Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-02 / 77. szám

1990. április 2., hétfő Válaszolt az illetékes I kutya nem harap? Belvárosi játszótérből ebek illemhelye Február 26-áin a Szerkesz- szen velünk rovatban meg­jelent „A furcsa vásárló ese­te” címmel Torna Ferencné békési lakos levele, melyhez az alábbi észrevételt te­szem: Torna Ferencné írásával ellentétben én nem tartóz­kodtam az őt ért inzultus bekövetkeztekor a békési 501. sz. ABC-ben (Széchenyi tér 2.). Az esetről 1990. feb­ruár 13-án szereztem tudo­mást, Torna Ferencné hoz­zám intézett felháborodott hangú leveléből. Az ügyet azonnal kivizsgáltattam és az elnézését kérő válaszo­mat február 19-én postáz­tam a vásárlónak (a Népúj­ságban megjelent írás előtt egy héttel). Az üggyel kapcsolatos vizsgálat azt állapította meg, hogy az eljáró Kiss Lászlóné boltvezető-helyettes és Saj­ben Mihály bolti segédmun­kás (akit velem azonosított írásában Torna Ferencné) valóban nem kellő körülte­kintéssel járt el a vásárló­val szemben az eltulajdoní­tás gyanújának tisztázása­kor. Ezért a Torna Ferenc- nének írt válaszlevelemben elnézést kértem, amelyet ezúton is megerősítek. Az el­járási szabályok betartására kértem továbbá a bolt sze­mélyzetét, hogy a jelzett ABC-ben hasonló eset ne fordulhasson elő. El kell mondanom azonban azt is, hogy az esetet követő napon Torna Ferencné a nyílt ut­cán, tanú jelenlétében önbí­ráskodott Sajben Mihály se­gédmunkással szemben. Ezen felül, mint már leírtam, az írásában nyilvánosan Torna Ferencné olyasmit állít, ami valótlan, mert az eset meg­történtének idején nem tar­tózkodtam a helyszínen. Mindezt azok után, hogy a dolgozók nevében — ők is emberek, ők is tévedhetnek, százával vannak valódi tol­vajok — már sajnálatosnak neveztem a tévedést, és kér­tem emberi megértését. Észrevételem befejezéséül meg kívánom jegyezni, szán­dékosnak tartom a szer­kesztő eljárását, aki Torna Ferencné írását (az abban leírtak ellenőrzése nélkül) engedte közölni a Népújság­ban, nem törődve azzal, hogy talán az ő feladata. az emberek, az olvasók hiteles tájékoztatása, önmagában ez is nevezhető „furcsa” eljá­rásnak. Ábrahám György, a Békés Megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat igazgatója Megjegyzésünk: a sajnála­tos ügyben mindkét fél so­rainak természetesen helyt adtunk. A „furcsa” eljárás talán inkább az lenne, ha nem ezt tesszük. Kérem, segítsenek! Azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy szíveskedjenek segítségemre lenni a műtétem­hez szükséges, és külföldről be­hozandó műanyag szalag (LEEDS-KEIO) beszerzésében, illetve abban, hogy ezt a szala­got térítésmentesen kaphassam meg. Rendkívül szűkös anyagi körülmények között élek, elvál­tam, egyedül nevelem kislányo­mat. Munkanélküli segélyből élünk 1989. december 14-étől je­lenleg is. Korábbi munkahelye­men munkaviszonyomat azért szüntették meg, mert egészségi problémáim miatt 1985 óta — ekkor volt az első balesetem — igen sokat voltam táppénzes ál­lományban, és emiatt munkám­ra folyamatosan nem számít­hattak. Az eltelt négy év alatt kilenc műtétet végeztek a lába­mon, sajnos mindig csak rész- eredményekkel. Jelenleg is egy műanyag