Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-23 / 94. szám
1990. április 23., hétfő o ■ költő verset olvasni tanít Szép versek 1989 Ha versekről, költőkről szólunk, már-már szinte kötelező azzal kezdeni, hogy haldoklik a líra, válságban a poézis ... Tekintsünk most el ettől, hiszen itt a tavasz, nemrég ünnepeltük a költészet napját és megjelent a kirakatokban a Szép versek újabb kötete, amely az 1989- es év legsikeresebbnek ítélt alkotásaiból ad reprezentatív válogatást. De az esztétizáló — jórossz, • tetszik-nem tetszik, gyenge-zseniális kategóriákkal dolgozó — minősítés sem fog előkerülni ebben az írásban, mégpedig azért, ■mert ezen antológia legfőbb értéke, ami legjobban kifejezi a valóságot, de megpróbál rá választ, megoldást adni, nem vers. Nem vers, hanem az előszó. Az idén Csorba Győző ajánlja magát és a többieket az olvasónak. A költő — aki 72. életévének küszöbén költeményeiben emlékeit idézi föl — verset olvasni tanít. Elismeri és nyugtázza a helyzetet, de tagadja, hogy a vers fölösleges. A költők időszerűek. Miért? „Szilárd meggyőződésem, a költő okvetlenül jót akar.” Ezután következnek a tanító szavak: hogyan kezdjen hozzá a vershez az olvasó; mit figyeljen benne; hogyan érzékelje az egyes képeket; hogyan állítsa emlékezetét az adott mű megértésének szolgálatába. Olyanok a szavai, mint egy öreg professzor előadása az egyetemi katedrán. Bölcsesség és tudás, amire nem lehet nem odafigyelni. Az akadémista módszertan utón a költészetről alkotott ars poeticája már — természetesen — szenvedélyesebb, érzelemgazdagabb. „Bízom-e a vers megmaradásában? Nemcsak hivatalból, hanem emberi felelősséggel jelentem ki, hogy igen! igen! igen! A vers valamiképpen életszükséglet. A költőnek úgy, hogy belepusztulna, ha nem írna, az olvasóknak pedig úgy, hogy elvesztenének egy fontos eszközt lelki higiéniájuk gondozásában.” Aki az előszóban leírt gondolatokkal feltarisznyázva vág neki a kötetnek, legyen akármilyen kezdő is, a „versül tanulásban” ' nem fog támpont nélkül haladni. Nem érzi magát elveszett vándornak a versdzsungel- ben. Érteni és érezni fogja, hogy Márai Sándor apokaliptikus hangvételű Halotti beszéde, Határ Győző vallo- másos hazagondolásai ugyan mást takarnak, mint Kányá- di Sándor balladái, de ösz- szeköti őket, hogy akár itt, akár valahol máshol magyarok, magyar költők, és magyarok azok is, akik „értik e sorokat”. Nekik mindany- nyiuknak ugyanegy kötetben van helyük a többiekkel... • A többiekkel, akik közül bizony sokan megöregedtek már, s visszanéző gondolatokkal idézik föl ifjúságuk szép perceit. Hiányzik, fájdalmasan hiányzik közülük Weöres Sándor. De szelleme, sok-sok ajánlásban, és még többeknél tapasztalható hatásban ott van a könyvben. És itt vannak persze a fiatalok, vagy a kevésbé fiatal merész újítók. De, hogy az előszóban megtapasztalt pedagógiai szempontot tartsuk szem előtt, első olvasásra Szepesi Attila műveit — szándékosait nem a költemény kifejezést használtam — ajánlanám. Ezekből egyértelműen meg lehet tudni, milyen a költészet, korunk és benne a költő. Vannak persze erőteljes és halványabb alkotások. (Mindenki döntse el, melyik-melyik.) Az egyik legmarkánsabb kétségtelenül Csoóri Sándor hat verse.) Álmáról, a megtisztulásról ír, majd megfogalmazza saját bizonytalanságát, és megénekli a menthe- tetlenség bizonyosságának tudatában gazdátlan országával (országunkkal?) való összekötődés himnuszát. Ez a súlyos, zsoltáros, reménytelen helyzet többeknél feltűnik. (Márai: Halotti beszéd; Jánosy István: Szétszóródás előtt; Szentmihályi Szabó Péter: Nincs feltámadás.) Ezek mellett persze ott vannak a könnyedebb hangvételű, de hasonlóan magas színvonalú művek: Döbren- tey Kornél: Az elmondhatatlan szerelem; és Thinsz Géza néhány költeménye. Vonulatot elemző szempontot azért nem lehet ‘ találni, mert mindegyik a maga teljességében érthető és magyarázható csak. A kötet lényege a válogatás. Egy biztos, az is, aki érzékeny, leheletfinom lírát, az is, aki súlyos gondolati költeményeket, az is, aki szerelmesverset és az is, aki kedvesegyszerű gondolatokat akar olvasni, talál kedvére valót a Szép versek között. Hogy pontosan hol? Azt már igazán nem áruljuk el. De érdemes keresgélni. Hátha más, több vers is megtetszik közben az olvasónak, s ezáltal — mire megtalálják a valóban keresettet — kicsit jobban megtanulnak „versül” is. Kiss Katalin József flttila-szavalóverseny Békéscsabán Szombat délután. A békéscsabai Márvány cukrászdában üldögél szüleivel a másodikos Kasnyik Katalin. Előtte lassan ürül a fagylal- tospohár, három gömbbel nem könnyű megbirkózni. A kislány megérdemli ezt. hiszen délelőtt, a J ózsef Attila- szavalóversenyen első helyezést ért el korcsoportjában. Míg szülei a fizetéssel foglalatoskodnak, váltunk néhány szót. — Akkor izgultam a legjobban — mondja —, amikor a végén az első helyezetteknek még egyszer el kellett szavalniuk versüket. Persze, azért felkészülés közben is akadtak nehéz pit lianatok. Kati édesapja elárulja, hogy a kislány bizony egyszer még sírva ’is fakadt József Attila Isten című versének „megdolgozása” közben ... Az általános iskolások városi és városkörnyéki szavalóversenyén közel 40-en indultak, három korcsoportban. Ennek eredménye a következő: 1—3. osztályosok között, első helyezett Kasnyik Katalin Kondorosról, második Nagy Julianna a Békéscsabai 10-es Számú Általános Iskolából, harmadik Hrabovszki Andrea, a József Attila Általános Iskolából, negyedik Csepregi András, a Padrach Lajos Általános Iskolából. 4—6. osztályosok: első helyezett : Sziromi Katalin, 10-es számú általános iskola, második Orosz Sándor, 9-es számú általános iskola, harmadik Ancsin Bettina, a Padrach Lajos Általános Iskolából és Pataki Edina Dobozról. 7—8. osztály: első helyezett Paczuk Gabriella, a Belvárosi Általános Iskolából, második Berek Patrícia a 9. számú általános iskolából, harmadik Brusznyiczki Noémi, l-es számú általános iskolából. A szervező József Attila Lakótelepi Általános Iskola, fennállása óta, minden évben megrendezi — méghozzá példásán — ezt a sokak számára élményt adó, maradandó versenyt. A hagyományoknak megfelélően, ez a találkozás is a lakótelepi József Attila-szobor megkoszorúzásával zárult. Németjuhász kutyák országos CAC-klubkiállítását rendezték meg vasárnap Pősteleken. A MAOE nemrégiben alakult németjuhász-klubjának első rendezvényére az esős idő ellenére, igen sokan kíváncsiak voltak. 92 kutyát neveztek a versenyre, melyet osztrák és jugoszláv szakemberekből álló zsűri bírált el. Fő célként szem előtt tartva, bogy a kül- lemileg legszebb kutv', legyen lehetőleg a legjobb munkakutya is. Fotó: veress Erzsi Élet az „M7”-es mellett A hunyai földön áprilisban Egy szál magam poroszkáltam a Wartburggal az „M7”-esen. Akkor kellett csak kissé lehúzódnom, amikor egy szembejövő, dupla kerekű óriástraktorral találkoztam ... Mielőtt. bárki is nagyotmondáson akarna kapni, elárulom, hogy nem az igazin, hanem a hunyai- ak által „M7”-esnek becézett földúton történt mindez. Valóban, a keskeny és rossz burkolatú közúthoz képest autópályái előnyöket kínál ez a távolságot csökkentő, féltő gonddal óvott földút. Mielőtt elértem volna Hu- nya szélső házsorát, a tsz- major előtti szeglet csemetefái között egy megtermett, hajladozva dolgozó férfira figyeltem fel: Tímár Antalra. — Béreli a földet? — kérdeztem a szépen művelt föld. a frissen kikelt növények láttán. — Dehogy, csak úgy adta a tsz — mondotta Tímár Antal1. — A művelés révén esyúttal rendben tartjuk a fák környékét is. Addig használhatjuk, amíg a fák lombosakká nem válnak. Kukoricán kívül bármit vethetünk bele. — A tsz-ben dolgozik? — Már nem. 1986 óta nyugdíjas vagyok. A feleségem is az, csak ő női szabó volt. — Sok Tímár él errefelé. Ügy tudom, hogy a faluban elöneveket is adnak egymásnak• — Minket Óvárinak hívnak. A fiam, aki történelmet tanít a tiszaföldvárd gimnáziumban, most készül kinyomozni az eredetét. — Egyedüli gyerekük? — Nem, nem. A másik fiunk a gyulai telefonközpontban dolgozik, a lányunk orvos, és ugyancsak Gyulán él. — Látom, szétüti a földet. Kiveszi a tsz-ből a sajátját? — Ilyen idős korban már nem nagyon próbálkozik vele az ember. Amúgy sem sok, mindössze 6 hold lenne az anyai jussból, s vagyunk rá négyen testvérek. Ma már az egész faluban csak néhányan lehetnek, . akik igazán meg tudnák művelni a földet. A többséget vagy nem érdekli, vagy nem tudna mit kezdeni vele. Ráadásul Hunyán kevés a fiatal. A nagyüzemeknek is kell hogy jövőjük legyen, hiszen ilyenek nyugaton is vannak. Én inkább a hibrid kukorica munkálását vállalnám. Persze, sokak fejében megfordul a gazdálkodás lehetősége is. Gazdának még csak akadna jelentkező, de béres nem akar lenni senki. Meg is értem, mert aki átélte, tudja, hogy mennyire megalázó volt. Azt hiszem, hogy a földdel rendelkezők közül azok vetik meg majd a lá- bukát, akik társulnak, ösz- szefognak valamennyire. • — Akkor hát marad ez a csemetés, meg a háztáji? — Ezekkel még elboldogulok. Ha jönnek a gyerekek, legalább tudunk adni nekik egy kis krumplit, zöldséget A baromfi mellett csupán két kocát tartunk, többre nincs hely. Pedig szeretem az állatokat: 21 évig tehenész voltam. El ne felejtsem, hogy éppen ma vállaltam a tsz-től egy hektár répa kapálását, főként azért, mert kell a mozgás. — Mit vár az új időktől? — Sok jót talán már nem. Az idén biztosan kap az ország segélyeket, kölcsönöket, de majd meglátom, hogy mi lesz jövőre. Gondolom, a tsz is megmarad, s lesznek egyéni gazdálkodók is: éljenek meg egymás mellett —mondotta, s már hajolt is a félbehagyott munka fölé. Szívesen beszélgettem 'volna még, de már igencsak lógott a felhő lába. Indultam tovább, mert ugyan kell, nagyon kell az eső a földnek, de hát a hunyai „M7”-est egyelőre csak száraz időre találták ki... K. A. J. 0 Kaláka Temesváron Ezekben a feszültséggel, keserűséggel teli időkben, amikor semmi sem biztos, sőt minden bizonytalan és ingatag, amikor az ember, főként, ha magyar, nem tudja: a letargiát vagy a kétségbeesést válassza, a Ma- disz meghívására, váratlanul megjelent Temesváron a Kaláka. Hirtelen támadt örömforrás a fásultság közepette, fénysugár a magyar égbolt sötét fellegei között. Mert nem használ itt már sem történelmi dráma, sem zengzetes szavalat, sem az Európa-eszme lobogtatása. Rá jöttünk, szeretetne és gyermeki tisztaságra vágyunk, Saint-Exupery sivatagi virágszálárat, néhány órára legalább, hogy elfelejtsük a politikai aréna küzdelmeit, a nemzetiségi ellentéteket, a fenyegetettséget, a programot, a cseppet sem biztató jövőt, hogy erőt gyűjtsünk legalább a holnaphoz. Ezt a néhány órát ajándékozta nekünk a Kalákái emberséget és felebaráti szeretetet árasztva felénk, a zenei leleményen, a humoron keresztül, néhány órát, mely alatt a magyar szellem győzedelmeskedett szorongásaink felett. Bizonyára sok szépet és jót írtak már a Kaláka produkcióiról az elmúlt húsz esztendőben, nálam értőbb és szakavatottabb méltatok. Én csupán azt szeretném elmondani, hogy mi annak örültünk mindenekelőtt, hogy élőben élvezhettük ezt a meghatóan szép, egyszerű és tiszta zenét, költészetet, interpretációt. Eleinte csodálkoztunk szomorkásán puritán, szürke-fekete szerelésük láttán. Aztán megértettük, nem ők akarnak csillogni. Mindennél fontosabb számukra, hogy az ajándékként felénk nyújtott vers, csodálatos hangszereikből áradó, megkönnyeztető móka és gyöngédség, a legnemesebb egyszerűségében felhangzó vox humana valóban érvényesüljön, hisz a gondolat szépsége csakis ilyen kristálytiszta előadásban, ilyen kiváló dikcióval és rossz akusztikát legyőző szép orgánum segítségével juthat el lelkűnkhöz. Mindenfajta erőszakot elhárító gyermeki szelídségük így hozhatja közelebb egymáshoz az embereket, békejobb nyújtására ösztönözve ellenséget, össze- ölelkezésre barátot. Sebesült lelkünket gyógyították verssel, muzsikával, no, meg persze síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Kazinczy Gábor Vegyes vállalat a magyar bányászati kapacitás jobb kihasználására Pénteken újabb magyar— NSZK közös vállalat alakult: ezúttal öt magyar és egy nyugatnémet cég, illetve egyesület létesített üzleti kapcsolatot a magyar bá- nyásgjtti és bányagépgyártó kapacitás jobb kihasználására. Az Audax Bányászati Gépipari és Kereskedelmi Kft.-t 10 millió forintos alaptőkével és 51 százalékos külföldi részvétellel alapították meg azért —, mint azt Szepessy József ügyvezető igazgató elmondta —, hogy segítsen megtartani a munkahelyeket mind a nyugatnémet, mind a magyar bányákban. A közös vállalat mintegy 20 százalékkal olcsóbban forgalmazza majd azokat a bányafelszereléseket Magyarországon, melyeket a hernei ATTDAX Kikhez tartozó német vállalatok állítanak elő. A magyar AUDAX-érdekeltség hazánkban kíván előállítani olyan bányaipari gépeket és berendezéseket, amelyekre megfelelő magyar gyártókapacitást talál. Nem először rendezett cipővásárt megyénkben a múlt héten a nagykállói Topánka Cipőkereskedelmi Vállalat. Gyulán, az Erkel Művelődési Központban 12 ezer Pár női, férfi- és gyermeklábbeliből válogathattak a vásárlók. Nem mellékes, s egyben a siker titka, hogy a vásáron jóval olcsóbban juthattak divatos, jó minőségű cipőhöz mindazok, akik felkeresték a kultúrház első emeleti helyiségeit Fotó: Kovács Erzsébet
