Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-22 / 68. szám
1990. március 22., csütörtök Búcsú Bandi bácsitúl A véletlen az, amit nem lehet előre látni. Az élet pedig tele van véletlenekkel. És ezek a véletlenek néha szívszorítóan felemelő konstellációkat tudnak létrehozni. Még a végső pillanatban is. Szentesi Andrást, a 86 éves parasztembert éppen dr. Gyöngyösi János, volt külügyminiszter emléktáblájának avatásán — amikor ünnepi beszédet mondott — szólította el a halál. Kevesen tudják, hogy kettőjüket milyen szoros emberi, baráti és eszmei kapcsolat fűzte össze. Beszédében ugyan utalt erre a kapcsolatra, de gondolatébresztő emlékeit már nem tudta befejezni. Így találkozott utoljára még a két ember. Az egyik még élt, és úgy hunyta be a szemét, hogy a másikra emlékezett. Békéscsaba szlovákságának történetében éppen a perdöntő napokban fontos szerepet töltöttek be. Gyöngyösi János nagy műveltségű, több nyelvet beszélő tanárember és lapszerkesztő volt. Szentesi András mélyebbről indult Paraszti családban született, és tízegynéhány holdon gazdálkodott Fiatalon bekapcsolódott a politikai életbe, és nagy ambícióval képezte magát, ahogy ő mondta: különösen télen, amikor csak a jószág körül volt munka, hajnalig olvastam. A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártban leltek egymásra. Gyöngyösi János ország- gyűlési képviselő, majd külügyminiszter lett, Szentesi András pedig a párt békéscsabai vezetője. Szlovák parasztember volt — állítják az idősek. Igen, az volt, mint akkoriban a csabaiak többsége. Egyformán beszélt magyarul, meg szlovákul. Szépen, paraszti ízzel, szívhez szólóan. S ugyanakkor népben és nemzetben gondolkodott. A sorsfordító években, mikor kiadták a jelszót, hogy a csabai szlovákok települjenek át Szlovákiába, minden elejét és szónoki képességét latba vetve szembefordult az őrült agitációval, mely sok hiszékeny ember életét futtatta zátonyra. A nemzetiségek kölcsönös megbecsülését hirdette. És ez nem szólam volt nála, hanem mindennapi gyakorlat. A Békéscsabai Május 1. Termelőszövetkezetben, ahol több évtizeden át dolgozott, magyarok, szlovákok, románok, sőt még bolgár származásúak is akadtak. Ö mindenkivel szót tudott érteni. „Emberek! Ne a gyűlölködésben vetélkedjünk, hanem a munkában.” — mondta. Aki találkozott vele, elkerülhetetlenül a hatása alá került. Nyugodt kiegyensúlyozottság sugárzott belőle, s jóra intő bölcsesség csendült ki szavaiból. A kertészeti brigádban, melynek könyvelője volt, 150-en dolgoztak. A nálánál idősebbek is Bandi bácsinak szólították. Nemcsak a brigád- beliek tisztelték, hanem a tsz vezetői is. Szakértelmét és kertészeti tapasztalatait az egyetemről kikerült agrármérnökök is elismerték. Mindenki tudta róla, hogy milyen szerepet töltött be a kisgazdapártban, meg azt is, hogy az ’50-es években letartóztatták, s több évet töltött egy rabgazdaságban. Mikor nyugdíjba vonult, a szövetkezet szociális bizottságának elnökévé választották. Tanyáról tanyára járva látogatta a nyugdíjasokat. Több alkalommal eljött szüléimhez, s néha órákon át beszélgettünk. Természetesen a múltról, a koalíciós időkről. Személyesen • ismerte Eckhardt Tibort, Bajcsy- Zsilinszky Endrét, Tildy Zoltánt, Nagy Ferencet, Kovács Bélát, Vörös Vincét. Meg a kor más politikusait. Életszerűen elevenítette meg emberi magatartásukat, erényeiket és hibáikat, mint egy távoli kor sokat tapasztalt, éles szemű krónikása. De mikor Gyöngyösi Jánosra fordult a szó, a hangja is melegebbé vált. Hiszen nagyon közeli kapcsolatok fűzték a volt külügyminiszterhez. Meg is fogadtam, hogy felkeresem és emlékeit papírra vetem. Időközben azonban megbetegedett. Mikor megláttam az emléktábla avatásánál a szónoki emelvényen, nem akartam hinni a szememnek. Hát kigyógyult a szívinfarktusból? Hát mégis eljött, hogy a mikrofon elé álljon? Hogy egyre nagyobb hévvel beszéljen, hogy felidézze a múltat, hogy akkor is menynyit szenvedett ez' a nép. Minden halál megrendítő. De van szép halál is. Az övé az volt. Valami felpislákolt benne, valami életre kelt abból a hitből, ami a szívét éltette. A lélek tüze azonban túl magasra csapott Hangja megbicsaklott és összeesett. Magával vitte a szót az emlékeket a jóra, a szépre törekvő, a sanyarú utat megjárt csabai szlovák paraszti sorsot melynek egyik éke éppen ő, Bandi bácsi volt. Serédi János Fotó: Veress Eras! „Patyolattiszta” (veszélyes) hulladék — vagy nem egészen? (Folytatás az 1. oldalról) nás rakományban érkezik. Ezt feldolgozzuk, és az ebből visszanyert vegyszert visszaadjuk az iparnak. Ez egy szolgáltatásunk. Évente másfél millió forintot hoz a vállalatunknak. — Azt suttogják, hogy a saját telkét is felhasználja a hulladék tárolására? — Nem igaz. A saját telkem 100-150 méterre van attól a területtől, ahol a kb. 1000 tonna hulladékot tároljuk. A Patyolat Vállalat bérli, évi 80 ezer forintért — Mégis, mire lehet veszélyes ez az ezer tonna hulladék? — Nem tűz- és nem robbanásveszélyes. Közvetlenül a növényre sem káros. Egyedül a talajvízbe szivároghatna és jelenthetne problémát. De ahogy már említettem. a méréseket szakemberekkel végeztetjük és nincs ilyen gond. Lát itt növényt kipusztulva? Nem azt mondom. hogy ez a tárollás végleges megoldás. De gondoljon bele, ha mindenki így áll á dolgokhoz, akkor ez a most egy helyen tárolt mennyiség az ország különböző helyein szóródna szét és ez talán veszélyesebb lehetne. Knyihár János elkísér arra a bizonyos telekre is. Nem érzek vegyszerszagot még a fólia alatt sem. 20 centire a veszélyes hulladéktól gyönyörűen virágoznak a gyümölcsfák. Nem értek hozzá, hogy milyen mértékben és milyen fokban veszélyes ez a hulladék, amit a Patyolat Vállalat a bérelt területen tárol'. Ezért kérdésünkkel Vágó Juliannát, a Körkövizig vegyészmérnökét, környezetvédőt és Iga István vegyészmérnököt, a Békés Megyei Növény-egészségügyi és TatajVédebni Állomás laboratóriumának vezetőjét kerestük meg. — Mi, a Patyolat területén tárolt hulladékról tudtunk — tájékoztat Vágó Juli. — A kinti területen levőről viszont a vállalat nem tett jelentést a környezetvédő hatóságnak. Most erről az utóbbiról mondanék véleményt. Tehát a kifogásolt hulladékból perklőr-etilént vontak ki, amivel a vegy- tisztításokat végzik. A tisztítás alkalmával a vegyi anyagban felhalmozódik a kosz. és ezért mindig új és friss perklőr-etilént kell felhasználni. Az ország sok Patyolat Vállalatától hordják Békéscsabára regenerálásra a folyékony állapotú vegyszert. A regenerálást aztán itt szolgáltatásként gépi technológjáv»l végzik. Leegyszerűsítve a dolgot, ez azt jelenti, hogy a gép egyik oldalán bemegy a koszban felhalmozódott és még meglevő perklór-etil'én, a másik oldalon visszanyernek egy bizonyos mennyiségű' tiszta folyékony vegyszert. A szilárd anyagban nagyon kevés mennyiség maradhat. De hát mindaddig veszélyes egy hulladék, amíg abban akármilyen csekéTységű is található. Tudott dolog he>gy a békéscsabai Patyolatnál évek óta azon dolgoznak, hogy hatásos technológiát találjanak a veszélyes hulladék megszüntetésére. Én magam is láttam a tárolt anyagot, amit egy külső telkien tárolnak. Vastag hamoknéitegre tették, erős fóliacsomagolásba, fóliával' letakamva. tehát háromszoros védelem alatt áll, hogy az esővízzel ne keveredhessen. Az a véleményem, hogy a vállalat gondosan tárolja ezt a hulladékot, így a legminimálisabbra csökkentette a veszélyt. A környezetszennyezés az első ránézésre — hangsúlyozom,. az első ránézésre — kizárható, de természetesen további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy a minősítés pontos legyen. Hiszen az előfordulhat, hogy a homokba esetlegesen olyan kí- sérőanyag került, amit a helyszínen nem állapíthatok meg. Iga István röviden fogalmaz; — Nem voltam a helyszínen, de ismerem az ott tárolt anyag összetételét. Az a véleményem, hogy amíg a hatósági vizsgálatok az ellenkezőjét nem bizonyítják, addig azt a hulladékot veszélyesnek kell minősíteni. A meghatározás szerint ez a tárolt anyag óllajos, zsíros szűrőföMmanariék. Ez pedig veszélyes hulladék, még akkor is, ha enyhébb kategóriába esik, mint feldolgozás előtt. Bár az igaza dilemma nem az, hegy veszélyes-e vagy sem, hanem az, hegy a Patyolat betartja-e a tárolási előírásokat. Ezt pedig a hatóság hivatott eldönteni. B. V. Képünkön: emléktábla a Phaedra Mozi falán Fotó: Kováca Erzsébet „Domokos József, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. (Békéscsaba 1890 — Budapest 1978.) A diktatúra és a megtorlás bitófáinak ügyésze és bírája. Ügyvédjelöltként 1913- ban lépett be a Szociáldemokrata Pártba. A Tanács- köztársaság idején munkástanácstag volt. A bukás után Bécsbe emigrált, de 1925-ben hazatért. A ’19-es ‘szerepe annyira jelentéktelen volt, hogy 1927-ben ügyvédi vizsgát tehetett. Később önmagát Rákosi védőjeként tüntette fel. Ez a dokumentumok alapján minden alapot nélkülöz. A bőrmunkás-szakszervezet ügyvédje lett 1940- től. Zsidó volta miatt — és nem kommunista ellenállási tevékenységéért — 1944-ben deportálták. Péter Gábor, a politikai rendőrség vezetője, egy szolgálati útján, 1945 nyarán talált rá és hazahozta. Életútjuk összefonódott. Domokos legfőbb ügyészként a koncepciós perek áldozatait számolatlanul küldte a bitóra. Sztálin halála után,' 1953-ban leváltották, de alig telt el egy esztendő, a Legfelsőbb Bíróság elnökévé nevezték ki. A Rákosi- klikk csak benne bízott, hogy féken tartja az induló rehabilitációkat. Kinevezése egyértelmű törvénysértés volt. A büntetőeljárások legfőbb ügyésze nem lehet az általa vádoltak rehabilitálója. Ám Kádár János és Nez- vál Ferenc igazságügy-miniszter megtartotta hivatalában. Az 1956-ot követő akasztófaerdő megácsolása Domokos lelkén is szárad. Ö volt az első magyar bíró, aki 1958-ban a Nagy Imre-per és az akasztás után nyugállományba vonult. Irodalmi tevékenységet is folytatott. Munkáinak elsőrendű célja Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékének besározása volt Szolgálatait a rendszer a Vörös Zászló érdemrenddel és a Szocialista Hazáért medáliával jutalmazta.” (Kubinyi Ferenc: ...és nem vállaltam a statáriumot! című, 1990-ben megjelent könyvéből.) Mezőgazdaságunk az átmenet időszakában Dr. HStter Csaba Szeghalmon (Folytatás az 1. oldalról) lyozása volt a cél. Azonban aránytalanságok is kialakul- gel arányos kockázatú beru- tak: például a kukorica idehaza már jóval a világpiaci ár felett cserél gazdát. A, mezőgazdaság kritikus helyzetében három követendő magatartást vázolt fel: vissza kell fogni a pénzfaló ágazatokat, csak a nyereséggel arányos kockázatú beruházásokra szabad vállalkozni, illetve óva intett a „mindent felosztani” szemlélettől. Elmondta, hogy a kormány március 16-ai ülésén elfogadta az új agrárpiaci rendtartás koncepcióját. Ennek leglényegesebb elemeiként az árrendszer, az export és az import, az intervenciós és az információs rendszer szabályozását, valamint egy érdekvédelmi szervezet létrehozását említette. A vitában a hallottak térségi hatásáról beszélt dr. Maróthy László, az Ország- gyűlés agrárszekciójának tagja. Elmondotta, hogy a jövőben a mezőgazdaság a mainál csak kisebb létszámot tud eltartani. A felszabaduló munkaerő megkötésére helyben megvalósuló ipartelepítést látna jónak, ehhez azonban az azonos starthelyzet feltételeit központilag kell biztosítani. Reményét fejezte 'ki, hogy a Romániával kialakítandó kapcsolatok e térség fel- emelkedését szolgálják majd. Dr. Maróthy László a Tisza-völgy, a Körösök vidékének vízgazdálkodásáról, az öntözési kultúra fejlesztésének szükségességéről is átfogó tájékoztatást adott. K. A. 1. Miért pont itt? Néhány éve, amikor felavatták Békéscsaba neves szőlőnemesítójének, Stark Adolf munkásságának emlékére a Mladonyiczki Béla szobrászművész által készített, nemesen egyszerű, az ifjúsági ház és a Körös Szálló épülete között szerényen meghúzódó emlékművét, többen felsóhajtottunk. Milyen jó, hogy a megmaradt tenyérnyi területet is szépen parkosították! Még egy Csabagyöngye szőlővesz- sző is odakerült a nagy tudós maradandó munkájának elismeréseként, és hirdetvén a békési ember alkotókészségét. Aztán egy napon, hogy, hogy nem, ronda betonoszlopokat kezdtek felállítani, megnyomorítva a szépen növő fenyőket, otrombán rátelepedve az emlékműre. Miért? Kik? — Ki tudja! A buszmegállóban várakozók csodálkoznak és a fejüket csóválják. Ugyan miért pont itt építkeznek? Olyan kevés városunkban a szemet-lelket gyönyörködtető park és más zöld terület. De ha már van néhány négyzetméternyi, miért nem becsüljük meg? Fotó: Veress Érni Most légy okos, Domokos!
