Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-21 / 93. szám
1990. április 21., szombat TALLÓZÓ ■köROSTÁJ Elbocsátó rút üzenetek Demokráciához a sértődékenység — mint pufajkához a lakkcipő ... Furcsa, hogy a tömeg- kommuindkáciát — amelyet a korábbi egy párt kegyosztó hajlama kevéssé szerencséltetett, s amely ugyancsak látványosain és tapasztalható örömmel vett részt a diktatúra eltakarításában — ezekben a napokban nem az eufória, hanem a gyanú zsibbasztja. Attól tart, hogy szép sorjában mindenkit behívnak rendelkezőpróbára. Kit ehhez, kit ahhoz a társulathoz. Ahogy a művészeti vezetés megegyezett. Komoly az aggálya: lesz-e értelme a jövőben az olyan önminősítésnek, hogy • független, meg szabadelvű? Félelmeink, félreértéseink persze, a múltból, pontosabban a félmúltból táplálkoznak. Hiszen mindnyájan ugyanazt az iskolát jártuk ki, a négy évtized még akkor sem tűnik el nyomtalanul, ha voltak, akik számtalan igazolatlan órát szereztek, sőt tudatos renitenskedésükért a fenyítést is vállalták. A sajtószabadság — tapasztalhattuk — csak addig egyértelmű, amíg történelmi kategória, aztán amikor elérkezik az ideje, úgy értendő: mindenki mondhatja a magáét, de végül nekem legyen igazam. Remélem, nem hiú ábránd, hogy mást értsünk alatta. Például azt, hogy a sajtó nem vonható felelősségre, ha bírálja a kormányzatot, miként az ellenzék sem kap idegösszeomlást, ha neki nem tetszőket olvas, s az egyik vagy másik oldal dicsérete se jelentse azt, hogy á „firkászok” eladták a lelkűket. A demokráciához a sértődékenység legalább annyira illik, mint pufajkához a lakkcipő. A divatirányzatot vélhetően nem a panaszos levelek, helyreigazítási kérelmek, intim és nyílt fenyegetések alakítják majd, hanem az új Parlament által mielőbb megalkotandó új sajtótörvény. Mi is szeretnénk tisztán látni. Már csak azért is, hogy ránk vonatkoztatva is hitele Jegyen az olyan kifejezéseknek, mint bátorság, tisztesség, szakértelem. S ami ezen kívül esik, az mind nem számít. (Szényi Gábor; Magyar Nemzet) „Mellbe vágott a felmondólevél, amikor tavaly februárban megkaptam. Tíz év a vállalatnál! A munkám ellen sohasem volt kifogás.” A debreceni kötöttárugyár volt dolgozójával készült miniriportban nincs semmi szenzáció. Ellenkezőleg: nagyon is hétköznapi1 eset... Ijesztően hétköznapi. _Süt a tévé is. Gyorsan leveszem a hangot, amikor egy magamkorabell nő küszködik fel-feltörő zokogásával a képernyőn. Elbocsátott üzemágvezeitő. Kemény, férfias foglalkozás. Ez a nő sziklagörgetéshez szokott. Mások irányításához. Hogy mindenre lehet és kell megoldást találnia. Egyedül, férj nélkül. Előítéletekkel megharcolva. Most csak sír... A családjának mikor mondta meg? — kérdezi a riporter. „A gyerekek egy hónapiig nem tudták.” Egy hónapig tette az asszony a dolgát a ház körül. Kérdezett aZ iskoláról! randevúról, moziról, pénzt adott az örökké pénzéhes és éhes kamaszoknak. Ügy csinált, mintha... Mi is úgy csinálunk, mintha ... Megzavarodott gazdaságunkban, amelyet egy szakértő a „már nem teljes, de még nem hatékony” foglalkoztatás állapotával jellemzett, úgy csinálunk, mintha kézben tudnánk tartani a problémákat. Ügy teszünk, mintha tudnánk, mennyien kapnak az elkövetkező években elbocsátó szép üzenetet. 50 ezren, 80 ezren, 150 ezren, 500 ezren? A levegőben prognózisok szálldosnak. Számmágia. Ügy csinálunk, mintha tudnánk, hogy kik és miért .. Hiszen ez adja biztonságérzetünk maradékát! Velem ez nem fordulhat elő... Én nem Özdon dolgozom, én nem vagyok cigány, én nem elmeszesedett ipari struktúrákat táplálok vérrel és verejtékkel ... És ha ne adj’ isten... Akkor is tudnám, mit kell tenni: átképzés, külföldi munkavállalás, költözködés, vállalkozás... Mi közgazdászok is igyekszünk magunktól minél messzebbre hessenteni a problémát, hűen „szomorú tudományunk” (ez a találó megjelölés állítólag magától Adam Smith-től' származik) fagyos szelleméhez. A gazdasági nagymogu'lOk szemében a munkaerő a legjobb esetben is csak a stratégiai célokhoz illeszkedő passzív erőforrás, és valahol utoljára jön számításba az adósságállomány, az infláció, a szerkezetváltás után. Rosz- szabb esetben „zavaró tényező”. Csak'idegesíti a gazdaságpolitikusokat. Túl sokat fogyaszt, követelődző, fegyelmezetlen, utcára megy... még mielőtt utcára kerül. Nem néztünk még szembe a probléma valóságos méreteivel... (Szabó Katalin; Magyar Napló) Sámsoniak sorsa Perük a húsipart, mert emelte az árakat ... Amihez a napokban jutottam hozzá, nem testes memoárfolyam. Vékony kis füzetféfe kiadvány: riportkötet, Raffay Ernő utószavával. Témája viszont önmagában is figyelemre méltó, jóllehet mindaz, amiről' olvashatunk, csupán apró villanás abban a szörnyűséges 7-8 évben, amely az „ötvenes évek” állandó jelzőjét érdemelte ki. A kötet szerzője újságíró, a Délvilág munkatársa, aki Paraszti ellenállás 1951— 1955 alcímmel jelzi, mit rejt a kötet Magyar Sámsonok címe. Domokos László ugyanis a bibliai hősre utaló magyar Sámsonok történetét írja meg. nemes ötlettel rá- érezve, s fölhasználva az analóg helynév és a helyi ellenállás kínálkozó jelképes összefüggését. A Békés megyei Sámsonról van szó. Arról a Hódmezővásárhely közelében fekvő 2800 lelkes Békéssámsonról! ahol az ötvenes évek elejétől 20 fiatal — nagyobbára röpcédu- lázással — szervezett ellenállást fejtett ki, meg-meg- tépázva a totalitárius diktatúra hazug nimbuszát. Négy éven át rendszeresen „jelentkeztek”, eleinte csak a környező községekben, majd egy-két megyeszékhelyen, végül a fővárosban is. Az akciók Budapesten a Láng Gépgyár, a Váci út s a munkásnegyedek tájékán bukkantak fel. A csoport robbanóanyagot is beszerzett, hogy 1955. április 4-én felrobbantsa a tótkomlósi felszabadulási emelékművet. Eme azonban már nem került sor, mert lebuktak. Kettőjüket halálra ítélték, összességében pedig csaknem 170 év büntetést szabtak ki a 20 fiatalra, a Népköztársaság megdöntésére irányuló ösz- szeesküvés bűntette miaut. A két halálos ítéleteit másodfokon életfogyitiglanra változtatták ... Valamennyien az 1963-as, általános amnesztiával szabadultak, s élték azután jó negyedszázadon át a politi-# kai börtönviseltek nehéz életét. Amiben azért nagy lelki támogatást jelentett az emberek hallgatólagos elismerése. Hiszen „a falu soha nem volt ellenünk...” — fogalmazta meg egyikük... (Wallinger Endre; A Helyzet) Példaértékű pert tárgyal májusban a Fővárosi Bíróság. A felperes a Fogyasztók Országos Tanácsa, amely húsz húsipari vállalatot perelt be amiatt, mert 1990. január 8-tól a tőkehús és a húskészítmények fogyasztói árát átlagosan 32 százalékkal felemelték. A FŐT beadványa szerint az eltérő árbevétellel rendelkező, illetve különböző nyereséggel és veszteséggel működő vállalatok esetében elképzelhetetlen, hogy akár a tőkehús, akár a húskészítmények árát azonos mértékben kellett volna megemelniük. A húsipari vállalatok árkartellt hoztak létre, ezzel monopolizálták a felvásárlást, a feldolgozást, és akadályozták a piaci verseny kibontakozását.\ A beadvány a kereskedelmi miniszter felelősségét is hangsúlyozza, aki a érvényben lévő minisztertanácsi rendeletek alapján piacfelügyeleti jogával élve letilthatta volna az árkartellben kialakított árak bevezetését. Beck Tamás azonban ezt elmulasztotta, s csupán egy udvarias levélben szólította fel a vállalatokat, hogy tartsák szem előtt a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló törvényt, és áraikat he a szakma, ösz- szehangolt, versenyt sértő „tevékenysége” alapján, hanem reális gazdasági számítások révén alakítsák ki. Mindezek alapján a FŐT felkérte a Fővárosi Bíróságot, hogy a perhez szükséges adatokat az Állami Pénzügyi Ellenőrzési Hivataltól szerezze be, a húsipari vállalatokat tiltsa ed a kartellár alkalmazásától, és szabjon ki velük szemben gazdasági bírságot. Az ügyről megkérdeztük a Fővárosi Bíróság egyik szakértőjét, aki annyit fűzött hozzá, hogy szerintük a FŐT ezt a pert precedensnek tekinti, s kimenetelétől teszi függővé, hogy bírósági eljárást kez- deményezzep-e a gazdaság más területein jelentkező árkartellek ellen. (Tamás Mihály; Pesti Hírlap) (Az újvidéki Magyar Szöból) „Kaszinó a neve’ Van szerencsénk — a szerencsejátékokhoz Nagy napra virradt a magyar! Nem leszünk többé másodosztályú állampolgárok kárpát-medencei garzonunkban. Eddig csak a világ megannyi játékkaszinóját kereshettük fel, mostantól a hazaiakból sem tiltanak ki. A Magyar Játékkaszinó Kft. főkönyvelője dörzsölheti a kezét, ám a krupiék kissé idegesek. Attól tartanak, hogy hiányzik belőlünk a játékkultúra. Mi tagadás, van ebben a vélekedésben némi igazság ... S hogy miért éppen most nyerünk bebocsátást a kaszinókba? A főosztályvezető nem kertelt. Szerinte szerepet játszott a döntésben az is, hogy hamarosan vagy féltucatnyi újabb kaszinó nyílik. A különböző vállalkozások már nem állnak sorban a pénzügyminisztériumi engedélyért. A napokban megkapták. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy már meghonosodott nálunk az Austria Lotto. Répássy úr érvelése logikus. Ha azt a szerencsejátékot valutáért űzhetjük, semmi okuk rá, hogy éppen a kaszinókból tiltsanak ki bennünket. Csűr ka István — Igen nagy energiákat fektettem a kampányba. Jártam az országot és főleg Békés megyét. Ahol csak lehetett, részt vettem jelöltjeink bemutatkozásain. Talán ennek rovására kellett volna még többet törődnöm saját körzetemmeL Talán el is számítottam magam egy kicsit. Nem mértem föl elég jól sem a békési és Békés környéki kisgazdapárti hagyományok erejét, sem pedig azt, hogy az SZDSZ-es barátainknak mindennél fontosabb lehet, hogy ne én győzzek. Bárki más, csak ne A törvénytisztelő állampolgár ugyanakkor legfeljebb négyezer forintnak megfelelő valutát játszhat el. Ha netán nyer, igazolást kap arról, hogy a szerencse ajándékozta meg az újabb márkákkal. Sajátos magyar megoldás ez. Ha odatolják elém a zsetont, egyből szaladhatok a kasszához, hogy igazolást állítsanak ki róla. Ám mi történik akkor, ha valaki tele tárcával érkezik meg a kaszinóba magyar állampolgár létére? A minisztériumi főosztályvezető elismeri, hogy mindenki zsebébe nem tehetnek rendőrt. Csakhogy: a kaszinókban minden látogató nevét feljegyzik.!!) így aztán könnyen előfordulhat, ha valaki túlontúl sok pénzt hagy az asztalon, ahhoz lesz egy-két kérdésük a zsaruknak. S mindaddig kínos lesz a válasz, ameddig forintért nem játszhatunk. A szerencsejáték törvény- tervezete remélhetőleg még az idén a Parlament elé kerül. Az pedig már az új kormányon múlik, hogy milyen fizetőeszközről esik szó benne. (Varga Zsolt; Mai Nap) mondja: én. Egyébként ami igazán zavart és zavar a mostani választások kapcsán, az Békés megye egészében történt, s ez az elvtelen koalíciós alkudozások és paktumok sora. Nagy öröm, hogy fiatal, tehetséges jelöltjeink az így megnehezített helyzetben is igen szép győzelmet arattak. Az én szereplésem meg legfeljebb engem figyelmeztet arra, hogy ne bízzam el magam. Végül is tiszteletreméltó ellenfél kerekedett felül egy tisztességes versenyben. (Kőváry E. Péter; Nép- szabadság) „Milyen úton megyünk?” (A Magyar Nemzet karikatúrája) ... Szerinted mi kell, a fehémeműválfáshoz? Ugye, miJt- denekelőtt tiszta ruha? Mit gondolsz, van-e tiszta dolog ebben az országban? Tiszta ember, tiszta lap, tiszta kéz, tiszta lelkiismeret? Lehet-e tisztának mondani egyáltalán azt, aki itt él miár 45 vagy még több év óta? S vajon tiszta-e, aki magáról azt állítja, hogy ő az? Mit tegyen* aki 25-30' évnél régebben született? Tehet-e róla egyáltalán? Mi múlott rajta, rajtad, rajtam, akik már kénytelenek voltunk akkor is élni? Múlott-e rajtunk valami egyáltalán? Te például uralkodtál!! döntöttél, vadásztál? Esetleg éppen fölötted uralkodtak, helyetted döntöttek, rád vadásztak? Ezután kik fognák uralkodni, dönteni, vadászni? Lehet, hogy megint nem te? Milyen úton megyünk? Ez miár szerinted sem a lenini út? * Hát akkor melyik? CJsak nem az, amelyik az európai házhoz vezet? Milyen, ház az európai ház? Miért akarunk mindenáron odaköltözni? Azért, mert korszerű, tágas, jól fölszerelt, napfényes lakások vannak benne? Sejted-e, mitől félek? Mondd, te nem tartasz tőle, hogy már csak a ház- mesterlákás üres? Mi lesz, ha még a WC is udvaírd? És mi lesz hát a rendszerváltással? Ma már tudod, 'legalább, hogy mit. mire és miért cserélsz? Lecseréled a régi rendszert, az 1945 utánit, mert neked is eleged volt belőle? És még kinek? A választások tanúsága szerint a többségnek? Mit gondolsz, milyen rendszert akarunk a régi helyett? Szerinted is olyat, amiben végre szabadon, demokratikus módon lehet élni, boldogulni? Ez az új rendszer esetleg olyan rendszer lesz, ahol a tehetség, a rátermettség a szakértelem juttat pozícióba, nem pedig a papa mozgalmi múltját elismerő kitüntetés? Mit gondolsz, el merjük hinni végre? Vajon lehet-e remélni, hogy a két győztes ellenzéki párt — nagy cél érdekében, sértődések, vagdalkozásók és viták helyett — összefog? Egyáltalán: elenzék-e még az ellenzék? Vagy ez az ellenzék már nem az az ellenzék? Honnan nézve ellenzék ma az ellenzék? Lehet, hogy a mai ellenzék már csak jobbról nézve az?... A váltáshoz ugye szerinted is sok tiszta kelll? Netán az a bizonyos tiszta láp, tiszta lelkiismeret, tiszta kéz? Ugye te is reméled, hogy az új Parlament politizálni most tanuló fiatal) képviselőitől ez a tisztaság — minden tekintetben — elvárható? Mit gondolsz? Végül is tartsunk velük? (Bedecs Éva; Magyarország) — Az új utcaneveket kérdezd meg nagyanyádtól, ö még talán emlékszik rájuk.,.! (Lehoczk! István rajza)
