Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-21 / 67. szám
1990. március 21., szerda Korszerű élelmiszergazdaság . csak szövetkezeti alapon lehetséges (Folytatás az 1. oldalról) szétveri. Képviselőinknek ott kell lenniük a döntéshozatalban. hiszen ez utóbbi elfogadhatatlan a különböző falvakban, városokban élő emberek számára. A képviselőjelölt részletesen szólt az Agrárszövetség környezetvédelmi elképzeléseiről. a magyar mezőgazdaság elmúlt évtizedekben elért eredményeiről és az agrárszakemberek jelentőségéről. Határozottan cáfolta, hogy a tsz-ek, állami gazdaságok tönkretették a földeket. hiszen, ha így lenne, mivel magyarázhatnánk a magyar mezőgazdaság tagadhatatlan eredményeit. Végül a tulajdonról fejtette (Folytatás az 1. oldalról) tanítóképző főiskolán kíván továbbtanulni. Ehhez személy szerint ő tízezer forinttal járul hozzá. Lehet, hogy a felajánlott összeg nagygsága nem hasonlítható a reformkor kiemelkedő egyéniségének felajánlásához, ám a gesztus és az „ügy” ilyen felkarolása figyelmet érdemel. Miről is van szó? A békéscsabai főiskola vezetősége már a decemberi román forradalom idején felismerte, hogy az erdélyi magyar kultúra megőrzéséhez az oktatáson keresztül vezet az út. Az elkövetkezendő tanévben mintegy 360 magyar pedagóki véleményét a képviselőielölt. Kijelentette: a tulajdonjogot a szövetkezetek jelenlegi tagjainak akarjuk adni, mindazoknak, akik a mezőgazdasági termelésből élnek. Nekik kell eldönteniük, hogy milyen formában gazdálkodnak tovább, miként rendelkeznek jogos tulajdonuk felett. Az Agrárszövetség egyéni képviselőjelöltje, Bohus György (1. sz. választókerület) ugyancsak érintette a tulajdon, illetve a szövetkezés gondolatkörét. A következőket mondta: — Vallom, hogy a korszerű élelmiszer-gazdaság csak szövetkezeti alapon, a tagok érdekeltsége alapján fejgus fog nyugdíjba menni Erdély területén, s az utánpótláshoz, illetve a jelenlegi magyar anyanyelvű tanárok továbbképzéséhez a békéscsabai főiskola segítségét ajánlotta. A szándék azonban már a Művelődési Minisztérium asztalán megbukott. Dióhéjban, összefoglal- va ezt a választ kapták: rendben van, de a pénzt gaz- dálkodja ki rá maga az iskola. Ez azt jelenti, hogy évi tíz erdélyi (és felvidéki) magyar diák kitaníttatása félmillió pluszt jelentene az iskolának. Ezzel a pénzzel pedig nem rendelkeznek, fgy jött aztán az alapítvány gondolata. A főiskola mintegy 140 meghívót‘küldött ki a leszthető tovább. A szövetkezés állampolgári joga mindenkinek. és a fogalom nem egyenlő az áfészekkel, vagy a tsz-ekkel. Híve vagyok a szövetkezeti vagyon megszemélyesítésének, a tulajdonosoknak teljes rendelkezési szabadsággal kell bírniuk. Az Agrárszövetség építeni akar és nem rombolni. A szövetkezeti vagyon legyen a tagságé. Meggyőződésem, hogy elképzeléseink valóra válása esetén a jelenlegi tagság a jövőben is a szövetkezés híve marad. Az Agrárszövetség politikai rendezvényét a szlovák iskola népi együttesének nagy tapsot aratott műsora zárta. L. S. megye tanácselnökeinek, gazdasági vezetőinek. A tegnap délutánra dátumozott „segélykérésre” azonban csak kevesen jöttek el. Közülük is csak egy, Kiss Ernő tett konkrét felajánlást. Mentségül dr. Goda Péter, a Körösvidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetője elmondta, hogy mint ahogyan vállalatukat, más gazdálkodó szerveket is nemesebbnél nemesebb célokra fordítandó alapítványtételre kérik fel, aminek egyszerűen már nem tudnak eleget tenni. Ennek ellenére ő is ígéretet tett, vállalatával igyekszik pozitív döntésre jutni ezen alapítvány kérdésében. Summa-summárum, a főiskola április 30-ig továbbra is várja az alapítványtevők, jelentkezését, akik dr. Köte-- les Lajos tagozatvezető-helyettestől kaphatnak bővebb információt.- ria Alapítványtevőket vár a békéscsabai főiskola Két férfi, egy eset Megszólaltak a gyulai „plakátemberek” (Folytatás az 1. oldalról) S. L„ aki másodmagával az MSZP plakátjait ragasztotta, bekötött kezét bal combján pihentetve sorolta a történteket: — Pártunk plakátjainak kiragasztását saját hirdetési felületére, szerződés alapján a Magyar Hirdető vállalta. Mivel embereiket rendszeresen molesztálták, az MSZP által biztosított személyekkel végeztetik a munkát. Néhány más helyszín után értünk a posta előtti hirdető- táblához. Egyetlen plakátot helyeztünk el, amikor két, SZDSZ-jelvényt viselő kerékpáros férfi jött oda hozzánk, s belénk kötöttek: „Mit csináltok itt, ti piszkos kommunisták? Tűnjetek a fenébe! Vén .... nem loptatok eleget?" Ki akartunk térni a vita elől, ezért csomagolni kezdtünk. Az idősebbik — mint kiderült, Sz. T. P.-nek hívják — felnyitotta Trabantom csomagtartóját, s a benne lévő mintegy száz plakátot a földre szórta, megtaposta, leköpte és tovább gyalázkodott. Kértem, engedjék meg, hogy összeszedjük a plakátokat, s elmenjünk. Eredménytelenül. Mivel tovább szidalmaztak, a rendőrségre akartam menni, de Sz. T. P. nem engedett beszállni a Trabantba. Sőt, rúgdosni kezdte azt, s le akarta törni a tükröt. Velem szemben pedig támadóan lépett fel. Ekkor feléütöttem, s eltaláltam az arcát., Dulakodtunk, s ennek hevében egy kőszegélyre estünk. Ö az arcával, én a bal kezemmel, amely valószínűleg ekkor tört el. Egy arra haladó taxit kellett leintenem, hogy a rendőrségre jussak. Bemenni nem tudtam, az ablakon keresztül beszéltem az ügyeletessel. Jött egy járőrkocsi, azzal indultunk vissza. Kiderült, hogy közben ez a kocsi két rendőrt már kitett a helyszínen. Egyébként a Mahir- től bérelt hirdetési felületre ragasztott plakátjainkat minden reggelre letépik vagy felülragasztják. Az alkoholos leheletű Sz. T. P. megfenyegetett, hogy a választások után megkeresnek, s egy demokratikus rendőrségnek bejelentenek, hogy „ilyen ocs- mány munkát végeztünk az MSZP-nek”. Ügy gondolom, hogy dulakodás közben védekezésül ütöttem Sz. T. P. felé, mert elviselhetetlen volt durva, fenyegető fellépésük, valamint szabad mozgásunkban való korlátozottságunk. Az arcán sérült Sz. T. P„ a helyi SZDSZ-iroda egy csendes zugában idézte fel a mozgalmas perceket: — A mozihirdetőnél — ahol az eset történt — néhány perccel előbb ragasztottuk fel plakátjainkat. Alig kétszáz méterrel odébb dolgoztunk, amikor megláttuk a Trabantot, s a tábla körüli mozgást. Odamentünk. Az MDF-re gyanakodtunk, mert napközben a Lenin-szobor- nál leragasztottuk néhány feliratukat. Egyezség szerint hasonló mértékben ezt ők is megtehették volna. A másnapi ünnepség okán ez a környék kiemelt helyszínnek számított. Március 15-e miatt feszültség volt a levegőben. Amikor odaértünk, láttuk: MSZP-plakátot ragasztottak a frissen feltett SZDSZ-esre, amit felszólításunkra sem hagytak abba. Ezért egy plakátjukat lehúztam. Mondtuk, hogy a 21 milliárdos adósság után szégyellniük kellene, hogy éppen március 15-ére ragasztanak plakátot. Ügy tettek, mintha ott se lettek volna. Emelt hangnemben, sértő hangvételű szóváltás alakult ki közöttünk. Noteszembe felírtam a Trabant rendszámát, hogy vita esetén érvelni tudjunk. Egyik kezemben a noteszt tartottam, a másikkal éppen az íróeszközt tettem a zsebembe, amikor S. L. — leszorítva fejemet — egymás után négyszer megütött. „Ez a barom betörte az orromat" — mondtam, s ezután valóban volt kommu- nistázás. A kocsijukhoz nem nyúltam, ki sem vettem belőle semmit, s nem is akadályoztam meg őket, hogy beszálljanak. A földre S. L. kezéből hullhattak a plakátok. Ittas nem voltam, mindössze két sört ittam. Ez az ügy annyira pitiáner volt, hogy el sem mentünk a rendőrségre. Álmunkban sem gondoltuk, hogy éppen az MSZP-sek teszik meg ezt. Március 15-én Budapestre utaztam, ahol a Szobi utcai mentőkórházban megállapították: orrcsontom eltört, s nyolc napon túl gyógyuló a sérülésem. A történteket „balesetnek” tartjuk, s nem haragszunk a két MSZP-sre sem. Nem a plakátokon múlik a választási siker, s a Magyar Hirdetőtől tudjuk, hogy az MSZP mennyi plakátot ragaszt. Nekünk nincs annyi. A pártok Gyulán is felülragasztják egymás plakátjait, a Fidesz pedig már szinte pesti stílusban teszi ezt. De a választási siker nem a plakátokon fog múlni. Az eset kommentálása helyett célszerűbbnek látszik ismét felhívni a figyelmet arra, hogy a szabadság mámorát és lehetőségeit, a demokrácia ígéretét minden eddiginél emberibb és európaibb módon, nagyobb méltósággal kell elviselnünk. Kiss A. János A „Csaba-tudóst”, Dedinszky Gyulát köszöntötték Nyolcvanötödik születésnapja alkalmából Pro Urbe-díjjal tüntették ki Dedinszky Gyulát Fotó: Gál Edit A nyolcvanöt éves Dedinszky Gyula nyugalmazott evangélikus lelkipásztort, néprajzkutatót köszöntötték tegnap Békéscsabán. Megható pillanatok tanúi lehettünk a lelkészi lakban. Küldöttség kereste fel jókívánságait tolmácsolva a gyengélkedő Gyula bácsit, aki a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium vegyes karának énekét feleségével, Gitta asszonnyal hallgatta. (Dedinszky Gyula is Békéscsabán végezte középiskolai tanulmányait, az akkor még Rudolf .Főgimnáziumnak nevezett iskolában.) A tudós lelkész otthonába sokan eljöttek, hogy köszönetét mondjanak a város hagyományait, a csabaiságot megőrző munkásságáért. Dedinszky Gyulának életművéért dr. Simon Mihály vb- titkár a város tanácsa nevében Pro Űrbe díjat adott át. Ugyancsak elismerő plakettet nyújtott át dr. Szabó Lóránt, a Magyar Mezőgazda- sági Múzeum főigazgatója. Az ünneplők sorában ott volt dr. Szilágyi Miklós, a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára, a kelet-békési evangélikus egyházak nevében pedig Táborszky László püspökhelyettes, esperes köszöntötte a lelkészt, aki 1941 és 1972 között látta el a városban lelkipásztori szolgálatát. De eljött Finnországból Marti Voipio evangélikus lelkész is. (Barátságuk még 1927-ben szövődött, mikor Magyarországról elsőként Dedinszky Gyula teológiai tanulmányaiból egyévet a baráti országban végezhetett.) Az ünnepelt elmondta, bár eredendően nem békéscsabai, megszerette az itteni embereket, s igyekezett nemcsak a gyülekezet dolgaival, hanem a város egészének életével, múltjával törődni. Hpgy mennyire így van, bizonyítja a számtalan néprajzi tanulmány, a megjelent kötetek és még kiadatlan kéziratok. A békéscsabai evangélikus egyház presbiteri termében folytatódó ünnepségen felszólalók Dedinszky Gyula csendben végzett, szívós, teremtő munkáját méltatták. A lelkész önkéntes gyűjtő volt, ám a kifejezés nem fedi mindazt, amit kutatómunkájával végzett. „A Csaba-tudomány legjelesebbje” — mondta róla dr. Szilágyi Miklós. Dr. Fabinyi Tibor teológiai professzor, az Országos Evangélikus Múzeum igazgatója pedig elmondta: Dedinszky Gyula néprajzi kutatásai arra ösztönzik őket, hogy a jövőben keressék az egyháztudomány és az etnográfia kapcsolódó területeit. Az ünnepség felolvasásokkal ért véget. A békéscsabai Haán Lajos Helytörténeti és Honismereti Szakkör tagjainak dolgozataiból hangzottak el részletek. S ez az ösz- szeállítás- nem volt véletlen, hisz a kör nagyrészt Gyula bácsi munkásságának köszönheti, hogy felvirágzott a helytörténeti kutatás. Sz. M. Bkevesebb több lehet! MegtanuKOunk öltözködni? Kevés, jól megválasztott ruhadarab, több, mint sok egymáshoz nem illő. Olyan törvénye ez a divatszakmának, melyet — tekintettel arra, hogy a családok egyre kevesebb pénzt fordíthatnak öltözködésre — ajánlatos betartani. Hiszen szeretnénk valamennyien csinosak lenni, korra és nemre való tekintet nélkül. A cél érdekében pedig érdemes alapos megfontolás tárgyává tenni, miként állítjuk össze tavaszi-nyári ruhatárunkat. Persze azt, hogy mit veszünk magunkra, nem csak mi döntjük el. A ruhaipar gyártóitól, s a kereskedelmi cégektől függ a boltok ruházati kínálata. Többek közt a Délröviköt Kereskedelmi Vállalattól, melynek az Alföld 3 nagyvárosában. Szegeden, Békéscsabán és Kecskeméten működik egy-egy lerakata. Kínálatukból tartottak bemutatót tegnap Békéscsabán, a Garzon Szállóban. — Mindenfajta ruházati terméket forgalmazunk, amit a zakón belül viselnek — foglalta össze röviden Jójárt Miklós, a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese. — Ebbe tartoznak többek közt az alsó és felső kötöttáruk, a blúzok, a férfiingek, a szabadidő- és a csecsemőruhák. S hogy van igény ezekre a termékekre, bizonyítja tavalyi 1 milliárd 350 millió forintos nettó árbevételünk. Az a tapasztalatunk, hogy legkönnyebben eladhatók a jó minőségű, márkás termékek, vagyis egyre igényesebbek a vásárlók. — Megtanultak öltözködni a nők! — tette hozzá Vámos Magda, a Magyar Divat Intézet művészeti vezetője, a bemutató konferansziéba. — A legtöbben tudnak bánni a színekkel, s ez nagyon fontos most a divatban. A tavaszi-nyári öltözködést egyébként a célszerűség. a variálhatóság jellemzi, tekintettel a pénztárcára. Sokféle stílus kap hangot a sportostól egészen a romantikus, áttetsző anyagból készült ruhákig. Az anyagokra a finomság, az igényesség a jellemző, de változatlanul hódít a farmer, bohókás, színes kiegészítőkkel. A manökenek parádés felvonulása után a nézőknek — az állami és a kereskedelmi cégek képviselőinek — nem volt nehéz a dolguk. A bőséges választék ugyanis módot adott arra, hogy a legszebbet, a legjobbat, a legdivatosabbat — s ami nekünk, vásárlóknak egyáltalán nem mellékes — a legolcsóbbakat válasszák ki a bemutatott ruhaneműkből. G. K. Divat a csíkos, a pöttyös, a virágos Fotó: Kovács Erzsébet
