Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-29 / 100. szám

NÉPÚJSÁG 1990. április 29., vasárnap JOisius 8., 10.: I Klaas Bmmaa Big Bald Békéscsabán és Grálén Német bálakoncert-sorozat Magyarországi hálakon- cert-sorozatra készül a nép­szerű német Klaus Ammann Big Band június 1. és 15. között. Budapest,, Szentend­re, Szekszárd, Pécs és Kecs­kemét után június 9-én Bé­késcsaba a következő állo­más, a fellépés helyszínepe­dig a sportcsarnok. Másnap, 10-én pedig Gyulán szere­pelnek, majd onnan a Ba­latonhoz utaznak a művé­szek. Az elmúlt héten ha­zánkba látogatott az együt­tes vezetője, Klaus Am­mann, és menedzsereivel tá­jékozódott a nyári hangver­senyeknek otthont adó váro­sokban. Mint mondotta, negyventagú zenekarával azért jönnek Magyarország­ra, hogy jótékonysági kon­certeket adjanak. Az NSZK polgárai így kívánják meg­köszönni kormányunknak azt a segítséget, amellyel a nyugati határ megnyitásával (augusztusban) hozzájárult a német újraegyesítéshez. A kéthetes turnét a hála és a ném^t—magyar barátság je­gyében tervezik. A rendez­vény védnöke Habsburg Ot­tó leánya, Walburga von Habsburg lesz. ' — Az ötlet, hogy köszöne­tét mondjunk az egész ma­gyar népnek, tulajdonkép­pen tavaly augusztusról származik, amikor az NDK-s menekültek kérdése még na­gyon aktuális volt — mond­ta Klaus Ammann békéscsa­bai látogatásakor. — Akkor itt az emberek olyan segít­ségnyújtásról, együttérzésről és önzetlenségről tettek ta­núbizonyságot, ami szá­munkra megható volt. A menekülteknek enni-i nni adtak, szállásukról gondos­kodtak sokan, akik maguk sem dúskáltak a javakban. Ez a bátorság és bölcsesség óriási hatással volt ránk, s nem utolsósorban az a tény, hogy a magyar kormány in­tézkedése nagyban hozzájá­rult a német kérdés megol­dásához. A türkheimi zenészek jö­vetelének híre jó visszhang­ra talált .nálunk. A német felkérésre örömmel vála­szolt Otto von Habsburg is és önmaga helyett leányát ajánlotta a rendezvény véd­nökének, de hangsúlyozta, hogy valamelyik koncertre szívesen eljön, amikor ideje engedi. Klaus Ammann az együt­test a következőképp jelle­mezte: — A magyarországi kon­certsorozatnak politikai hát­tere van, de az együttesünk Németországban arról is­mert elsősorban, hogy sokat teszünk szociális célokért, különböző intézmények és körök megsegítéséért. így támadt az ötlet, hogy a nagy amerikai és angliai turné után eljöjjünk ide, az Önök hazájába. Belépőjegyet nem kérünk, ha a rendezők kér­nek, azt jótékonysági célok­ra fordítják. Azt szeretnénk, hogy minél többen jöjjenek el a zenénket meghallgatni. — A Big Band 1971-ben alakult, és főleg fiatalokból, egyetemistákból áll.'Székhe­lyünk ’Türkheim, ez egy kis­város Münchentől félórányi­ra autóval. Igen széles a ze­nei skála, amit játszunk, a szokásos big band dzsessztől a filmzenéig, a poptól a mu­sicalig, a modemtől a klasz- szikusig. Hattól hatvanéves korig minden korosztályt várunk a nézőtérre. Gáia- koncerteken, szabadtéri ren­dezvényeken, karácsonyi, templomi hangversenyeken lépünk fel leggyakrabban. Szombaton délelőtt Buda­pesten, a Hyatt Szállóban sajtótájékoztatót tartottak az együttes képviselői a nyári hálakoncert-sorozatról. N. K. Székely gyerekek Újkígyóson (Folytatás az 1. oldalról) gyerek és pedagógus. Hát ezt is megérte! De legalább ilyen izga­lommal és várakozással ké­szülődött erre a várt, nem mindennapi találkozóra az újkígyósi tanács, a művelő­dési ház, az álltalános isko­la és a helyi Erdélyi Kör is. Néhány hónappal ezelőtt Harangozó Imre, az újkígyó­si Erdélyi Kör egyik tagja a tanács megbízásából Er­délybe utazott, hogy ott testvérfalui kapcsolatot lé­tesítsen valamely székely, vagy csángó településsel. A Csík megyei Szépvízre — mint annak idején erről a Népújság is beszámolt — éppen Dénes bácsi miatt esett a választás. Szépvíz társközségében, Szentmikló- son ugyanis szinte minden idősebb emíber jól emléke­zett az Újkígyósra került Imre Dénesre, s a vendég- szerető székelyek nem is en­gedték tovább az újkígyósi megbízottat. A testvérközsé­gi kapcsolat felvétetett. Ennek jegyében érkeztek tehát Újkígyósra az erdélyi vendégek. Az ünnepélyes fogadás után Csáki Károly­ival, a szépvízi iskola igaz­gatójával és Ferencz János szentmiklósi pedagógussal váltottunk néhány szót. — Barátságot, szeretetek kölcsönös megismerést és az elszigeteltségből való kilé­pést reméljük ettől a kap­csolattól — mondták. S mint hogy viharos, vál­tozó időket élünk, hamaro­san a politikára terelődött a szó. — Sokat várunk a válasz­tásoktól — fejtegette Csáki Károly. — A decemberi foradalom óta községeink iskoláiban kétségtelenül ja­vult a helyzet. Levehettük a falakról a régi rendszer által előírt kötelező deko­rációkat, magyarul taníthat­juk a földrajzot és a tör­ténelmet is, amiit tavaly de­cemberig románul kellett és így tovább. De azért (bizto­sak csak akkor léhetünk, ha a választások számunkra Is kedvezően alakulnak... Addig Is bizonyára min­den gondot feledtetni fogaz a négynapos gazdag prog­ram, amelyet az újkígyósiak szerveztek számukra... — ria — Nyugdíjas vers- és prézaírék Díjkiosztó Kardoskúton Negyedik alkalommal hirdet­te meg a megyei nyugdljas- klubtanács és a kardoskúti Mó­ra Ferenc Művelődési Ház, a nyugdíjasok vers- és prózaíró- páiyázaitát. Az Idén 29 jelentke­ző 32 pályaművét minősítette a háromtagú zsűri: Bómi* István, a Nyugdíjas Tollforgatók Me­gyei Klubjának elnöke, Ramasz István, kardoeikútl tanácselnök és Nagy Lászlóné, a művelődén! ház Igazgatója. Az eredmény­hirdetésre péntek délután ke­rült sor, a karöoskútl kultúr- házban. Veiskategőriában tárgy­jutalmat kapott: Ily és Teréz, Gyula: Iványl Mária, Gyoma- endrőd: Dani Józsefné, Oroshár za: Kúrál Jánosné, Kardoskút; B. Molnár István, Gyomaend- rőd: Kurucz Jánosné, Mezőbe­rény; Veressné Fekete Mária, Kardoskút; Csicsely Mihály, Békéscsaba. A prózával pályázóik között sorrendet állítottak tel. Első helyezett lett Fark&sinzzki La­jos, Gyomaendrőd; második Kulcsár Lászlóné, Nagyszénás • és Csongrádi Pál, Kardoskút. harmadik CzédU József, Gyula­A díjátadás keretében fel is olvasták a legsikeresebb alko­tásokat. valamint együtt meg­nézték a néptánccsoport és az énekkar műsorát. A tavalyi pályázat legjobb munkáiból készült antológia ugyancsak ezekben a napokban lett kész. Megrendelhető a kar­doskúti Móra Ferenc Művelődé­si Házban. k. k. Molnár C. Pál festőmű­vész mellszobrának avatásá­ra 96. születésnapján Batto- nyán, a róla elnevezett la­kótelep -belső udvarán került sor szombat délután. A csa­ládias kis ünnepséget így sokan az ablakukból, vagy az erkélyükről követték nyo­mon. Avatóbeszédében dr. Ta­kács László nyugalmazott gimnáziumi igazgató, mu­zeológus szólt a festő és a város, a festő és a szobor- alkotó Búza Barna kapcso­latáról, valamint saját, Mol­nár C. Pálhoz fűződő élmé­nyeiről. De arról is, milyen lehet a viszony egy lakótele­pi közösség és a házak tövé­ben álló szobor között, amely mellett békésen elfér majd egy játszótér is. A mű­vész lánya, dr. Csillag Pál- né mielőtt leleplezte volna a szobrot, ezekkel a szavakkal ajánlotta a város lakóinak: — Rátok bízom baitto- nyaiak ezt az alkotást. Apám lelkében szépség és szeretet lakozott, ez uralkodjon a tiétekben is. A társaság ezután átvo­nult a galériába, ahol dr. Csillag Pálné rövid tárlatve­zetést tartott. Ezt követően pedig a katolikus templom­ban — melynek oltárképét szintén Molnár C. Pál fes­tette — hallgattak meg egy hangversenyt Hegedűs Va­lér orgonaművész, Lipcsei Edit és Béres Ferenc ének­művész közreműködésével. Ez az újabb szobor Batto- nyán — három héttel ez­előtt avatták fel József At- tilláét is — a városi tanács­nak és a budapesti batto- nyaiak baráti körének kö­szönhető. Nem utolsósorban pedig az alkotónak, Búza Barnának, aki ingyen aján­dékozta a városnak. K. K. Fotó: Veress Erzsi Gondolatok a táncról Mi is a tánc? Baudelaire szavaival: „A tánc a karok és lá­bak költészete, a kecses és iszonyatos anyag maga, a moz­dulat lehel bele lelket” (Folytatás az 1. oldalról) tészetnek hét színe... ezek­nek szerencsés keverése se­gítségével jön létre a tánc, zene és festészet művésze­te” — írta Jean Georges Nő­vérré, a XVIII. századi fran­cia felvilágosodás és forra­dalom korának balettrefor­mátora, tudósa. Születésnap­ján, a Nemzetközi Színházi Intézet madridi közgyűlésé­nek 1981-1 ajánlása alapján ünnepeljük április 29-én a táncművészet világnapját. Az évezredek, -századok sokféle táncot szültek és felejtettek el, de a balett több száz éve tartja magát Európában. A megyénkben élők itthoni színpadokon sajnos csak elvétve láthat­ják. Nagy tábora van vi­szont a néptáncnak, a tár­sastáncnak, s színészeink is előadnak olykor táncos ko­reográfiákat. összeállítójuk Felkai. Eszter Jászai-díjas színművész, akiről kevesen tudják, hogy eredendően klasszikus balettet tanult, évekig táncosnő volt. — Nekem a táríc akkori­ban mindent jelentett — mondta —, a temperamen­tumot, a legszínesebb kife­jezési módot, a ritmust, a szenvedélyt. Aztán megis­mertem a prózai színészetet, s váltottam, de hűtlen nem lettem a tánchoz. A két mű­vészet nagyon is összefügg egymással a mozdulatok, a gesztusrendszer, a kifejező- erő révén. Ha koreográfiát készítek, a színészek szem­pontjából dolgozom, és sok balettelemet használok fel, mert szerintem ez minden ^ tánc alapja. Egy táncelő­adáshoz mérten valószínűleg kevesebbet nyújtunk, ám mondjuk egy groteszk ízzel fűszerezve produkciónk an­nál több is lehet... Miért jó táncolni? Az emberrel együtt születik a tánc. Lám, a gyerek még csak kapasz­kodik a járóka rácsába, de mihelyt megszólal á zene, már hajladozik... A fel­nőttnek örömöt ad, erőt és később az ifjúság érzetét. F elczánné Nyíri Mária táncpedagógus és férje egy évtizeden át Magyarország egyetlen profi táncosai vol­tak. A hazai szakma sóikat . köszönhet nekik a külföldi módszerek itthoni elterjesz­tésében. — A versenytánc a leg­fiatalabb nálunk a táncmű­vészetek közül — mondta. — Elismertségéért még sokat kell tennünk. E műfajban az a szép, hogy a férfi és nő párosa, ha már megtanultak alkalmazkodni egymáshoz, érzéseket is kifejezhetnek vele. Mert hiába tűnnek egyformának a lépések, azo­nos egy-egy párnál sohasem lesz, hisz egyéniségüket is adják. Ne irigyelje senki a csillogó ruhát: ez csak egy kosztüm, amely emeli a tánc szépségért, de igazi tudás nélkül rútítaná. A társas­táncban az a gyönyörű, hogy az ember szép zenére tán­col. A legtöbben a keringőt szeretik. Az én kedvencem az argentin tangó, ez felsza­badít, a fumbát pedig azért szeretem, mert szerelmi tánc lévén rengeteg érzés van benne. Nem is kívánok mást a táncművészet világnapjá­ra, mint hogy tanuljanak meg az emberék élni azzal a széppel, örömmel, jókedvvel, amit a táncolás, vagy látvá­nya nyújt. Mlinár Pál, a Balassi tánc- együttes vezetője állította, ha az utcán megy előtte va­laki, mozgása után meg­mondja, milyen ember le­het. De vajon, hagyja-e a néptánc érvényesülni az egyéniséget, hisz tánclépései eléggé kötöttek. — Nem így van — tilta­kozott azonnal. — A nép­tánc individuális, improviza- tív és egyéni! Kötöttség csak törvényszerűségeiben léte­zik, s a hagyományozódott szerkezetben. Egy kalotasze­gi legényes például olyan, mint egy gyönyörű versfor­ma, melyben a táncos ma­ga dolgozza ki a lépéseket. Csak egy szabály van, hogy illeszkedjen a zenéhez. A színpad kicsit más: a kö­zönség nem unatkozhat, te­hát a szórakoztatás érdeké­ben határokat kell szabni. Hogy van-e rangja ma a néptáncnak? Magyarország e tekintetben világhatalom, a mozgalom országszerte erős. Sajnos, a néptánc már nem él eredeti funkciójá­ban, amit csinálunk, kicsit „múzeumi” átmentés. Pedig valahogy nem lenne szabad egyéni tánckultúránkat elfe­lejteni. Ma a „dizsiben” a Szovjetuniótól Amerikáig mindenki ugyanarra a ze- • nére rázza. Ezzel nem a di­vattáncok, hanem a kulturá­lis internacionalizmus és a sokaknál létező sekélyesség ellen vagyok. Amúgy a „di­zsiben” is vannak tehetsé­gek: ha egy-egy párost le- K filmeznénk, kockáit kive­títenénk, csodálatos fest­mény lenne belőle. Nem is fogadom el azokat a nézete­ket, hogy csak a színpadi tánc a művészet. Vajon mi volt előbb: a zene vagy, a tánc? A kér­dést a mai napig nem sike­rült eldönteni. Abban vi­szont mindenki egyetért, hogy megelőzték a beszédet. i Szőke Margit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom