Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-07 / 82. szám
1990. április 7., szombat TALLÓZÓ 'Köröstáj 0 Az Új Dunántúli Napló „senkinek sem _______________ A TV LELEPLEZŐ EREJE Elpazarolt egészség ... A címváltoztatás nem csupán divatot követő játszadozás, választóvíz ez az újság történetében. Nem a régi újság öltött új ruhát, egy újonnan alapított újság van a kezükben, amelyet azonban a szerkesztőség régi csapata írt, állított össze és szerkesztett. Az új alapítás az első, ám döntő lépés a függetlenség“ hez vezető úton, amely nélkül az újság léte és fennmaradása egy szabad és demokratikus berendezkedésű országban nehezen lenne elképzelhető. Más demokráciák tapasztalataiból tudjuk, hogy bármilyen irányú párt, vagy állam, illetve kormánytól függőségben lévő újság az ő befolyásuk alatt áll, így az olvasók bizalmát elnyerni, vagy megtartani sem képes. Ez a bizalom igen sokai, jelent nekünk, hiszen az újságot nem magunknak, hanem Önöknek írjuk, Kedves Olvasó! Előítéletektől mentes, az igazságnak megfelelő híreket, olvasmányokat akarunk nyújtani az eseményekről és hátterükről, megvilágítani az összefüggéseket. bemutatni a fejlődés perspektíváit, hogy ezzel ...Joggal kérdezheti az olvasó, mit keres egy környezetvédelmi cikk az Evangélikus Életben? Korábban én is ezt kérdeztem volna. Most úgy érzem, nagyon is felelősek vagyunk azért, ami körülöttünk a természettel történik. Olyan felelősség ez, amiben rá kell jönnünk — egyedül ’ szinte semmit sem tehetünk. Olyan kérdés előtt állunk, amire eddig alig gondoltunk, aminek összefüggéseit eddig alig ismertük. Miután megérkeztünk Buenos Airesben a repülőtérre, buszba ültünk, és úgy mentünk az ifjúsági konferencia színhelyére. Ütközben láttuk azt, amit Latin-Amerikában favelának, nyomortelepnek neveznek. Később egy előadásból derült ki, hogy milyen szoros összefüggés van a környezet- szennyezés, a nyomortelepek és az adósságkrízis között... Környezetpusztítás, igazságtalan gazdasági haszon keresése, nyomortelepek, fa- velák — emberiségünk jö... — Károly bácsi, meghívhatom egy fröccsre? — Elfogadom — mondja elegáns hangvétellel. Megyünk a sarki presszóba. A lányok ismerik Károly bácsit. Itt költi el a kukák kincseit, az üvegekért kapott „dollárokat”. Ki kell fognia a lányok kedélyét, mert nem mindig hangulatosak. Olyankor hiába próbálkozik velük, nem veszik a lapot. — Három decit, vagy fröcs- csöt kér? — Fröccsöt csak... Sok lenne a három deci. Megártana. Hozzák az italt, koccin- . tunk. Károly bácsinak nem remeg a keze. Nyolcvanhat éves, ebben a korban az ő évjáratából nem remeghet a kéz. Annyit dolgozott, hogy megmondani sem tudja, mennyit. De neki a munka soha nem volt teher. Akkor sem, amikor megpúposodott megkönnyítsük tájékozódásukat és véleményalkotásukat. Az információ- és véleményszabadság, mely végre hazánkban is megvalósult, kötelez minket arra. hogy államunkhoz és alkotmányához lojálisán, becsületesen viszonyulunk és viselkedésünket nem igazítjuk pártokhoz. Pártatlanok vagyunk, érdekektől függetlenek, senkinek sem szócsöve. Meggyőződésünk, lapunk így lehet igazán azoké, akiknek szól: az olvasóké. S persze, világos számunkra, hogy csak akkor járhatjuk sikerrel a függetlenség útját, ha olyan partnerrel lépünk szövetségbe, aki mindig is fellépett ezekért a kiadói és újságírói alapelvekért, eszerint cselekedett, hogy ezzel is elősegítse sikerét; számunkra ő különösen bizalomra méltó szaktanács- adó. Magyarország legutóbbi évtizedeinek fejlődése sajnálatos módon azt eredményezte, hogy itthon elég nehezen lehet olyan partnert találni, aki az említett alapelveket hitelesen képviselheti, valamint a szükséges kiadói ismeretek , birtokában van, vőjét fenyegetik. Pedig világunk Isten ajándéka, gondoskodást éts védelmet igényel tőlünk. A világ, ami a mi birtokunk, rabságban van és szabadításra vágyik. Isten az, aki az életet adja. A világ, Isten csodálatos ajándéka: tartalmazza saját életünket és környezetünkét is, ami bennünket is meghatároz. A természet önmagában is életképes lenne, és nem függene tőlünk, de az emberiség jövője nagymértékben függ a természettől. Küzdenünk kell a természet megváltásáért és megőrzéséért is. Felelősek vagyunk azért, hogy ne vegyük semmibe a természet nagyarányú pusztítását, ami napjainkban történik. Azzal, hogy a nyolcadik világgyűlés egy latin-amerikai ország területén volt, a lutheránus világközösség felvállalta azokat a problémákat, amelyek ezt a területet jellemzik... (Pángyánszky Ágnes; Evangélikus Élet) bele. Természetes állapotnak tartotta, hogy dolgoznia kell. — Hogyan leszünk ezután? — emeli rám opálos szemét. Vár. Van ideje kivárni a választ. — Jobb lesz vagy rosszabb? — tesz még rá egy lapáttal, hogy megkönnyítse a dolgomat. — Reménykedjünk — mondom tétován és hörpin- tünk egyet. — Ha rosszabb lesz, egye meg a fene — mondja Károly bácsi. — Bár nekem már úgyis mindegy. Ameddig élek, élek. Rajtam már aligha segít akármi. — Majd élvezik a gyerekek, ha jobb lesz. — A — legyint az öreg. Kis idő után pedig váratlanul ezt kérdi: — Maga mitől ilyen jó ember? — Én? — hökkenek meg. — Ezt meg mire érti? — Hát hogy meghívott a borra. hogy ezáltal garantálja újságunk szerkesztői és gazdasági függetlenségét és szabadságát. Ezért döntöttünk úgy, hogy mától a budapesti Axel Springer legyen lapunk kiadója. A budapesti Springer magyar vállalat, amelyben a német Axel Springer Verlag Berlin, vegyes vállalati partnerként, a részvények nagyobb részének tulajdonosa, élén azonban magyar ügyvezető igazgató áll. A Springer konszern az európai földrész legnagyobb és legjelentősebb „médiaházainak” egyike, ahol újságok és folvóiratok (regionális és határokat átlépők) jelennek meg igen nagy számban, különös tekintettel a rádió és televízió programújságaira. Az itt dolgozó szerkesztők és újságírók száma majd 1600, őket a következő mottó vezérli munkájukban: A mi árunk az élő szó... Az Üj Dunántúli Napló szerkesztősége hozzá akar járulni ahhoz, hogy hazánk folytathassa útját egy stabil, szociális piacgazdasággal rendelkező demokrácia felé ... (A szerkesztőség és a kiadó; Űj Dunántúli Napló) Nem tréfa — ajándék ... a debreceni Főnix cég Unió Áruháza partnereivel egyetértve és összefogva — ahelyett, hogy hirdetési költségekbe verte volna magát, inkább odaadta vásárlóinak az erre jutó pénz nagy részét. Sokan április elsejei tréfának hitték, hogy az Aranybika melletti üzletház vasárnap is kinyit, és aki e napon elfogad itt egy forintot ajándékba, az valamilyen ruhadarabot is elvihet mellé — ingyen. Az itt kínált férfizakó, női fehérnemű, harisnyanadrág, lánykablúz, -szoknya kilenctől délig éppen hogy kitartott. Nagy Sándor áruházigazgató szerényen szabódik a kezdeményezés dicséretén, mondván, hogy ők csak ünneplők voltak, lévén éppen tízéves az Unió. Amennyiben adtak, hát legfeljebb visszaadtak azoknak, akikből élnek... (R. T. J.; Nép- szabadság) — Semmi — mondom. — Régtől ismerjük egymást, vagy talán nem? — Hát persze. Eszembe juthatott volna. — Hány évet is dolgozott Károly bátyám? — Húha — vágja rá. — Tizenkét éves korom óta vagyok a más keze-lába. Számítsa ki. — Hát ha most nyolcvanhat éves, akkor több