szalaggal (GEROTEX) van rögzítve a térdem, amelyet még 1986. december 3-án a bu­dapesti Központi Traumatoló­giai Intézetben dr. Nemes György kezelőorvosom épített be. Jelenleg Is hozzá járok ke­zelésre, a Sportkórház baleseti és orthopédiai osztályára. Az 6 szakvéleménye szerint a térdem stabilizálását már csak ezzel a LEEDS-KEIO-szalaggal lehetne megoldani, mivel a legutóbbi balesetemkor, 1989 júliusában elszakadt a már beépített sza­lag, amit ugyan megvarrtak, de ismét be van szakadozva, ezért ki kellene cserélni. önkéntes véradó vagyok 1984 óta, és mindig önzetlenül, segí­tőkészen álltam be a sorba, ha vérre volt szükség. A közel­múltban is elsők között jelent­keztem véradásra, a romániai események kapcsán. Rendkívül szűkös anyagi helyzetem sajnos nem teszi lehetővé a fentiek­ben leirt, igen drága import­anyag beszerzését (kb. 60 ezer forint). Nagyon kérem, hogy indoka­im alapján, amennyiben lehető­ségük van rá, szíveskedjenek segítségemre lenni. Hálás köszönettel veszem a segítségüket. Jelige: „Szeretnék meggyó­gyulni”. Befizetés lehetséges á Békéscsabai Városi Vöröske­reszt egyszámlaszámára: 263-335. Alulírottak (az Ihász, Ka­zinczy, Ör, Szabolcs és Pa- róczay utca lakói) a követ­kező probléma orvoslására várunk megoldást: Ugrásszerűen megnöveke­dett az állatbarátoknak a száma, akik a környéken ebeket tartanak a panellaká­sokban! Az állatok mozgás­igényét a Paróczay és az ör utca közti, valamint a ját­szódombot körülvevő zöld­területen és a kijelölt játszó­téren elégítik ‘ki. Sajnos, ez természetesen azzal is jár, hogy az állatok itt — a kis­gyerekek között! — végzik el szükségleteiket! De a tisz­telt állatbarátoknak ezt fel­takarítani eszük ágában sincs. Rendszeres „vendé­günk” 4-5 német juhász, 2-3 vizsila, puli és több, meg nem határozható fajtájú kutya. Nyilvánvaló, hogy a lakó­telepi kőrengeteg közötti parányi zöldterület, a kör­nyék gyermekeinek egyetlen játszótere a kutyák vécéjévé vált; a gyerekek, de a fel­nőttek számára is használ- hatatlan, életveszélyes, pisz­kos, egészségtelen, gusztus­talan. Ez az állapot az érin­tett lakók (szülők és gyer­mekek) számára kétségbeej­tő, és elviselhetetlen, de a kívülállónak, az idegen já­rókelőnek is szemet szúr a város szívében póráz és száj­kosár nélkül szabadon en­gedett és szükségleteiket végző állatok hada. Tiszteletben tartjuk az ál­latbarátok igényeit, de na­gyon kérjük, ők is tartsák tiszteletben a mi természe­tes szülői aggodalmunkat! fia jól tudjuk, kutyát vá­rosban csak kijelölt helyen Lehet futtatni és kizárólag kijelölt helyen szabad elvé­geztetni szükségleteit. S ugyebár, az a hely nem le­het azonos a gyerekek ját­szóterével?! A kutyák ilyen tartása el­len tiltakozunk tehát, továb­bá az ellen, hogy tovább za­varják nyugalmunkat, biz­tonságunkat, egészségünket, hogy rettegésben tartsák a környéket. Tiltakozunk az ellen, hogy tovább szennyez­zék' azt a kis zöldterületet, amiért alig egy éve /annyit harcoltunk, hogy tudnjiliik ne építsék be garázsokkal. Sürgős segítséget kérünk az illetékesektől! Hatékony intézkedést szeretnénk, azt, 'hogy ne hunyjanak szemet az ügy felett, mert már szinte egy éve tart ez az ál­datlan állapot! Nagyon bí­zunk abban, hogy megértik jogos panaszunkat és hama­rosan igazi megoldást talál­nak a problémára. Köszö­nettel (név és cím a szer­kesztőségben, továbbá az érintett lakóterület számos családjától aláírás). Ugyan mi lenne itt, ha nem állna a tiltó tábla? Képünk Békéscsabán, a Kígyósi úton készült — de készülhetett volna bárhol a megyében, mert a tiltó táblák ellenére szaporod­nak az utak mentén a szemétbalmok Fotó: Veress Erzsi Felhívás Orosházán is élnek olyan egyének és családok, akiknek ön is segíthet azzal, ha felajánlja az otthonában felesleges­sé vált, de még jó állapotban lévő ruhákat, bútorokat, háztar­tási gépeket, gyermekjátékokat, könyveket, hanglemezeket. Ezeket a Családsegítő Központ kiközvetíti az arra rászoru­lóknak. Átvétel: 1990. április 30-ig, minden nap 8—16 óráig,szom­baton 8—12 óráig. Cím: Orosháza, Székács József u. 3. (Csa­ládsegítő Központ irodája.) Pénzt vagy életet!? Az ember örömmel látja, hogy a Népújság, a Szer­kesszen velünk hasábjain is egyre több az olyan cikk és levél, amely lakóhelyünk és környezetünk védelmével kapcsolatban szól. Annak pedig külön örü­lök, hogy egyre több — ta­pasztalt — vezető jelenti be Írásban és szóban, hogy ő környezetvédő és az is volt már régóta. Nagy kár, hogy az elmúlt években még nem vdltak ilyen sokan a befo­lyásos környezetvédők, mint manapság. Akkor talán el lehetett volna kerülni az ős­gyepek feltörését, a gigan­tikus mezőgazdasági táblák kialakítását, a dűlőutak és közutak menti fasorok és erdősávok „kitermelését”, a csatornák menti kétoldalas bokrosok kiirtását, legyalu- lását... Akkor talán előze­tesen beszélni lehetett volna arról, hogy a turistaparadi­csomot — mely megyei ta­nácsi anyagi támogatással munkahelyteremtő beruhá­zás! — ne az egyetlen és szinte páratlan értékű bi- harugrai Szőr-rétjére tervez­zék ..., a megyei úttörőtá­bort ne a legszebb, az ősi faluhelyi rétre építették vol­na fel... Sorolhatnám még a példákat. Mielőtt Vésztőre festék- és ragasztógyárat, üzemet te­lepítenének (akár a vadasi legelőre, akár a Malom- pusztára, netán a mágori- ra...), meg kellene kérdezni a dániai és a svédországi zöldeket, a miljő-pártiakat vagy a Green Peace (Zöld Béke) szakembereit is, hogy ők hogyan látják a helsingő- ri, vagy a helsingborgi (em­lített vegyi) üzemek környe­zetgazdálkodását?. .. A kör­nyezetvédelmi referenciákat nem az eladó üzemtől kell beszerezni. Itthon is nemcsak a hiva­talnokokat és a hatósági szakembereket kellene erről megkérdezni, hanem azokat a terepkutatókait és mezei embereket is, akik folyama­tában látják, hogyan válto­zik a (békési táj; az oroshá­zi, a kígyósi puszták, a vész­tői határ (Hóta!), a bihar- ugrai vadvízország, a bél­megyeri erdőspuszta vagy Kovácsháza vidéke, és so­rolhatnánk még. A mezőgaz­daság korszerűsítéséből ere­dő környezeti válság már itt van a megyében. ... Miért mindig a saját kárunkból tanulunk csak, vagy még abból sem? Min­dig minden a termelés és anyagi gyarapodásunk érde­kében, jótéteményként volt és van beállítva; mégis rom­lik helyi környezetünk. Örökké pénztelenségre hi­vatkozunk, költségekre; pe­dig elsősorban a szemléle­tünk megváltoztatására len­ne szükségünk. Arra, hogy minden politikus és termelői döntéshozó tisztában legyen azzal az alapvető valósággai, hogy mi is a természet ré­szei vagyunk; és minden to­vábbi termelésnek és fejlő­désnek ebből kell kiindul­nia. Ha megindul — az egyéb­ként oly kívánatos — tőke- beáramlás hazánkba, még jobban oda kell figyelni er­re minden lakosnak, hiszen tőkeéhségünket kihasználva — nem a csúcstechnológiá­kat fogják idehozni. Termé­szeti környezetünk gyarma­tosítása talán már meg is indult, az afrikai szegény országok után most majd Közép-Kelet-Európában. Bár tévednék! Réthy Zsigmond muzeológus Ne szöggel! Március 10—i számukban : rajzos cikk jelent meg Búvó- < hely az ágak között címmel. A cikk leírást ad arról, 1 hogy hogyan lehet a fák el- ; ágazásába játszóhelyet készí- / teni. A rajzon és a szöveg­ben egyértelműen megállla­pítható, hogy a védőkorlát- ; ként alkalmazott faágak ; nagy szögekkel vannak fel- ) erősítve. Ez a rögzítésmód az, ami miatt megjegyzést kell tennem. Az élő fák szegelé- se természetellenes, erősza- ! kos eljárás, amellyel sebfe- lijlietet okozunk és a fa nedvkeringésénél zavart kel- ) tünk. Az eljárás durvasága ; miatt nem elfogadható és a ' fiatalok természetszeretetét sem segíti elő. A fára szegelés helyett a * kosárfonásnál használt vesz- ■ szőfonatú tartózkodó készí­tését javaslom és a kötél­hágcsó helyett mászókötél felerősítését tartom egész­ségesebbnek. Soós Béla táj- és kerttervező szakértő Lánya hűséggel viseli gondját 100 esztendős nénit köszöntöt­tünk Békéscsabán. 1890. márci­us 17-én látta meg a napvilá­got Szpisják Dorottya. Férjhez ment Jantyik Mihályhoz. Fia­tal házasok voltak, amikor fér­jét elvitték a háborúba. Két kisgyermekkel együtt hiába várták őt haza. Csak egy érte­sítés jött helyette: Elesett a be­csület mezején. Több mint 70 éve él özvegy­ségben, sorsában megnyugodva, szelíd békességben. Mindig tisz­telte szüleit, ezért lett 'hosszú életű. Kislány korától rendsze­resen járt templomba. Még né­hány éve is eljött a szentmisé­re. Leányával lakik együtt, aki gyermeki hűséggel és nagy ál­dozattal viseli gondját. Doris nénit nagy szeretettel köszön­tötték a katolikus egyház ne­vében. A rokonok is összesereg- lettek. Még Csehországból is jöttek a ritka, szép születésna- - pót ünnepelni. (Pontos név és cím) Sütő András: Naplójegyzetek Ét * ■ *4­* o Július 7. Kádár János halála. (Teg­nap reggel tíz órakor.) Az értékelések. Az elismerés, a tapintatos bírálat vegyes hangja. De föl-föltünedez- nek a sommás szigorú ítél­kezés hívei is. Már ahogy tökéletes elzártságunkban hír- és szövegszilánkok alap­ján megítélhető. A nevét viselő korszakot egyesek áldják. mások átkozzák. Sok-sok éven át a hozzánk ellátogató magyarországiak versengve dicsérték az ő ■ Jani bácsijukat. A kút mé­lyén dideregve irigykedéssel hallgattuk őket. Ez részint meghatározta az ottani el- : lenzékiekröl alkotott véle­ményünket is. — „Mit ber­zenkednek? Látnák csak, . mi van itt nálunk! Itt nem jj egy-két esztendei szilen- j ciumra ítélik az írót, hanem • örökre betömik a száját. ( Szőcs Gézát, Ara Kovács Attilát nem két napra fog­ták le, nem az újságjukat kobozták el1, hanem az egész : életüket. Ugyanis örökre el- i zavarták őket innen.” — Legutóbb hosszan beszélget­tem erről Csoóri Sándorral, önvizsgálatilag is. Hogyan ! vélekedik az ember a kút i mélyén. (Ki mint él, úgy ítél?) ök is kútban csücsül­tek persze. Ám a tökéletes ( elnyomatás állapotában túl­becsültük a tökéletlen el­nyomatás engedményeit. Hírhedett jelszavak az el- ; hunyt pártvezér munkássá­gának értékelése kapcsán. ■’ Hogy például; „Aki nincs ( ellenünk, az velünk van.” 1 Más szóval: „Tedd le a S fegyvert, ülj nyugton a fe- j nekeden s akkor nem bán­f 4 talak.” Annak idején ez mégis bölcs beszédnek tűnt, hisz jól emlékeztünk még az orosz bolsevikok szigorá­ra: „Aki nincs velünk, az ellenünk van.” Vagyis hiába ülsz te nyugodtan a feneke­den, mert ha nem jössz ve­lünk. nem állsz cselekvőleg mellénk: agyonlövetünk.” („Büntessétek meg a közö­nyösöket !”) Akkor tehát Kádár egyik érdeme, hogy futni hagyta a közömbösö­ket? Köztük önmagát is az ügyünkben tanúsított közö­nye miatt? Két esztendeje, hogy ta­lálkozhattam veié Szűrös Mátyás társaságában. Apró elégtételem volt, hogy fétóg- roeddig elismerte, miszerint a szocializmus nem oldja meg „automatikusan” a nem­zetiségi kérdést. Ilyenformán — .bár közvetett módon — egvetértőleg vélekedett Szű­rös Mátyás radikálisabb föl­lépéseivé! is az említett ügy­ben. Ceausescuról pedig az volt a véleménye, hogy őrült, akivel nem lehet és már nem is szabad tárgyal­ni. (...) * * * A mi mindennapi rettegé­seinket add meg nékünkma, mivel nem tudhatjuk, hogy: — mit fog kidobni lá­punkból a) Koppándi Sán­dor, b) a megyei első titkár, c) a megyei propagandatit­kár, d) annak beosztottja stb. — hogy helységeink ma­gyar megnevezésének betil­tása után mikor tiltják be a földrajznevek anyanyelvi használatát is? — hogy a Kriteirionnak melyik újabb kiadványát küldik zúzdába? — hogy hol, melyik isko­lánk csonkul tovább egybe­szüntetett magyar osztállyal? — hogy hol váltanak 1» megint maradék magyar gyárigazgatót, egységvezetőt stb.? — hogy honnan, Erdély­nek melyik városából irá­nyítják iskolás gyermekeink újabb asszimilálásra szánt csapatait távoli, főleg mold­vai megyékbe? — hogy meddig tart még a magyar munkások tobor­zása. s részint kötelező jel­legű áthelyezése bányamun­kára? — hogy melyik maradék intézményünket fosztják meg magyar nevétől, mint például a Szentgyörgyi Ist­ván Színművészeti Főisko­lát, amely mától kezdve csupán: Institute! deTeatru? — hogy Marosvásárhelyt, Székelyudvarhelyt, Csíksze­redában. Sepsiszentgyörgyön stb. hol cserélnek lé folyta­tólag s az éjszaka leple alatt újabb utcanévtáblákat? — hogy vajon Titus Po- povici megállapítása után, miszerint még Pttőfi is so­viniszta volt. a Petőfi tér és Keresztúron a szobra meg­marad-e? — hogy legközelebbről'me­lyikünk számíthat házkuta­tásra? — hogy a menekülők kö­zül', a román—magyar hatá­ron kit fognak lepuffamtani, elfogni, agyonverni, megkí­nozni? • — hogy a magyar kiska- tonák közül hol', kit fognak újból anyanyelvi megszóla­lása miatt nyomorékká ver­ni? — hogy hol fognak köny­vet égetni? — hogy a határon vajon gyermekeinket, unokáinkat is visszazavarják-e?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom