Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-29 / 100. szám
1990. április 29., vasárnap TALLÓZÓ 'Köröstáj Egészségügy Nem renoválni - újraépíteni ... Az állam ellátási kötelezettségének újraértelmezése, mint kritikai vezérfonal, jól szemlélteti szociális és egészségügyi rendszerünk alapvető hiányosságait. Tisztázatlanok a célok és az eszközök, homályosak és inkonzisztensek az alapelvek, zavarosak a működtetési viszonyok. A rendszer mint építmény, annyira elhibázott, hogy átépítéssel, renoválással aligha remélhetjük megjavulását. Értéke csupán a kőben van, vagyis lebontható, és mint építőanyag, megmarad a használati értéke. Ismeretes, hogy a Szent Péter-bazilikát is a borzasztó Caligula császár cirkuszának köveiből emelték, de más szellemben, más elvek alapján, más funkcióSeprű kontra ... A sértett, Nagy Bandó András és a becsületsértéssel, rágalmazással vádolt „főkacsa”, azaz Menyhért Mészáros László, vallomást tett a bíróság előtt. Mindkét fél hajthatatlan. Nagy Bandó nem vonta vissza feljelentését, a volt főszerkesztő pedig nem érezte magát bűnösnek. Legalábbis ebben az esetben nem ... A tárgyalás szünetében Nagy Bandó Andrással beszélgettünk ... —Visszatérve a seprűzésre: nem bánja, amit tett? — Csak azt bánom, hogy nem voltam elég alapos. Az előző három tárgyalásra nem jött el. Most is a rendőrség állította elő. Ha a magyar jog lehetőséget ad arra, hogy Menyhért hülyét csináljon a bíróságból, akkor jól döntöttem, amikor a seprűhöz nyúltam. Valamit legalább akkor rögtön megoldottam. Bár nem ez a helyes módszer. De mondjon valaki egy jobbat! — Igényt tart kártérítésre? nális céllal, és más társadalmi küldetéssel. Most, amikor a törvényhozói, kormányzati és végrehajtói kötelmek és felelősségek a politikai és a gazdasági élet minden területén újrafogalmazódnak, ezt a szociális és egészségügyi ágazatra is szükséges elvégezni. Jobb, ha ezt köz- megegyezéssel érjük el, mintsem a hatalmi harcoknak alávetett pártprogramok szólamaival. Közmegegyezés a célokban, eszközökben és a felelősségben csak tematikus megközelítés keretében lehet sikeres. Ezt az iránymutatást • szolgálhatja — mint problémafeltáró módszer — az állam ellátási kötelezettségének újraértelmezése. (Balló Róbert; Társadalmi Szemle) kacsa — Mindenképpen. Jó néhány előadásomat tették tönkre. Sokan a rágalmak miatt maradtak el. Sorra kaptam a gyalázkodó leveleket. Ha egy előadó elveszíti a közönség bizalmát, akkor vége. Menyhért Mészáros Lászlót is megkérdeztük: ... — Milyen bizonyítékok alapján vádolta sikkasztással Nagy Bandó Andrást az Esti Hírlapban? — Nem vádoltam meg. Az újságírónak ilyesmit nem mondtam. Csak annyit közöltem vele, hogy a szegények önsegélyező szervezetének elnöke szerint Nagy Bandó nem hajlandó elszámolni a pénzzel. Később a cikk megjelenése után, helyreigazítást kértem, az Esti Hírlap főszerkesztőjétől. — Ha újra leadhatná a botrányt kavaró kéziratot, megtenné? — Igen, de gondosabb lennék. Az ellopott dokumentumok ma is bizonyíthatnák a leírtakat. (Havas Iván; Mai Nap) Nem kérdez, hanem faggat, vallat Az utóbbi időben megszaporodtak a mikrofonok, a kamerák előtt a vallató stílusú riporterek. Némelyikük, mintha a szabadságért vívott szuronyos közelharcból érkezne, szinte ráveti magát a riportalanyra — áldozatára —. s lehetőleg a szemünk láttára, a fülünk hallatára harapná el annak torkát. Az ember — azany- nyit hangoztatott sajtószabadság jegyében — az újságíró pártatlanságát tételezné fel, ám a nyomozótiszti modor akaratlanul is elgondolkoztatja: van itt valami hátsó, kimondatlan érdek? Főképp, ha a tájékoztatáspolitika évtizedekig hűségesen szolgáló bajnokai kenetnek fel egyszeriben feddhetetlen ítéletosztogató- nak. Hallgatom a rádió szombat délutáni politikai műsorát. Szó esik itt sajtószabadságról, okkal és joggal, mert hisz’ negyven esztendeig