mint hetvenet. Igaz? — Jó, jó, de tíz éve már, hogy nyugdíjas vagyok. Azt is számolja ám. — Igaz — felelem és hagyom, hogy ránk boruljon a csend. Károly bácsit nem szabad bizonytalanná tennem. Felnevelt hat gyereket; szétrobbantak a nagyvilágba. Tizenhat unokája van, gyereke már egy sincs. Néha-néha rányitják az ajtót, az anyjuk készül, minden hét végére készít valamit, hogy meg tudja kínálni őket. Aztán elcsendesedik a kis lakás. A napok telnek, egymásra halmozódnak az évek. Nyolcvanhat már. Üristen, csaknem egy század! (Pás- fai János; Vas Népe) ... — Mennyire vagyunk mi, orosháziak betegesek, illetve egészségesek? (Aki a kérdésekre válaszol: dr. Csizmadia Alice, az orosházi rendelőintézet igazgató főorvosa — ‘a szerk.) — Az elöregedő megyén belül Orosházán viszonylag fiatalabb a lakosság. Ez viszont nem jelenti azt, hogy egészséges is. Arat a magas vérnyomás a középkorosztály körében. Sajnos nagyon kevesen veszik komolyan ezt a betegséget. Sok az ittas ember által okozott baleset. Az alkoholgondozónknak igen nagy a forgalma, ahol ideggondozást is végzünk. Sajnos a „vérbeli lumpenek” esetében sikeres kezelésekről nem beszélhetünk. Az egyén és a család közreműködése, segítsége nélkülözhetetlen lenne. A gyakorlat azonban mást igazol. Any elszomorít: egyre fiatalabbak kerülnek be az elvonó- ba. — Mi a helyzet a nők esetében? — A fiatal mamáktól gyakran hallani: gyes-betegségben szenvednek. Ez valójában neurózis. Az asz- szonyok előtt nincs életminta, s ez társadalmunk ellentmondásaiból fakad. — Gyakran keresik fel a rendelőt képzelt betegek? — Képzelt beteg nincs és Hamisan jött pénz száz igazat elhajt — tartják a régi öregek. Valóban, szok- ták-e, lehet-e a magyar bankjegyeket hamisítani? A hamisítás és az utánzás két kategória — részletezi a Pénzjegynyomda műszaki igazgatója, Péterfi Sándor. — A magyar pénzt hamisítani, azaz nagy tételben gyártani még nem próbálták ... A becsmérlő megjegyzések, tiltakozó kifakadások ellenére a bájkereskedelem zavartalanul virágzik. Immár nálunk is. Az újságárusok standjait elborító magazinok címlapjáról szebbnél szebb nők kacsintanak a vevőkre, nem rejtve véka alá semmit abból, amit vétek volna eldugni az éhes férfiszemek vagy csupán a kíváncsi olvasók elől. Jancsó Miklós filmjeinek hírhedt „popmo- delljei” még óriási botrányt keltettek, aztán az erkölcstelennek bélyegzett kísérlet vihara elült és átadta helyét a megszokásnak. A nemzetközi mérlegen Porizkova 59 kilója milliókat nyom — márkában —, a hazain pedig u^anez a súlycsoport kétezret — képenként és forintban. Nálunk ennyit — gyakran még ennyit sem — fizetnek egy aktképért; a „felöltözött” fotóért ennél is kevesebbet. nincs felesleges kihívás sem. Arról van szó, hogy a felfokozott mindennapi életfunkciók testi panaszokban jelentkeznek. Kimerültség, idegesség, stb. Az orvos azonban nem tudja átvállalni a pap szerepét. Nincs idő „gyóntatásra”, nincs idő a „kivesézésre”. — Marad a gyógyszer ... •— Igen és a téveszme, hogy a pirula majd meggyógyít. Nem így van. Az egyénnek akarnia kell a gyógyulást, hisz mindenki felelős önmagáért, a gyerekeiért, a családért, stb. — Mennyire őrizzük a még meglevő egészségünket? — Alig. Krónikus betegségekkel ritkán fordulnak orvoshoz az emberek. Gondok vannak a szűrésekkel is. 1989-es adat szerint pl. 17 ezer 219 főt szűrtek a tüdőgondozóban, a megjelenési arány csupán 60 százalékos. Itt jegyzem meg, hogy közben nő a gyors lefolyású TBC-s megbetegedések, valamint a tüdőrákosok száma. És hol vannak a többiek? Az onkológiai gondozóban mindössze 3913-an jelentek meg, pedig 11 ezer 600 idézőt küldtünk ki. Az ideggondozó forgalma évről évre nő. Míg 1988-ban 5569- et, addig 1989-ben 6342 beteget kezeltünk. (Csete; Orosházi Napló) meg, utánzással azonban majd minden esztendőben megpróbálkoznak. Legutóbb, úgy két hónapja például ötszáz forintos került a piacra. A rosszmájúak azt mondhatják, nem is éri meg a ve- sződséget, de ez csak alig igaz. A valóság így szól: a magyar bankjegyek a világon egyedülálló eljárással készülnek. A nyomdai techÉrdemes ennyiért abbahagyni a tanulást, kihagyni a pályaválasztásra, család- alapításra legalkalmasabb éveket? Lássuk, mit mond erről a hivatásos aktmodell, Endrődi Kati: — Mit hoz a konyhára a meztelenség? — Elég keveset. Van úgy, hogy sokat fotózom, tehát szépen keresek, de ez nem állandó jövedelem. Nem biztos megélhetés. Nekem például semmim nincs. Se lakásom — albérletben élek —, se kocsim. Most tanulok vezetni és remélem, hogy talán lesz mit. — Ha annyi pénze lenne, mint a sikeres nyugati fotó- modelleknek, mire költené? — Nem tudom. Egyszerűen nem tudom beleélni magamat abba, hogy gazdag vagyok. Hogy sok a pénzem és azt tehetem vele, amit szeretnék. — Hány ruhája van? Bandaháború Sopronban? Sopron belvárosában lassan elviselhetetlen az, amit a valutaüzérek művelnek. Érthető tehát, hogy a helybéliek egyre hangosabban követelik: az illetékes hatóságok vessenek véget ennek. A deviza-szabálysértésekben és -bűncselekményekben eljáró vám- és pénzügyőrség a rendőrség segítségével sok mindent megpróbált, egyelőre azonban hiába. Első ösz- szehangolt akciójukra egy évvel ezelőtt került sor, legutóbb pedig néhány nappal ezelőtt tettek kísérletet arra, hogy lefüleljék a lengyel pénzváltókat, akiknek most már román és magyar segítőik is vannak. Németül jól beszélő, civilruhás nyomozók járták a várost, és ezúttal nemcsak soproniak és győriek, hanem budapestiek is, nehogy felismerjék őket. Az eredmény mégis elmaradt. A pénzváltó legényeknél ugyanis 500-1000 schil- lingnél többet soha sem lehetett találni. Ha ennél több összejön, azt a „beépített” lányok azonnal viszik tovább a főnöknek. A főnökből egyébként három van Sopronban, köztük egy nő — mesélik a jól értesültek. Am nincsenek könnyű helyzetben, mert újabban más bandák is követelik a piacot. Van, aki azt állítja, hamarosan bandaháború várható... (Soproni H. Lajos; Magyar Hírlap) nikai szint — hál’ istennek, vagy az ördög vigye el —, hm, nem túl magas. Ilyen metszetmélynyomtatást már sehol sem alkalmaznak, a szakma mindenütt irigyel bennünket a pénzünk minőségéért — az előállítási munkáért már nemigen. Ez a harmincas évekre jellemző eljárás rengeteg élőmunkát igényel, de egyfajta védelmet is ad a hamisítók ellen ... (Bellér Ágnes; Riport) — Kevés. Végül is a ruha nem túl lényeges a mi szakmánkban, annál fontosabb a smink és az ápolt külső. Erre is áldozni kell, és nem filléreket. — Arra nem gondolt, hogy manöken legyen? — Annyira nem érdekel az a szakma, bár, ha jól megfizetnék, lehetne róla szó. — Ha jól értettem, nem fizetik túl az aktfotózást sem. Akkor mi benne a vonzó? — A lehetőség, hogy külföldre szerződhetek. A szakmától semmit nem várok, ez nem lehet végcélja az életemnek, de anyagilag megalapozhatom a jövőmet, ha pár évig kint dolgozom. — Utána mi lesz? — Hol van az még? Talán kitanulok valami szakmát Erre később is ráérek. Tizenkilenc éves vagyak. Időm van. Sokkal több, mint pénzem ... (Vadas Zsuzsa; Képes 7) „A világ, ami a mi birtokunk, rabságban van” Életkép Károly bácsi koccint Te rossz jó forint! Mit hoz a konyhára a meztelenség? (A Szabad Földből)
