Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-24 / 70. szám
VcöröstAj SZÜLŐFÖLDÜNK 1990. március 24., szombat Mátyás király Kolozsváron Márvány dombormű A szülőház katonafoglyok szállása volt „S történet-könyv ez a város, A történetek nagy könyve. Minden utca és minden kő, Nagy dolgokról beszél benne." Petőfi írta a mottóul választott sorokat 1847. október 22—23-ón a történelmi emlékekben gazdag, kincses Kolozsvárról. Kolozsvár legrégibb városrésze az Óvár, a mai belváros északnyugati szögletében helyezkedett el. Az Óvár bejáratával szemben állt Méh- fi Jakab szőlősgazda lakóháza, amely Hunyadi János kormányzónak megszokott szálláshelyül szolgált, amikor Kolozsváron megfordult, így került ide megszállni felesége, Szilágyi Erzsébet. A hagyomány szerint az utcára néző szobát — a kaputól balra — használták a szállóvendégek elhelyezésére. Ebben a szobában született 1443. február 23-án Szilágyi Erzsébet és Hunyadi János kisebb fia, Mátyás. Mátyás király ittszületése emlékére, e házat és tartozékait, 1467. szeptember 28- án minden adó és közteher alól örök időkre fölmentette. (Ekkor már Méhfi Jakab nem élt, így leányai, Margit és Orsolya — férje Kolb István —, valamint a későbbi örökösök kapták a fölmentést.) A ház becses kiváltságánál fogva, a város egyik legértékesebb épülete volt, s ezért, midőn 1740 táján a leányági örökösök eladóvá tették, Kolozsvár város szerezte meg. A házat egy ideig tiszteletből bezárva tartották. Az 1830-as évektől ide szállásolták el és itt őrizték, a súlyosabb börtön- büntetésre ítélt, Kolozsváron átszállított politikai és katonai foglyokat. 1849-ben az épület honvédkórház volt, a szabadságharc leverése után pedig császári katonakórház lett, az Olmützbe és Jo- sefstadtba és más városokba menesztett politikai és katonai foglyok számára. A nagy történelmi emlékű, félezer éves épületet nagyon megviselte a gondozás hiánya. 1868-ban, a Magyar Történelmi Társulat szorgalmazta a ház rendbehozatalát. 1887 őszén I. Ferenc József király, kolozsvári látogatásakor meglátogatta „dicsőült előde szülőházát”. A rossz állapotú „fiók-laktanya” nem nyerte meg tetszését. Magánpénztárából adományt küldött, és ezután elkészült az évek óta tervezgetett emléktábla, melyet 1889. szeptember 2-án országos ünnepséggel helyeztek el Mátyás király szülőházának falára. A gótikus ház vasajtaját és ablaktábláit Mátyás király címerével és aranygyűrűs hollóival díszítették. Az 1902-es évtől az Erdélyi Kárpát-Egyesület, Nép- és Tájrajzi' Múzeum került a házba. 1936-ban a kapu és az ablakok díszítéseit és a bronz emléktáblát leverték. A beolvasztástól Szaniszló János kolozsvári lakos mentette meg, és így 1940 őszén visszahelyezték eredeti helyére a táblát. Jelenleg az Ion Adreescu Képzőművészeti Főiskola székháza, a ma is meglévő legközismertebb kolozsvári gótikus lakóház. A másik kolozsvári Mátyás-kori emlék a Farkas utcai gótikus református templom. Építéséről 1486. november 9-én adták ki az első okiratot. 1487. szeptember 5-én kelt Mátyás király parancslevele Kolozsvár városához, amelyben a Szent- Ferenc-rendi minorita testvérek részére építendő zárda ügyében intézkedik. A parancslevelet Mátyás pecsétgyűrűje hitelesítette. A harmadik parancsirat már Vi- segrádon kelt, 1490. január 18-án. Ebben arról intézkedett Mátyás király, hogy a templom építéséhez szükséges mészégetésért sóval, a kőanyag szállításáért „a mi pénzünkkel fizess, a mi számadásunkra”. A templom építésének teljes befejezése 1494-ben lehetett. A szerzetesek élénk életet éltek a kolostorban. Külön magyar és külön szász igehirdetői voltak. Amikor új eszmék rázták meg a lelkeket, 1551—1556 között kiűzték a ferenceseket. Több viszontagság után, 1622-ben kapta meg a templomot a református egyház. Magyarország népe az igazságos Mátyás király emlékéhez mindig ragaszkodott. Pest vármegye 1839-ben úgy döntött, hogy szobrot állít Mátyásnak, a legnagyobb magyar királynak. Harminc év múlva Máramaros vármegye kezdeményezett gyűjtést a megye területén létesítendő Mátyás-szoborra. Ezek a próbálkozások a gyűjtések tekintetében nem hoztak eredményt. Hosszabb szünet után, 1882. július 21-én Kolozsvár város törvényhatóságának közgyűlésén határozatot hoztak, hogy országos adakozásból Mátyás király emlékére szobrot állítanak. Ennek érdekében százfős bizottságot hoztak létre. Az ötévi gyűjtés kevés eredményt hozott. Ezután újraszervezték a szoborbizottságot, melynek létrehozásával változás történt az építendő Mátyás-szobor ügyében, és megkezdődött a fokozottabb, az országos gyűjtés. Felhívást készítettek a „Nemzethez”, és ezeket 1888. év végén 4559 példányban küldték szét az ország területén. A gyűjtésnek meg lett az eredménye, mert a szoboralap javára rövid idő alatt 60 ezer koronát fizettek be. A továbbiakban külön gyűjtést tartottak a nők, az egyházak, tanintézetek, hivatalok, takarékpénztárak, városok. Az így gyűjtött ösz- szeg 34 506 korona lett. Kolozsvár városa 10 ezer koronát adományozott a tervezett szoborra. 1892. július 1- jén a szoboralap vagyona elérte a 120 ezer koronát. Pályázatot hirdettek a szobor elkészítésére, az elkészítés idejét a honalapítás ezredik évfordulójára (1896) határozták meg. A szoborpályázatra hat művész küldte be munkáját. A 4 ezer koronás első díjat Fadrusz János tervének ítélték oda. A hatalmas, öt szoborból álló bronz szoborcsoport készítésére a kétéves időszak kevésnek bizonyult, ezért 1896. szeptember 30-án — országos ünnepség keretében — a szobor alapkövét helyezték el. 1900-ban zárták le a szoboralapra a gyűjtést. A végösszeg 240 ezer koronára emelkedett. (Ferenc József király kétszer 13 ezer koronát küldött a szoborra.) 1902. október 12-én került sor a szobor leleplezésére. A szobor helye — a korábbi Fő tér helyett — a Mátyás tér nevet kapta. A szobor megdöbbentő erővel hirdeti, hogy ki volt Mátyás. A bástya fokán lóháton ül a hatalmas király harci mezben. A kivívott győzelem dicsfénye sugárzik méltóságos alakjáról. Diadalmas kardját megnyugvással fekteti térdére. Előtte lent, a bástya talapzatán hadvezérei — négy hős alak — zászlókat lobogtatnak, a meghódított tartományok (Cseh- és Morvaország, Ausztria stb.) zászlóit rakják le haduruk lábai elé. Köztük van Magyar Balázs, a nagy király kedvelt vezére (erdélyi vajda, majd horváth bán), mellette Kinizsi Pál, a kenyérmezei hős Csehország zászlajával, jobbra az első alak, a másik kenyérmezei győző, Báthory István erdélyi vajda, mögötte Szapolyai István, a nádor, Bécs és Ausztria kormányzója, aki a kétfejű sasos zászlót tartja és hajtja meg Mátyás előtt. A magyar szobrászat egyik legnagyobb kompozíciós alkotása ez a kolozsvári Mátyás király-szobor. Góg Imre Fadrusz János alkotása a Szent Mihály-templom déli homlokzata előtt A Békés megyei kórházak laboratóriumi és kórbonctani osztályainak megalapítója: Dr. Feld man n Ignác (1865— 1944) A századforduló éveire még az igen sok lagozatlan, nem ritkán 20 és 30 ágyas kórház a jellemző. Az első világháborút követően az orvostudomány fejlődése a kórházak szakmai összetételét alaposan megváltoztatta. Az ún. klinikai szakmák mellett megjelentek a „diagnosztikai” szakok is. Haladás mutatkozott a kórbonctani és kórszövettani osztályok terén: a 300 ágyasnál nagyobb 29 kórház közül 25- nek lett külön boncolóorvosa. Laboratórium — legalább a legszükségesebb mindennapi vizsgálatok elvégzésére — tulajdonképpen minden valamirevaló kórházban volt, de a laboratóriumi szakképzettséggel bíró külön orvos vezetése alatt álló laboratóriumok száma még mindig igen csekély, mindössze 13. Az orvosi laboratóriumi diagnosztika, mint önálló tudományág, viszonylag elég későn alakult ki. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy a szakma önálló kialakulásának olyan előfeltételei voltak, minit az elméleti tudományok kialakulása, fejlődése: élettan, kórélettan, kémia, biokémia, mikrobiológia. Megyénk kórházai megelőzték az ország számos kórházát. Ezt tir. Feldmann Ignác tudós főorvos érdeme. Feldmann Ignác 125 évvel ezelőtt Mátészalkán született. Középiskoláit Budapestien, Kolozsváron és Szat- máron végezte. 1893-ban nyert orvosdoktori oklevelet a kolozsvári egyetemen Ezután a kolozsvári és budapesti kórbonctani intézetekben, mint tanársegéd dolgozott a nagyhírű Genersich Antal professzor mellett 14 évig. A gyulai megyei kórház főorvosa volt. 1907-ben került a Békés megyei gyulai közkórházhoz, amelynek 26 évig volt főorvosa. A kórházban megszervezte a kórbonctani és kórszövettani osztályt és a klinikai laboratóriumot. A háború folyamán a kórház kebelében létesített bakteriológiai laboratórium nyolc vármegyére kiterjedő munkásságot fejtett ki, főleg a kolerabaktériumok vizsgálata területén. Az ő érdeme, hogy a gyulai állami kórház laboratóriuma az ország leghíresebb vizsgálóintézetei közé tartp- zott. Igen kiterjedt tudományos munkásságot folytatott, publikációi számos bel- és külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg. Rendkívül értékes tanulmányait olvashatjuk a kórház egykori igazgatójának, dr. Berkes Sándornak szerkesztésében megjelenő, országosan ismert „Gyulai Állami Kórház Évkönyvei”-ben. Gyulai működését nagy megbecsülés, tisztelet és elismerés övezte. 1933-ban kérte nyugdíjazását. Megteremti a békéscsabai városi kórház laboratóriumi és kórbonctani-kórszövettani osztályát. Nyugdíjazása után sem tudott meglenni szakmája művelése nélkül. Felajánlotta szolgálatait a békéscsabai kórháznak. A kórházi bizottság 1933. április 3-án kelt jegyzőkönyvében olvashatjuk: „Igazgató jelenti, hogy dr. Feldmann Ignác, a gyulai állami kórház kórbonc-főorvosa nyugdíjba vonul és felajánlotta szolgálatát és laboratóriumát díjtalanul. Mivel a kórháznak, de magának a városnak is nagy nyereséget jelentene eme-laboratórium, így javasolja az eláő berendezés költségeire 2000-Pengő megszavazását ...” Ugyanakkor dr. Remenár Elek igazgató bejelenti, hogy a Gyulai úton lévő ún. Bogár F.-há- zat átalakítják kórházi laboratórium céljaira. Az átalakítás hamar meg is történt, és létrejött a kórház első laboratóriuma. A Bogár-házat később lebontották, ma a megyei vértranszfúziós állomás áll a helyén. A Horthy-korszakra jellemzően, e nemzetközileg is elismert tudós szakember körül több bonyodalmat támasztottak: mesterségesen! Már 1933. július 7-én a „Körösvidék” című helyi lapban azzal támadták, hogy nyugdíjas orvos létére fiatal orvosok elől veszi el a helyet. A kórházi bizottság — nagyon helyesen — válaszában leszögezte, hogy egyrészt dr. Feldmann főorvos munkáját díjtalanul végzi, másrészt erre a szakra fiatal orvos egyáltalában nem jelentkezik! (Már akkor is...) Az 1937. július 5-i jegyzőkönyvből értesülhetünk arról, hogy „a szegedi Orvosi Kamara megkereste a kórház igazgatóját, miszerint az orvosi etika szerint dr. Feldmann Ignác főorvos ingyenesen munkát nem vállalhat, így további működéséhez a Kamara nem járul hozzá”. Erre a bizottság úgy határozott, hogy a „megtakarítások terhére” évi 500,— pengő tiszteletdíjat állapít meg számára. Ez havi 42 pengőnek felelt meg, összehasonlításul abban az időben a hivatal- segédi fizetés 128,— pengő volt! 11 éves békéscsabai önzetlen munkája után a legsúlyosabb csapás dr. Feldmann Ignácot 1944. május 6-án érte: „Igazgató bejelenti, hogy a kórházi laboratóriumi munkákat ellátó zsidó dr. Feldmann Ignác ny. kórházi főorvos megvált munkájától és hivatalától (értsd: a zsidótörvények értelmében elhurcolták!), és azóta — körülményes és költséges módon — a laboratóriumi anyagokat kétszer hetenként Gyulára küldik át, ezért javasolja kórházi laboratóriumi és kórboncnok állás rendszeresítését.” A tudós főorvos többénem tért vissza, a kórház laboratóriumát csak 1945, decemberében — e sorok írója — szervezhette meg újra. * * * Medikus és szigorló orvos koromban személyesen volt alkalmam ismerni ezt a halk szavú, kedves idős orvost. Szabadidőmben sokat voltam laboratóriumában, ilyenkor mindig tanított, sok bölcs tapasztalatát, tudo- mányszeretetét átvehettem tőle. Ma is nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy az ő általa alapított laboratóriumot újraszervezhettem és négy évtizeden át vezethettem! Megyénk két kórháza nevében tisztelettel emlékezzünk meg dr. Feldmann Ignácról, születése 125. évfordulóján! Dr. Sonkoly Kálmán •etlen haláloKonrv». eldmann «gnic kdrhfci boncold 160,0, ja a gyulai állami kórház okból anyagából éper‘ j*em fonalául, szokatlan: »yes kérdés taS!a'Ssemoel gyakorla" ? ban arra, hogy ért . felesleges munkát. témával Ä£n vég«« honcoliaok Whaszr hosszas tanari általam boncolt | rn tudtam, mind.* rüstelekedés ve ,w n tudásom fogy;, utáni, hogy a halj len érzésem csak' dásu, tapasztalatul elmcjü: boldo-jJswrJ ialál okának f nt meg ke. j* :órbonctam tu«S MTij Részlet Feldmann főorvos egyik tanulmányából A Bogár-ház, ahol a laboratórium működött 1951-ig
