Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-10 / 84. szám
NÉPÚJSÁG 1998. április 10., kedd Van-e lehetőség életben maradni? (I.) A nagyüzemi struktúra jövője A vállalati válság kategóriája tehát a reform hullámveréseivel egy időben ikerült a 'köztudatba, párhuzamosam azzal a törekvéssel, hogy a vállalatok költségvetési támogatása, a jövedelmek központosított újraelosztása jelentősen gyengült. Ennek következtében lassan kitisztult a kép; látható lett, melyik vállalat milyen tényleges eredményt produkál. Arra viszont nincs konkrét adat, hogy a mai eredmény, vagy eredménytelenség mennyiben következik a vállalat önálló döntéseiből és mennyiben a külső tényezők meghatározó szerepéből. A nyugati szakirodalom egybehangzóan állítja, a vállalati eredményben (illetve eredménytelenségben) a vezetésnek, alapvetően az első számú vezetőnek döntő a jelentősége. Magyarországon azonban, a jelenlegi közgazdasági környezetben ezt nem lehet ilyen egyértelműen állítani. Tudniillik a magyar vállalatok eredményességéta belső (a vállalati) és külső (környezeti) tényezők együttesen határozzák meg. A jelenlegi társadalmi-gazdasági folyamatok sodrásában úgy érzékelhető, a belső tényezők, s főleg az első számú vezető döntő szerepe háttérbe szorul a külső, környezeti tényezők hatása mögött. A vállalatok mai helyzetét meghatározó külső tényezőket a következőkben vesz- szük számba. Elsőként nem feledkezhetünk meg arról, hogy a tervutasításos gazdaságirányítási rendszer máig élő hatásai jelentős okai annak, hogy a vállalatok jó része nehezen, illetve egyáltalán nem tud helytállni, valamint, hogy egyre inkább nő azoknak a száma, amelyek válságos helyzetbe kerülnek. A nehéziparra és az anyagigényes ágazatokra hangsúlyt helyező gazdasági szerkezet a jelenlegi helyzetben már nem tud hatékonyan működni, a kohászat egésze válságba került. A bányászatban pedig egyszerűen geológiai adottságaink nem teszik lehetővé a gazdaságos termelést. Csak elodázza a cselekvést annak a ténynek a késleltetett felismerése, hogy a szénbányászat csak ott és addig él meg, ahol és amíg állja a versenyt más energiahordozókkal. Bajba kerülnek azok a nagyvállalatok is, amelyek korábban, valamely államilag elhatározott nagyberuházás végrehajtására alakították ki struktúrájukat. A monokultúrás termelési szerkezet, éppen az egyoldalúságból adódóan képtelen igazodni a kereslet napjainkban egyre több területen tapasztalható módosulásához, csökkenéséhez. A korszerűtlen eszközök telepítésével az ágazati rekonstrukciók esetében is tulajdonképpen ugyanez a helyzet. Az alkalmazkodást jelentősen fékezi az is, hogy sok helyen még él az úgynevezett „ellátási felelősség" rendszere. A vállalat ilyenkor kénytelen a ráfizetéses terméket előállítani még akkor is, ha az ellentételezését már nem kapja meg a költ* ségvetéstől. Ágazatokra való tekintet nélkül fékező hatású az is, hogy a korábbi gazdaságirányítási rendszer egyértelműen a termék- mennyiségre orientálta a vállalatokat. * * * A gazdaság korábbi működésének logikájából fakadta vállalatok növekedési kényszere. A hatalmi-politikai tényezőt jelentő vállalatvezetés befolyását csak úgy tudta növelni (és a központtól való függését egyben valamelyest csökkenteni), ha emelte az alkalmazottak létszámát. Utaltunk már rá, hogy a vállalat-összevonási kampányok között gyakori volt az életképtelen egységek „bekebelezése”. E tranzakciókkal valóban nagy létszámú, ám technikailag annál elmaradottabb gazdasági egységek jöttek létre. Alacsony jövedelmezőség mellett pedig a termelés korszerűsítésére is csak korlátozottan volt (van) lehetőség, itt is csupán idő kérdése a csőd. _ Ma már elemi követelmény a belső információs rendszer működése is, hiszen ez képes a költségeket naprakészen kimutatni. A vállalati számviteli rendszer azonban áttekinthetetlen, kaotikus. Hiszen addig a cégek igyekeztek elrejteni a központi ellenőrzés elől a meglévő tartalékokat. Ennek eredményeképpen a vállalat ma már maga sem tudja, mi mennyibe kerül, és miért kerül éppen annyiba. (Folytatjuk) Dr. Kulcsár Sándor, Bagó József ióf ció, akció Mirelit pipi, mint reklámhordozó A laposabb pénztárcájú háziasszonyok már kitapasztalták: ahol nagy a tumultus, ott rendszerint olcsóbban mérnek valamit. Az elmúlt hét második felében sokhelyütt a hűtőpultokat rohamozták meg a vevők, hamar híre ment ugyanis a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat húsvéti akciójának, melyben négyféle mirelit áruját kínálta sokkal olcsóbban. Vajon mi indíthatta a vállalatot erre a kicsit húsvéti ajándéknak tekinthető gesztusra, hol juthatnak hozzá a vevők a kedvezményes áruhoz, mekkora, és meddig tart ki a készlet? S nem utolsósorban mi a vállalat haszna ebből az akcióból? Minderről Ulbert István vezérigazgatót és Pinke Sándor- nét, a vállalat kereskedelmi igazgatóját kérdeztük. Amint elmondták, ezzel az akcióval mindenekelőtt annak a rétegnek, nevezetesen a kiskeresetűeknek, nyugdíjasoknak kívánnak kedvezni, akiknek 5-10 forint is sokat számít. A vállalat, saját kezdeményezésére, ellátási körzetük minden üzletébe, tehát valamennyi olyan egységbe szállított az akció keretében árut, ahová egyébként is rendszeresen visznek a termékeikből. Az időpont megválasztása tudatos volt; közeledik az ünnep, megkezdődött a bevásárlás, ráadásul kifogyóban a télen fel- töltött fagyasztóládák tartalma. Egyúttal tájékozódó felméréseket is folytatnak a vállalat szakemberei, nálunk is változófélben vannak ugyanis a vásárlási szokások, egyre többen térnek át a napi boltbajárásról a ritkább nagybevásárlásokra. Ezt figyelembe véve a vállalat elképzelései között szerepel berendezkedni a nagybani árusításra. S hogy mekkora a kereslet az akcióba bevont áruk iránt? A vállalat legmerészebb elképzeléseit is meghaladják az igények; maximum 100 tonna áru értékesítését tervezték, ezzel szemben eléri a 150 tonnát a kiszállított mennyiség, amely forintban többmilliós kedvezményt jelent a vevőknek. Ennyit győznek a készletből, ennél többet nem tudnak forgalomba hozni, így számításaik szerint körülbelül e hét derekáig, szerdáig találhatnak a vevők az üzletekben olcsóbb mirelit baromfihúst. Az nyilvánvaló, hogy egyik üzletben hamarabb elfogy, másikban valamivel tovább kitart az áru. Hozzátartozik még a témához, hogy ilyen vásárt nem most hirdetett először a baromfifeldolgozó vállalat, de most először döntöttek úgy, hogy nem aprózzák el többszöri, kisebb ármérsékléssel a kedvezményt. Jó partnerekre találtak az. akcióhoz a kereskedelemben is, eddig sehol sem tapasztalták, hogy a vállalat által javasolt árnál drágábban adták volna a boltok a kedvezményes mirelit árukat, a kereskedelem tehát nem kíván ebből az akcióból hasznot húzni. S hátra van még a legfontosabb kérdés, nevezetesen, hogy mi a haszna mindebből a vállalatnak? Nos, ahogyan a vezérigazgató tömören fogalmazott, az benne az üzlet, hogy ezúttal maga az áru a reklámhordozó. Amit tehát reklámra, hirdetésre, propagandára költenének, annak egy részét így, árengedmény formájában odaadják a vevőknek. A haszon, amit ennek fejében remélnek: növekvő kereslet a baromfihús iránt. T. I. Könyv a Szépművészeti Múzeum kincseiről Esterházy Miklós herceg szorgalmas műgyűjtői munkája alapján született a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye, mely a felvilágosodás szellemét tükrözte. Célja minden korszak és nemzeti iskola bemutatása volt. A múzeumot ma is ezrek és ezrek tekintik meg. A hazai látogatókon kívül igen. jelentős a külföldiek érdeklődése. Az elmúlt években több album, képeskönyv és katalógus jelent meg a Szépművészeti Múzeum gyűjteményeiről. A Képzőművészeti Kiadó most rendhagyó művészeti kalauzt jelentetett meg Remekművek a Szépművészeti Múzeumból címmel. A mintegy háromezer műalkotásból 156 egész oldalas reprodukciót tartalmazó válogatás az európai művészet festészeti és szobrászati emlékeire hívja föl a figyelmet. Mint minden válogatás, Urbach Zsuzsa szerkesztése is egyéni. Tulajdonképpen két nagy magyar művészettörténész — Rabi- novszky Máriusz és Pigler Andor — előtt tiszteleg, akik a hagyományokkal szakítva törekedtek a művészeti ismeretek terjesztésére, de nem találtak követőkre. Az album nem ragaszkodik a szoros történeti sorrendhez.- Az egymással szemközt elhelyezett képek formai, történeti, tartalmi összefüggésben vagy éppen ellentmondásban állnak egymással. Ezért ez egy olyan könyv, melyet a kiállítási anyag megtekintése után tanulmányozva az olvasó újabb ösz- szefüggéseket fedezhet fel. Ez a játékos forma — párhuzammal és ellentétekkel — még élvezetesebbé teszi a képtári sétát. A képelemzések tizennégy szerzőtől származnak. Bár a legújabb tudományos eredmények ismertetésére nem ez a kiadvány a legalkalmasabb, az albumban a legfrissebb kutatások is fellelhetők. A több mint 200 oldalas könyvet német és angol nyelvű változatban is forgalomba hozta a Képzőművészeti Kiadó. G. T. lebbről is megnézze. Attól tartottak ugyanis, hogy nem vagyunk itthon, elutaztunk valamerre. így az ellenség távollétünket használja föl valaminő disznóság elkövetésére. Hát nem megható gondoskodás ez? Mondom az ezredesnek, hogy azért ez eléggé tréfás magyarázat. Szó se róla. mondja. Már, hogy lenne tréfás? Különben — mint máskor is — a fölhozott kisebbségi bajok közül egyet sem fogadott el, mind „visszaverte". megmagyarázta stb. Határozottan állítja például, hogy az erdélyi magyar menekülteket valójában a magyar kormány csábítja el. (Lásd Honecker magyarázatait is!) Ha nem vezetnék félre őket, itthon maradnának. November 1. Ma reggel 8 óra körül öklömnyi kővel valaki betörte az ablakainkat. Nagy erővel hajította, ugyanis mind a külső, mind a belső üvegen lyukat ütött, szinte szabályosat, akár egy lövedék. Ha emberi halántékot is eltalál: halálos lehetett volna. Micsoda indulatok hevítik nemes keblét ama banditának! Megállapítjuk> a _ tettes csakis a telefonpatkány lehetett? Menten felhívom B. ezredest, mondom, hogy mi történt. Az életünkre törnek, ahogyan meg is ígérték. A rövid és határozott válasz így hangzik: — Én figyelmeztettem önt a népharag lehetőségére. Valóban így történt. Meg azt is mondotta, 1k / ki mint veti ágyát, úgy alusz- sza álmát. Kőzáporban. Szegény nép! Mi mindent ráfognak! Valaki át akar szökni a határon, a nép elkapja, gumibottal félig agyonveri, veséiét, máját szétroncsolja. A nép nagyon haragszik ilyenkor: * * * Megyünk világítani. A temetőben, s a környező utcákon hatalmas tömeg hullámzik, rendőrök egész hada nyüslet, irányítja a forgalmat. a parkolást stb. A főkaputól kb. 300 méternyire üres helyet találok, leparkolnék, a rendőr azonban odébbzavar. Miért? Nem értem. Nagy nehezen újabb alkalmas helyet találok, kiszállunk a kocsiból, virágcsokrainkkal elindulunk apósom, anyósom sírja felé. Aztán egy óra múltán igyekszünk vissza, hogy még a szülőfaluba is eljussunk. Anyám vár, hogy otthon is eleget tegyünk a világítási kötelezettségnek. A kocsihoz közeledve már messziről látom: a hátsó jobb kerék defektes. Hát csak ez hiányzott. Nekiál- lok, fölszerelem a pótkereket, aztán beülünk Évával. Indulnék. Ekkor veszem észre: az első jobb kerék is „leült". Nézem keservesen. Világos már, hogy nem szeget szedtünk föl. Valaki kiszúrta a gumiabroncsokat. A Patkány, mondom Évának. A közvetlen közelünkben hét rendőr is működik rendkívüli szigorral, de ránk nem vetnek pillantást. Az úttesten és a járdán hullámzik a tömeg. Sokan megállnak egy pillanatra, oda- súgiák nekünk: „Ök voltak!” Egy fiatalasszony karján kisgyerek. „Csókold meg András bácsit” — mondja neki az anyja. „Köszönjük a budapesti rádióban elhangzott szavait.” Aztán eltűnnek a sokadalomban. Később mondja valaki, hogy az asszonykát egy civil szekus máris félreszólította, igazoltatta. ’ Elindulok gyalog hazafelé. Egy darabig eredménytelenül telefonálgatok mindenfelé, ahonnan a leromlott kerekek dolgában segítséget remélhetek. De végül hárman is elindulnak, hogy kisegítsenek a bajból. Lajos sógorom, egv barátja, meg M. Laci működik serényen az autó elején, hátulján. Szürkületkor már úton is vagvunk Pusztakamarás felé. Itt is fényben úszik a temető. Apám s Jóska öcsém sírján gyújtogatjuk a gyertyákat. Szóba kerül újból, hogy apám sírjának rendbetétele immár nem tűr halasztást. A megtervezett betonkeretet ki kell még idén öntetni. A fagy beállta előtt. Anyám legyint, s mondja: már nem lehetséges. Betiltották a sírkertek előállítását. Ehhez ugyanis az emberek cementet használnak, odafönt a megyénél pedig — s még fentebb Bukarestben — megállapították, miszerint ez anyagpazarlás. Nem holtaknak kell a cement, hanem az élőknek! A most épülő blokklakásokhoz! A holtak elégedjenek meg a földdel, agyaggal! Micsoda népség! Éppenséggel cementre áhítoznak, amely egyebekben valutát is jelent az országnak. Később, hogy otthon er- ről-arról anyámmal elbeszélgetünk. újabb tiltások is kiderülnek. A község helyi diktátora. SUTEU elvtárs garázdálkodásait sorolják. Az élő fába is beleköt, de különösen a magyarországi turistákba, akik eddig elég nagy számban zarándokoltak ide Kemény Zsigmond sírját meglátogatni. Közülük sokan anyámat is fölkeresték. A gyanúsnak minősített jövés-menés nem tetszik az éber SUTEU-nak. A faluból rendőrrel zavartatja ki a turistákat, de még büntet is törvénytelenül. Egy marosvásárhelyi diákokat szállító autóbusz sofőrjét maga elé citálta, lehordta, megbírsá- goltatta. — „Mit keresnek maguk itt? Menjenek Cos- buc szülőfalujába!” — A rendőr anyámat zaklatja. — „Tulajdonképpen miért látogatják magát ezek az idegenek!" — „Hát mert rokonaim!” — „Túl sok a rokona, hallja!” — A rettegéssel vegyes gyanakvás, a xe- nofóbia mocskos árja lám, ezt az eldugott mezőségi falucskát is elérte már. A hatóság emberei fpl.yvást igazoltatnak. autók csomagtartóiban kutatnak. Figyelmeztetnek és fenyegetőznek. Mindent megtesznek, hogy a nép egv szép napon majd elzavarja őket. (Folytatjuk) (Megjelent a romániai Magyar Szóban) II Békéscsabai Lenin Mgtsz pályázatot hirdet főkönyvelői munkakör betöltésére PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: — szakirányú felsőfokú _ iskolai végzettség — 3 éves termelőszövetkezeti főkönyvelői gyakorlat — a pályázat leadási határideje: 1990. április 25. — a munkakör május 1-jétől tölthető be — bérezés megegyezés szerint. A pályázatot a tsz elnökének kérjük írásban leadni. Cím: 5601 Békéscsaba, Berényi út 103.
