Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-14 / 88. szám

1990. április 14., szombat TALLÓZÓ ■VcörőstAj Húsvét, a feltámadás allelujája Kálnoky László: Józan intelem Ha nem vigyázol, ellep a szemét, mint a nagyvárosokat, ahol a sztrájkoló utcaseprők sutba vágták szerszámaikat. Ha nem vigyázol, élve megrohadsz, elviselhetetlen bűz árad szájadból, orrlyukaidból! Menekülj tőle, aki megfertőz minden szavával, aki minden tettével megaláz akaratlanul, aki lehet mások számára virágzó csipkebokor vagy pergetett méz, de neked méreg marad mindörökké. Menekülj, vagy vonásaidra kiül a kábitószerélvezők bamba vigyora, járókelőktől tarhálsz pénzt az utcán, kéréssel, Előbb-utóbb hasfelmetszővé, gyermekgyilkossá aljasit, ha nem küzdesz ellene. Mit ér, hogy férfi voltál, ha többé nem vagy az? Mit ér elméd, ha már csak habzó szájjal dadogó epilepsziásként, a be nem teljesült vágyak rángógörcsében egy koszos rongydarabon, a puszta földön, a sárban fetrengve vonaglasz? Ragadj inkább kést vagy beretvát, csonkítsd meg testedet minél előbb! , Legyen ágyékod ugar. hol az eke hiába szánt barázdát! Nyeld el a vetőmagot, és ne hagyd kicsirázni. Jobb a terméketlenség a mindent tűrő alázatnál. Kedvesebb az égnek az őszinte káromlás a képmutató imánál. Mindenért magadat is okold, mindenért te vagy a felelős, nem ő aki érzéketlenül átlép rajtad, akár egy holttetemen, míg a földön heversz, aki sírokon tapos abban a hitben, hogy úgysem fáj a halottnak, aki nem gonosz, csak érzéketlen, aki nem is sejti, mit tett veled, s ha a szemébe mondanád, képzelgőnek hinne vagy őrültnek. Menekülj előle a pusztába és ha ujjaid az ö arcát rajzolják a homokba talpaddal semmisítsd meg rajzodat! Hallgass! Ne igyekezz felvilágosítani őt arról amit úgysem ért, hiszen más-más nyelven beszéltek. Ugyanaz a fogalom mindkettőtöknek mást jelent. Hallgass! Mert bármit amit mondasz, megbánhatsz, szégyellhetsz utóbb! Inkább harapd le a nyelvedet, ha azután az ö testébe harapsz bele ragadozó módjára, legalább nem várhat többé magyarázatot, tőled, te néma dúvad! (Étet és Irodalom) Kelendő katonai kellékek (Az úíjvidékl Magyar Szóból) A Windisch-Graetzek „jóvátétele” Húsvét: a 'keresztény egy­házakban Krisztus feltáma­dásának emlékünnepe. A magyar elnevezés onnan származik, hogy a hívők a feltámadás emlékünnepét megelőző böjt után, e napon kezdték meg a húsevést. Az Érdy-kódexben nagyböjt — „negyvenlőböjt”: az egyházi évben hamvazószerdától húsvét vasárnapig terjedő idő . .. A húsvéti ünnepkörben több olyan jeles nap van, amelyhez a népi hagyomá­nyok, események fűződnek. Természetesen a húsvét ün­nepe a fénypont, a feltáma­dás allelujája, a beteljesü­lés. A templomokban ismét megszólalnak a „Rómába ment” harangok, s vége a böjtnek, az önsanyargatás­nak, ez már az öröm, a vi­galom időszaka. Nem mindenki tudja, hogy már a kereszténység első századaiban vita támadt a húsvét megtartásának ideje miatt, amíg abban a niceai zsinat 325-ben határozatot nem hozott. A döntés a kö­vetkező volt: húsvét mindig azon a vasárnapon tartas­sák, amely a tavaszi éjnap- egven utáni holdtöltére kö­vetkezik. Ha pedig a zsidók pászkája is e napra esnék, akkor a reá következő va­sárnapon. Eszerint tehát a húsvét mindig március 22. és április 25. közé esik. A húsvét idejének előreszámí­tása azért fontos, mert ko­Néhány nappal ezelőtt a mostani plakátdzsungelben is szokatlan látványban volt részem az egri utcán: Szín­házszerető emberek! Meg­szólítással vonta magára a figyelmem egy közlemény. Mivel találva éreztem ma­gam, olvasni kezdtem, mi is áll1 azon. Hogy röviden ösz- szegezzem; vádak sorakoz­nak az egri Gárdonyi Géza színház vezetése ellen. S az aláírás: a Tízek. Mikor utánaérdeklődtem, kiderült: a színházban nem ismerik, hogy kiket takar ez a megnevezés. Névtelenek és arctalanok. Egy biztos: az ismeretlenség homályá­ból támadnak, igyekeznek lejáratni a társulat vezetőit. Nem tudom, ki hogyan értékeli ezt a lépést, szá­momra tisztességtelen, elfo­gadhatatlan ez a megoldás. Ha véleményüket a színházi fórumokon már hallatták volna, s hasztalan, talán meg is érteném ezt a mód­szert, mert végül is a leg­főbb ítész a közönség, s hoz­zá valóban fellebbezhet, akinek véleménye, becsülete és neve (!) van. Szakmai kérdésekről így vitatkozni azonban nem lehet, csak annyit értek el vele — le­het, éppen ez volt a céljuk —, hogy újságírók sokasága rábbi, vagy későbbi megtar­tásától függ az egész esz­tendő mozgó ünnepeinek el­rendezése. Ha meggondoljuk, hogy húsvét kezdettől fogva a kereszténység legnagyobb ünnepe, a megváltás és a feltámadás tekintetében pe­dig kimagasló a többiek kö­zül, érthető naptári elhelye­zésének fontossága. Mindenütt a keresztény világon e nap fénypontja a húsvéti körmenet, amelyet a nyugati egyházban nagy­szombaton estefelé, a keleti­ben húsvétvasárnap regge­lén tartanak. Ezúttal szólni kell mindenekelőtt a húsvé­ti jelképekről, így a bárány­ról, a kalácsról, a tojásról és más eledelekről is. Szen­telésüknek szintén jelképes értelme van. A húsvéti bá­rány Jézust jelképezi, aki­nek előképe volt ama bá­rány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kiköltözé­sük alkalmával ettek. A ka­lács a feltámadás eseményén alapszik, a tojás pedig a belőle kikelő madárral, a sírjából feltámadt Krisztust jelenti. Ezzel függ össze a hímes tojás készítése is. Va­lamikor a húsvétvasárna- pot követő egész hét ünnep volt, de Mária Terézia or­szágaira “nézve XIV. Kele­men pápa 1771-ben úgy in­tézkedett, hogy a húsvét ün­nepe csupán két napig tar­tassák ... (Szalay István; Szabad Föld) kereste föl a színház veze­tését. s az mentegetőzhet a névtelen támadásokkal szemben. Én ezt is erkölcstelennek tartom, mert két fél vitáját hajlandó vagyok közzéten­ni, de a sötétben támadó és a reflektorfényben védekező egyenlőtlen szembesítést nem. Lapunk ettől, ilyen formában elzárkózik. Jóma­gam is kaptam névtelen le­velet „Tízek” aláírással, hogy adjam közre a „sajtó- szabadság nevében” — név­telenségüket megőrizve (!) — véleményüket. Az ilyenfajta sajtószabadság számomra épp az ellenkezőjét jelenti, a diktatúrák idejét, amikor jogvédelem híján az embe­rek egymást jelentgették fel névtelenül. S végül még egy megjegy­zés. A „Tteek" mocskolódá- sára, mely szerint „az Eger­ben három éve alakult szín­ház művészi színvonala fo­kozatosan romlik”, szó sze­rint a legcsattanósabb vá­laszt a közönség tapsa adja, mivel estéről estére kirob­banó sikert arat a legutób­bi bemutató, a La Mancha lovagja. Ez minden magya­rázatnál vagy magyarázko­dásnál többet mond. (Gábor László; Heves Megyei Hír­lap) Megszállott, később pénzre számító gyűjtők, avantgárd hol­mikat viselő fiatalok és csupán praktikus ruhadarabra vágyó emberek egyaránt vásárolnak a szovjet hadsereg uniformisaiból és más kellékeiből. A piacok között a legolcsób­bak a vidéki laktanyák mentén vannak. Drága a városligeti, kö­zepes árakkal dolgozik a bécsi Naschmarkt szombatonként nyitva tartó bolhapiaca (egy szovjet hadnagy teljes unifor­misát láttam háromszáz schil- lingért), és álompiacnak számí­tana a New York-i, ha ott ér­tékesíthetnék a katonák ugyan­ezen holmikat, hiszen ott sok ezer dollárt adnak hóbortos gyűjtők egy-egy nem Is olyan ritka kitüntetésért. ... Meinl Gyula Kávébe­hozatali Rt. üzletei a század elejétől képviselték a klasz- szikus és modern európai színvonalú kereskedelmet. Az üzletek berendezése, fel­szerelése, módszerei és kul­turáltsága hatással voltak az egész ország kereskedel­mére. Elsősorban a nagyvá­rosok fűszer-, csemege-, ká­vé- és teaüzletei utánozták Meinlék kereskedelmi tevé­kenységét, vevőszolgálatát. A vállalatot Bécsben ala­pította 1862-ben. az osztrák származású Julius Meinl, ez az elismert, rendkívül te­hetséges és szorgalmas üz­letember. Elsősorban neki köszönhető, hogy cége vi­lághírű tett. Később a vál­lalkozás részvénytársasággá alakult nyolc országban mintegy ezer fióküzletet és négyezer lerakatot létesítve. Természetesen az árak csak tájékoztató jellegűek, alkudni szinte kötelező. A legmenőbbek a harckocsizok és magas be­osztásúak, valamint repülősök holmijai. A kitüntetéseknél ala­posan ki kell nyitni a bukszát — ezeket állami üzletekben is lehet vásárolni — áruk 500-tól 8000 forintig terjed. A katona- tiszti sapkák irányára SOO-nál kezdődik, a legdrágább a harc­kocsizósapka, amiért akár 5000 forintot is elkérnek. Nem érdemes elkapkodni az üzletet. Még hosszú hónapokig tart a kivonulás, az árak egy­re lejjebb mennek. Egy üveg vodkáért bármihez hozzá lehet majd jutni az utolsó napokban, (—el—; Magyar Hírlap) Az alapító fia — ugyan­csak Julius Meinl) — 1944-i'g vezette a vállalatot., Két fia közül az egyik Fritz Meinl Londonban éllt, a bécsi köz­pont élén pedig még a het­venes években is az alapító másik unokája, dr. Julius Meinl állt. A cég a hosszú évtizedek során sajátos ke­reskedelempolitikát alakított ki, egybekötve ezt azzal az újszerű szakemberképzés­sel. mely lehetővé tette, hogy alkálimazottaik a „bé­csi törzsház” irányításával a legmagasabb színvonalon vezessék az üzleteket, irá­nyítsák a központok, a ká- vépörköldék és a gyáregy­ségek munkáját... Fióküzleteiben mintegy 350 kereskedelmi alkalma­zottat foglalkoztatott a cég, a központban és a gyáregy­ségben, továbbá az expedí­cióban pedig 200 személyt. Az akkori viszonyokhoz ké­1969. május 5-én reggel sürgősen hívattak a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba, Földes László miniszterhelyettes­hez. Hozzá tartoztak akkor az erdészeti ügyek, és az erdészettel együtt természe­tesen a vadászat is. Akár­csak elődjét, Balassa Gyulát, Földest minden bizonnyal jobban érdekelte az utóbbi, mint az erdészet. A nagy si­etség oka az volt, hogy Franz Josef Windisch-Graetz ér­kezését várták, aki már ré­gebben jelezte, hogy világ­hírű trófeagyűjteményét Magyarországnak óhajtja hagyományozni. A rövidre fogott megbeszélésen én kap­tam megbízást az átadás jo­gi előkészítésére. Köztiszte­letnek örvendő, történelmi nevet viselő vendégünk ak­kor Kenyában élt, nagy va­dász hírében állt. Hatalmas trófeagyűjteményében több világrekord is van: rengeteg bivalyszarv, elefántagyar és európai vadak trófeái is. Az egyik medvebőre például el­ső a világranglistán. A nagy­lelkű ajándékozás okát ku­tatva megtudtam: a Win­disch-Graetz családban ha­gyományosan minden csa­ládtag kötelességének tart­ja, hogy valami jót tegyen a magyar nemzetnek, így igyekezve feledtetni, hogy ősük, Alfred Windisch- Graetz hadjáratot vezetett az 1848-as szabadságharc el­ten. Megtudtam azt is, hogy Windisch-Graetz herceg, amíg él, kedvenc trófeái kö­zött akar tenni, s azt kíván­ja, hogy a gyűjtemény a ha­lála után szálljon a magyar nemzetre... 