ennek hiányától szenvedtünk ... A riportemő kérdez. Pontosabban: faggat. Nem értem ingerültségét, tamadó hangnemét. A választ félbevágó, sürgető újabb kérdéseit. Nem értem, miért nem a lebontott pártállam valamely orszá gr omlásban elmarasztalható volt hatalmassága ül előtte — bár ez esetben sem a riporter dofllgia bírói talárt ölteni. A riportalany ezúttal irodalomtörténész. akit egy évtizede többek között éppen a sajtószabadságért vívott harca miatt billentettek ki az irodalmi folyóirat főszerkesztői székéből. Mellesleg: nem emlékszem rá, hogy a rádió valamely politikai műsora akár őt, akár elbocsátott szerkesztőségét védelmébe vette volna. Töröm a fejemet: mit vétett hát a riportalany? Mivel gyanúsítható? Kételkedni, természetesen, emberi jog. Újságírói erény. Dp a sajtószabadság ábécéjéhez hozzátartozik az is, hogy a riportalany válaszát — miként mostanság ez dívik — nem vágja el a „Bocsásson meg!”-féle sürgető közbevetés. A riporter a riportalanyba véletlenül sem fojtja bele a szót. A hallgató, a néző füle érzékeny. Negyven esztendő után sajtószabadságot kíván. (Kása Csaba; Népszava) Demokráciáról, baloldaliságról ... — Sokan feszegetik általában is: ki mi volt húsz- harminc-negyven évvel ezelőtt ... (Aki .válaszol: Heller Ágnes, a New Yorkban élő és alkotó ismert filozófus — a szerk.) — Veszélyesnek tartom ezt az „ex” kérdésfeltevést, amennyiben egyénekről és nem intézményekről van szó. Ez a B-listázás hangja. Magyarországon, ha a volt MDP és MSZMP létszámához a családtagokat is hozzászámítjuk, legalább egy hárommilliós tömeget vesz célba. Ez .szerintem nemcsak veszélyes, hanem tarthatatlan is. Egy demokrácia nem gyakorolhatja a kommunista rendszer módszereit. Egyébként sem tartom ízlésesnek, ha exlapulók feszegetik, ki volt exmarxista. Az „exlapuló” kifejezést egyébként nem kizárólag kritikailag használom. Diktatúra volt, és a diktatúra körülményei közepette az ex- marxisták könnyebben beszélhettek. Eltartott vagy öt percig, amíg kiütötték őket, míg mások a szájukat sem nyithatták volna ki, ha a saját nyelvüket akarták használni. Ezért mondom Mikszáthtal: ne nyitogassuk a történelmet. Az új demokráciában kinek-kinek a mai cselekedetei szolgáljanak mércéül. Szemünk előtt Spanyolország követésre érdemes példája: a diktatúrából kilépve, mindkét oldalon lezárták a múltat, új lapot nyitottak. — Van-e-jövője nálunk a szocialista gondolatoknak, egyáltalában: a baloldali- ságnak? — A kérdés első felére már korábban éppen a Nép- szabadság hasábjain válaszoltunk Fehér Ferenccel közös tanulmányunkban. Most nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Ami a balolda- liságot illeti, annak ma más az értelmezése, mint a második világháború előtt és közvetlenül jjtána. A balol- daliságnak ma nincsenek állandó, mindenütt érvényes tézisei, elvei vagy részletes programpontjai. A történelmi idő és a történelmi körülmények szerint változóan, egészen különböző elemekből tevődik össze. Az egykor totalitárius országokban, amelyek ma rendszerváltozáson mennek keresztül, a közös helyzetet azonban a legjobban egy lengyel vicc fejezi ki. így hangzik. Mi a különbség # a baloldali és a jobboldali között? A válasz: a különbség az, hogy a baloldali értelmetlennek tartja ezt a megkülönböztetést, a jobboldali viszont értelmes- bek. Nálunk is pontosan ez a helyzet, hiszen a jobboldaliak önérzetesen nevezik magukat jobboldalinak, ellenfeleik viszont inkább megkerülték ezt a „kényes kérdést”. Pedig nincs rá ok, mert Magyarországon ma még demokratának lenni is baloldaliság. — ön szerint a demokrácia gyakorlata maga is baloldaliság? — Nem általában, de igenis az itt és ma Magyarországon, ha tartalmat adunk ennek a szónak, és ha úgy tekintjük, mint szakítást egyszerre a Horthy-korszak- kal és a kommunista korszakkal. Az első tartalom az emberek önkormányzása. A második a különbözőségek, az eltérő vélemények és életformák tisztelete, egyszóval: a pluralizmus elismerése, elfogadása... — Ezt a szót, hogy „pluralizmus”, most említi először ebben a beszélgetésben. — Akkor most hadd adjak hangsúlyt neki. Ugyanis lényeges a konszenzus is,, a legfontosabb gazdasági intézkedések támogatásának vonatkozásában. Ám ugyanilyen fontos a pluralizmus, az, hogy az emberek különböző csoportjai különböző véleményekkel álljanak elő, más-más vélemények körül szervezzék meg magukat. Elsősorban a kultúra, az eszmék területén, ahol talán a legrosszabb a magyar uralkodó történelmi hagyomány befolyása. Arra a tradícióra gondolok, ' amelynek szellemét követve, bármit is hiszünk magunkban, elfogadjuk az uralkodó eszmerendszert, mert nem illik ellentmondani. Hadd említsek egy konkrét példát. Ma mindenki arról beszél: megint át kell írni a történelemtankönyvet vagy az irodalomtankönyvet. Én inkább azt kérdezném: miért kell egy tankönyvből tanítani minden iskolában? Egy liberális szellemű társadalomban az iskola és a tanár választja meg, milyen tankönyvből akar tanítani. — Ezek szerint meg kell tanulni, hogy merjünk ellentmondani? — Ügy van, de nemcsak akkor, amikor ezzel hősökké válunk, hanem minden pillanatban, ha úgy érezzük, eltér az álláspontunk. Gondolkodjunk a saját fejünkkel, ez a demokratikus élv. (Serény Péter; Népszabadság) BELVISZONYOK — Istenem, azok a régi, szép, megnyugtató hírek: 20 halott, 40 sebesült ...! (Lehoczki István rajza) (A Magyar Nemzetből) „A paraszt mindig is óvatos duhaj volt” ... Az idei közgyűléseket járva az a furcsa érzésem támadt, hogy a vagyonfor- mák közül nem igazán a föld után kapkodnak a tagok. Sőt, Békésen (!), a Békési Egyetértés Tsz-ben például az egész „nevesítés” előtt úgy döntöttek, hogy mindezt előbb magyarázza el egy jogász. Mondja el pontosan a pro és kontra érveket, mert ebben az évszázadban már kétszer is mértek földet, és újra id» jutottunk ... Nyír- tason, a Dózsa Tsz-ben pedig szinte könyörögni kellett, hogy valaki próbálja már meg, vállalkozzék egyéni gazdálkodásra, a tsz segíti géppel, mindennel. Nos, nem nagyon akadt jelentkező a nyírségi homokbuckák birtokba vételére. Talán majd, talán később ... Bakonyszegen, az ottani tagokat afelől faggattam, hogy milyen feltételek mellett kívánnak földtulajdonossá válni. — Nézze, lehet, hogy jó dolog ez, de kell egy biztos forrás, és ez nekünk a tsz. A’ nyugdíj bármennyire is csekély, de legalább minden hónapban jön. — A föld, az' nem nagy buli — jegyzi meg egy középkorú tag, aiki arról ismerszik meg, hogy ő majd a „Figesz”-re szava?. — Nekem vagy húsz bika kéne, megymás állat. Azzal még így a munka mellett is elbírnék. Az idősebb emberek — nevüket az istennek meg nem mondták volna — kucsmás fejüket ingatva változatlanul csak azt állították, hogy jó helyen van az a föld, ahol van. Maradjon csak ott. Kiderült persze az is, hogy ők nem nagyon vittek be földet, mert vagy fogságban voltak, és így nem jutott nékik az osztáskor, vagy még fiatalkorúak lévén a szülők kapták a területet. Jellemző, hogy idősebb parasztok kétféle földről beszélnek. Sajátként emlegetik azt, amit az apjuk, nagyapjuk vett vagy örökölt, és juttatott jelzővel illetik azt a részt, amit a földosztásnál kaptak ... ... Vajon miért ez az óvatoskodás? — A paraszt mindig is óvatos duhaj volt. nem véletlenül keletkezett a szólás: „józan paraszti ésszel gondolkodva”. A parasztember most is a maga módján gondolkodik. Vajon miért akarják ezek ezt a földet ideadni? Hiszen ezer év alatt csak elvettek, elraboltak tőle. Bennük van a félsz, szokatlan számukra ez a könnyed adakozás. Azt kérdezik maguktól, vajon az ország adósságából mennyi jut majd a föld művelőjére. Hogyan versenyezzen egy most induló gazda a kapcsolatai révén könnyebben boldoguló, korábbi nagyüzemi