dol­guk. Szolgák gondoskodtak róluk. De egyszer a király megunta őket, és megpa­rancsolta nekik, hagyják el a palotát. A lusták nem mozdultak. Erre a király meggyújtatta a faházat. A ház gyorsan elégett, de a tűz sem tudta kikergetni a lustákat, így mindannyian bennégtek. Beck Zoltán gyűjtése, Papp György rajzai A legrégibb győri épület Történelmünkről regél... Vándor, ha a három folyó városába visz az utad, bal­lagj fel a Káptalandombra, állj meg a székesegyház előtt! A legrégibb győri épü­let akkor maga regéli el ne­ked „önmaga viszontagságos történetét”. A Boldogasz- szony tiszteletére emelt szentegyház egyidős a ma­gyar katolicizmussal, hiszen első püspöki templomaink egyikének alapjait Szent Ist­ván királyunk rakta le. Har- tyik győri püspök idejében, 1100 körül már háromhajós bazilika, amely később meg­rongálódott, és csaknem tel­jesen elpusztult. Ugyancsak román stílusban a Pok nem­beli Omodé püspök építtette újjá a XIII. században. Kik varázsolták akkor újjá? Semmiféle adat nincs róla. Azt mondják, hogy a ha­zánkba telepített bencések vagy azok által képzett épí­tők. A város lakossága egyre növekedett, nagyluchei Dóczi Orbán győri püspök akkor mindössze a mai oldalajtó­kig terjedő templomot na- gyobbította, gótikus stílus­ban átépíttette. Akkor már két tornya volt, és ez egyik legszebb magyar templom­ként emlegették. A Kont nemzetségbeli Hé- derváry János győri püspök a XV. század végén déli ol­dalához egy kápolnát építte­tett. Napjainkban Szent László-kápolna néven a győ­ri székesegyház dísze és ne­vezetessége. A törökdúlás új­ból csak pusztított az ősi templomon. Lőszerraktár­nak, lóistállónak használták, az északi hájóját pedig fegy­verraktárnak. Egyik tornya 1529-ben, a másik 1580-ban dőlt Le tűzvész, illetve rob­banás következtében. A megrokkant templom csak a XVII. század elején fogad­hatta újra a hívőket. Het- hesi Pete Márton, majd utódja a püspöki székben, a híres Naphrági Demeter igyekeztek újjáépíttetni. A romjaiban is megcsodált épületet 1639 és 1645 között Giovanni Battista Rava olasz építőmester — Draskovich György püspök megbízása alapján — renoválta. Az épí­tésszel kötött szerződések a káptalan levéltárában meg­találhatók. Belőlük vannak bővebb ismereteink az ere­deti, Szent István által épí­tett templomról. Rava mester munkája nyomán eltűntek a csúcsíves Stílus elemei. A restaurálás a reneszánsz jegyében folyt tovább. -A templom megna­gyobbodott, mert a déli hajó apszisában lévő sekrestyét Rava megszüntette, az észa­ki oldalhoz új sekrestyét építtetve. Széchenyi György püspök fejeztette be a Dras­kovich által megkezdett munkát, 1680 körül készült el a torony, amely azután a második világháború áldo­zata lett. Szent László hermája A barokk művészet tulaj­donképpen a XVII. század­dal veszi kezdetét hazánk­ban. Mindez meglátható a győri székesegyházon is. Azt mondják, hogy a barokk épí­tőművészet a reneszánsz stí­lus gazdagabb változata, ahol a szerkezeti elemek, az oszlopoknak és a párkány­zatáknak is díszítő szerepük van. Zichy Ferenc püspök a barokk követelményeinek megfelelően az oszlopokat, a falakat színes márvánnyal borította. Akkor készültek a napjainkban is használatos padok, és a püspök akkor adott a kor egyik legna­gyobb festőjének, Anton Franz Maulbertschnek meg­bízást a freskók, valamint az oltárképek elkészítésére. He- fele Menyhért alakította ki végül a templom belsejét mai formájában a XVIII. században. A templom 1908- ig semmiféle nagyobb át­alakítási munkát nem vé­geztek, Széchenyi Miklós püspök szorgalmazására or­szágos műemlékké nyilvání­tották. Aigner Sándor tervei alap­ján Győrből elszármazott egyetemi tanár, Csányi Ká­roly építész végezte 1910- ben az újabb restaurálást. A II. világháborúban megron­gálódott székesegyház az ál­lam, valamint a katolikus egyház anyagi támogatásá­val!, az Országos Műemléki Felügyelőség irányításával épült újjá. Kincseket, felbecsülhetet­len értékeket rejt a győri Szűk Ödön felvételei — KS székesegyház. Közülük csak néhányat említünk. A leghí­resebb a Héderváry-kápol- nában őrzött, Szent László király hermája néven is­mert ereklyetartó, amelyet Báthory Zsigmond fejede­lem kancellárja, a későbbi győri püspök, a már említett Naphrági Demeter hozott Győrbe. A magyar ötvösmű­vészet leghíresebb remeké­ről 1400 óta vannak írásos emlékeink. Egykoron a Ko- lozsváry testvérek keze munkáját vélték az ereklye- tartóban felfedezni. Napja­ink művészettörténészeinek viszont az a véleményük, hogy többször átalakították. A másik híres kincs az északi mellékhajó főoltárán, vastag ezüstkeretben elhe­lyezett Könnyező Mária-kép, amelyet Lynch Walter báró, clomforthi püspök hozott Győrbe, a XVII. század de­rekán Írországból, mert a hitéhez ragaszkodó főpapot Cromwell Olivér üldözte. A főoltár evangériumi oldalán áll a monumentális püspöki trón, amelyet a trónkárpittal együtt Mária Terézia pozso­nyi koronázásán használtak. Gróf Zichy püspök vette meg, majd hozatta Győrbe. Végül álljunk meg egy percre az északi hajó apszi­sának külső falánál. Oda építették be a római korból származó úgynevezett Vic- toria-oltárt, és a Szíriából Győrbe helyezett római lé­gió két emléktábláját. Imre Béla A templom alapjait Szent István király rakta le

Next

/
Oldalképek
Tartalom