1981 elején kaptuk a hírt: meghalt Franz Josef Win­disch-Graetz. A balul sike­pest jól fizetett a vállalat, ezért nehéz voitt Meinlekhez bejutni. Fontos alkalmazási feltétel volt a nyelvtudás, főleg a német nyelvé, hiszen a Bécsből kapott utasítások németül értkeztek. A har­mincas évek elején egy kez­dő eladó fizetése 120 pengő volt. ám üzletvezető csak a bécsi iskola elvégzése után lehetett valaki. Üzleti egyen- köpenyt. -inget és csokor- nyakkendőt a vállalat adott az alkalmazottaknak. A magyarországi szakmai továbbképzés folyamatos volt: áruismeret, kirakat- rendezés, a vevővel való bá­násmód — vevőlélektan — szerepelt a tanrendben. A kirakatokat és az üzleti munkát központi felügyelők ellenőrizték, s időnként ki­rakatrendezési versenyek is voltak. Az üzletekben a be­járati ajtóval szemben sora­koztak a reprezentatív ká­rült vadászmeghívást tehát már soha nem tehetjük jó­vá. (Még a részvétnyilvání­tás is ikésön ment el.) Nyár volt már, mikor ismét en­gem szedtek elő: nyugdíj helyett menjek Kenyába, és intézzem el a trófeák haza­hozatalát ... Egy kenyai ügyvédi iroda kezdett foglalkozni az ado­mány sorsával. Hogy felké­szülten álljunk az esetleges jogi vita elé, tanulmányoz­ni kezdtem az angol örök­lési jogot... Hamarosan kiderült, feles­legesen aggódtam a kinti tárgyalások kimenetele mi­att: a kenyai hatóságok nem adnak nekem beutazási en­gedélyt. Vajon mi lehet e mögött, hiszen engem ott senki sem ismer? Utóbb megtudtam, az okot itthon kell keresni, egy okiraton felfedeztem: „Devizakere­tünk nem teszi tehetővé rendkívüli utak finanszíro­zását’” (...) „Jogi rendezés előtt ne küldjünk képvise­lőt.” — Utána meg minek? — kérdeztem magamtól. Csendben nyugdíjba vo­nultam, anélkül, hogy a tró­feaügy megoldódott volna. Egy szép napon — úgy ka­rácsony táján tehetett 1984- ben — arról értesültem, hogy a trófeák útban van­nak Magyarország felé. Nagy Endre hathatós közre­működése jóvoltából a hajó hamarosan befutott Trieszt­be. 1985. március 13-án, amikorra a trófeákat szállí­tó ládák érkezését jelezték, én ,is ott tehettem Keszthe­lyen. Hat katonai teherautó hozta a várva-várt rako­mányt a múzeum épülete elé... (Dr. Csőre Pál ny. minisztériumi tanácsos; Élet és Tudomány) vétartályok, melyek sorában középen állt a cég különle­ges kávékeveréke: a Hacien­da Juon, mellette Murillo, a Three Star és a Mágnás ke­verék. A tartályok fölött vi­lágító transzparensek hir­dették: „Nincs nap kávé nélkül — Meinl kávé foga­lom — Naponta friss pör­kölés.” Híresek voltak a ká- vépróbafőzési napok, ahol propagandaanyagot osztottak szét... Meinlék időnként külön­féle kiszolgálási, vevőfoga­dási. kávémérési versenye­ket rendeztek és a gyorsa­ságot stopperórával mérték... A Meinl cég üzleteinek dolgozói, kereskedői életkö­rülményeikben már a kö­zéposztály szintjéig emelked­tek. Külföldi tulajdonú vál­lalatnál dolgoztak, nyélve­ket beszéltek, külföldre jár­tak, fizetésükből biztonság­gal meg tehetett élni. A cég neve pedig a kifogástalan minőség, az udvarias kiszal- gá'lás jelképévé vált sok or­szágban. (Kis Géza; Magyar- ország) A módszer, a módszer! Támadnak, névtelenül „Meinl kávé fogalom” _(A Kisalföld karikatúrája)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom