Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-20 / 66. szám

1990. március 20., kedd o „Gondnok uram, hozza már az anyagot!” Haán Lajos nyomdokain Dedinszky Gyuláról beszélgettünk Zahorán Györggyel A szlovák betű útja Bé­késcsabán ; A szlovák pa­rasztok élete a békéscsabai tanyákon; Adalékok Békés­csaba szociális és kulturális történetéhez; Stark Adolf szőlőnemesítő élete és mun­kássága; Békéscsaba nyelvi és vallási képének alakulá­sa — csak néhány cím a sokszínű érdeklődést el­áruló életműből. Dedinszky Gyula nyugalmazott békés­csabai evangélikus lelkész írásai cikkek, tanulmánykö­tetek, monográfiák formá­jában jelentek meg. Zahorán György, a békés­csabai evangélikus egyház presbitere köteteket tesz az asztalra. Szép Dedinszky- gyűjteménye van. A tudós paphoz több fűzi, mint egy­szerű ismeretség, avagy lel­kipásztorának szóló kapcso­lat. Nem egy néprajzi ösz- szefoglaló Zahorán György közreműködésével — is — született. — 1942-ben lett Békéscsa­bán lelkész — mondja házi­gazdánk. — A család Ár­váról származik, aztán a délvidékre, Bácskába költöz­tek, mert Dedinszky Gyula apját, aki szintén lelkész volt, odahelyezték. Maga is többfelé látta el a szolgála­tot. Én 1945 óta ismerem: ő esketett a feleségemmel, ke­resztelte lányunkat, temette édesapámat.. < Néprajzi együttműködésünk igazából 1978-ban kezdődött. Akkori­ban a kolbászkészítés leírá­sa végett lettem a segédje. Tudja, ez olyan tudomány, amely a csabaiaknál apáról fiúra száll. Meghallgatott engem és másokat, összeve­tette a tényeket. Házakhoz nemigen járt, hanem meg­hívta magához az embere­ket, egyszerre többünket. Volt, hogy mi, adatközlők vitába keveredtünk, mert nem egyformán tudtuk a dolgokat, például a kolbász- készítést sem. Mire ő: „Dönt­sék el uraim, mint is volt, hogy az a kolbász valóban csabai legyen!” Nagyon ala­posan dolgozott, minden kö­rülmény érdekelte. — Tehát informátora lett... — Kérésére felkerestem az idős embereket. Sok min­dent én is tudtam, hisz ta­nyán nevelkedtem, gazdasá­gunk volt, mígnem kulákok- nak kiáltottak ki bennün­ket ... Akikoriban a lelkész úrnak is kijutott az üldözte­tésből, a mellőzésből... Szóval, biztatására biciklin bejártam Békéscsabát. Az emberek szívesen beszéltek, új címeket adtak. Mindent felírtam, ő aztán átvette a jegyzeteimet, korrigálta, majd elgondolása szerint rendezte. Emlékszem, egy nagyon kemény télen lassan haladtam a gyűjtéssel, ő sürgetett: „Gondnok uram, hozza már az anyagot!” (Évekig gondnok voltam ugyanis az egyházi hivatal­nál.) Mindketten tudtuk, az idő múlik, az idősek elmen­nek, s nem lesz, aki elmond­ja, hogyan is volt... Itt van például ez a kézirat: a századelő középparaszti gaz­daságainak munkaeszközei­ről írtuk, immár én is társ­szerzőként. Kérdem, tíz év múlva lenne, aki ilyesmiről beszélhetne? Sajnos, ez idá­ig még csak kézirat, pedig jó lenne, ha sokan olvashat­nák. Ha szlovákul, ha ma­gyarul — mert egyre keve­sebben beszélik a szlovák nyelvet — csak olvassák. — Hogyan látja: miért lesz egy lelkészből tudós helytör­ténész? — Nem törvényszerű, hogy Zahorán György: — Nagyra becsülöm, amit csinál Adatközlők az evangélikus lelkésznél (Dedinszky Gyula ké­pünkön jobbról) egy '70-es évekbeli fotón A szerző felvételei az legyen. De gondolom, ő azért, mert munkáját a nép körében végezte és mert mindig a munkát tartotta a legtöbbre. Szolgálta az egy­házat, lelkészként híveit írá­saival, a múltunkat becsü­lőket. Hogy érdeklődött a szlovákság iránt, talán nem is lehetett másként, hisz származása, környezete erre ösztönözte. — Tart még a közös ku­tatás? — Hetente meglátogatom. Ha elmegyek az ablaka előtt, látom, íróasztalán mindig ég a lámpa... De már nem tá­maszkodik rám, nem kér újabb anyagokat. Talán azért, mert mi sem fiatalodunk. Mostanában az egyházi ira­tokat, leveleket, anyaköny­veket böngészi. Tőle hallot­tam azt az érdekességet, hogy a csabai szlovákoknak miért van ragadványneve. A törökök kiűzése után a fel­vidékről elszökdöstek a job­bágyok az Alföldre. A föl­desúr utánuk küldött. Igen ám, de a családok megvál­toztatták neveiket, úgyhogy hiába keresték a szökevé­nyeket ... A Lipták név pél­dául azt jelenti, hogy az ősök Liptóról jöttek. Azt egyébként a múlt században Haán Lajos is kutatta, me­lyik szlovák család honnan származik. — Hallottam, Békéscsabán nagy tisztelet és megbecsü­lés övezi Gyula bácsi sze­mélyét, munkásságát. — A néprajzosok, muzeo­lógusok mindig örömmel fo­gadták írásait. Nagy tudású ember, németül, finnül és természetesen szlovákul ír, beszél. Biztosan a klasszikus nyelvekben is jártas. Az ember mindig úgy érezte, őt szeretni kell, a tiszteletet nem parancsolta, hanem em­beri tartása ösztönzött erre. Pontosan nem tudom, de úgy hiszem, más ilyen mélység­ben és átfogóan nem foglal­kozott a csabai szlovákság eredetével, kultúrájával, szo­kásaival és végső soron az egész városéval. Az én sze­memben ő Haán Lajos XX. századi méltó utódja. (A 85 éves evangélikus lelkészt ma köszöntik Békéscsabán, otthonában, és felolvasó üléssel az evan­gélikus egyház presbiteri ter­mében.) Szőke Margit Nemcsak a 18 évesek figyelmébe Ha besorozzák, egy éven belül vonul A honvédelmi miniszter uta­sításának értelmében ebben az évben megváltozik a sorozás ideje és módja, kaptuk a tá­jékoztatást a Békés Megyei Had­kiegészítési ég Területvédelmi Parancsnokságon. Eszerint idén minden 1972-ben született fiatal­embernek postáztak egy adat­kérő lapot, aminek visszaküldé­se után nyilvántartásba vették őket. Besorozni viszont csak azokat fogják, akiket aztán egy éven belül be, is hívnak sorka­tonai szolgálatra. Ezenkívül azo­kat az 1972-ben született fiata­lokat sorozzák , be, akik fegyver nélküli katonai, vagy polgári szolgálat teljesítésére adtak be kérelmet, valamint, akiknek fel­sőfokú tanulmányaik megkezdé­se előtt kell bevonulniuk. Te­hát, akiket az Ybl Miklós Épí­tőipari Műszaki Főiskola tűzvé­delmi szakára, a Széchenyi Ist­ván Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola légiforgalmi szakára, a Gödöllői Age' tudo­mányi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karának repülőgép- üzemmérnöki szakára, a Rend­őrtiszti Főiskolára, a művészeti főiskolákra és a hittudományi főiskolákra vesznek fel, ugyan­csak az idén sorozzák be. A többiek sorozására előrelátható­lag 1991 tavaszán, illetve a be­hívásuk előtt egy, vagy fél év­vel korábban kerül sor. Az idősebbek (19—29 évesek) ismételt sorozása akkor indokolt, ha a sorozáson nem kaptak vég­leges minősítést, a sorkatonai szolgálatukat egészségügyi okból félbeszakították, gyógykezelésre, vagy szakorvosi vizsgálatra kö­telezték őket, az egészségügyi minisztérium értesítést küld be­tegségükről, valamint, ha egész­ségügyi állapotukban beállt vál­tozás miatt ezt kérik. Amennyi­ben az ismételt sorozáskor a ka­tonai szolgálatra valamilyen fo­kon alkalmasak, úgy behívásu­kat 1990. augusztusában, Illetve 1991 februárjában tervezik. Herpai János alezredes el­mondta, hogy nagyon sokan el­felejtkeznek mostanában a be­jelentési kötelezettségről. Nyolc napon belül jelenteni kell a név, az állandó, vagy ideiglenes lakás megváltozását, az Iskolai vég­zettségben, a foglalkozásban és munkahelyben, a családi álla­potban és a gyermekek számá­ban beállt változásokat, a gép- járművezetői engedély megszer­zését, a közép- vagy felsőfokú nyelvvizsga letételét, a harminc napot meghaladó külrőldre tá­vozást és a visszaérkezést, és a katonai szolgálatra való alkal­masságot érintő betegséget, sé­rülést. A bejelentési kötelezett­ség elmulasztása szabálysértés­nek minősül és pénzbírsággal sújtható. Külön felhívjuk azoknak a sorköteleseknek a figyelmét, akik tanulmányokat folytatnak, hogy azok befejezéséig kérjék a szolgálathalasztást és a kérelem­hez csatolják a tanintézet hiva­talos igazolását. Akik család- fenntartói ok miatt kérnek szol­gálathalasztást, a kérelem mel­lé csatolják a helyi tanács ál­tal kiállított családfenntartói és orvosi igazolásokat. Akik egyéb okból kérnek szolgálathalasztást, a kérelemmel együtt juttassák el az okokat bizonyító hivatalos okmányokat. (Építési engedély, OTP-hítei stb.) Epilógus — a Domonkos téri demonstrációhoz Még nem felejtettük el, még nagyon is jól emlék­szünk azokra a szomorú, ám egyben az egész magyar la­kosság egyöntetű felháboro­dását kiváltó napokra, ami­kor a régi pártállam jog­utódja, az ugyancsak kom­munista Németh-kormány és hozzá méltán hű Parlament­je akkor is és jelenleg is állandóan a „Nemzetközi Valutaalap-szindrómában” élve és más médiákat szin­te nem is ismerve — „el­kerülhetetlen lépésiként” (ami persze cseppet sem igaz) és' magát ugyanakkor alkotmányos úton" járónak hirdetve egész Európában — fogadtatta el a hitelkamat- adót, emelte fel a lakbére­ket és zavaros, irreális víz- és csatornadíj-tarifákat álla­pított meg. Ezzel a váratlan sakkhúzásával a kormány egyszeriben három legyet is ütött egy csapásra. Az egész világ csak bámult e me­rész lépés láttán, a csabaiak fjedig még külön is, hiszen így az arzénes víz világpiaci ára egyszeriben megemelke­dett (kincset érő vizünkre büszkék is vagyunk azóta!), másrészt újabb fergeteges győzelmet aratott a kormány fiskális szemléletű restrik­ciós költségvetési (pénzügyi) politikája, harmadsorban pedig — ezzel az övön aluli ütéssel — sikerült Békési Lászlónak padlóra küldenie az addig csak szédülten tá- molygó magyarok sok száz­ezres tömegét. A békéscsabai „Értékkö­zösség” és jómagam eme „alkotmányos méltatlanság” ellen tiltakoztunk azokban a jeles január végi napokban, amikor is állampolgári en­gedetlenséget hirdetve meg, olyan álláspontot alakítot­tunk ki, hogy nem fogjuk megfizetni a „fentebbneve­zetteket”. flki tud, segítsen! Levelezőpartnerem nyug­díjba készült, mégis úgy ha­tározott, hogy az új helyzet­re tekintettel tovább tanít Csíkfalván, ahol él. (Romá­nia, Maros megye.) Az ok­tatáshoz (szaktárgya a bio­lógia és élettan) nélkülözi(k) a szükséges szakirodalmat. Kérésének teljesítéséhez a segítőkész társakat keresem. Tankönyvekre, szakfolyó­iratokra, növény-, állat- és élettani szakirodalomra len­ne szükségük a tanításhoz és a szakkörökhöz. Szívesen fo­gadnák a Búvár, Élet és Tu­domány, Állatvilág, Bioló­giai lexikon stb. régebbi ki­adványait is. Egyéb szakági kollégái is örülnének bár­milyen, általános iskolai osz­tályok tanításához segédle­tül szolgáló anyagnak. Az iratok összegyűjtését, tárolását és eljuttatását a békéscsabai Fidesz elvállal­ta a József Attila utcai szék­helyén. Munkanapokon a délutáni, esti órákban a fenti címen adhatók le a külde­mények. Minden jószándékú sze­mélynek és intézménynek előre is köszönöm a fárado­zást és segítséget. ' S. J„ Békéscsaba De ó, mily mostoha a sors! Ügy látszik, mint most utóbb a Magyar Nemzet c. lap jogásza kiderítette — hogy rossz napok járnak mostanában (is) a „makacs ellenállókra”. Kifeledtük ugyanis a számításokból, hogy Magyarországon még nem tartunk ott, ahol a nyugat. Ott a polgári enge­detlenségi mozgalmaknak már szilárdan kiépített, tör­vényes bástyái vannak — al­kotmányos garanciákkal ar­ra nézve, hogy nem „feddik meg a kisfiúkat”, ha tilta­kozni, vagy pláne „nem fi­zetni” merészelnek. Nocsak, no lám! Mi még itt sem tar­tunk az „alkotmányosság­ban”. Bevallom, most utólag férfiasán, hogy ezt nem vet­tük mi figyelembe! De se­baj! Az idő a népnek és nem a „népnyúzóknak” dolgozik! Ezt a rövid időt már akkor is kibírjuk, ha egészen kö­zépkori értelemben is — szíjat hasítanak a hátunk­ból! Ezért- én, Darabos György, volt független (pártonkívüli) képviselőjelölt (aki bár feb­ruár 17-én hivatalosan le­mondtam képviselőjelöltsé­gemről) mégis — felelőssé­get érezve mindazon állam­polgárok iránt, akik folyó év január 30-án velem együtt tiltakoztak Békéscsabán az IKV épülete előtt a fentebb említett, törvénytelen, illet­ve tisztességtelen és most már többszörösen „alkotmá­nyossá” emelt rendeletek el­len — arra szólítok fel min­denkit, hogy vagy fizesse be (utólag) a felemelt lakbér- különbözetet (vagy hitelka­matadót), valamint a fel­emelt víz- és csatornadíját, vagy (ha erre anyagi hely­zete miatt nem képes) tölt­se ki a neki küldött „Értesí­...Ezek után Már megint egy lovag! Az igazság lovagja. Vagy a „se­gítőkész családsegítőé”? Ré­mes, mennyi lovag, és még ezek után legyek kuka? Vajon hány ilyen, megse­gített, jámbor prókátora le­het a szervezetnek, amely­nek természetesen fogalma sincs semmiről. Ö csak úgy eljár, hogy kultúrember módjára élvezze az európai eleganciát, és lelki segélyt kapjon, mert neki már csak ez hiányzik... Igaz, hogy néhány lépés­sel odébb, több templom is van, de ugye oda egy kul­turált ember, egy — józan munkás — nem mehet lelki vigaszért, mert neki a csa­ládsegítő kell, hogy hazatér­ve az esedékes lelki masszázs után, virgoncán megírja rá­galmait, sok általa ismeret­len. elnyomorodott ember ellen. Ami a — divatos — pocskondiázó fogalmazás­utánzatban nagyon ismerős, az az ősi trivialitás. Milyen megható és nosztalgikus, ahogy még mindig a mun­kások önérzetéért aggódik, mint a hőskor titkárai, mi­közben akkor is. meg ma is, élik fényűző életüket. Kitű­nő stratégiai érzékkel1 létre­hozták álintézményeiket, vi­lági templomaikat, megcsú­folásul a sok évezredes val­lásoknak. Az ő közérzetük és önér­zetük költségvetéses iro­dáikban valóban irigylésre tés”-hez csatolt „Jövedelem nyilatkozat"-ot, illetve „Igénylőlap lakbértámogatás igénybevételéhez” című mel­lékletet, és vigye be szemé­lyesen a városi tanács igaz­gatási osztályára, ahol majd kérését érdemben el fogják bírálni. Felhívásomat kérném, hogy az említettek vegyék na­gyon komolyan. Hivatkozá­sul idézem a Magyar Nem­zet 1990. február 27-i szá­mában megjelent cikk ide­vágó sorait, amelyeket a lap jogásza tett közzé (megelő­zendő különböző „atrocitáso­kat” a kormány részéről a polgári engedetlenségi moz­galmakkal kapcsolatban): „ ... így a csoportot nem csoportnak (a jelenlegi al­kotmány alapján), hanem egyénnek tekintik, tehát az eljárás mindenkivel szem­ben az adóigazgatási eljárá­si szabályok szerint történik, tehát a tartozás összegének a bérből való levonásával, vagy a vagyontárgyak le­foglalásával ...” Erre szeretném én tehát felhívni a t. békéscsabai ál­lampolgárok figyelmét, és egyben arna kérni őket, hogy soha, egy pillanatra se fe­ledkezzenek meg arról, hogy a meglévő és a jövőben még minket fenyegető infláció ki­váltója és fenntartója: a jelenlegi kommunista kor­mány! Egyben tudatom, hogy országszerte folyik az alá­írásgyűjtés a polgári enge­detlenségi mozgalomnak, mint csoportnak alkotmá­nyossá tétele érdekében. így tehát új média van megszü­letőben. (1990. március 5.) Darabos György, volt független (pártonkívüli) képviselőjelölt, középiskolai tanár legyek kuka? méltó, és ráhibázott a pró­kátor úr, mert igenis irigy­lem őket közömbös nyugal­mukért, és rideg következe­tességükért, melynek segít­ségével nem váltak munka- nélküliekké. Na, persze akik ilyen kreatív, újszerű megoldáso­kat eszelnek ki, mint a ba­rakktáborok a hajléktalanok részére, azok bizonyára még ma is kiérdemlik a jólétet. Mert hát nem praktikus? Csekély bütykölés, és kész a koncentrációs tábor. (Az el- bitangolt proliknak, idővel jól jöhet ugyebár?) Ami pe­dig a legjobb, hogy nem kell a fölhalmozott javakat meg­osztani, elég az embereket... Vagy vajon mi lehet a családsegítő és barátaik cél­ja az elcsépelt, öreg, apa- ratcsik közhelyek szajkózá­sával? Arról pedig, hogy én egy lakás árával, mondjuk egy millióval a zsebemben éh­ségsztrájkoltam, majd még mesélek a hamarosan elké­szülő viccújságomban, ami­nek Revolver a neve. Addig is, míg utcára ke­rül, csak kívánhatok ma­gamnak hetenként egy-egy ügyeletes rágalmazó, kultu­rált lelki problémás jóbará­tot. hogy megemlékezzen ró­lam a napilap hasábjain, mert egy újdonsült lapkiadó, nak jól jön minden reklám. Csernus Pál, Békéscsaba Olvasóink figyelmébe! Elnézést, és türelmet kérünk mindazoktól, akik levelük­kel, panaszukkal rovatnnkat felkeresték, és soraikat — anyagtorlódás miatt — még nem tudtuk közölni. A kérdésekre levélben válaszolunk, a közérdekű témákat pe­dig igyekszünk mielőbb közreadni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom