Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-25 / 96. szám

EHESS—----------------­---------­N yárfákat irtanak a búvárok Orosházán 1990. április 25., szerda flz egészségügyi helyzet nem kritikus iFolytatás az 1. oldalról) Cincérek és favágók a sportpályán Az OMTK sportpályáján a vasárnap futni szándékozók megdöbbenve tapasztalták, hogy 12 nyárfát valakik, va­lamiért kivágtak. Mivel az okokat senki sem ismerte, ezért jogosnak tűnt a köz­felháborodás. Időközben azonban megtudtuk, hogy a fák irtását a pálya fenntar­tója, a Bamevál kezdemé­nyezte a balesetveszély el­hárítása érdekében. Ezek a matuzsálemi korú nyárfák ugyanis már a harmincas években itt hajladoztak, ak­kor is jelentős enyhet adva. Évek óta húzódott az irtás, közben a fák gallyalása is elmaradt. A cincérek azon­ban serényen „munkálkod­tak”, ennek is köszönhető, hogy a fák zöme élkorhadt, a nagy magasság miatt meg­dőlt az utca felé. Egy-egy nagyobb szélvihar öles ágak­tól szabadította meg a tör­zseket, beterítve a futópá­lyát és a járdát. A pályára vezető úton évek óta nincs világítás sem, rriert a termé­szetes „gallyalás” állandóan leszaggatta a vezetékeket. Felfrissítik 0 növényállományt — A jövőben minden más­ként lesz — ígérik a szak­emberek, Kérdő Imre és Ga­zsi Sándor, akikkel a hely­színen beszélgetünk. — Végre találtunk favá­gókat és vevőt. Az utóbbi nehezebb feladatnak bizo­nyult, mint gondoltuk, mert ezek a fák fél évszázadosak, elöregedtek, haszonfának már nem alkalmasak — tá­jékoztat Kérdő Imre, a Bar- nevái környezetvédelmi fe­lelőse. — Szerencsére egy raklapokat gyártó üzemnek így is megfelel, ezért első, lépésként 30 nyárfát vágunk ki. A pálya növényállomá­nyának a felújítását ezzel megkezdjük, őszig pihen a föld, és októberben telepít­jük a fiatal fákat, bokrokat, örökzöldeket. Nem facseme­téket, hanem olyan korú nö­vényeket, amelyekben már nagy kárt nem tehetnek a „lelketlen” emberek. — Ezekkel a faóriásokkal szerintem a megye egyik legszebb sportpályájának te­kinthettük az orosházit. De ezek felett is eljárt az idő, fel kell frissíteni az állo­mányt, ,és meg kell akadá­lyozni, hogy bárkit baleset érjen, egy-egy súlyosabb ág­gal való „találkozás” esetén — kapcsolódik beszélgeté­sünkbe Gazsi Sándor, a Bar- nevál műszaki osztályvezető­je. Miközben a vállalatról, mint pályakezelőről fagga­tom a 'két szakembert, hatal­mas robajjal dől el egy húsz­egynéhány méter magas nyárfa. Talpunk alatt meg­remeg a föld. úristen! Még szerencse, hogy nincs ember a közelben. Ilyen magasság­ból nyakba pottyanva egy karvastagságú ág is a biztos halált jelentené... Búvárok a fák tetején A munkások elégedetten csapják össze tenyerüket — Ezzel is megvolnánk! — mondja mosolyogva Kár- nyáczki Imre, a gyulai Kör- kövizig uszonyos és búvár­úszóklubjának „favágója”. Ugye milyen furcsán hang­zik? Manapság azonban semmin sem szabad megle­pődni : a klub önfenntartó, több területen végeznek „pénzszerző akciókat” a ta­gok. A búvárkodás, az ipari robbantás és az úgynevezett alpintechni'ka mellett fát is vágnak. — Jelenleg négyen dolgo­zunk ditt a pályán. Van olyan nap, hogy csak egy fát si­kerül kivágnunk, mert ak­kora: például 76 cm a rönk átmérője és 25 méter magas — magyarázza Kámyáczki Imre, miközben társa, Szige­ti János egy akrobata ügyességével kúszik felfelé a következő fára, hogy le- gallyalja. — Speciális felké­szültséget igényéi ez a mun­ka. Mivel kerítés mellett dolgozunk, semmiben és sen­kiben nem akarunk kárt tenni. Ez az állomány egyéb­ként nagyon öreg, rég meg­érett a kivágásra. Bízom benne, högy amit mi most itt kivágunk, annak helyére nemsokára fiatalabb fákat ültetnek a kertészek. Az orosháziak is hasonló­képpen reménykednek. Csete Ilona (Folytatás az 1. oldalról) A. város egészségügyi ellá­tásáról a Szeghalmi Demok­rata Kör írásos elemzést terjesztett elő. Igen sokat vitatkoztak a mennyiségi mutatókról, ugyanis a meg­hívott szakemberek az elő­terjesztéssel szemben más adatokkal rendelkeztek. Dr. Szántó Márta városi főor- , vos a halálozással és ezen belül a csecsemőhalandó­sággal kapcsolatban elmond­ta, hogy a környék egész­ségügyi kultúrája elmara­dott. Gyákori a koraszülés, ami a művi vetélések ma­gas számával magyarázható. Dr. Lóránt Gyula, a városi utókezelő kórház igazgató főorvosa ezt a következők­kel egészítette ki: az orvos senkit sem kötelezhet arra, hogy egészségesen éljen, ezt legfeljebb tanácsolhatja. Dr. Szentkereszty Tamás, a szak­orvosi rendelőintézet igaz­gatója, kifejtette, hogy a je­lenlegi • elkeserítő helyzet nem az egészségügy, hanem az egész társadalom bűne. Majd megállapították, hogy a jelenlegi lakásgaz­dálkodási jogszabályok aka­dályozzák az orvosok letele­pítését, néhány egészségügyi hiányszakmában gondot je­lent a szabadságon lévők helyettesítése. A műszerek pedig drágák. Egy ultra­hangkészülék — amire óriá­si szükség lenne, hogy emi­att ne kelljen Gyulára be­utazni —, például most, 1 millió 800 ezer forintba ke­rül. Erre jelenleg a városi tanácsnak és feltehetően az új önkormányzatnak sem lesz pénze; fölvetődött, hogy ebben a helyi gazdálkodó szervek segítségét kellene kérni. A vitát végül azzal zárták, hogy Szeghalomnak jelenleg 25 orvosa, van, a város egészségügyi helyzete nem kritikus, és remélik, hogy az új kormány egész­ségügyi programja, ha nem is rövid távon, de előbb- utóbb megoldja a felvető­dött gondokat. A jelenlévők megállapod­tak abban, hogy a legköze­lebbi értekezletre május 21- én kerül sor, amikor a most elnapolt környezetvédelmi gondokról cserélnek véle­ményt, valamint visszatér­nek a romániai testvérváro­si kapcsolatra is. m. 1. Nincs létszámstop az MDF-nél Nem igaz az a hír, miszerint a Magyar Demokrata Fórum tagfelvételi létszámstoppat rendelt el — közölte a párt or­szágos elnöksége az MTI-hez eljuttatott nyilatkozatában. Az MDF taglétszáma folyamatosan növekszik, és egyre szaporodik a helyi szervezetek száma is. A demokrata fó­rum központjában nem tudtak pontos adatokkal szolgálni, ugyanis az utóbbi hetekben olyan sok volt a választások­kal kapcsolatos munka, hogy nem volt idő a tagkönyvek nyilvántartásba vételére. Jelenleg mintegy 30 ezerre tehető az MDF-tagok száma. Folyamatosan alakulnak a helyi szer­vezetek is: a választás két fordulója között például több mint • tíz új szervezetet hívtak életre. A két héttel ezelőtti országos gyűlésen a párt alellnöke még 460 helyi szervezet­ről szólt, mára ezek száma meghaladja az 510-et ....eltűnt lányomat a karom!” Tegnap este, fél nyolckor csörgött szerkesztőségünk telefonja. Egy fiatalember szólalt meg a vonal túlsó végén. Mint elmondta, húga januárban eltűnt, s mivel eddig nem akadtak nyomá­ra, apja a rendőrség előtt követeli a lányát. És valóban, néhány perc múlva, a megyei rendőrka­pitányság épülete előtt ta­lálkoztunk Kovács Gáboral, aki táblával a kezében ült az épület elé: „1990. I. 30- án eltűnt lányomat aka­rom !” — Tizenhárom éves a kis­lányom. Nehéz korban van, bizonyára ezért kezdtek romlani a jegyei is az is­kolában. Egyszer már el­ment, három napra rá a fiaim találták meg. — em­lékezett az év eleji esemé­nyekre beszélgetésünk ele­jén Kovács Gábor. — Aztán behívtak minket a rendőr­ségre, elbeszélgettek a lá­nyommal ... Még aznap ha­zajött az iskolából, aztán is­mét elment, akkor láttuk utoljára. Idézhetnénk tovább a csa­lád kálváriáját, melyről a meggyötört apa beszélt. Hogy feleségét hónapokig kezelték az idegeivel a kór­házban. Hogy már hangja sincs a lelki megrázkódta­tástól. Hogy nincs se éjje­lük, se nappaluk azóta. Hogy állandóan érdeklődnek a rendőrségen, mindhiába. A lányuk azóta sem jelentke­zett. — Egy levelet kaptunk egyszer, de azt nem ő írta. A~ keze írását már csak megismernénk! És azóta is csak várunk. ígéret volt bő­ven. Előfordult, hogy leta­gadták magukat itt a rend­őrségen. Most 'kiültem ide, mert nem akarom elhinni, hogy valóban mindent meg­tesznek, hogy megtalálják a lányomat! Három hónapja hiába várunk... Próbálkoz­tunk a Vöröskeresztnél is. Elmentünk egy magánnyo­mozóhoz ... És most kiül­tem ide, a rendőrség lépcső­jére ... Dr. Hajdú Antal alezre­des és Bencsik Pál őrnagy később az irodában folytat­ta a beszélgetést az elkese­redett apával. Végül abban maradtak, az újság hasábja­in üzen lányának, akinek képét itt közöljük. Íme az üzenet, fésületlenül, ahogy elhangzott: „Gabesz! Gyere haza! Semmi rosszat nem akarunk neked! Nem bán­tunk, csak gyere haza! A beteg édesanyád érdekében kérlek!” Az édesanya, áld az ut­cán, egy kocsiban, fiaival várta a tárgyalás kimenete­lét, csak egy telefonhívást remél. Csak annyit a lányá­tól: „élek”. Visszaül-e a túzok a tojásaira? Higyan vigyázzunk a védett állatra? Április közepétől fészkel a túzok, s hogy a tojásokat a ma­darak zavartalanul kikölthessék, olvasóink segítségét kéri Kurpé István, a dévaványai tájvédelmi körzet — közismert nevén a túzokrezervátum — vezetője: — A túzok európai és ha­zai állománya továbbra is csökken — mondta. — Tíz évvel ezelőtt háromezer pél­dány volt Magyarországon, ez mára megközelítően 1200- ra csökkent. A pusztulás oka az intenzív földművelés, a madarak állandó zaklatá­sa, zavarása, a kemizáeió, az élettér szűkülése. Számtalan fészekaljat 'feldúlnak a ta­vaszi, kora nyári kaszálások idején, sok tojást a pászto­rok, a gomba- és a síkfű- szedők találnak meg. Korábban az tűnt célszerű módszernek, ha a megtalált tojásokat bevitték a rezervá­tum központjába, ahol ki­keltették, majd mestersége­sen felnevelték és visszaen­gedték a természetbe. Saj­nos ezek az emberhez szo­kott madarak nem csatlakoz­tak vadon felnőtt társaik csapataihoz, és természetes ösztöneik hiányában a ra­gadozók — rókák, kóbor ku­tyák — áldozataivá lettek, vagy más módon pusztultak el. Az eredményesebb túzok- védelem érdekében újabban igyekeznek a fiókákat a sza­badban, természetes körül­mények között, a túzokma- mával fölneveltetni. Kérik a fészekre bukkanókat, hogy ne nyúljanak a tojásokhoz, hanem minél hamarabb távo­lodjanak el tőle, hogy a tojó Tavaly még sok fiókát neveltek föl mesterségesen, remél­jük, az idén már inkább a természet „neveli” föl a ritka madarakat Néhány napos túzokcsibe mesterséges táplálása. Szerencsé­sebb lenne, ha a túzokmama nevelné! Fotó: Oravszkl Ferenc madáranya oda visszatérhes­sen. A fészket valami ke­vésbé feltűnő módon jelöljék meg, és azonnal jelentsék a rezervátum dolgozóinak, ök meggyőződnek arról, hogy a túzokmama a zavaró láto­gatás után visszaült-e a to­jásokra. Ha nem, akkor saj­nos marad a mesterséges keltetés & nevelés. Az így felnőtt madarakat tenyész­teni kívánják, vagy újabb módszerrel visszajuttatni a természetbe. A lucerna vagy gyep ka­szálásakor a megtalált fé­szek körül tanácsos 25-30 méteres távolságban meg­hagyni a növényzetet. Ez a kis terület elegendő arra, hogy az anyaimadár oda vdsz- szatérve kiköltse* a tojáso­kat. Mindazok részére, akik a fészekvédelemben közre­működnek, a rezervátum tiszteletdíjat nyújt A rezervátum kéri, hogy a fészkekről telefonon adja­nak hírt a Déváványa 77-es vagy 83-as telefonszámon, vagy táviratozzanak az 5510 Dévaványa, Túzokrözervá- tum címre. Telexen a 83- 519-es számon, vagy CB-rá­dión, az LSB 34 j csatornán, Túzofcrezervátum hívójellél érhetők el a szakemberek. A mai ember hajlamos el­felejteni, hogy nem csak társadalmi, hanem természe­ti lény is. A természet a tú­zokok pusztulásával a kör­nyezetünk is rombolódik, te­hát mi is pusztulunk. A tú- zoktojások mentésében ezért is kérjük olvasóink segítsé­gét. N. A. — m. I. — 'Li­________________i .iTti...'. ____ -fc-g F otó: Kovács Erzsébet Búvár a fa tetején

Next

/
Oldalképek
Tartalom