vezetőkkel? És végül, mi döntheti el, hogy valóban milyen megoldást nyer a föld ügye? Általános, egybehangzó vélemény, hogy a nyugat-európai sajtó által is elismert mezőgazdaságunk körül addig lehet politizálni, amíg a belső ellátás zavartalan. Mert üres hassal a földkérdés már korántsem csupán a tulajdonjog körül forog. (Avar László; Pesti Hírlap) „Nem bánom, ha néznek, nagyon szép a testem” ... Bibéd után a keszthelyi strandon folytattuk a beszélgetést. Hagyományos strandom octt csak a melltartóját vette 1», s beszélgetés közben portrét kezdett rajzolni rólam. — Állandóan izeg-mozog — figyelmeztetett többször —, maga nem jó modelíL Nem érdekli, hogy sikerül-e megörök í tenem ? — Nem nagyon, de csak csinálja. Most ebből él? — Nem csak ebből, butikkirakatokat is rendezek, de sokat rajzolok. Kiülök a strandra vagy beülök egy szállodába, mert főleg külföldiek adnak ilyesmire pénzt. Tizenöt-húsz perc alatt kész a portré. — Lehet, hogy ezt a tehetségét is örököltté? — Többen faggatták anyut is, hogy tényleg nem Kisfalud! Stróbl Zsigmand-e az apám? Ezt pletykálták régebben. De nekem hivatalosan ő a keresztapám volt. Egyébként ő intézte elánjainak, hogy Sopronba mehessen lakni és dolgozni. BJlétett egy csomó képet és megkérdezte, melyik szanatórium tetszik, hova akar menni. És anyu Sopront választotta. Se ő, se a keresztapám nem szólt semmit a pletykákra, nem érdekelte őket. Egyébként én nem hinném el1 anyuról, ő egy nagyon prűd» személyiség volt. Nem is ment többé férjhez. Teljesen beleélte magát abba, hogy ő a szabadságszobor modellje és ez őt kötelezi. Hogy neki méltóképpen kell élni, ez számára egy életre szóló szerep. Egyszer egy osztrák vámos udvarolni próbált neki, még vacsorázni is meghívta. Hát másnap megjelent anyunál a városi rendőrkapitány és azt mondta: a szabadságszobor modellje nem szorul rá ilyesmire, inkább ő viszi el álllamkölfségen vacsorázni ... A strandon beszélgetésünk nyilvánosan folyt, kö- rénk gyűltek az érdeklődők. Nézegették a készülő portrét és a félig csupasz grafikus rubensi melleit, többen kérték, hogy tisztes honoráriumért hadd üljenek ők is szembe vele, s ő türelmesen elmondta mindenkinek, hogy csak holnap, mert ma itt interjú készül vele, mármint a szabadságszobor lányával. — Nem tagadom, hogy exhibicionista vagyok — vallót ti be —, szeretem a sikert, a feltűnést Ha nem figyelnek fel rám, teszek róla ... Nem bánom, ha néznek, nagyon szép a festem, de nemcsak ezzel akarok érvényesülni. Nagyon tehetséges vagyok láthatja: jól rajzolok, festek is, verseket is írok, egyszer majdnem elvitt egy rendező a Salzburgi Játékokra színésznőnek. De akkor még élt az anjm ... — Tavaly halt meg, ugye? — 198^-ban. Éppen férjhez akartam menni, emiatt halasztottuk el az esküvőt. A vőlegényem svéd ... Tudja, én már régen eldöntöttem, hogy felltétleniül külföldihez megyek férjhez. És elmegyek innen, mert itt árva vagyok nincs senkim. Már csak a szobor... a Gel- lért-hegyen. — Reggel még. a helyén állt, láttam, amikor elindultam a Balalton felé — Ezt nem mondja komolyan ... már azt is ? Nem értem, mi folyik itt! Amikor anyu meghalt, el se temették rendesen. Hiába mentem a pártbizottságra, a tanácselnökhöz, akárhová, nem adtak díszsírhelyet. Mit tett Sopronért? Ezt kérdezték. És hiába magyaráztam, hogy ő egy egész országért ... Nem és nem. Kiderült, hogy a temetés költségeit vállalnák dP pap nélkül, és búcsúbeszédről se gondoskodtak. -Nem tárgjral- tam tovább velük. Pap temette el a szabadságszobor modelljét. És csináltatok majd egy nagy síremléket, a szabadságszoborral Csak előbb ki kell fizetnem az örökséget. Ez is milyen dolog? Egész életében spórolt, összerakott pár százezer forintot, de takarékkönyvben. Abból is levonnak, minden után örökösödési adót kell fizetnem az államnak... Hálátlanok az emberek (Szántó Gábor; Képes 7)
